Meghalt-e?

Néha előbukkan egy név, egy régi ismerős vagy híres ember neve, mint pl. most a Facebookon, és azt kérdezed magadtól, Úristen, jól emlékszem, hogy ő meghalt a közelmúltban, vagy összekeverem valakivel, és jó egészségben van? Az emberek sorra meghalnak, és már nem tudjuk, ki él mégis. Rémület, ha belegondolsz.

Félelem és reszketés?

Szerintem téves és félrevezető az a narratíva, amely szerint a magyar társadalom (és különösen a pedagógusok) többsége fél, és ezért nem vesz részt a különböző tiltakozó megmozdulásokon. Természetesen van fortélyos félelem. Félnek pl. az iskolaigazgatók, az államigazgatásban foglalkoztatottak és nyilván még sokan mások. A többség azonban nem fél, hanem közömbös. Nem, ez így nem pontos. Utálják a rendszert, a kormányt, de nem hisznek abban, hogy a helyzetük kollektív cselekvéssel javítható, ezért az egyéni megoldásokat keresik (alapvetően plusz munkával). Egyéni prioritási listájukon egy tüntetésen való részvétel igen alacsony helyezést kap, a másodállás és a vacsorafőzés között egyszerűen nem érnek rá azzal foglalkozni, hogy hiperaktív kollégáik éppen mit kavarnak. Történelmi tapasztalataink olyan totális rendszerekről vannak, amelyek a félelmen és a rajongáson alapulnak, ezért egy kicsit értetlenül állunk egy olyan rendszer előtt, amelynek lélektani bázisa a közügyek iránti teljes érdektelenség.

Méghozzá szellemi

cute-mérgezés

A bizonytalanság normális

"Azt hiszem, ez biztos is." István Nahalka pontos megállapítása a Zappa Cafféban, pár hete.

Egy fura konferencia

Az álmodtam, hogy Trencsényi Laci szervezett egy konferenciát Pozsgay Imréről. Fábry Béla és én voltunk az előadók, de hármunkon kívül csak Makai Éva jött el. Eleve az ELTE egy szűk irodája volt a helyszín, de így végül nem mondtuk el az előadásainkat. :)

Nyilatkozathiány

Mondjuk, én azt sem értem, mért nem született még egy sok vezető értelmiségi által aláírt nyilatkozat, amely általánosságban tiltakozik ez ellen az egész rettenet ellen. Vagy például konkrétan a menekültek elleni állami uszítás ellen. Vagy volt ilyen, csak én nem láttam?

Ön- és

Szavak 2015-ből: ön- és közgyilkosság (én), Ön- és Közel-Kelet (Marla), ön- és elmeháborodott (Ágoston Péter)

Két sírás között

Összeszorítja a száját, és merően a szemembe néz. Olyan, mintha dühös lenne. De már tudom, hogy ilyenkor a sírás fojtogatja, néha el is sírja magát. Nem tud megbékélni azzal az állapottal, amibe a teste jutott: a bal oldala teljesen lebénult. Néha kimegyünk cigizni. Besegítem a kerekesszékbe. Szereti, ha én segítek neki, mert hagyom, hogy saját erejéből másszon a székbe, de közben stabilan meg tudom tartani a testét. Önző öröm tölt el ilyenkor, örülök, hogy képes vagyok megoldani a feladatot. Máskor tornázik, próbálja megmozdítani a béna bal lábát. És igen, sikerül! Apró (?) sikerélmények viszik előre, tartják mozgásban, tartják életben.

Felvilágosult hit

Újra nekifogok, megpróbálom meghatározni, mi a különbség hit és tudás között. A célom annak bizonyítása, hogy a vallásos hit, bár élesen megkülönböztetendő a tudástól, mégis, sőt éppen ezért jól összeegyeztethető azokkal a normákkal, amelyeket a felvilágosodás tradíciója képvisel.

A tudásról

Tudásnak nevezem azokat az igazságokat, amelyek megítélésem szerint racionálisan és/vagy empirikusan igazolhatók, függetlenül attól, hogy én magam közvetlenül igazolva látom vagy bizalmi alapon fogadom el őket. A bizalom azon alapul, hogy másokról feltételezem, hogy igazolták őket. Tudom például a lakcímemet, ez a tudásom azon alapul, hogy naponta hazamegyek erre a címre, így tudásom naponta empirikusan igazolódik. De azt is tudom, hogy József Attila lillafüredi élményei alapján írta az Ódát. Erről nem rendelkezem bizonyítékokkal, egyszerűen elhiszem a téma szakértőinek különösen azért, mert ismereteim szerint ezt az állítást komoly szakértők nem vitatják. Ezt a bizalmat, amely tudásunk rendkívül nagy hányadának nélkülözhetetlen alkotóeleme, joggal nevezhetjük hitnek, ezért nem butaság azt mondani, hogy valamilyen szinten minden tudás nélkülözhetetlen komponense a hit. A következőkben azonban hiten a vallásos hitet fogom érteni, és azt megkülönböztetem a tudástól, elismerve ugyanakkor, hogy a bizalom egy nagyon fontos érintkezési pont.

Még valamit el kell mondani a tudásról. Tudásról ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha az cselekedeteinket befolyásolja, azaz ha úgy cselekszünk -- és végső soron úgy élünk --, hogy tudásunkat figyelembe vesszük. Este a saját házamba megyek haza, mert tudom, hogy az a házam, és az Ódára gondolva eszembe jut Lillafüred, mert tudom, hogy ott született a vers. Lehet olyan ismeretem -- pl. vizsgára megtanult gondolatok --, amely nem befolyásolja a cselekedeteimet, mert nincs hozzá semmi személyes közöm, ezt azonban nem nevezném tudásnak.

A bizonyíthatatlan állításokról

Vannak olyan állítások, amelyek nem igazolhatók és nem cáfolhatók. Hogy a sumer előkelők körében gyakori volt a fejfájás, példa lehet egy ilyen állításra. A tudomány viszonya az ilyen elképzelésekhez semleges kell legyen, azaz attól, hogy valamit nem tudunk igazolni, még lehet igaz, de éppígy lehet persze hamis is. A vallási állítások ezekhez hasonlóak. Vegyük azt a tézist, hogy egy Jézus nevű embert az I. században keresztre feszítettek, és halálával (és nem kevésbé feltámadásával) megváltotta bűneitől az emberiséget. Ennek az állításnak az első része -- hogy Jézust megfeszítették -- elvileg igazolható/cáfolható, de pillanatnyilag sem egyértelmű bizonyítékkal, sem egyértelmű cáfolattal nem rendelkezünk erről. Az állítás második része pedig eleve nem vethető alá sem egy empirikus, sem egy racionális bizonyítási eljárásnak.

Míg azonban a sumer előkelők fejfájásra vonatkozó kijelentés érzelmileg hidegen hagy bennünket, a hétköznapi embernek lehetnek olyan motívumai, amelyek befolyásolják a vallási állításokhoz való viszonyát. Az érdekeken alapuló motívumokat most hagyjuk figyelmen kívül, mivel azok nyilvánvalóan torzítják a megismerést! Milyen motívumok maradnak? Vegyük sorra!

• A tradícióba vetett bizalom. Amiben sokan hosszú ideje hisznek, az talán nem butaság.
• Metafizikai megfontolások. Azok az antinómiák, amelyek például a szabad akarattal, a világ kezdetével, a világ térbeli végtelenségével, az anyag oszthatóságával kapcsolatosak, árnyalhatják a vallási állításokhoz való viszonyunkat. 
• Az állításból következő morális implikációk iránti vonzódás.
• Esetleg olyan szubjektív -- mások számára nem, de a magam számára meggyőző -- élmények, amelyek alátámasztják ezeket az állításokat.

Ezek nem irracionális motívumok. Persze a vallás igazságait régen a hagyomány közvetítette, nem volt szükség a fenti racionális megfontolásokra. Aki beleszületett egy tradícióba, az magától értetődőnek fogadta el a vallás igazságait, mivel ez a magától értetődés feltétele volt annak, hogy a közösség tagjának tudhassa magát. A vallás igazságainak elfogadása nem különbözött más igazságok elfogadásától. Mára azonban egyrészt felbomlottak ezek a közösségek, másrészt a felvilágosodás nagyon szigorú feltételekhez kötötte annak megállapítását, hogy valamit tudásnak tekinthetünk-e.

A hitről

Mit jelent hinni? Fogalmazzuk meg a kérdést konkrétabban! Mit jelent hinni abban, hogy Jézus feltámadt? Egy hagyományos vallásosságban ez a hit valószínűleg nem különbözött az olyan tudásoktól, mint hogy a hangyák izgatott mozgása esőt jelent. Azok számára azonban, akik elfogadják a felvilágosodás empirista és racionalista igazságkritériumat, ez a naiv közvetlenség elfogadhatatlan. Hiszen nem bizonyítható, igazából még elvileg sem, hogy Krisztus feltámadt. De hihetünk benne. Ebben az esetben a hit azt jelenti, hogy elfogadjuk igazságként, és úgy élünk, mintha rendelkeznénk ezzel a tudással. Hit és tudás azonban ettől még nem válik azonossá, és ez világos lesz a felvilágosult hit alábbi sajátosságaiból.

1. A hit döntés kérdése. Hinni azt jelenti, hogy elköteleződünk egy vallási tradíció mellett. A hívő szabad akaratából belép egy olyan világba, amelyben igazságnak fogadják el az adott vallás állításait.
2. A hit igazságainak jelentése mindig értelmezésre szorul. Egyrészt azért, mert titkokra, ésszel felfoghatatlan dolgokra vonatkoznak, így mindig szimbólumokban, metaforákban, narratívákban fejeződnek ki, és elkerülhetetlen, hogy a közösségen belül is többféle értelmezésük legyen. Másrészt azért is szorulnak értelmezésre a hit igazságai, mert a tudomány időről időre csökkenti a fehér foltokat, és a felvilágosult hitnek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy akkor is megőrizze lényegét, ha a tudomány látszólag megcáfolja bizonyos állításait. A heliocentrikus világkép és az evolúció elmélete két fontos példa arra, hogy miféle forradalmat tud előidézni a tudomány a valláson belül, és hogy a vallási igazságok szimbolikus, értelmezésre szoruló jellegének híján ezek a felfedezések romba döntötték volna a kereszténységet.
3. Legalábbis egy ponton (bár ez egy egészen döntő jelentőségű pont) a felvilágosult hívő számára fontossá válik, hogy amiben hisz, az nem empirikusan igazolt tudás. Ez a pont az a kérdés, hogy mi történik a halál után. Minden vallásnak van tanítása a halál utáni történésekről. Ezek klasszikusan igazolhatatlan állítások: lehet bennük hinni, de nem lehet tudni, hogy igazak. Az ilyen állítások természetéből azonban az is következik, hogy a halál után empirikus igazolást vagy cáfolatot nyernek. A felvilágosult hívő tehát élhet úgy, hogy a halállal kapcsolatban a vallás tanításait tekinti igazságnak, de eközben tisztában van azzal, hogy végső soron nem tudja (hiszen honnan tudhatná), hogy mi lesz a halál után. Ez nem a hit gyengesége, hanem valami egészen magától értetődő dolog.
4. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy amiben hiszünk, az nem tudás, hanem elköteleződés egyrészt igazolhatatlan, másrészt szimbolikus és többértelmű állítások mellett, akkor a legnagyobb toleranciával kell közelíteni más vallások állításaihoz. Nincs okunk azt gondolni, hogy a másik vallás hívei tévelyegnek, sokkal valószínűbb, hogy más módon, de ugyanazt keresik, mint mi. A vallások közötti párbeszéd és a közös pontok keresése ebben kontextusban evidenciának tűnik.

Az eltréningesedésről

Eltréningesedett a magyar közélet. (Azért nem lesz itt soha semmi, mert a politikai akaratképzést összekeverjük a személyiségfejlesztő tréninggel.)

Hit és felvilágosodás

Hinni valamiben nem azt jelenti, hogy tudjuk azt, hanem hogy úgy élünk, mintha tudnánk. Ez a rövid foglalata hit és felvilágosodás lehetséges összeegyeztetésének.

Csekkbefizetés történelem helyett?

Le lehetne szállni már a csekkbefizetésről mint a hasznos tananyag példájáról. (1) Vannak dolgok, amiket két perc alatt tanulunk meg az életben, ezekért kár iskolába járni. (2) Ma már alig valaki fizet be csekket a kifejezés hagyományos értelmében. (3) Ha meg is tanuljuk az iskolában, hogy kell ma pénzt átutalni, az két perc alatt elavul. Nincs idiótább gondolat, mint azt mondani, hogy pl. történelem helyett csekkbefizetést kéne tanítani az iskolában.

A gyűlölködésről

A gyűlöletre rossz válasz a gyűlölet. Különösen rossz válasz (válasz?), ha egész társadalmi csoportokat kezdünk el gyűlölni. Ha eszkalálódik a gyűlölet, egy idő után már senki sem érti, hogy mi volt az ok, és mi az okozat. És már magunk sem fogjuk tudni, hogy nem mi kezdtük-e a tébolyt, amely mindannyiunkat maga alá temet.

A 13. század aktualitása

Meg kéne nézni egyszer rendesen, hogy volt ez a kunokkal IV. Béla idején. (Nem mondtam semmit, csak hogy meg kéne nézni.)

Masszőr-e vagy?

-- Te képzett masszőr vagy?
-- Nem.
-- Mit is csinálsz te? Tanítasz? És mit tanítasz?
-- Tanárjelölteknek tanítok pedagógiát.
-- Jé, olyan is van? És egyáltalán nem tanultál masszírozást?
-- Nem.
-- Fura. Pedig teljesen úgy nézel ki.
-- :o
‪#‎csalókalátszat‬

Tárgyalási alap

Semmit. Nem szabad. Elhinni. A kormánynak. Ez az egyetlen ésszerű tárgyalási alap.

A bűnről

"Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!"

Az anonim és kiteljesedett bűnösség korában, amikor feloldódnak a bűn határai, nem az ítélkezéstől várhatjuk a bűn megnevezését, hanem a megbocsátó irgalmasságtól. A bűn az, amit meg lehet és meg kell bocsátani.
‪#‎teológiaavonaton‬

Ábránd

Nagy plakátokon látom az arcát mindig. Hogy fellép. Azt képzelem, hogy fuvolázik. Valahogy más hangszer nem illik hozzá. Szép az arca. Vagyis nem is olyan szép, inkább esendő, és ettől vonzó. El kéne menni arra a fuvolakoncertre. Nézzek utána, milyen hangszeren játszik. Már ha nem énekesnő. ‪#‎műveletlenposzt‬

Kik tüntettek?

Érdekes, hogy az elemzők mind abból indulnak ki, hogy március 15-én az a 60 ezres tömeg jórészt pedagógusokból állt. Én ezt felettébb valószínűtlennek tartom. De legalábbis nem evidencia.

Munkasör

Félreolvasás: munkasör (munkásőr).

Reklám

Megrendeltem a neten egy bizonyosfajta pendrive-ot. Azóta minden weboldalon konkrétan annak a hirdetését látom. Oké, értem a logikáját. De már megrendeltem, b+!

A veszély

Ha én lennék Habony Árpád, csak ennyit mondanék Orbánnak: 1. tárgyalni, 2. leszerelni, 3. "rámenni" (Kádár), 4. megtorolni. Lehet persze, hogy maguktól nem ilyen okosak, de azért erre nem vennék mérget.

Tigrisek

Tigrisekkel álmodtam, talán először életemben! Egy ismeretlen parkban sétáltam a családommal, és arra lettünk figyelmesek, hogy itt is, ott is tigrisek alszanak szabadon. Aztán már csak arra emlékszem, hogy különböző helyszíneken, előbb valami vízben, aztán egy hatalmas ágyban játszottunk, ölelkeztünk a tigrisekkel, kitátották a szájukat, de nem haraptak meg. Egyszer csak jött egy ember, azt mondta, nem akarja megzavarni a szórakozást, de ezt jó lenne, ha abbahagynánk, mert veszélyes lehet. Még végigfutott az agyamon, hogy ha tényleg veszélyes, akkor mért hagyják a tigriseket szabadon a parkban. De fegyelmezetten abbahagytuk.

Vallomás

Emberjogi falka vagyok gazdaállat híján.
Vörös szirmú virág vagyok Szamuely sírján.
Terrorista arab vagyok, megdugom a nődet.
Cigányokkal barátkozom, zsidókkal meg főleg.

Öndefiníció

Megvan az öndefinícióm: emberjogi falka vagyok gazdaállat híján.

Az átvilágítás igényéről

Pukli István de facto az ellenzék egyik vezetőjévé vált. Ilyen helyzetben a hitelesség elsődleges fontosságú. Ha én lennék Pukli István, már holnap közzétennék egy személyes hangvételű önéletrajzot, amelyben (1) kimutatnám, hogy van egy belső logikája eddigi közéleti pályafutásomnak (nem vagyok politikai kalandor), (2) feltárnám és elemezném az általam elkövetett hibákat, (3) cáfolnám a rólam terjesztett hazugságokat.

19-esek

Nem tudok szabadulni a kérdéstől, hogy mit akart Orbán a 19-es hagyomány felemlegetésével. Ez most kódolt antiszemitizmus vagy a forradalomtól való félelem, vagy mi? Az antikommunista kártyán mostanában Rákosi és Kádár szokott állni, nem Kun Béla.

Minden Szónak Nagy Kezdőbetű Dukál

Na most én elhiszem, hogy van olyan webes szoftver, amelyik a cím minden szavát automatikusan nagybetűsre állítja. De azt nem hiszem, hogy nem lehet átállítani.

Tüntetés után

Néhány gyors reflexió a mai délutánról

1. Iszonyú sokan voltunk, ez önmagában hatalmas élmény volt.
2. Van egy profi forradalmárunk, lényegében az egyetlen ember e kis hazában, aki tudja és érzi, hogy kell egy autokráciában ellenzéki mozgalmat csinálni, és aki napról napra fejlődik ezen a téren. Úgy hívják, Sándor Mária.
3. Azon gondolkodtam a Kossuth téren, milyen fontos szerepet játszanak az ellenzéki szervezkedésben a nők (szemben a macsó hatalommal). Nagyon jó, hogy a szervezők felkérték Ritók Nórát, most is csodálatos volt, és nagyon jól beszélt Törley Katalin is.
4. Pukli István kiváló szónok.
5. A 12 pont szerintem önmagában is elég kevéssé értelmes alkotás, egy március 15-i tüntetés középpontjába állítani pedig egyenesen blaszfémia. Pilz Olivér beszéde a tüntetés legkínosabb része volt. Bocs, ez a véleményem.
6. Az egyórás sztrájk gondolata számomra nagyon nehezen értelmezhető. Pukli lelkesítően adta elő, de azokkal értek egyet, akik szerint a hatalom ezt hallva fellélegzett. Biztos lehet ezzel valami jót kezdeni, adja Isten, hogy a szervezők kitalálják, hogy mit.
7. Ennyi fázás után jólesik a pálinka.

Egyórás sztrájk

Az egyórás sztrájkkal nem az a baj, hogy csak egyórás, hanem hogy nem lehet megcsinálni. Erről mindenképpen beszélni kell, amíg nem késő.

Ünnep

Kénytelen voltam meghallgatni az Orbán-beszéd végét. Hamisítatlan szélsőjobboldali uszító beszéd, amely a legrosszabb ösztönök felkorbácsolását célozza. Valóban szükség volna némi kereszténységre a politikában, különben mind elpusztulunk.

Azokról, akik kitartanak

Azt hiszem, a Fideszből többé-kevésbé kiábrándult egykori Fidesz-szavazók többségét az antikommunista érzelmek tartják ma is Orbán táborában. Jó lenne, ha ráébrednének: az ellenzékiség ma már nem jelenti feltétlenül a baloldali pártok támogatását. Ugyanis ezek nem léteznek. Nem úgy értem, hogy nem elég baloldaliak, hanem hogy gyakorlatilag nincsenek. Akiknek ma elegük van a kormányból, többségükben nem arról ábrándoznak, hogy az MSZP alakít kormányt. A Fidesz pedig mindennek inkább mondható, mint a keresztény és nemzeti értékek védelmezőjének. Konzervatívoknak és baloldaliaknak ma közös érdekeik vannak: megmenteni az országot a pusztulástól. Konkrétabban? Megmenteni az egészségügyet és az oktatást.

Nyilatkozat

Számot vetve a képességeimmel és eddigi tudományos teljesítményemmel, arra a következtetésre jutottam, hogy ma már nem lennék képes megírni egy olyan neveléstudományi doktori (PhD) disszertációt, amely csont nélkül átmenne egy szigorú bíráló bizottság szűrőjén. Hogy egészen őszinte legyek, a legtöbb értekezést rendesen elolvasni is csak komoly nehézségek árán sikerül. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kijelentés nem vet jó fényt rám, de hát ez a valóság. A következtetésem pedig az, hogy a jövőben nem venném magamnak a bátorságot ahhoz, hogy doktori disszertációkat bíráljak vagy akár bizottsági tagként azok elfogadásáról (vagy elvetéséről) szavazzak. Nem lenne őszinte és hiteles dolog. Kénytelen vagyok átengedni ezt az érdemet a tudósoknak. Ez volt az oka annak, hogy két ízben már visszautasítottam az erre irányuló felkérést, és a jövőben is így kívánok eljárni. Kérem azokat, akiknek ezzel gondokat okozok, próbáljanak  megbocsátani.

Nemzeti dal

hagyd a láncot hozd a kardot

hősköltömény

hősköltömény (elírás, nem enyém)

Kell egy párt!

Kell egy párt. Nem vagyok a szószaporítás híve, ezért rövid leszek. Ma egy ellenzéki párt van, a Jobbik. Mindenki, aki akadályozza, hátráltatja, hogy a mostani (közalkalmazotti) tömegmozgalom irányítására egy demokratikus pártként gondolkodó és cselekvő központ szerveződjön meg, az a Jobbik kezébe játssza át a tüntetők energiáját. Nem elég azt mondani, b+, hogy ha lepaktálnak a Jobbikkal, akkor nem érdekelnek már. Alternatívát kell mutatni.

Humanofasiszta

"Humanofasiszta" -- mondtuk neki nevetve egy kocsmában, huszonévesen, nevetett ő is, jóízűen. Nem gondoltuk, honnan is gondolhattuk volna, hogy egyszer majd valóban a fasiszták oldalán fog állni, miközben "humanista" szólamokat harsog.

Bibó reloaded

Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a pomogácsoktól, a pirézektől, a migránsoktól...

Hétő

Imagine there's no Mondays
It isn't hard to do

Az időről

Ez a Surányi György is mennyivel fiatalabb volt fiatal korában... Az idő egy nyugtalanító dolog.

Dolgozott vagy drogozott?

Egész megrémültem, ezt olvastam: "sashalmi kuplerájban dolgozott Deutsch". De nincs baj: csak drogozott.

Tárgyrag

"McDonald'sot" – ez milyen hülyén néz ki. Pedig így kell írni, tényleg.

Arról, ami van

álomtalanítás

Az év mondata

"Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de hamarosan ki fog derülni." Alighanem ez a nap mondata. Ez pedig az évé:
"Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen."

Eszme és erkölcs

Hiszek abban, hogy az ember nem azonos az általa vallott ideológiákkal. Attól, hogy valaki aljas eszmékben hisz, még nem feltétlenül válik aljas emberré. De az is biztos másfelől, hogy az eszmék nem hagyják érintetlenül a jellemet. És persze fordítva sem.

Nem félek tőletek

Legnagyobb lányom talán hároméves. Ül a földön, valami rosszat csinált, az anyja és én fölötte állunk, és ingerülten korholjuk. Ő megátalkodott szemmel ránk néz, és a következőt mondja a szájával: "'Úgysem félek tőletek."

Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják,
sej, az van arra írva: "Úgysem félünk tőletek!"