Európa elárulása

"Európát elárulták, és ha nem állunk ki érte, akkor ezt az Európát el fogják tőlünk venni." Nem én mondtam. De egyetértek.

A háttértanulmányokról

Egy hasznos panel tudományos háttérkutatások eredményeinek ismertetéséhez: "A társadalomban két nézet van erről a dologról. Az egyik szerint minden fehér. Hát a másik ezzel meglehetősen ellentétes, eszerint minden fekete. Az igazság kutatásaink szerint valahol a kettő között, a szürke tartományban van."

Egyetlen igaz ember

Elmondhatjuk, hogy nincs értelme, hogy eleve kudarcra van ítélve, hogy mindenki magára fogja hagyni. De néha nem ez a kérdés. Néha az a kérdés, hogy van-e köztünk egyetlen igaz.

Tipp

"Tipp: Használja az ujját a működtető gomb megnyomásához." ‪#‎életmentőtippek‬

Sóhaj

Ötéves gyerek az étteremben (réges-régen, legalább harminc éve): Jaj, de jót ettünk! Már nem eszünk többet.

Mit kíván a magyar nemzet?

Legyen csend és néma tartomány!

1. Kívánjuk a sajtó megrendszabályozását, több szórakoztató műsort, kevesebb hírt.
2. Legyen egy párt, egy tábor, egy zászló!
3. A cigányokkal csináljanak már valamit!
4. Meg kell védeni az országot a migránsoktól.
5. Legyen olcsóbb a sör!
6. Állítsák vissza a halálbüntetést! A börtönök ne legyenek szanatóriumok!
7. Meg kell reformálni a felsőoktatást. Lehessen diplomát szerezni nyelvvizsga nélkül!
8. Általános béremelést! Ne mindig csak a pedagógusok bérét emeljék!
9. A buzik ne feltűnősködjenek, maradjanak a négy fal között!
10. Szigorúbb iskolákat! Kevesebb jogot a tanulóknak!
11. A krumplileves legyen krumplileves!
12. Mindenkit gyűlölünk.

Annotáció

Pár nappal ezelőtt egy kifejezetten nehezen olvasható filozófiai könyvet kerestem a könyvtárban. Volt is belőle talán három példány, és mindegyik tele volt aláhúzással és kiemeléssel. Engem ez nem háborít fel, igazából nincs a dologhoz érzelmi viszonyom. De valahogy nem értem, milyen ember az, aki komplikált morálfilozófiai (!) munkákat láthatóan értően olvas, és közben teljesen gátlástalanul összefirkálja a könyvtári könyvet.

Coming-out

Az vagy, amit megeszel. Én pulykanyak vagyok.

Etikai kódex

Az én javaslatom egy rövid pedagógus etikai kódexre (tetejébe keresztény):
1. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
2. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!

Október 23.

A felemelt fej ünnepe.

Ébresztő

Az ember megpróbál a kávéra gondolni, amikor megszólal a vekker. De ez nem sokat segít.

migréns

migréns

Aranyeső

"Anyu sokszor össze-vissza vert. Mert dohányoztam, vagy másért is. Volt a kertben aranyeső a kút mellett. Tudja, annak olyan vékony ágai vannak. Vittem be egy egeszen vékony ágat. Azt mondta, ne nevettessem már ki magam, vigyek egy vastagabbat."

A szag

Amikor kibontotta a szeletelt párizsi műanyag tasakját, azonnal megcsapta a szag. Ugyanaz az átható bűz volt, amit egész este érzett, és ami miatt a bejáratot is ki kellett tárni, pedig eleg hideg volt. Utólag csodálkozott, hogy eszébe sem jutott, esetleg baja lehet a romlott felvágottól. Egyrészt arra gondolt, milyen fura lenne, ha most elkezdene fintorogni, és senki más nem érezné a szagot. Márpedig ennek megvolt az esélye: az utóbbi időben nagyon is gyakran érzett fantomszagokat. Gyakorlatilag bárhol: a vonaton, otthon, az utcán, egy boltban, akárhol. Ez úgy működött, hogy tényleg volt egy szag, egy étel, egy bútor, egy festék szaga, de az az agyában valahogy átalakult az ismerős bűzzé, mindig ugyanazzá. Másrészt rögtön utána az jutott az eszébe, mit szólnának a lányok, ha ők is éreznék, hogy büdös a párizsi, és azt látnák, hogy ő simán megeszi. Nem szorongott, nem aggodalmaskodott, ezek a gondolatok csak úgy végigfutottak az agyán. Megvajazta a kenyereket, és megette az összes párizsit. Finom volt. Igaz, egy-egy harapáskor tisztán érezte a bűzt: a rothadó hús elviselhetetlen szagát.

Szólás

állt, mint zab a hegyen

Az új hatodikos nyelvtan munkafüzetben az van, hogy a csukd/csukjad, tedd/tegyed stb. alakváltozatok közül az egyik udvariasabb, enyhébb felszólítás. Ez még soha nem fordult meg a fejemben, és nem is tudom, hogy a kettő közül melyik lenne az enyhébb.

Álmosság

Félreolvasás ébredés után: "Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álmosság." (álnokság)

A tudásról, a szubjektív tapasztalatról és a hitről

Az alábbi rendszerezési kísérletben a vélekedés három fajtáját különböztetem meg: a tudást, a szubjektív tapasztalatot és a hitet.

1. Tudás

Tudásnak első közelítésben az igazolható vélekedéseket nevezem. Az igazolhatóság itt elsősorban a tudás interszubjektív jellegére vonatkozik: olyan érveket tudok felhozni a tudásállítások igazsága mellet, amelyeket joggal tekintek meggyőzőeknek, azaz olyanoknak, hogy a többi embernek meg kell hajolniuk előttük, ha nem akarják arcukat veszíteni, ha nem akarják elveszíteni azt a méltóságot, amely racionális lényként való elismerésükből fakad. Feltételezek tehát egy közös racionális szabályrendszert, amelynek tiszteletben tartásával zajlanak a tudásról szóló diskurzusok, és aki úgy utasítja el a tudásállításom, hogy ahhoz kénytelen zárójelbe tenni ezt a szabályrendszert, az nem számíthat az elismerésemre. (Aki tehát azon az alapon vonja kétségbe az evolúció elméletét, hogy a Bibliában ezzel ellentétes állítások vannak, az kilép ebből a szabályrendszerből, és nincs az a vallási tolerancia, amely megvédené őt attól, hogy elveszítse a racionális lény mivoltából fakadó elismerést.)

Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a tudásállítások igazságában száz százalékig biztos lehetek, sőt azok lényegéhez tartozik a bizonytalanság. Először is nagyon kevés olyan tudás van, amelynek az igazságáról személyesen meg tudok győződni. Ezek főleg a priori ítéletek, mint a matematikai tételek, vagy személyes tapasztalaton alapulnak. Legtöbbször azonban tudásunk a másokba vetett bizalmon alapul. Nagyon fontos az is, hogy maga ez a bizalom min alapul. Tudásról csak akkor beszélünk, ha a tekintélyekben (pl. tudósokban, tudományos intézményekben, közleményekben) azért bízom meg, mert feltételezem, hogy állításaikat empirikus és/vagy logikai érvekkel alá tudják támasztani. Tudok pl. néhány érvet a magyar nyelv finnugor rokonsága mellett, a rokonságról valló meggyőződésemhez azonban ezek kevés alapot szolgáltatnak, és valójában bizonytalanok is, hiszen hiába hozok példákat, mondjuk, a magyar és finn nyelv egyes szavai közötti szabályos megfelelésekre, valójában nem tudom, hogy ezek a finn szavak valóban léteznek, egyrészt mert soha nem néztem meg őket egy finn szótárban, másrészt, ha meg is néztem volna őket, akkor is szükség volna a szótárkészítők iránti bizalomra, stb. A finnugor nyelvrokonságról szóló tudásom tehát nagy mértékben bizalmon alapul. Másodszor bárki tévedhet, vagy újabb adatok kétségbe vonhatják korábbi tudásunk igazságát.

Valójában minden tudásunkhoz öntudatlanul is egy valószínűségi értéket rendelünk, és ez nagyon ritkán éri el a 100%-ot. Igaznak tartom pl. a Pitagorasz-tételt, aminek levezetését tanultam az iskolában, és akkor meggyőzőnek találtam. Ehhez egy rendkívül magas, de a 100%-ot azért el nem érő valószínűségi értéket rendelek, mert már nem tudnám levezetni a bizonyítást, és bár minden jel arra mutat, hogy az korrekt volt, ezt én magam már bizonyítani nem tudom, sőt a bizonyítás során olyan tételeket kellene felhasználnom, amelyeket talán már nem tudnék bizonyítani stb., így elvileg akár az is kiderülhetne -- bár ennek valószínűsége mikroszkopikus --, hogy hiba csúszott a bizonyításba. Az is tudás másfelől, hogy Barguzinban nem Petőfi csontjait találták meg, ehhez azonban egy sokkal alacsonyabb -- de még mindig nagyon magas -- valószínűségi értéket rendelek, mert tudásom sokkal nagyobb mértékben alapul a bizalmon, mint a Pitagorasz-tétel esetében, illetve sokkal nagyobb -- bár alacsony -- a valószínűsége annak, hogy a tételt cáfoló bizonyítékok kerüljenek elő.

A tudás specifikuma tehát más vélekedésformákkal szemben az, hogy interszubjektív módon (azaz mások számára) bizonyítható, de soha nem bizonyos. A tudással kapcsolatos attitűdünket tehát egyszerre jellemzi a bizalom és a kételkedés.

2. Szubjektív tapasztalat

A közvetlen tapasztalatból nagyon mély meggyőződések fakadhatnak, ezeket azonban nem nevezhetjük tudásnak, ha hiányzik az interszubjektív jelleg, azaz nem tudok másokat meggyőzni arról, hogy a dolgok valóban úgy történtek, ahogy elbeszélem. Ebből az következik, hogy ha valaki nem hisz nekem, akkor az szubjektíve rosszul eshet, de nem tudom megvonni tőle azt a méltóságot, hogy racionális lénynek ismerem el. Ezzel szemben személyes meggyőződésem a saját tapasztalatom igazságáról sokkal mélyebb lehet, mint a tudásállítások esetében, bár mindig fennáll a lehetősége, hogy kétségbe vonjam saját elmeállapotom épségét. Más szavakkal: csak akkor kételkedhetem a saját szubjektív tapasztalatom igazságában, ha kétségbe vonom mentális képességeim épségét.

A legkézenfekvőbb példa a szubjektív tapasztalatra az álom, amire nagy bizonyossággal emlékezhetem, de másokat meggyőzni arról, hogy valóban azt álmodtam, amit, a tudomány mai állása szerint nem tudok, ill. csak a saját szavahihetőségemre hivatkozva tehetem ezt. Így az én álmom a fenti értelemben nem lehet tudás mások számára sem. Hasonló kategóriába sorolhatók a meditáció vagy ima során szerzett személyes élmények, a látomások stb. Értelemszerűen a tapasztalatok nem minden formája sorolható ide, hiszen (részben) tapasztalaton alapul a tudás is, ez azonban interszubjektív tapasztalat, azaz mások számára reprodukálható.

3. A hit

A vélekedések harmadik csoportját olyan meggyőződések képezik, amelyek kifejezetten a bizalmon alapulnak. Vallások esetében egy vallási tradícióba vetett bizalomról van szó. A hitállítások nem népnek fel a bizonyíthatóság igényével, ennélfogva nem tekinthetők tudásnak. Ezek elfogadása személyes döntés, és bármennyire is erős az elkötelezettségem, nem gondolhatom azt, hogy aki nem fogadja el az általam igaznak tartott hitállításokat, az pusztán ettől kevésbé értékes személy lenne. Nincs ugyanis mód arra, hogy oly módon igazoljam a hitállítást, amely mód a másik embert elkerülhetetlenül meg kell, hogy győzze. Ez azonban azt is jelenti, hogy azok az állítások, amelyeket hit alapján fogadok el igaznak, számomra sem jelentenek tudást, azaz igazságként való elfogadásuk inkább elköteleződés és döntés, mint a valóságról szóló ismeret.

Vegyünk egy nem vallási hitállítást: Flóra azt mondja Attilának, hogy szereti, Attila ezt elhiszi, ezért megfogalmazhatja ezt az állítást: "Flóra szeret". Tudja-e ezt? Hite abban az értelemben bizonyosan hasonlít a tudáshoz, hogy egy a megismerőképességétől független külső tényállásra vonatkozik, és igaznak fogadja el. Egyetlen komoly forrása azonban Flóra közlése, amely Flóra szubjektív tapasztalásán alapul, és így igazsága is csak e két ember számára van a kettőjük között létrejött bizalmi viszony keretei között. Meg akarhat győzni ugyan egy harmadik személyt a szerelem külső jeleire hivatkozva, ő azonban minden ilyen külső jelre könnyen mondhatja azt, amit Ottó mondott Biberachnak: "Még Innét az ördög ássa azt ki, hogy Szeret." Ez ugyanis olyasmi, amit ők ketten tudnak. És mi van akkor, ha az agykutatás eljut arra a szintre, hogy egy műszer ki tudja mutatni a szerelmet? És az kimutatja, hogy Flóra nem szereti? Nem tudhatjuk. Attilát ismerve könnyen lehet, hogy felbontja a bizalmi kapcsolatot, és első pillantásra ez tűnik a logikus lépésnek. De az is lehet, hogy a két fél némi válság után újraértelmezi a szerelem fogalmát, és arra jutnak, hogy a gép ugyan kimutatott valamit, amit közönségesen a szerelem hiányának neveznek, de az ő esetükben a szerelem valami mást jelent, amit a gép nem tud kimutatni. A hitállítások tehát olyan állítások, amelyek nemcsak hogy a bizalmon alapulnak, hanem igazából a bizalmi kapcsolat ad nekik értelmet, és e bizalmi kapcsolat fenntartása érdekében hajlamosak az érdekeltek újabb és újabb, egyre adaptívabb, a tapasztalataiknak egyre megfelelőbb értelmezést adni nekik.

Vegyünk ezek után egy olyan vallási hitállítást, amely akár tudásállítás is lehetne. A Mózes által vezetett zsidók előtt megnyílt a Vörös-tenger, a zsidók száraz lábbal át tudtak kelni a vízfalak között, az őket üldöző egyiptomiak feje fölött azonban összecsaptak a hullámok, és mind odavesztek. A hívő zsidók és keresztények ezt Isten szava által hitelesített igazságnak fogadják el. Akik nem hívők, vagy valamely más vallásban hisznek, azok ezt a történetet felettébb valószínűtlennek tartják, és valószínűleg kevés okot látnak arra, hogy elhiggyék: ez tényleg megtörtént. Lehetséges-e, hogy egy tudásállítás igazsága attól függjön, hogy valaki milyen vallás követője? Szerintem nem, sokkal inkább lehetséges, hogy a vallásos ember hitállításként tekint a tételre, a nem hívő viszont tudásállításként (és ezért tartja hamisnak, azaz rendkívül valószínűtlennek). Mit jelent az, hogy a Vörös-tenger epizódra hitállításként tekintünk? Bizony az annyit jelent, hogy nem tudjuk, hogy megtörtént-e. Feltételezzük, hogy a történettudomány szenzációs felfedésezést tesz: nagyon hiteles forrásokat talál, amelyek részletesen beszámolnak arról, hogy a zsidók hajókkal keltek át a Vörös-tengeren, és az őket üldöző egyiptomiakat egy tengeri vihar elpusztította. Hogyan hatna ez a felfedezés a zsidók és keresztények hitére? Biztos volna, akinek megingatná a bizalmát a Szentírásban. Mások nem fogadnák el a tudomány új felfedezését, és a Bibliára hivatkozva próbálnák azt cáfolni. Csakhogy egyik reakció sem szükségszerű. Eltekintve attól, hogy egy ilyen forrás nagyszerű történelmi megerősítését adná annak, hogy a zsidók Egyiptomból való menekülése és vándorlása tény, arra késztetné a hívők egy részét, hogy újraértelmezzék a Vörös-tenger epizódot, és azok, akik ezt eddig egy isteni csodáról szóló beszámolónak tekintették, most inkább szimbolikus történetet látnának benne, amelynek mélyebb jelentése van ugyan, de nem felel meg egészen a történelmi tényeknek. Ez az újraértelmezés nem valamiféle cinizmus, hanem a hitállítások normális létmódja. Az teremti meg a lehetőségét, hogy a vallások eredeti szövegei soha nem fogalmilag tiszta, szigorú logikai okfejtések, hanem -- egyáltalán nem véletlenül -- metaforikus-szimbolikus, sokszor kifejezetten homályos, bizonyos vallások esetében erősen narratív, történeteken alapuló kinyilatkoztatások. Ez bizonyára azért van, mert amit közölni akarnak, az túlmutat azon, amit az emberi értelem felfogni képes, titkokról beszélnek, amelyek szavakkal csak megközelíthetők, de precízen soha nem leírhatók. Ebből azonban az is következik, hogy folyamatos értelmezésre szorulnak, minden kornak és közösségnek némileg mást mondanak, bármennyire is az örök dolgok megragadása a céljuk. Az újraértelmezés egyik kiváltó oka a tudomány fejlődése, amely bizonyos vallási állításokat megfosztott tudásjellegüktől, de újraértelmezett formában megőrizte őket mint hitigazságokat. A legismertebb példa nyilván a teremtéstörténet, amelynek először a heliocentrikus világkép, majd az evolúció elmélete adott új értelmezéseket.

Természetesen vannak olyan vallási hitállítások, amelyek jellegüknél fogva eleve nem vethetők alá a tudomány szokásos tesztjeinek, így igazságuk elfogadása eleve nem tekinthető tudásnak. Ilyen például az a keresztény tétel, hogy az embernek a testétől elválni képes halhatatlan lelke van. Bár elvileg nem zárható ki, hogy a lélek létezését természettudományos eszközökkel igazolja egyszer a tudomány, a tétel cáfolata logikailag nagyon nehezen volna elgondolható. Ez azért van, mert a lelket képzelhetjük anyagszerű dolognak, amelyet a tudomány vizsgálni képes (pl. valamilyen képalkotó eljárással láthatóvá teszi, vagy megméri a tömegét, a hőmérsékletét), de képzelhetjük olyan anyagtalan és titokzatos valaminek is, ami eleve hozzáférhetetlen a tudományos vizsgálódás számára. Az utóbbi esetben létezése nem cáfolható. Nem teljesen ésszerűtlen dolog-e hinni egy olyan állításban, amely nem bizonyítható és nem cáfolható? Nem veszítjük-e el egy ilyen hittel azt az elismerést, amely racionális lényként megillet bennünket? Én azt gondolom, hogy de igen, elveszítjük abban az esetben, ha pl. a lélekről (vagy Istenről, a megváltásról stb.) szóló tanítást tudásként kezeljük, azaz megfeledkezünk annak titokzatos jellegéről. Ez utóbbi azt jelenti, hogy -- emberi megismerőképességünk korlátaiból következően -- soha nem tudhatjuk pontosan, ezek a tanítások mit is jelentenek. Az egyházak aktívan dolgoznak azon, hogy legyenek közös értelmezései a hitállításoknak, de azok lényegükből következően értelmezésre szorulnak, és végső soron nem tudjuk, hogy egyenként mit is jelentenek. Összességükben azonban létrehoznak egy nyelvet, ami lehetővé teszi, hogy a hívők közössége egyesüljön a vallás morális céljainak megvalósítására, és ennek érdekében megkísérelje elgondolni az elgondolhatatlant.

4. Néhány következtetés

Végül megpróbálom összefoglalni azokat a tételeket, amelyek kedvéért tulajdonképpen szükségesnek tűnik megtenni a fenti megkülönböztetéseket.

1. Ahhoz, hogy higgyünk, nem kell lemondani arról az elvről, hogy csak a bizonyítható tudás számít tudásnak. A hit nem olyan tudás, amely nem szorul bizonyításra, hanem valami olyasmi, ami a tudástól különbözik. Hittételek nem képesek cáfolni a tudomány eredményeit, de a tudományos felismerések sem képesek cáfolni a hitet.
2. A hívő semmiféle emberi elismerést nem tagadhat meg attól, aki nem hívő. Nincs alapja annak, hogy az ő felismeréseit másoktól is elvárja. Más szavakkal: a hívő nem jobb a nem hívőnél vagy a más vallások híveinél.
3. Mivel a vallás normális létmódja a hittételek értelmezése és újraértelmezése, ezért ezt az értelmező munkát az egyházon belül soha nem szabad korlátozni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne egy egyháznak hivatalos tanítása, ezt azonban nem helyes úgy kezelni, mint ami változtathatatlan.

A képen Stella Alesi festménye. Forrás: http://blog.alesiart.com/

Garancia

Nálam ez úgy van, hogy a garancialeveleket mindig ugyanabba a fiókba teszem. Ezért aztán ha valami meghibásodik, csak kihúzom a fiókot, és ott van az összes garancialevél és számla -- kivéve természetesen az az egy, amit éppen keresek. Komolyan mondom: még soha nem fordult elő, hogy megtaláltam volna abban a fiókban a szükséges papírt.

Ezúttal azonban ez csak az első fele a történetnek. Vasárnap ugyanis: pakk, minden előjel nélkül munka közben kikapcsolt a laptopom, és aztán már nem lehetett bekapcsolni. Rosszat sejtve, misztikus félelemmel eltelve mentem a garanciafiókhoz, és valóban: nyoma sem volt a számítógép papírjainak. Oké, túlteszem magam rajta, majd megjavítják pénzért. A kislányom ma vitte el a márkaszervízbe, és azt a hírt hozta, hogy a garancia benne van a rendszerben, még egy hónap van hátra, úgyhogy valószínűleg megcsinálják garanciára. Azért csak megy előre valamit a világ. Pokolba a fiókokkal, cetlikkel!

Estefelé

Ez a nap is el van iminálódva.

I had a dream...

Volt egy álmom...

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:

Volt egy álmom...

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.

Volt egy álmom...

Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves magyar átkunk.

Volt egy álmom...

Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.

Volt egy álmom...

...a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!

Volt egy álmom...

Ó, mikor érünk arra a tájra,
hol zene zeng s a tűz pirosbort forral?
Mert az én szívem most igen árva,
már társalogna muzsikával, borral.

Volt egy álmom...

Ki tudja, hogy itt vacogva állok?
Kinek vegyek most virágot?
Hol vannak a jóbarátok?
Ki hallja meg, ha kiáltok?

Nézem az esőt
téged keresve.
Hívlak kékülő szavakkal.

Volt egy álmom...

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.

Volt egy álmom...

A politika és a nők

"A magyar politika alapvetően a folyamatos karaktergyilkosságra épül. Ez brutális helyzeteket teremt, amit bírni kell, de a nők ezt nem bírják." Lefordítom: 'a magyar politikai kultúrát a hozzám hasonló visszataszító seggfejek határozzák meg, és a nők ezt nem bírják'.

We had a dream...

Volt egy álmunk.

Amikor...

Ez még akkor volt, amikor fóliákat készítettünk az előadásokhoz, és írásvetítőt használtunk. Amikor hirtelen nem találtam a következő fóliát, és a Magyar Köztársaság elnöke segített keresgélni. Amikor még volt Magyar Köztársaság. Amikor még volt köztársasági elnök. Amikor még volt jövőnk. Amikor még volt múltunk. Amikor még ügy lehetett abból, hogy Árpád-sávos zászlókat lengetnek a forradalom ünnepén. Amikor még voltak "pártpolitikai csatározások". Amikor még érdemes volt nézni a parlamenti közvetítéseket. Amikor még velünk voltak a szavak. Amikor még velünk volt Göncz Árpád.

In memoriam GÁ

Megint egy apa ment el. Megint nőtt az árvaság a világban.

Félárú blues

A MÁV egyre könyörtelenebb. Már alig-alig fordul elő, hogy a kalauz ne venne el egy rubrikát a félárú igazolványból a neten váltott jegy után. :(

A pártpolitika démona

Még mindig emlegetjük a "pártpolitikai csatározásokat", hogy azokat nem szeretjük, hogy azok rossz dolgok. Csak én érzem ezt anakronizmusnak? Csak én érzem azt, hogy már egy ideje nincsenek "pártpolitikai csatározások", hogy ideje volna erről a dumáról lejönni?

Ráérsz

Ráérsz. Anyám ezt mondta mindig a vendégnek, ha el akart menni. Marasztaló szó volt.
-- Most már úgy érzem, mennem kell.
-- Ugyan, ráérsz. Hová sietsz?
Ráérsz.

Én hogy vagyok?

Most ez a történet jutott eszembe. Állunk Istvánnal a villamosmegállóban. Egyszer csak feltűnik Rózsa. Rózsával nem volt könnyű beszélgetni, mert... hát nem volt egészen épelméjű, na. Szerencsém volt, Istvánt látta meg, odament hozzá, és megszólította: "Szia, István! Hogy vagy?" Mire Istvánnak hirtelen nem jutott más eszébe, és így válaszolt: "Én hogy vagyok? Hogy van az Imre?"

A kereszténység és a szex

Persze teljesen lehetséges az Énekek énekét úgy értelmezni, mint Isten szeretetének allegóriáját. De sokat elmond a vallásos élményről, hogy mihez tartja méltónak hasonlítani magát.

Itthon vagyok

Örkényország

Relativitás

Minden csak részben igaz. Ez is.