Post by Imre Knausz.
2014. április 30., szerda
2014. április 29., kedd
2014. április 27., vasárnap
Macskákról 3. Cirmi
Cirmi Cicus lánya volt, egészen világos cirmos. Különös, érzékeny cica volt. Soha nem szerette, ha hozzáérnek, egész életében csak ritkán tűrte el a simogatást. Volt benne valami előkelőség. Ha jól emlékszem, a személyi igazolványába (az állatorvosi könyvecskéjébe) még a Romy név volt bejegyezve. Romy hercegnő a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal c. rajzfilmsorozat szereplője volt, egy macska, és a mi Cirmink már kölyökkorában hercegnős volt. De aztán ez a név nem maradt rajta. Cirminek a kommunikációja volt egészen rendkívüli. A kertünk kapuja előtt az utcán van egy fa, szeretett annak az ágán üldögélni. Amikor hazaértünk, onnan köszönt le nekünk mindig egy rövid nyávogással. És itt érdemes szólni egy pár szót arról, hogy a macskák nagyon különböző módokon jelzik, ha ki akarnak menni a házból. (Lévén, hogy már jó ideje a macskáink kétlakiak, azaz a házban is és a kertben is élnek. A dolgukat mindig kint végzik, nagyon diszkréten.) Cicus például egyszerűen leül az ajtó elé, és várja, hogy valaki észre vegye. Lurci, a másik mostani cica előszeretettel kezd el kapirgálni egy papucsot vagy cipőt. Erre a feleségem érthető módon allergiás, ezért rögtön kiengedi. Volt olyan macskánk is, aki logikusan kapirgálni kezdte az ajtót. Nem így Cirmi. Ő ha ki akart menni, megkeresett valakit a háziak közül, odament hozzá, a szemébe nézett, és egyszerűen annyit mondott: nyau. Ha az emeleten voltunk, akkor odajött, és ott szólt. Elképesztően emberi volt.
Cirmi anyának sem volt utolsó, kétszer szült, mielőtt az ivartalanítást elvégeztettük volna, így elsősorban felelős a Knausz-ház macskaszaporulatáért. A helyszín előkészítése mindig külön kínszenvedés volt. Mert hiába készítünk mi kényelmes és biztonságos helyet az alomnak, a macska ott fog szülni, ahol ő akar, azon a helyen, amit ő nézett ki magának. És ha ez a kanapé ágyneműtartója, akkor ott, bármennyire is nem szeretnénk. Mondjuk, meg lehet érteni, igazán védett helynek tűnik. Az anyai ösztönök később sem haltak ki belőle: a befogadott kölyökcicáknak több esetben is anyjuk helyett anyjuk volt.
A macskákat fenyegető veszélyek őt sem kerülték el. Akárcsak a már emlegetett Lurci, ő is megsebesült a farkán. Hogy ezt egy másik macska, egy kutya vagy egy embertársunk tette-e vele, azt nem lehet tudni, mindenesetre le kellett vágni a farkát. Aztán jöttek a betegségek, az állatorvos, az injekciók. Végül valami tüdőgyulladás lehetett, ami végzett vele. Már nagyon legyengült állapotban hoztam haza az orvostól, ahol az utolsó szurikat megkapta, miközben tudni lehetett, hogy sok esély nincs. Mire hazaértem vele, már nem tudott kijönni a macskahordozóból, és hamarosan el is pusztult.
2014. április 26., szombat
2014. április 24., csütörtök
Macskákról 2. Macsó
Cicus volt az első macska, a kert és a ház nagyasszonya, de Macsó volt az első macskaszerelem. Apró fekete-fehér bundás kölyökként szokott át hozzánk, a mi kertünkbe még az első tavaszon. Gyönyörű volt és végtelenül barátságos. Akkor még tartottuk magunkat ahhoz a szigorú elvhez, hogy macska nem lépheti át a ház küszöbét, de azért a miénk volt, mi etettük, mi oltattuk be, és annyit foglalkoztunk vele, amennyit csak lehetett.
Amikor estefelé hazaértem, mielőtt bármit tettem volna, leültem a kerti székre, és vártam. Kb. 5 másodpercet. Macsó már szaladt hozzám, jellemzően a sufniból jött elő, és ugrott fel az ölembe. Én simogattam, ő élvezte, dorombolt és elaludt. Ez volt a menetrend a leghidegebb télen is.
Aztán Macsó felserdült, jött a tavasz, és eltűnt. Kerestük, vártuk vissza, reménykedtünk napokig, hetekig, hónapokig, aztán lemondtunk róla.
2014. április 23., szerda
Macskákról 1. Cicus
Panelból költöztünk kertes házba tíz évvel ezelőtt, akkor kezdődött macskás életünk, amiről most írni szeretnék. Nagyon sok macskánk volt. Volt, aki már itt élt, mielőtt ideköltöztünk volna, volt, aki a szomszédból hozzánk pártolt, volt akit messziről hoztak, és befogadtuk, és persze jó páran nálunk születtek. Megtanultam, hogy nincs két egyforma macska, mindegyik külön egyéniség. És nagyon sokan haltak meg fiatalon. Volt, aki egyszerűen eltűnt, volt akinek az út szélén találtuk meg a tetemét, volt, aki a kezeink között pusztult el betegen, és volt, akit el kellett altatni, hogy ne szenvedjen. Már jó pár éve két macskánk van, valahogy stabilizálódott a népesség: Cicus és Lurci.
Cicussal kell kezdeni, mert ő a legrégebbi, aki mindent túlélt. Ez a kert az ő birodalma volt, amikor mi, az idegen megszállók megérkeztünk. Azt hiszem, soha nem fogja megbocsátani nekünk, hogy más macskákat is befogadtunk. Mi viszont örültünk az őslakosnak, és a rendkívül fantáziadús Cicus nevet adtuk neki. Távolról feketének látszik, az is, de barnás, néhol világos foltokkal. (Update: teknőctarka, amiből tudhattuk volna, hogy nőstény.)
A macskaszakértő család egyik tagja – már nem emlékszem, ki – már az elején megállapította, hogy Cicus fiú, és ezt mindenki tudomásul is vette. Akkoriban még az a - később rövid életűnek bizonyuló - koncepció érvényesült, hogy a macskák nem jöhetnek be a lakásba. Tudniillik minden macskaszőrös lesz tőlük, és különben is, nem oda valók. Cicus viszont egy nap elkezdett különösen viselkedni: mindenáron be akart volna jönni. De mi szigorúak voltunk: reggel kitettük neki a kaját, és ő mindjárt szaladt is, hogy fölfalja. Azon a reggelen egyedül voltam, kitettem a reggelit, de rémülten tapasztaltam, hogy Cicus nem jön. Körbejártam a kertet, a cica sehol. Van egy kis sufnink, ahova egy lyukon be tudnak surranni a macskák, annak az ablakán is belestem. Ijesztő volt, amit láttam: Cicus egy lavórban feküdt, és valahogy mintha véres lett volna, illetve... valami mozgott alatta, mellette. Azonnal telefon a feleségemnek: "Megszült a Cicus!" "Mi????" Akkor született Cirmi, a hercegnő, akiről később fogok írni. És jött az anyaság szép időszaka. És a macskák persze szép lassan beköltöztek a házba. Ha nem is könnyen, de megtanultuk, hogy a macskákat ivartalanítani kell. Ez lett a sorsa Cicusnak is. És itt kell elmondani, hogy Cicus soha nem volt olyan, mint amilyennek a macskátlan népek a macskákat elképzelik. Nem szerette például, ha hozzáérünk, ilyenkor képes volt figyelmeztetés nélkül azonnal karmolni, éles visítás kíséretében persze. Az ivartalanítás után még barátságtalanabb lett, valójában el is hagyott minket. Teljesen olyan volt, mint aki megsértődött. Átköltözött a szomszédba, és csak néha jött át. Tényleg olyan volt, mintha meg akarná látogatni a lányát. Na jó, nem volt olyan, nem sokat foglalkozott Cirmivel.
Aztán egy-két éve valami történt. Cicus visszajött. De nemcsak visszajött, hagyta magát megsimogatni is. Hagyta magát? Elkezdte követelni a simogatást. Odamegy hozzád, és ha nem kezded simogatni, akkor a mancsával húzza maga felé a kezed. De azért az alapneurózisa megmaradt: jellemzően nem nyugszik meg a simogatástól, hanem szinte azonnal odébb megy, aztán visszafordul, és újra követeli. És nagyon kell vigyázni, mert egyszer csak elege lesz az egészből, felkiált, és kieresztett karmokkal a kezedhez kap. Az ilyesmi egy kicsit véres dolog. Néha még az is megtörténik, hogy az ölembe mászik, sőt egyszer-kétszer meg is nyugodott ott. Van azonban (még) egy rossz tulajdonsága: képtelen megtanulni, hogy nem illik kitolt karmokkal emberek ölébe mászni. Különösen nem illik ilyen fegyverzetben "dagasztani", azaz a gazdi combját a mellső lábakkal gyúrni.
De én szeretem, és talán a legjobban az összes cica közül. És egy időben az ágyamhoz szokott. Ez azt jelenti, hogy este bejött a szobámba, és az ablakpárkányon várta, hogy mikor fekszem le. Akkor aztán azonnal az ágyon termett, követelte a simogatást, elment, visszajött, elment, visszajött, végül valahol a lábamnál lefeküdt és elaludt. Éjszaka persze többször fölébresztett, hogy simogassam. Hónapokig tartott ez a szerelem, mostanában már megint nem jön a szobámba, és őszintén szólva ezt nem bánom, mert mégiscsak könnyebb egy neurotikus macska nélkül végigaludni az éjszakát.
2014. április 20., vasárnap
2014. április 18., péntek
2014. április 12., szombat
2014. április 11., péntek
2014. április 10., csütörtök
2014. április 9., szerda
2014. április 8., kedd
2014. április 7., hétfő
2014. április 6., vasárnap
2014. április 4., péntek
2014. április 3., csütörtök
2014. április 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)