Tanszéki értekezletről

2015 (egyik) legjobb mondása: "Számíthatsz rám. De nem most." ‪#‎vidámtanszéki‬

A didaktika foglalata

Ha megkérnének -- valahogy úgy, mint ama bölcset --, hogy foglaljam össze egy mondatban a modern (posztmodern?) oktatáselmélet lényegét, a régi szólást tenném át felszólító módba: ne az érdekeljen, hogy mit nem tud a tanítványod, hanem hogy mit tud. Ebben benne van az egész.

Szó

fogyókúrás ‪#‎kezdjetekveleamitakartok‬

Az ingerküszöbről

Divat azt mondani, hogy a nép csak olyan hülyeségekre mozdul meg, mint a netadó meg a vasárnapi zárva tartás, a fontos dolgok meg nem érdeklik. Én ezt másképp látom. Nekem úgy tűnik, hogy a kormány komoly kísérleteket tesz arra, hogy teljesen indokolatlanul maga ellen fordítsa a kisembereket is (netadó, vasárnapi zárva tartás), de az Istennek se sikerül neki. Mintha csak a megalázás lenne a célja, hogy bizonyítsa: velünk még ezt is meg lehet csinálni. Ha január 1-jétől bevezetnék, hogy nyilvános szórakozóhelyekre csak nyakkendőben lehet bemenni, némi morgás után ezt is elfogadnánk, mondván, hát most ez van. (Ez most ugye arról jutott eszembe, hogy ma 12-kor bezárnak az üzletek. WTF?)

Hazafias piálás

Például lehet kapni államcímerrel ékesített pálinkás poharat. ‪#‎mindenkihülye

Karácsonyi zsírevés

Karácsonykor összejön a család, és megbeszélhetjük mindazt, amire eddig nem volt mód.
-- Te tényleg nem szereted a tejfölt?
-- Én szeretem a tejfölt, de bizonyos ételekbe sokkal jobb a tejszín vagy a mascarpone.
-- Mascarpone? Tudod, mi a fő különbség a tejföl és a mascarpone között? Hogy a tejföl zsírtartalma 20%, a mascarponéé meg 80. ... Igaz... képzeld, én képes vagyok üresen is enni a mascarponét.
-- Én még a vajat is.
-- Na odáig még nem süllyedtem.
-- Mert nem veszel igazán minőségi vajat.

A migrén természetéről

Az milyen már, hogy amikor fáj a fejem, lesz egy hely a homlokomon, amely kívülről is érzékeny?! :(

A hivatkozásról

"Kép: net." Imádom, amikor ragaszkodnak az emberek a korrekt forrásmegjelöléshez.

Hőskor

"-- Mit fogsz akkor most csinálni?
-- Van több ígéretem, takarítani is elmehetek."
A szakszervezeti mozgalom hőskorát éljük. Amikor a hősök feketelistára kerültek, megverték, néha megölték őket. És megpróbáltak megfélemlíteni mindenkit, aki szervezkedni kezdett. És nem adták föl. Egy hősünk már van, ez azt jelenti, van remény.

Magyar karácsony

Azért tündéri, ahogy a rádió időnként megszakítja az ájtatos és hagyományőrző karácsonyi műsorát, hogy bemondják a kormány által finanszírozott gyújtogató, csóvás gyűlöletmondatokat. És utána folytatják a szeretetről szóló riportot. Magyar karácsony, 2015.

Az igazságról

A hatalmukkal visszaélő zsarnokok mindig abban reménykednek, hogy örökké hatalmon maradnak, és soha nem éri el őket az igazságszolgáltatás keze. És tényleg, van, aki megússza. A remény hal meg utoljára.

Emlékek

Kedves, beszélgetős fiú volt. Később jött át az ELTE-re valamelyik másik egyetemről, így lett az évfolyamtársam. Furcsa módon megtisztelve éreztem magam, hogy az első pillanattól úgy bánt velem, mint egy régi baráttal. Örült, ha meglátott, kérdezgetett, talán mesélt is magáról. Aztán a végzés után tanár lett, valahol összefutottunk, kérdezte, nem tudok-e olyan helyet, ahol kutatni lehetne. Én akkor kerültem a Párttörténeti Intézetbe, mondtam, hogy ott keresnek fiatal gyakornokokat. -- Szóval ott lehetne keresgélni? -- kérdezte. Elgondolkodott. Aztán nem került oda, de végül könyveket író ember lett belőle. És én mindig elszomorodom, amikor a hírekben látom. Olyan nehéz megérteni, hogy lett ez a kedves és okos fiú ennek a sötét rendszernek a kritikátlan kiszolgálója.

Az istaságról

Nem szeretem, ha rám akarják bizonyítani, hogy ilyen vagy olyan "ista" vagyok pusztán azért, mert bizonyos alapértékeket elfogadok. Nem gondolom, hogy liberális lennék pusztán azért, mert fontosnak tartom a szabadságot, konzervatív lennék azért, mert fontosnak tartom a hagyományokat, vagy mert úgy gondolom, hogy nem árt néha intézményes korlátok közé terelni az emberi természetet. Hasonlóképpen nem vagyok szocialista azért, mert bajnak tartom, ha túl nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, nem vagyok nacionalista azért, mert néha számra veszem a "nemzet" szót, és nem vagyok anarchista azért, mert úgy vélem, csökkenteni kellene a privilegizáltak hatalmát. És nem, nem vagyok feminista pusztán attól, hogy szerintem a nőket egyenlő jogok és egyenlő társadalmi esélyek illetik meg a férfiakkal. Valamilyen "istának" lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy azonosulok egy valóságos mozgalommal, és ha nem is veszek részt benne aktívan, de valamiképpen mérvadónak tekintem a mozgalom hagyományait és állásfoglalásait. Hát ilyen mozgalmat most nem nagyon látok.

Mellékherék

Van egy hagyományos félreolvasásom is mára: "Merkelék kihirdették" helyett "mellékherék".

József Attila Nem emel föl c. verse ezekkel a sorokkal zárul:

"Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám."

Na most az utolsó szóra én kamaszkoromtól fogva úgy emlékeztem, hogy "feloldoznám", és tegnap este döbbenten értesültem a valóságról. Az első gondolatom persze az volt, hogy Attila ingadozott, javítgatott, hol így tetszett neki, hol úgy -- nem lett volna ez idegen tőle. De nem, mindenütt kíméletlenül "feláldoznám" áll. Még abban reménykedtem, hogy az én ősi József Attila-kötetem a 70-es évek elejéről -- amely néhány elképesztő hibát tartalmaz --, talán az vezetett félre. De mára előkerült az agyonolvasott, borítótábláit vesztett kötet, és kíméletlenül közölte velem, hogy bizony ez is csak egy félreolvasás volt. Viszont a hatása negyven évig tartott.

Prospektus

-- Imre, jól láttam, a hullaszállítók vannak itt?
-- Igen.
-- Megtenné, hogy...?
-- Mit?
-- Megkérdezné, hogy van-e náluk prospektus?
-- Nem kérdezem meg. Biztos, hogy nincs náluk prospektus. Milyen prospektus?
-- Mondtam már magának, hogy milyen temetést szeretnék?
-- Igen.
-- Szeretném kiválasztani az urnát. Nem akarom, hogy a lányom valami giccses urnába temettessen.

Félreolvasás

Napi Freud: nőhiány van (nővérhiány)

A jóhiszeműségről

A jóhiszeműség egy bizonyos határon túl már bűnpártolás. Kérem Istent, segítsen, hogy a csúszkát mindig jól tudjam beállítani.

Arról, hogy miben élünk

A fennálló politikai rendszer tudományos meghatározása: ákosarcú autokrácia.

A történelemről

"A történelem az egy nagyon érdekes dolog, mert a történelem annyiféle, ahány." ‪#‎utasokbeszélgetnek‬

Az önmegvalósításról

„...ha én «önmegvalósítanék», és elmennék dolgozni napi 8 órában...” Vajon mikor lett az általában vett "meló" ("napi 8 órában") az önmegvalósítás szinonimája? Vagy ez csak a női önmegvalósításra igaz?

A világ végéről

Bemondták a Klubrádióban, hogy mához egy hétre vége lesz a világnak. (Ezt valójában Nostradamus mondta, de róla köztudott, hogy minden jóslata beigazolódott.)

A lustaságról

"valószínűtlenül lusta ember" -- sose gondoltam, hogy elképzelhető egy ilyen szószerkezet. :)

A hülyeségről

A hülyeség nem egy kiválasztott kisebbség privilégiuma.

Önmegvalósítás

Általánosítsuk egy kicsit a dolgot! Amikor egy politikus arról kezd beszélni, hogy szerinte mi a jó önmegvalósítás -- hát ott kezdődik a fasizmus (vagy a kommunizmus). Tökmindegy tehát, hogy amit javasol, az szexista és konzervatív vagy liberális és feminista. Amikor kikérjük magunknak, hogy a nőt szülőgépnek tekintik, valójában belemegyünk az ő utcájukba: az önmegvalósításról szóló politikai diskurzusba.

Csúnya nők és társaik

Ha belebotlok egy visszataszító szexista mémbe, azért visszagörgetem, hogy ki osztotta meg. 80%-ban egy nő.

Egyszemélyes

Bächer Iván azt mondta valamikor 89-ben, hogy egyszemélyes pártot hozott létre, és szigorú tagfelvételi zárlat van. Én meg néha arra gondolok, hogy egyszemélyes nemzetet hozok létre, és szigorú bevándorlási tilalmat rendelek el (esetleg pengekerítéssel).

Genderőrület II.

Lányok, szüljetek unokákat!

Genderőrület

A nap szava: genderőrület.

Interjúkat olvasok

Vajon így mondta, vagy csak így jegyezték le? -- ez a kérdés mindig felmerül, ha legépelt interjúkat olvasunk. Legújabb kedvencem: "...de az, hogy elégedettek voltak, ez szemlátomás".

Imperfekt

Imperfekcionista vagyok. Állítólag jó nekem.

Promóció

Már többször írtam erről, de komolyan sírni van kedvem. Levelet kapok (mint Taní-tani Online) egy szervezettől, hogy népszerűsítsük nagyszerű akciójukat. Küldenek nekem (és a sajtónak általában) egy felhívást az akcióról. A szervezetnek kitűnő, rendszeresen frissített honlapja van, a legújabb hír rajta mai. A kiküldött felhívásnak, egyáltalán az akciónak nyoma sincs a honlapon. Most ezt így hogy? Akármennyire tetszik is a dolog, nem foglalkozom vele, nem válaszolok, nem segítek. Ha nekik fontos, akkor méltóztassanak előbb a saját honlapjukon írni róla, és szigorúan azután kopogni a sajtónál. Vagy rosszul látom? Én vagyok eltájolva? Ez annyira gyakori jelenség, hogy komolyan hülyének érzem magam.

Életfogytiglan

Talán el fogják ítélni a 94 éves Biszku Bélát. Én ezt helyeslem. Legyen világos, hogy mire számíthat, aki visszaél a hatalmával.

A 21.

A 21.
"...a század bűzös, vad csomókban áll."

Mackóarc

Az öt pont elrendezését a dobókockán és a dominón én mindig mackóarcnak láttam gyerekkoromban. És persze most is.

Visszaaludni

3:50 Még jó időpont visszaaludni, ha fölriad az ember, és 5-kor kell kelni.

Tele

Hallottam egy szót a rádióban: telefrusztráció ("tele frusztrációval").

A megbocsátásról

Szép dolog a megbocsátás, de azzal nem lehet diót törni. ‪#‎azérzelmekszerepeakonyhaművészetben‬

Cogito

Gondolkodom, ha már vagyok.

Történészszobor

Állítsunk szobrot Engel Pálnak. Ugyanis "középkort kutató történészi tevékenysége általános elismerést élvez", tetejébe -- szemben Hómannal -- még jó ember is volt.

Morális pánik

Van valami egészen kísérteties abban, hogy miközben egy durván konzervatív ellenforradalom megy végbe az iskolai tananyagban (most ezt kizárólag pedagógiai szempontból értem), ha mégis megjelenik valami halvány innováció valamelyik tankönyvben, akkor a facebookozó (megismétlem: a facebookozó) pedagógusok és szülők egy emberként támadnak rá hörögve. (Persze mindig egy pontos hivatkozás nélküli fotó alapján.)

Főideológus is voltam egykor

Már egészen elfelejtettem, hogy volt idő, amikor főideológus és szellemi vezető voltam. :) De most újra a szemem elé került Bódis András 2003-as cikke a Válaszból. (Igazság szerint akkoriban elég rosszul viseltem az egész botrányt, de most nagyon jó önbizalom-növelő. :) )

"A két szabad demokrata szakértő mellett az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében, a Horn-kormány NAT-műhelyeiben, illetve az MSZP programgyáraiban érlelődő Knausz Imrét is az új alaptanterv-terv - valamint a valóságshow-kból merítő érettségi-koncepció - főideológusának tartják."

"A tantervguruk kezdeményezése nyomán az OM (és háttérintézményei) internetes honlapjain "vad" társadalmi vita indult, majd hirtelen az "ügy" mellett kezdett érvelni a szintén Soros-függő Történelemtanárok Egylete is. (Az egylet szellemi vezetője a NAT 2002-be is bedolgozó Knausz Imre, elnöke pedig Miklósi László, a Soros Alapítvány társadalomismeret szakkuratóriumának egykori tagja.)"

Kalandozás Budán

Könyv átvétele a kiadó telephelyén. A kiadó a város másik végén, ahová soha nem járok. Oké, ez eddig az én hibám, erre való a Google Maps. Jó, megtervezem, még örülök is, hogy annyi év után körülnézhetek a Felszab téren, megnézhetem a szétvert Jégbüfét, és visszagondolhatok az egyetemi évekre. Tök jó, hogy összefutok Katával, tiszta időutazás, az egyetemről ismerem, de jó ideje csak a Facebookon látom. Megérkezem az átvételi helyre: hosszú ház számos ijesztő kapuval, a kiadó neve egyikre sincs kiírva. Szerencsére ki tudom nézni a levelezésből a telefonszámukat, fölhívom őket, mondom, itt állok, de hol kell bemenni? Azt mondják, jussak be előbb a belső udvarra, ott az E épület, bemehetek bármelyik kapun, talán. És valóban, innentől a dolog biztató, az ijesztő kapu nyitva, bejutok az udvarra, az E épület az orrom előtt, annak a kapuja is nyitva. Lakóház, sehol egy tábla, amelyikről megtudhatnám, hogy akkor itt hol a kiadó. Van postaládájuk, ez megnyugtat, valahol itt vannak az épületben. Jó, elindulok, és fölösleges volt túlparázni: már az első emeleten megtalálom őket. :) (A Budapesti kalandozások kéziratleadás idején c. sorozatból)

New criticism

kritikai irányzat az alsónadrágban (andragógiában)

Búcsú

"Kriszta szépen, csöndben ment el. Nem, nem szenvedett. Úgy négy óra felé azt mondta, ne haragudjak. Hát mondom, dehogy haragszom, mind kínlódunk itt. Aztán behívta ezt a nővért, Anikót, neki is mondta, hogy ne haragudjon rá, és bejött András is, tőle is bocsánatot kért. Aztán később jött újra Anikó, hogy kiürítse azt a zacskót, tudja, a vizeletet, és láttam az arcán, hogy baj van. Kérdeztem, hogy meghalt? Azt mondta: mindjárt."

Érdekes halottak

Kedd reggeli félreolvasás: "Remélem, a halottakat érdekesnek tartották."

Egy épület Budapesten

Hajléktalan-előállító pont: akármelyik jelentését nézem a kifejezésnek, hátborzongató. Pedig hát van ilyen...

Önállósul

Az egyik macskánk megtanulta kinyitni a bejárati ajtót. Ami nem lenne baj, de nem csukja be maga után. Ha azt is megtanulja, hosszabb időre is itt tudjuk hagyni, csak adunk neki egy kulcsot.

Kórteremben

Hétfő este. "Jó estét, Imre! Van egy jó meg egy rossz hírem. Megvártam."

Focializmus

Mostantól kezdjük építeni a fejlett focializmust.

Fociológia

Kész vagyok ettől az országtól. Most állítólag megnyertünk valami focimeccset, és ettől erősebb lett a kormány, mert majd ez a győzelem legitimálni fogja az ország kifosztását meg a rendszerváltás visszavonását. Örkény egy földhözragadt realista volt.

Mine Sweeper

Be kell vallanom, bár tényleg szégyellem, hogy hosszú évek nyugalma után újra rákaptam az aknakereső nevű fura játékra. Viszont azon túl, hogy menekülés a valóság elől, el is gondolkodtat néhány érdekes kognitív problémán.

Az egyik, hogy hogy lehet újra és újra játszani egy olyan játékot, amelyet 99%-ban elveszít az ember. Ez látszólag ellentmond mindennek, amit a sikerélményről tanítunk, és az ismerőseim többsége valóban hülyének is néz miatta. Mondjuk, azt hiszem, tudom a választ: amíg minden föl nem robban, addig sok helyzetet megoldok, és ez mégis sikerélmény, bár nagyon frusztráló, hogy a vége szinte mindig kudarc. (És a frusztráció miatt muszáj újrakezdeni.)

A másik dolog, ami közben az eszemben jár, érdekesebb. A játék nagyon durván mutatja azt, amit a kompetenciáról szoktam tanítani. Amikor kezdő az ember (és amikor bonyolultabb a helyzet), akkor szabályokat próbál alkalmazni, később egyre kevésbé: a helyzetekről felismeri, hogy ilyet már látott, és úgy lép, ahogy hasonló helyzetekben szokott. Kár, hogy a hallgatóim (nyilván) nem aknakeresőznek, ez jó példa lenne.

Facebook-közlemény

Aki a "migráncsok" dédelgetését okolja a párizsi vérengzésért, az nyugodt lélekkel törölhet az ismerősei közül. Ugyanis feltételezhetően nem értelmi fogyatékos -- ami nyilván kielégítően magyarázna egy ilyen szintű tévedést --, hanem bűnbakot képez, ami jellemhiba, és én az ilyen emberekkel nem szívesen kommunikálok. Bocs.

Debugging

Csak mondom, hogy általában a vallást kárhoztatni a terrorizmusért nagyjából olyan primitív baromság, mint általában az arabokat vagy az iszlámot.

Francia ügy ez?

Jó dolog a szolidaritás Franciaországgal és a franciákkal. Minden jóakaratú ember együtt érez az áldozatokkal és hozzátartozóikkal. De közben ne feledjük, hogy ez a támadás nem a franciák ellen irányult, még csak nem is Európa ellen, hanem mindannyiunk ellen, akik nem akarunk mást, csak békében élni.

Megverje apu?

Megverje apu? -- kérdezi hat év körüli gyerekét, miután válogatott káromkodások közepette üvöltve zavarta ki a kupéból az idős házaspárt, akik a helyén ültek. Mindenesetre, ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat.

Teher

A szeretet mindig teher. Minél fontosabb a másik ember, annál inkább. Nem nagyon lehet ezzel mit kezdeni, és főleg letagadni kár volna. Aki teher nélküli emberi kapcsolatra vágyik, az vegyen magának.

A megértés hálója

-- Ha Isten is úgy akarja...
-- Hívő ember, Janka?
-- Rendszeresen jártam templomba, de... megingott a hitem...
-- A veszteségek miatt?
-- Igen. (Janka 63 éves, a férjét és a gyerekeit különféle betegségek vitték el. És már tisztában van vele, hogy ő sem gyógyítható.) -- És maga? Hisz Istenben?
-- ... Nem tudom.
-- Értem.
-- Nyitott vagyok. Nem kaptam vallásos nevelést, csak meg vagyok keresztelve, ennyi.
-- Pedig nincs köztünk nagy korkülönbség. Biztos városi.
-- Budapesti vagyok. A szüleim se voltak vallásosak.
-- Értem...
(Azt hiszem, valóban értjük egymást. A szaggatott beszélgetés szálaiból valahol a levegőben lassan szövődik a megértés hálója.)

Az igazi nyomában

A tipikus kínálat:
1. a mérete megfelelő (kicsi), van kiöntője (csőre), de nincs fedele;
2. a mérete megfelelő, fedele is van, de nincs kiöntője;
3. fedele is van, kiöntője is van, de a mérete nem jó (nagy).
Még keresem a tökéletest.

A báránydöntögető

Mai félreolvasás: "szeret bárányokat döntögetni".

Az írói fantázia

Az a gondolat, hogy nem kell minden munkát vasárnapra hagyni, csak az írói fantázia szülötte. Konkrétan a főállású íróké. (Ez a szöveg EP-től átvett szerkezetet tartalmaz.)

halás

halássérült

A belső mosoly

Nem tudom, rossz dolog-e Orbán Viktornak lenni Göncz Árpád temetésén. Végül is sikerrel akadályozta meg, hogy felüsse a fejét a remény. Napóleonként nézhetett körül egy győztes csata után.

Politikus és ember

A 90-es években Selmeczi Tibornak volt egy műsor(szám)a "A politikus is volt ember" címmel. Akkor ez viccesnek tűnt.

A lelkiismeretről

Vannak bűnös lelkek, akiknek a tudatuk mélyére ásva titkon és ártalmasan dolgozik, erjed a lelkiismeretük. És vannak, akikből hiányzik ez a szerv. Azt hiszem, ez nem morális kérdés, az elfojtott lelkiismeret nem ad felmentést semmi alól, de pszichológiai szempontból szerintem érdekes különbség. Kádárnak volt lelkiismerete, Rákosinak nem. Úgy érzem, azok a vizesnyolcasok, akik ma a hazámat irányítják, és akiket néha az ellenfeleik is felettébb ügyes politikusoknak tartanak, inkább az utóbbi kategóriába tartoznak. Az ürességük adja az erejüket.

Csillagszeműek és szálfa emberek

Tudja valaki a forrást? Vagy ez csak a családi legendárium része?

Benedek Márton szerint Göncz Árpád csillagszemű nőkről és szálfa férfiakról beszélt. A csillagszemű tudományos meghatározása, hogy ha egy ilyen nő belép egy áporodott levegőjű, füstös szobába, azonnal kitárulnak az ablakok, és beáramlik a friss levegő. Csillagszemű csak nő lehet. De helyette a férfi lehet szálfa: nem hajlik a változó szelek irányába, bármi történik, hű marad önmagához.

Temetés 2.

Valóban a magyar demokrácia temetése volt. Fájdalmas volt a búcsú.

Temetés 1.

Voltak a magyar történelemben olyan temetések, amelyek a változások kezdetét jelezték. És vannak olyanok is, amelyek végleg lezárnak egy korszakot.

Egy vonzó pálya

A pedagóguspálya vonzásában -- egy konferencia címe

Lángoló tanárképzés

Mai félreolvasás: "meggyújtjuk a miskolci tanárképzést" (megújítjuk).

Karaktergyilkosság

A karakterszám megöli a karaktert.

Lájkolási etika?

Na, most megnéztem én is. A Jobbik Facebook-oldalát 27, a Fidesz oldalát 54 ismerősöm lájkolta. Az utóbbi csoportban kifejezetten látok szép számmal olyan embereket, akikről tudom, hogy a "másik oldalon" állnának, ha lenne másik oldal. Illetve vannak köztük ismert ellenzéki aktivisták is. Szóval tényleg lehet ezt ilyen pragmatikusan (vagy hogy) is venni? Szerintem nem, mert másfelől azokra az egyébként nem politizáló drága ismerőseimre, akik ezeken a listákon vannak, mostantól óhatatlanul gyanakodva fogok nézni: tényleg ez tetszik nekik? A fasiszta demagógia?

Európa elárulása

"Európát elárulták, és ha nem állunk ki érte, akkor ezt az Európát el fogják tőlünk venni." Nem én mondtam. De egyetértek.

A háttértanulmányokról

Egy hasznos panel tudományos háttérkutatások eredményeinek ismertetéséhez: "A társadalomban két nézet van erről a dologról. Az egyik szerint minden fehér. Hát a másik ezzel meglehetősen ellentétes, eszerint minden fekete. Az igazság kutatásaink szerint valahol a kettő között, a szürke tartományban van."

Egyetlen igaz ember

Elmondhatjuk, hogy nincs értelme, hogy eleve kudarcra van ítélve, hogy mindenki magára fogja hagyni. De néha nem ez a kérdés. Néha az a kérdés, hogy van-e köztünk egyetlen igaz.

Tipp

"Tipp: Használja az ujját a működtető gomb megnyomásához." ‪#‎életmentőtippek‬

Sóhaj

Ötéves gyerek az étteremben (réges-régen, legalább harminc éve): Jaj, de jót ettünk! Már nem eszünk többet.

Mit kíván a magyar nemzet?

Legyen csend és néma tartomány!

1. Kívánjuk a sajtó megrendszabályozását, több szórakoztató műsort, kevesebb hírt.
2. Legyen egy párt, egy tábor, egy zászló!
3. A cigányokkal csináljanak már valamit!
4. Meg kell védeni az országot a migránsoktól.
5. Legyen olcsóbb a sör!
6. Állítsák vissza a halálbüntetést! A börtönök ne legyenek szanatóriumok!
7. Meg kell reformálni a felsőoktatást. Lehessen diplomát szerezni nyelvvizsga nélkül!
8. Általános béremelést! Ne mindig csak a pedagógusok bérét emeljék!
9. A buzik ne feltűnősködjenek, maradjanak a négy fal között!
10. Szigorúbb iskolákat! Kevesebb jogot a tanulóknak!
11. A krumplileves legyen krumplileves!
12. Mindenkit gyűlölünk.

Annotáció

Pár nappal ezelőtt egy kifejezetten nehezen olvasható filozófiai könyvet kerestem a könyvtárban. Volt is belőle talán három példány, és mindegyik tele volt aláhúzással és kiemeléssel. Engem ez nem háborít fel, igazából nincs a dologhoz érzelmi viszonyom. De valahogy nem értem, milyen ember az, aki komplikált morálfilozófiai (!) munkákat láthatóan értően olvas, és közben teljesen gátlástalanul összefirkálja a könyvtári könyvet.

Coming-out

Az vagy, amit megeszel. Én pulykanyak vagyok.

Etikai kódex

Az én javaslatom egy rövid pedagógus etikai kódexre (tetejébe keresztény):
1. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
2. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!

Október 23.

A felemelt fej ünnepe.

Ébresztő

Az ember megpróbál a kávéra gondolni, amikor megszólal a vekker. De ez nem sokat segít.

migréns

migréns

Aranyeső

"Anyu sokszor össze-vissza vert. Mert dohányoztam, vagy másért is. Volt a kertben aranyeső a kút mellett. Tudja, annak olyan vékony ágai vannak. Vittem be egy egeszen vékony ágat. Azt mondta, ne nevettessem már ki magam, vigyek egy vastagabbat."

A szag

Amikor kibontotta a szeletelt párizsi műanyag tasakját, azonnal megcsapta a szag. Ugyanaz az átható bűz volt, amit egész este érzett, és ami miatt a bejáratot is ki kellett tárni, pedig eleg hideg volt. Utólag csodálkozott, hogy eszébe sem jutott, esetleg baja lehet a romlott felvágottól. Egyrészt arra gondolt, milyen fura lenne, ha most elkezdene fintorogni, és senki más nem érezné a szagot. Márpedig ennek megvolt az esélye: az utóbbi időben nagyon is gyakran érzett fantomszagokat. Gyakorlatilag bárhol: a vonaton, otthon, az utcán, egy boltban, akárhol. Ez úgy működött, hogy tényleg volt egy szag, egy étel, egy bútor, egy festék szaga, de az az agyában valahogy átalakult az ismerős bűzzé, mindig ugyanazzá. Másrészt rögtön utána az jutott az eszébe, mit szólnának a lányok, ha ők is éreznék, hogy büdös a párizsi, és azt látnák, hogy ő simán megeszi. Nem szorongott, nem aggodalmaskodott, ezek a gondolatok csak úgy végigfutottak az agyán. Megvajazta a kenyereket, és megette az összes párizsit. Finom volt. Igaz, egy-egy harapáskor tisztán érezte a bűzt: a rothadó hús elviselhetetlen szagát.

Szólás

állt, mint zab a hegyen

Az új hatodikos nyelvtan munkafüzetben az van, hogy a csukd/csukjad, tedd/tegyed stb. alakváltozatok közül az egyik udvariasabb, enyhébb felszólítás. Ez még soha nem fordult meg a fejemben, és nem is tudom, hogy a kettő közül melyik lenne az enyhébb.

Álmosság

Félreolvasás ébredés után: "Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álmosság." (álnokság)

A tudásról, a szubjektív tapasztalatról és a hitről

Az alábbi rendszerezési kísérletben a vélekedés három fajtáját különböztetem meg: a tudást, a szubjektív tapasztalatot és a hitet.

1. Tudás

Tudásnak első közelítésben az igazolható vélekedéseket nevezem. Az igazolhatóság itt elsősorban a tudás interszubjektív jellegére vonatkozik: olyan érveket tudok felhozni a tudásállítások igazsága mellet, amelyeket joggal tekintek meggyőzőeknek, azaz olyanoknak, hogy a többi embernek meg kell hajolniuk előttük, ha nem akarják arcukat veszíteni, ha nem akarják elveszíteni azt a méltóságot, amely racionális lényként való elismerésükből fakad. Feltételezek tehát egy közös racionális szabályrendszert, amelynek tiszteletben tartásával zajlanak a tudásról szóló diskurzusok, és aki úgy utasítja el a tudásállításom, hogy ahhoz kénytelen zárójelbe tenni ezt a szabályrendszert, az nem számíthat az elismerésemre. (Aki tehát azon az alapon vonja kétségbe az evolúció elméletét, hogy a Bibliában ezzel ellentétes állítások vannak, az kilép ebből a szabályrendszerből, és nincs az a vallási tolerancia, amely megvédené őt attól, hogy elveszítse a racionális lény mivoltából fakadó elismerést.)

Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a tudásállítások igazságában száz százalékig biztos lehetek, sőt azok lényegéhez tartozik a bizonytalanság. Először is nagyon kevés olyan tudás van, amelynek az igazságáról személyesen meg tudok győződni. Ezek főleg a priori ítéletek, mint a matematikai tételek, vagy személyes tapasztalaton alapulnak. Legtöbbször azonban tudásunk a másokba vetett bizalmon alapul. Nagyon fontos az is, hogy maga ez a bizalom min alapul. Tudásról csak akkor beszélünk, ha a tekintélyekben (pl. tudósokban, tudományos intézményekben, közleményekben) azért bízom meg, mert feltételezem, hogy állításaikat empirikus és/vagy logikai érvekkel alá tudják támasztani. Tudok pl. néhány érvet a magyar nyelv finnugor rokonsága mellett, a rokonságról valló meggyőződésemhez azonban ezek kevés alapot szolgáltatnak, és valójában bizonytalanok is, hiszen hiába hozok példákat, mondjuk, a magyar és finn nyelv egyes szavai közötti szabályos megfelelésekre, valójában nem tudom, hogy ezek a finn szavak valóban léteznek, egyrészt mert soha nem néztem meg őket egy finn szótárban, másrészt, ha meg is néztem volna őket, akkor is szükség volna a szótárkészítők iránti bizalomra, stb. A finnugor nyelvrokonságról szóló tudásom tehát nagy mértékben bizalmon alapul. Másodszor bárki tévedhet, vagy újabb adatok kétségbe vonhatják korábbi tudásunk igazságát.

Valójában minden tudásunkhoz öntudatlanul is egy valószínűségi értéket rendelünk, és ez nagyon ritkán éri el a 100%-ot. Igaznak tartom pl. a Pitagorasz-tételt, aminek levezetését tanultam az iskolában, és akkor meggyőzőnek találtam. Ehhez egy rendkívül magas, de a 100%-ot azért el nem érő valószínűségi értéket rendelek, mert már nem tudnám levezetni a bizonyítást, és bár minden jel arra mutat, hogy az korrekt volt, ezt én magam már bizonyítani nem tudom, sőt a bizonyítás során olyan tételeket kellene felhasználnom, amelyeket talán már nem tudnék bizonyítani stb., így elvileg akár az is kiderülhetne -- bár ennek valószínűsége mikroszkopikus --, hogy hiba csúszott a bizonyításba. Az is tudás másfelől, hogy Barguzinban nem Petőfi csontjait találták meg, ehhez azonban egy sokkal alacsonyabb -- de még mindig nagyon magas -- valószínűségi értéket rendelek, mert tudásom sokkal nagyobb mértékben alapul a bizalmon, mint a Pitagorasz-tétel esetében, illetve sokkal nagyobb -- bár alacsony -- a valószínűsége annak, hogy a tételt cáfoló bizonyítékok kerüljenek elő.

A tudás specifikuma tehát más vélekedésformákkal szemben az, hogy interszubjektív módon (azaz mások számára) bizonyítható, de soha nem bizonyos. A tudással kapcsolatos attitűdünket tehát egyszerre jellemzi a bizalom és a kételkedés.

2. Szubjektív tapasztalat

A közvetlen tapasztalatból nagyon mély meggyőződések fakadhatnak, ezeket azonban nem nevezhetjük tudásnak, ha hiányzik az interszubjektív jelleg, azaz nem tudok másokat meggyőzni arról, hogy a dolgok valóban úgy történtek, ahogy elbeszélem. Ebből az következik, hogy ha valaki nem hisz nekem, akkor az szubjektíve rosszul eshet, de nem tudom megvonni tőle azt a méltóságot, hogy racionális lénynek ismerem el. Ezzel szemben személyes meggyőződésem a saját tapasztalatom igazságáról sokkal mélyebb lehet, mint a tudásállítások esetében, bár mindig fennáll a lehetősége, hogy kétségbe vonjam saját elmeállapotom épségét. Más szavakkal: csak akkor kételkedhetem a saját szubjektív tapasztalatom igazságában, ha kétségbe vonom mentális képességeim épségét.

A legkézenfekvőbb példa a szubjektív tapasztalatra az álom, amire nagy bizonyossággal emlékezhetem, de másokat meggyőzni arról, hogy valóban azt álmodtam, amit, a tudomány mai állása szerint nem tudok, ill. csak a saját szavahihetőségemre hivatkozva tehetem ezt. Így az én álmom a fenti értelemben nem lehet tudás mások számára sem. Hasonló kategóriába sorolhatók a meditáció vagy ima során szerzett személyes élmények, a látomások stb. Értelemszerűen a tapasztalatok nem minden formája sorolható ide, hiszen (részben) tapasztalaton alapul a tudás is, ez azonban interszubjektív tapasztalat, azaz mások számára reprodukálható.

3. A hit

A vélekedések harmadik csoportját olyan meggyőződések képezik, amelyek kifejezetten a bizalmon alapulnak. Vallások esetében egy vallási tradícióba vetett bizalomról van szó. A hitállítások nem népnek fel a bizonyíthatóság igényével, ennélfogva nem tekinthetők tudásnak. Ezek elfogadása személyes döntés, és bármennyire is erős az elkötelezettségem, nem gondolhatom azt, hogy aki nem fogadja el az általam igaznak tartott hitállításokat, az pusztán ettől kevésbé értékes személy lenne. Nincs ugyanis mód arra, hogy oly módon igazoljam a hitállítást, amely mód a másik embert elkerülhetetlenül meg kell, hogy győzze. Ez azonban azt is jelenti, hogy azok az állítások, amelyeket hit alapján fogadok el igaznak, számomra sem jelentenek tudást, azaz igazságként való elfogadásuk inkább elköteleződés és döntés, mint a valóságról szóló ismeret.

Vegyünk egy nem vallási hitállítást: Flóra azt mondja Attilának, hogy szereti, Attila ezt elhiszi, ezért megfogalmazhatja ezt az állítást: "Flóra szeret". Tudja-e ezt? Hite abban az értelemben bizonyosan hasonlít a tudáshoz, hogy egy a megismerőképességétől független külső tényállásra vonatkozik, és igaznak fogadja el. Egyetlen komoly forrása azonban Flóra közlése, amely Flóra szubjektív tapasztalásán alapul, és így igazsága is csak e két ember számára van a kettőjük között létrejött bizalmi viszony keretei között. Meg akarhat győzni ugyan egy harmadik személyt a szerelem külső jeleire hivatkozva, ő azonban minden ilyen külső jelre könnyen mondhatja azt, amit Ottó mondott Biberachnak: "Még Innét az ördög ássa azt ki, hogy Szeret." Ez ugyanis olyasmi, amit ők ketten tudnak. És mi van akkor, ha az agykutatás eljut arra a szintre, hogy egy műszer ki tudja mutatni a szerelmet? És az kimutatja, hogy Flóra nem szereti? Nem tudhatjuk. Attilát ismerve könnyen lehet, hogy felbontja a bizalmi kapcsolatot, és első pillantásra ez tűnik a logikus lépésnek. De az is lehet, hogy a két fél némi válság után újraértelmezi a szerelem fogalmát, és arra jutnak, hogy a gép ugyan kimutatott valamit, amit közönségesen a szerelem hiányának neveznek, de az ő esetükben a szerelem valami mást jelent, amit a gép nem tud kimutatni. A hitállítások tehát olyan állítások, amelyek nemcsak hogy a bizalmon alapulnak, hanem igazából a bizalmi kapcsolat ad nekik értelmet, és e bizalmi kapcsolat fenntartása érdekében hajlamosak az érdekeltek újabb és újabb, egyre adaptívabb, a tapasztalataiknak egyre megfelelőbb értelmezést adni nekik.

Vegyünk ezek után egy olyan vallási hitállítást, amely akár tudásállítás is lehetne. A Mózes által vezetett zsidók előtt megnyílt a Vörös-tenger, a zsidók száraz lábbal át tudtak kelni a vízfalak között, az őket üldöző egyiptomiak feje fölött azonban összecsaptak a hullámok, és mind odavesztek. A hívő zsidók és keresztények ezt Isten szava által hitelesített igazságnak fogadják el. Akik nem hívők, vagy valamely más vallásban hisznek, azok ezt a történetet felettébb valószínűtlennek tartják, és valószínűleg kevés okot látnak arra, hogy elhiggyék: ez tényleg megtörtént. Lehetséges-e, hogy egy tudásállítás igazsága attól függjön, hogy valaki milyen vallás követője? Szerintem nem, sokkal inkább lehetséges, hogy a vallásos ember hitállításként tekint a tételre, a nem hívő viszont tudásállításként (és ezért tartja hamisnak, azaz rendkívül valószínűtlennek). Mit jelent az, hogy a Vörös-tenger epizódra hitállításként tekintünk? Bizony az annyit jelent, hogy nem tudjuk, hogy megtörtént-e. Feltételezzük, hogy a történettudomány szenzációs felfedésezést tesz: nagyon hiteles forrásokat talál, amelyek részletesen beszámolnak arról, hogy a zsidók hajókkal keltek át a Vörös-tengeren, és az őket üldöző egyiptomiakat egy tengeri vihar elpusztította. Hogyan hatna ez a felfedezés a zsidók és keresztények hitére? Biztos volna, akinek megingatná a bizalmát a Szentírásban. Mások nem fogadnák el a tudomány új felfedezését, és a Bibliára hivatkozva próbálnák azt cáfolni. Csakhogy egyik reakció sem szükségszerű. Eltekintve attól, hogy egy ilyen forrás nagyszerű történelmi megerősítését adná annak, hogy a zsidók Egyiptomból való menekülése és vándorlása tény, arra késztetné a hívők egy részét, hogy újraértelmezzék a Vörös-tenger epizódot, és azok, akik ezt eddig egy isteni csodáról szóló beszámolónak tekintették, most inkább szimbolikus történetet látnának benne, amelynek mélyebb jelentése van ugyan, de nem felel meg egészen a történelmi tényeknek. Ez az újraértelmezés nem valamiféle cinizmus, hanem a hitállítások normális létmódja. Az teremti meg a lehetőségét, hogy a vallások eredeti szövegei soha nem fogalmilag tiszta, szigorú logikai okfejtések, hanem -- egyáltalán nem véletlenül -- metaforikus-szimbolikus, sokszor kifejezetten homályos, bizonyos vallások esetében erősen narratív, történeteken alapuló kinyilatkoztatások. Ez bizonyára azért van, mert amit közölni akarnak, az túlmutat azon, amit az emberi értelem felfogni képes, titkokról beszélnek, amelyek szavakkal csak megközelíthetők, de precízen soha nem leírhatók. Ebből azonban az is következik, hogy folyamatos értelmezésre szorulnak, minden kornak és közösségnek némileg mást mondanak, bármennyire is az örök dolgok megragadása a céljuk. Az újraértelmezés egyik kiváltó oka a tudomány fejlődése, amely bizonyos vallási állításokat megfosztott tudásjellegüktől, de újraértelmezett formában megőrizte őket mint hitigazságokat. A legismertebb példa nyilván a teremtéstörténet, amelynek először a heliocentrikus világkép, majd az evolúció elmélete adott új értelmezéseket.

Természetesen vannak olyan vallási hitállítások, amelyek jellegüknél fogva eleve nem vethetők alá a tudomány szokásos tesztjeinek, így igazságuk elfogadása eleve nem tekinthető tudásnak. Ilyen például az a keresztény tétel, hogy az embernek a testétől elválni képes halhatatlan lelke van. Bár elvileg nem zárható ki, hogy a lélek létezését természettudományos eszközökkel igazolja egyszer a tudomány, a tétel cáfolata logikailag nagyon nehezen volna elgondolható. Ez azért van, mert a lelket képzelhetjük anyagszerű dolognak, amelyet a tudomány vizsgálni képes (pl. valamilyen képalkotó eljárással láthatóvá teszi, vagy megméri a tömegét, a hőmérsékletét), de képzelhetjük olyan anyagtalan és titokzatos valaminek is, ami eleve hozzáférhetetlen a tudományos vizsgálódás számára. Az utóbbi esetben létezése nem cáfolható. Nem teljesen ésszerűtlen dolog-e hinni egy olyan állításban, amely nem bizonyítható és nem cáfolható? Nem veszítjük-e el egy ilyen hittel azt az elismerést, amely racionális lényként megillet bennünket? Én azt gondolom, hogy de igen, elveszítjük abban az esetben, ha pl. a lélekről (vagy Istenről, a megváltásról stb.) szóló tanítást tudásként kezeljük, azaz megfeledkezünk annak titokzatos jellegéről. Ez utóbbi azt jelenti, hogy -- emberi megismerőképességünk korlátaiból következően -- soha nem tudhatjuk pontosan, ezek a tanítások mit is jelentenek. Az egyházak aktívan dolgoznak azon, hogy legyenek közös értelmezései a hitállításoknak, de azok lényegükből következően értelmezésre szorulnak, és végső soron nem tudjuk, hogy egyenként mit is jelentenek. Összességükben azonban létrehoznak egy nyelvet, ami lehetővé teszi, hogy a hívők közössége egyesüljön a vallás morális céljainak megvalósítására, és ennek érdekében megkísérelje elgondolni az elgondolhatatlant.

4. Néhány következtetés

Végül megpróbálom összefoglalni azokat a tételeket, amelyek kedvéért tulajdonképpen szükségesnek tűnik megtenni a fenti megkülönböztetéseket.

1. Ahhoz, hogy higgyünk, nem kell lemondani arról az elvről, hogy csak a bizonyítható tudás számít tudásnak. A hit nem olyan tudás, amely nem szorul bizonyításra, hanem valami olyasmi, ami a tudástól különbözik. Hittételek nem képesek cáfolni a tudomány eredményeit, de a tudományos felismerések sem képesek cáfolni a hitet.
2. A hívő semmiféle emberi elismerést nem tagadhat meg attól, aki nem hívő. Nincs alapja annak, hogy az ő felismeréseit másoktól is elvárja. Más szavakkal: a hívő nem jobb a nem hívőnél vagy a más vallások híveinél.
3. Mivel a vallás normális létmódja a hittételek értelmezése és újraértelmezése, ezért ezt az értelmező munkát az egyházon belül soha nem szabad korlátozni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne egy egyháznak hivatalos tanítása, ezt azonban nem helyes úgy kezelni, mint ami változtathatatlan.

A képen Stella Alesi festménye. Forrás: http://blog.alesiart.com/

Garancia

Nálam ez úgy van, hogy a garancialeveleket mindig ugyanabba a fiókba teszem. Ezért aztán ha valami meghibásodik, csak kihúzom a fiókot, és ott van az összes garancialevél és számla -- kivéve természetesen az az egy, amit éppen keresek. Komolyan mondom: még soha nem fordult elő, hogy megtaláltam volna abban a fiókban a szükséges papírt.

Ezúttal azonban ez csak az első fele a történetnek. Vasárnap ugyanis: pakk, minden előjel nélkül munka közben kikapcsolt a laptopom, és aztán már nem lehetett bekapcsolni. Rosszat sejtve, misztikus félelemmel eltelve mentem a garanciafiókhoz, és valóban: nyoma sem volt a számítógép papírjainak. Oké, túlteszem magam rajta, majd megjavítják pénzért. A kislányom ma vitte el a márkaszervízbe, és azt a hírt hozta, hogy a garancia benne van a rendszerben, még egy hónap van hátra, úgyhogy valószínűleg megcsinálják garanciára. Azért csak megy előre valamit a világ. Pokolba a fiókokkal, cetlikkel!

Estefelé

Ez a nap is el van iminálódva.

I had a dream...

Volt egy álmom...

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:

Volt egy álmom...

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.

Volt egy álmom...

Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves magyar átkunk.

Volt egy álmom...

Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.

Volt egy álmom...

...a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!

Volt egy álmom...

Ó, mikor érünk arra a tájra,
hol zene zeng s a tűz pirosbort forral?
Mert az én szívem most igen árva,
már társalogna muzsikával, borral.

Volt egy álmom...

Ki tudja, hogy itt vacogva állok?
Kinek vegyek most virágot?
Hol vannak a jóbarátok?
Ki hallja meg, ha kiáltok?

Nézem az esőt
téged keresve.
Hívlak kékülő szavakkal.

Volt egy álmom...

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.

Volt egy álmom...

A politika és a nők

"A magyar politika alapvetően a folyamatos karaktergyilkosságra épül. Ez brutális helyzeteket teremt, amit bírni kell, de a nők ezt nem bírják." Lefordítom: 'a magyar politikai kultúrát a hozzám hasonló visszataszító seggfejek határozzák meg, és a nők ezt nem bírják'.

We had a dream...

Volt egy álmunk.

Amikor...

Ez még akkor volt, amikor fóliákat készítettünk az előadásokhoz, és írásvetítőt használtunk. Amikor hirtelen nem találtam a következő fóliát, és a Magyar Köztársaság elnöke segített keresgélni. Amikor még volt Magyar Köztársaság. Amikor még volt köztársasági elnök. Amikor még volt jövőnk. Amikor még volt múltunk. Amikor még ügy lehetett abból, hogy Árpád-sávos zászlókat lengetnek a forradalom ünnepén. Amikor még voltak "pártpolitikai csatározások". Amikor még érdemes volt nézni a parlamenti közvetítéseket. Amikor még velünk voltak a szavak. Amikor még velünk volt Göncz Árpád.

In memoriam GÁ

Megint egy apa ment el. Megint nőtt az árvaság a világban.

Félárú blues

A MÁV egyre könyörtelenebb. Már alig-alig fordul elő, hogy a kalauz ne venne el egy rubrikát a félárú igazolványból a neten váltott jegy után. :(

A pártpolitika démona

Még mindig emlegetjük a "pártpolitikai csatározásokat", hogy azokat nem szeretjük, hogy azok rossz dolgok. Csak én érzem ezt anakronizmusnak? Csak én érzem azt, hogy már egy ideje nincsenek "pártpolitikai csatározások", hogy ideje volna erről a dumáról lejönni?

Ráérsz

Ráérsz. Anyám ezt mondta mindig a vendégnek, ha el akart menni. Marasztaló szó volt.
-- Most már úgy érzem, mennem kell.
-- Ugyan, ráérsz. Hová sietsz?
Ráérsz.

Én hogy vagyok?

Most ez a történet jutott eszembe. Állunk Istvánnal a villamosmegállóban. Egyszer csak feltűnik Rózsa. Rózsával nem volt könnyű beszélgetni, mert... hát nem volt egészen épelméjű, na. Szerencsém volt, Istvánt látta meg, odament hozzá, és megszólította: "Szia, István! Hogy vagy?" Mire Istvánnak hirtelen nem jutott más eszébe, és így válaszolt: "Én hogy vagyok? Hogy van az Imre?"

A kereszténység és a szex

Persze teljesen lehetséges az Énekek énekét úgy értelmezni, mint Isten szeretetének allegóriáját. De sokat elmond a vallásos élményről, hogy mihez tartja méltónak hasonlítani magát.

Itthon vagyok

Örkényország

Relativitás

Minden csak részben igaz. Ez is.

A hülyeségről

Nekem úgy tűnik, hogy van egy központi számítógép, amely minden hónapban generál valami teljesen elképzelhetetlen baromságot, ami senkinek a világon nem áll az érdekében, lesz belőle egy kormányrendelet vagy ilyesmi, kötelező útmutatók készülnek, ezeket a helyi bégek felolvassák az alattvalóknak, és aztán szépen az egész országban mindenütt megvalósítják az új előírásokat. Igen, most éppen a PÖCS-ökről beszélek, meg a pedagógusminősítés egész végzetesen elcseszett rendszeréről, amely már alapjait tekintve is olyan, mintha nem emberek találták volna ki, hanem a testrablók, akik lépésről lépésre mindenkit a hatalmukba kerítenek. És nem az történik, hogy hülyére röhögjük magukat rajta, hanem szépen akkurátusan megcsináljuk. Vagy úgy csinálunk, mintha. Ami majdnem ugyanaz, mert hát nem is kell megcsinálni semmit, éppen elég, ha újra és újra megalázzuk magunkat azzal, hogy úgy csinálunk, mintha mi is olyan hülyék lennénk, mint parancsolóink.

Édes anyanyelvünk

Gimnazista koromban részt vettem az Édes anyanyelvünk versenyen, és az egyik fordulóban azt a feladatot kaptam, hogy magyarázzam el egy suksükölő barátomnak, miért nem helyes a suksükölés. Én akkoriban nagyon dolgoztam azon (részben öntudatlanul), hogy saját nyelvhasználatom megfeleljen a "művelt köznyelv" előírásainak, de ez a feladat hosszú időre elgondolkodtatott. Valahogy már akkor éreztem, hogy bármilyen érvet megfogalmazok, az hülyeség. Persze mondtam valamit, tovább is jutottam, be is kerültem a tíz nyertes közé, de csak évtizedekkel később jöttem rá az egyetlen helyes válaszra: azért nem szabad suksükölni, mert ki fognak röhögni, meg fognak szívatni, üldözni fognak, és soha semmit nem fogsz elérni ezen a csak a külsőségekre figyelő világon.

Az én konzultációm

Antigoné döntött: Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak. (Egyetemes konzultáció a morálról és a zsarnokságról)

Pártmunka

Egy árulkodó félreolvasás: "a feladatot pártmunkában készítik el" (pármunkában)

A rövidítések bája

De tényleg bevezették hivatalosan a Pedagógus Önértékelési Csoport ELNEVEZÉST, vagy ezt a csak a nép találta ki, hogy röhögjünk? ‪#‎nemhiszemel‬

Konferencián

magyar hungarikum

A tartózkodásról

A mai magyar parlamentben minden szavazat igent ér. Úgyhogy engem nem ráz meg, ha az MSZP tartózkodik.

Álom

"Furcsa dolgokat álmodik az ember. A múltkor, amikor lázas voltam, azt álmodtam, hogy olyan lázmérővel mérnek, amelyik két értéket mér. Tudja, mint a hogy is hívják... a vérnyomásmérő. Egy alsó és egy felső értéket. És a felső érték 62 Celsius-fok volt, az alsó pedig 51. Talán mert hamvasztást szeretnék, azért álmodtam ezt."

Újra a hazugságról

És harmadszor is ugyanarról, mert föl vagyok háborodva. Orbán mai pofánkba vágott hazugsága a civilek állami támogatásáról nem azért fölháborító, mert a magyar államot fényezi. Azt minden kormány megteszi. Ez a hazugság attól aljas, hogy a 2015-ös példátlan és lenyűgöző civil összefogást rántja bele a sárba. Leszólja azt, amire büszkének kéne lennünk. Államférfi... eh.

Hazugságvölgy krónikája

Egy kis közép-európai országban kiszivárgott, hogy a miniszerelnök azt mondta: hazudtunk. A hír nyomán kibontakozó tömeges felháborodás elsöpörte a hazudós miniszterelnök kormányát, és hatalomra juttatott egy notórius hazudozót, aki legföljebb véletlenül mond igazat, és aki ezt büszkén a szemébe is vágta derék népének mondván, nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit tesz. Az ország -- nevezzük, mondjuk, Hazugságvölgynek -- annyira megszerette a kópét, hogy nemhogy elzavarta volna, négy év múlva újraválasztotta. Én is imádom a palit, igazán cuki, ahogy mindig következetesen a valóságnak meg nem felelő kijelentéseket tesz, sőt előszeretettel állítja pontosan az ellenkezőjét annak, ami mindennapi tapasztalatunk. Ma például ez a mondat hagyta el a száját az ország parlamentjében, vagyis azon a helyen, ahol végképp mindenki hazudik. "...a magyarok szolidaritása példás. Halkan mondom, hogy a civileknek sok pénzt adunk azért, hogy ezt megtegyék, holott erre semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelez minket."

Szavak

migráncs (Marlától lopva)

Vu-vei

Hospitálok, mondta Iván. Még egyetemisták voltunk. Az egész életem hospitálás, csak nézem, mi történik körülöttem.

A fogalmak összezavarásáról

Az megvan, hogy Orbán kötcsei beszéde valójában arról szól, hogy a keresztényi képmutatást fel kell váltani egy durva (fasiszta) erőpolitikával. Csakhogy a kereszténységet "átkeresztelte" liberalizmusra, a maga barbár erőkultuszát pedig kereszténységnek nevezi? Ez összezavarhatja azokat, akik ebből tájékozódnak, de minket nem, ugye?

Értelmetlenségiek

Mi, humán értelmetlenségiek

Amikor eltűnik a kurziválás

a kurzív életbe
‪#‎írófélékbeszélgetnek‬ ‪#‎awordördöge‬

Kortársak

Azt mondja: "és felkértünk kilenc kortárs művészt és öt kortárs költőt". Eredetileg nyilván Munkácsyra és Vörösmartyra is gondoltak, de aztán mégis inkább a kortársak pártolása mellett döntöttek.

Ne tehénkedj rám!

Mindig rácsodálkozom, milyen jó szó az, hogy tehénkedik. Vannak nők, akik megsértődnek rajta: miért, én tehén vagyok? Pedig szerintem kedves. A tehén is az.

Miért áll a szakadék szélén?

Ez nekünk valahogy mindig kellett. Hogy elhitessük magunkkal: a Nyugat hanyatlik. Amúgy én tényleg úgy gondolom, hogy a Nyugat a szakadék szélén áll, és azt is gondolom, hogy jó eséllyel bele is fog esni. De addig -- ahogy a régi vicc mondja -- egy darabig még csodálkozva-aggódva nézi, mit csinálunk mi ott lenn.

Kertépítés

Az előbb kertépítést olvastam kerítésépítés helyett. Wishful thinking...

Optimizmus, pesszimizmus

Nem igazán tudok megbirkózni ezzel az optimizmus-pesszimizmus dologgal. Szerintem ugyanis az édenkertben élünk, és csupa gyönyörűség vesz körül bennünket -- ha azzal hasonlítjuk össze, amit a jövő hoz. Most akkor ez optimizmus vagy pesszimizmus?

A meztelen államtitkár

Én bírom a Tündét, és tényleg jól is néz ki. Viszont van egy erkölcsi mércém, ami többek szerint túlságosan gőgös és kérlelhetetlen. Senkinek sem tudom megbocsátani, ha szerepet vállal ebben a kormányban.

Posztmodern totalitarizmus

Abból, hogy az alkotmányosságért folytatott három (vagy több) évszázados harc során a szólásszabadság követelése mindig kiemelt szerepet játszott, még nem következik, hogy a szólásszabadság az általános politikai szabadság elégséges feltétele vagy egyetlen indikátora lenne. Inkább arról kéne nagyon komolyan gondolkozni, miként lehetséges egy majdnem totális diktatúrát kiépíteni a szólásszabadság számos alapelemének megőrzése mellett. Ez valami posztmodern dolog.

A dialektika ellen

Az van, hogy a gonosz erőkkel átmenetileg sem értünk egyet. Akkor sem, ha történetesen a jót mozdítják elő. (Bár kétlem, hogy van ilyen. Mindig nehézségeim voltak Hegellel.)

Minden tapasztalat

Mondjuk, az tényleg méltánytalanság lett volna, ha úgy öregszem és halok meg, hogy semmi háborús tapasztalatot nem szerzek.

hidegenrendészet

hidegenrendészet

Papokrul

Kiss-Rigónak meg fogalma sincs az Evangéliumról. Ami amúgy nem annyira meglepő. Talán Eörsi István mondta annak idején, hogy egy dologban nagyon hasonlít a kádári vezetés és a magyar lakosság: egyiket sem érdekli a marxizmus. Mutatis mutandis...

http://444.hu/2015/09/08/kiss-rigo-laszlo-szeged-csanadi-puspok-szerint-ferenc-papanak-fogalma-sincs-rola-mirol-beszel/

Szellemvasút

Azért az milyen futurisztikus már, hogy befut a metró, és nincs senki a vezetőfülkében.

Mustárváros

univer city (Marla gyűjtése)

Újra hospice

Imre nővér -- azt hiszem, ez volt eddig a legmegtisztelőbb elnevezés, amit kaptam. Most arról jutott eszembe, hogy hosszú nyári szünet után holnap újra megyek a hospice-ba.

Egy hasznos táblázat

Hát ezt már teljesen elfelejtettem. De a jó Fb eszembe juttatta. :)

"12 éves koromban apám megvette nekem – mert kértem – a Képes politikai és gazdasági világatlasz c. hatalmas könyvet. Jó volt, a kamasz szeret a térképek fölé hajolva ábrándozni. Most eszembe jutott, hogy volt benne hátul egy táblázat arról, hogy a fontosabb nyelvekben milyen kiejtési szabályok érvényesülnek. És mivel azóta nem láttam máshol hasonló összefoglalást, gondoltam, megosztom az érdeklődőkkel ezt a kincsemet. Remélem, a szerzői jogok ilyen durva megsértéséért nem visz el a rendőrség. Kérem a nyelvi érdeklődésűeket, ne kezdjék el kommentelni, hogy ez sem stimmel, az sem stimmel. Biztos leegyszerűsítő, helyenként talán téves is. De az is biztos, hogy hasznos tud lenni egy ilyen." (2013)

https://docs.google.com/file/d/0B67UFWpk_-uKakNTVzNIb1dFUm8/edit?usp=sharing

A nap adománya

A nap adománya: kis tasakos Coccolino öblítő. (A helyzetet nem ez jellemzi. Napok óta elképesztő mennyiségen áramlik hozzánk a nagyon hasznos adomány. Fantasztikus az emberek segítőkészsége.)

A fájdalom hava

Borbély Szilárd tudná csak megírni ezt. Persze meg is írta.

Erdő bíboros és a menekültek

"Pillanatnyilag az egyházak nem jogosultak arra, hogy befogadjanak menekülteket. Ez tilos: ha így tennének, akkor embercsempészek lennének."

Sokaknak Erdő Péter nyilatkozatából az jön le, hogy milyen gáz a katolikus egyház. És lássuk be, van ebben igazság. Nekem azonban, pironkodva bevallom, az jut eszembe erről, hogy mekkora okkázió ez a helyzet a katolikusok számára. Itt volna lehetőség, hogy előkeressék az Evangéliumot, a sarkukra álljanak, és határozottan szembeforduljanak az ember- és istentelen világi hatalommal. Nem támogatná őket a lakosság többsége, de jelentősen nőne a híveik száma és a hitelük. (Oké, én is tudom, hogy ez most nem szempont, de ki tudja, mikor lesz az?)

Kontroll

Háromszor akartam véletlenül miskolci jegyet lyukasztani a metrón. Ebből kétszer az ellenőr kikapta a kezemből. Szerintem nem rossz arány, és megérdemelnek egy elismerést. Látszólag kómában állnak ott, de működnek a reflexeik. Néha a mi érdekünkben (is).

Hungarian Mockingjay

Arca már van a forradalomnak, csak programja és vezetői nincsenek. Meg persze tömegbázisa.

A toleranciáról

Mindenki másképp irritáló. A tolerancia soha nem azt jelentette, hogy kellemes emberekkel örömmel működünk együtt.

De omnibus

A tudott igazságokkal szemben alapállásom a kételkedés. A hitt igazságokkal szemben alapállásom az értelmezés.

NOT IN MY NAME

Én, Knausz Imre magyar állampolgár szeretném kifejezni a kormány menekültpolitikájával szembeni leghatározottabb tiltakozásomat.

Tűrhetetlennek, szégyenletesnek és megbocsáthatatlannak tartom a magyar kormány menekültekkel kapcsolatos gyűlöletpolitikájának minden egyes intézkedését az uszító jellegű plakátkampánytól kezdve a már szimbolikájában is könyörtelen részvétlenséget sugárzó határzár kiépítésén át egészen a minden létező emberiességi szempontot figyelmen kívül hagyó és Magyarország történelmének legsötétebb korszakait idéző törvénymódosítás 2015. augusztus 28-án benyújtott tervezetéig.

Mélységesen szégyellem magam amiatt, hogy a hazám a hivatalos kormányzati politika szintjén a legcsekélyebb könyörületet sem tanúsítja az üldözöttek iránt, miközben végtelenül hálás vagyok mindazoknak, akik a menekült emberek önzetlen és fáradhatatlan támogatásával megpróbálják valamelyest oldani a szeretetlenség egyre fojtogatóbb légkörét.

Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Budapest, 2015. augusztus 31.

(Ha gondolod, a nevem helyére írd be a saját nevedet.)

Régi dicsőségünk

Áldozathibáztatásban mindig is világbajnokok voltunk. Nehézsúlyúak.

Vadászokról vadakról

Lassan kezdődik a vadászidény, mindenkinek kellemes időtöltést! De figyelem! A vadak sokan vannak, és nem most lőnek rájuk először. A konfliktusok gyakran kétesélyesek.

A menekültválság morális hatásairól

Sok újat tudtam meg a honfitársaimról az utóbbi hónapokban. Az egyik oldalon a hitványság olyan mély bugyrai, amiket eddig csak elképzelni tudtam. A másik oldalon annyi jóság és önszervező potenciál, amennyi csak a vágyaimban létezett korábban. Nem tudom, hogy ez a polarizálódás jó-e, de mindenképpen új helyzet. És mintha újrastrukturálná az ideológiai mezőt. Elhalványodnak a családi eredetű és történelmi traumákból táplálkozó elköteleződések, és a helyüket világos morális állásfoglalások veszik át. Gondolom, átmenetileg. Amikor Lukács arról beszélt, hogy a fasizmus kora morálisan jó időszak volt, persze ezzel egy rettenetes hülyeséget mondott (mint szinte mindig), de ahogy a régi vicc szól: értem a logikáját. Már értem.

Nehéz győzelem

"A nyolcadikosokat legyőzni nehéz volt, sőt vesztettünk." (Egy másodikos fogalmazásából)

meghalhatási

meghalhatási bevándorlók (loptam)

Új szabályzat

A helyesírás nem alkotmány, hogy naponta beleírjanak valami baromságot.

Bojkott

Jegyezzünk meg három nevet, ők a magyar tudomány lelkiismerete 2015-ben: Fehér Márta, Ludassy Mária, Radnóti Sándor. Nem rossz névsor.

Ars poetica

"Látjátuk feleim mik vogymuk..." Az első mondat mindjárt kijelöli az irodalom feladatát. Micsoda jelkép tényleg! Csak most esett le.

Migráns. Egy politikailag inkorrekt szó keletkezése

Az utóbbi hónapokban került be a magyar köznyelvbe a "migráns" szó. Szótári jelentése 'vándorló, lakóhelyet változtató (személy)', valójában a kivándorló (emigráns) és a bevándorló (immigráns) együttes megnevezésére szolgál a társadalomtudományi (szociológiai, demográfiai stb.) szaknyelvben. Mivel azonban a hazánkba érkező menekülteket a hivatalos propaganda, és ennek nyomán a sajtó előszeretettel nevezi migránsnak, a szó gyorsan polgárjogot nyert nemcsak az értelmiség, hanem a kevésbé iskolázott lakosság nyelvében is. A kérdés, hogy miért. A szó, mint láttuk, eredetileg semmivel nem jelent mást, mint a bevándorló, nevezhetnénk tehát így a hazánkba érkezőket, vagy nevezhetnénk -- és gyakran nevezzük is -- őket menekülteknek a valóságnak megfelelően. Hogy egy új, a lakosság egy jelentős része számára eddig ismeretlen szó ilyen gyorsan gyökeret vert a nyelvben, azt jelzi, hogy menet közben olyan jelentést kapott, amelyet más, eddig használt szavak nem fejeztek ki pont ilyen egyértelműen. Találkoztam olyan mondattal is a Facebookon, hogy "migráns, azaz illegális bevándorló". Ez ugyan ostobaság, de mutatja, hogy a szó negatív töltetet kapott, és a nyelvhasználó, aki érzi ezt, próbálja a használatból visszafejteni a jelentést. Én is ezt próbálom tenni. Szerintem a "migráns" szó jelentése a mai hétköznapi beszédben 'a pályaudvarokat és parkokat ellepő piszkos és büdös lény'. A magam részéről kerülöm a használatát.

Összefüggés

Összefüggés: amikor annyira jólesik bebújni az ágyba, hogy muszáj jajongani hozzá, akkor már nem érdemes elkezdeni olvasni.

Alsóban

"Az alsóban tanító pedagógus" -- azért egy kicsit gondolkoztam, amíg leesett, hogy miről van szó.

Felhívás

Nagyjából másfél hónapja minden nap készül az étel a Bérkocsis utcában a menekülteknek. Kezdetben kb. 250 adag ebéd készült, ma már van reggeli, ebéd, vacsora, esti tea, az adagok száma néha megközelíti a 600-at. Mindez kizárólag magánadományokra támaszkodva tisztán önkéntes munkával történik. Meglehetősen nehéz körülmények között. Az önkéntesek száma nehezen megbecsülhető, de általában sokan vagyunk. Még. És ezért írok most. Jön a szeptember. A menekültek száma rövid távon aligha fog csökkenni, az önkéntesek többsége viszont elkezd dolgozni a munkahelyén, és félő, hogy a létszám drámaian visszaesik. (Már én sem fogom tudni csinálni.) Nagy szükség van olyan önkéntesekre, akik ősszel is tudják vállalni a munkát. Különösen nagy szükség volna olyanokra, akik mernek nagy mennyiséget főzni. smile emoticon De kellenek emberek a főzés előkészítéséhez, a szendvicskészítéshez, a mosogatáshoz, a takarításhoz és persze az osztáshoz is.

Akit érdekel a dolog, jelentkezhet a Segítsünk együtt a menekülteknek! csoportba (https://www.facebook.com/groups/1603043899969611/ ), vagy akár közvetlenül nálam.

Aki nem tud segíteni, az pl. megoszthatja ezt a felhívást.

Migránsirtók

Nálatok is elszaporodtak a migránsok? És mivel irtjátok?

Parancsra

"Hozzátette: ha nem lenne törvényi kötelezettség, ő maga nem vállalkozott volna egy központi etikai iránymutatás kidolgozására."

"Mi sem értünk egyet vele, de benne van a tantervben" -- magyarázta el egyszer egy tanító néni, hogy miért azt tanítja a lányomnak, amit tanít. Per analogiam: "Szerintem önnek nem kéne kemoterápiát kapnia, de mit tehetek, ez van a hivatalos protokollban. Kérem, uram, foglaljon helyet ebben a székben!"

NK halálára

Az órák a professzor szobájában voltak. Érdemes volt korán menni, mert akkor a fotelba lehetett ülni, és olyanok voltak az órák, mesélősek, hogy illett hozzájuk ez a fotelben relaxáló fíling. A prof nem szerette a fotelt, már a gyülekezés idején ott ült egy széken, és beszélgetett azokkal, akik közelebb álltak hozzá. Egy alkalommal az óra előtt bejött egy kicsi fekete ruhás lány, valamiről még gyorsan konzultálni akart a tanár úrral, leguggolt a szék mellé, úgy beszélgettek csendesen, mások számára nem hallhatóan, a szakmai intimitás aurájától körülvéve. Aztán sokszor láttam a lányt az egyetem folyosóin, és mindig köszöntünk egymásnak. Meglepett, hogy úgy néz rám, mint egy ismerősre, így én is már-már az ismerősömnek tartottam, pedig soha nem beszéltünk egymással. Nagyon szimpatikus volt, és valahogy azt éreztem, hogy rendkívül okos. Aztán láttam, ahogy sorra jelennek meg a könyvei, a tanulmányai olyan elvont kérdésekről, hogy minden vonzódásom ellenére sem próbálkoztam elolvasni őket.

Most egyszer csak meghalt. Nem tudom, mért szomorít el ennyire. Egy nagyon közeli ismerős megint kiszakadt az életemből.

Leiterjakab

Amikor olvasok, filmet nézek, gyakran elveszítem a fonalat, nehezen tudom követni a cselekményt. Egy korábbi bejegyzésemben diszhisztóriának neveztem el ezt a részképességhiányt. :) Cserébe viszont beakadnak apróságok, amelyeken az olvasók többsége simán átugrik. Rendszeresen gyanakszom például fordítási hibára, és a gyanú nem ritkán be is igazolódik. Most végre utánajártam egy talán másfél évtizedes gyanúmnak.

Vonnegut Macskabölcsőjében olvastam ezt a részletet (Borbás Mária fordítása):

...Emlékszem, nem sokkal Felix halála előtt egy tengernagy agyonkínozta, hogy csináljon, valamit az iszappal.
-- Iszappal?!
-- A tengerészek ugyanis kétszáz évi tocsogás után torkig vannak az iszappal -- magyarázta dr. Breed. -- A tengernagy valamennyiük nevében kijelentette, szerinte a haladás sarkalatos pontja, hogy a tengerészek többé ne harcoljanak iszapban.

Na most ez azért különös okfejtés, nem? Mért kéne a tengerészeknek iszapban harcolni? És ha ez néha elő is fordul, mitől lenne ez ilyen súlyos probléma? Az angol szöveg ez:

...I remember, shortly before Felix died, there was a Marine general who was hounding him to do something about mud."
 "Mud?"
 "The Marines, after almost two-hundred years of wallowing in mud, were sick of it," said Dr. Breed. "The general, as their spokesman, felt that one of the aspects of progress should be that Marines no longer had to fight in mud."

Hát szerintem nem tengerészek és nem iszap. De én nem vagyok egy nagy angolos.

Kihangosítás

Azt mondja egy rokonom, hogy Kádár idején minden sokkal jobb volt. És hogy ő azért drukkol Orbánnak, hogy megint olyan legyen, mint annak idején. Igen, tudjuk, hogy ez a dallam az orbánizmus legalábbis egyik szólama. De ritkán szokták ilyen tisztán kihangosítani.

Tanítani pénzért

Valós történet egy miskolci általános iskolából.
-- Gyerekek, szerintetek hogyan lehet pénzhez jutni?
-- Hát... segélyből... lehet lopni... én egyszer találtam 100 forintot...
-- És munkával?
-- Munkával? Ki dolgozik? Maga se dolgozik.
-- Én? Hát most mit csinálok? Az én munkám a tanítás.
-- Komolyan? És ezért pénzt kap?
-- Igen.
-- Szóval nem azért csinálja, mert szeret minket?

A Jobbik jó napja

Amikor az ápolónőknek az fáj, hogy a pedagógusok már megint fizetésemelést (?) kaptak. Amikor a hajléktalan föl van háborodva, hogy meleg ételt kapnak a menekültek. Amikor a koldus a másik koldust tekinti fő ellenségének. Akkor jó napjuk van a náciknak. Vidáman leülnek, és kiállítják az új tagsági igazolványokat.

Biztonság

Már nem aktuális, úgyhogy meg merem osztani. Mert fájna, ha ki kéne hagynom:
"ha valaki nem tudná az intézeti jelszót (annak nem merem megírni, mert Imre haragos lesz:)) szóval itt hagyok a klaviatúrán egy cédulát"

Félreolvasás

Félreolvasás: a terhesség igénye nélkül.

Étkezési oldal

A Keleti pályaudvar étkezési oldalán.

seszívű

seszívű

A romlás kora

Milyen fárasztó már a sopánkodás, hogy amióta Facebook van, azóta úgy élünk, hogy kihasználjuk a Facebook adta lehetőségeket. Pedig azelőtt nem így éltünk ám! Képzeld, amikor még nem volt könyvnyomtatás, az emberek nem olvastak regényeket. Vagy igen? Na ugye! Hát te is hagyd abba!

Hétfő

Imádom, amikor nem létező kocsiba adják ki a helyjegyet. #mávénígyszeretlek

Vége a nyárnak

Hosszú idő után először hosszúnadrágban. Nem annyira az időjárás, mint inkább a pótfelvételi miatt.

Most mi van?

Ma először a reggeli zápor és szellő, sőt lehűlés örömére nem zártam be a zsalugátereket, hadd járja át a szobám a végre feltámadt szél. A szobai hőmérő higanyszála (nyilván nem higany, mindegy) eddig egy fokkal kúszott feljebb, mint augusztusban bármikor.

Hóman-szobor

Ha Hómannak, ennek a pszichopata állatnak szobrot emelnek Magyarországon, az igazából nem felháborító, hanem elkeserítő. Világosan mutatja, hogy a hatalom mai urai kiben ismerik föl előképüket, és hogy semmi jóra nem számíthatunk.

Kinek kell félni?

Ezeknek a szerencsétlen hülyéknek, akik most a diktatúra felé sodorják az országot, fogalmuk nincs arról, hogy mennek a dolgok Közép-Európában. Itt egy volt miniszter vagy miniszterelnök kivégzése nem egy extra dolog. Mindenesetre több félnivalójuk lenne, mint azoknak a kisembereknek, akik most állítólag nagyon félnek. (És remélem, ezt a posztot senki nem értelmezi úgy, hogy én bárkinek a kivégzését akarnám. A helyzet éppen az ellenkezője.)

Undor és remény

Inkább bele se kezdek. Nem tudom mindenkinek elmagyarázni, hogy mi a bajom az olyan mondatokkal, mint hogy a cigányoknak is dolgozniuk kell, vagy hogy a menekültek odaszartak az utca sarkára. Komolyan mondom, a keresztény kurzustól való undorodásom taszít, lök az Evangélium tiszta szavai felé, ahol nincs vita, csak példabeszéd és példamutatás. A végén magam is keresztény leszek. Végül is volt már ilyen.

Ingyenes táborhely

Úgy látszik, agyamra ment ez az augusztus. Ezt olvasom: "ingyenes táborhelyet biztosítunk". (Tárhelyet)

Biztonságos célország

Most ezt valaki magyarázza meg, mert tényleg nem értem. Ha Európa minden országa biztonságos célország lenne, akkor minden menekültet a kontinens szélén levő országoknak kellene befogadnia? (Vagy befogadniuk? Elvesztettem a nyelvérzékem is közben valahol.)

Fin

Nem tudom, feltűnt-e, de már egy ideje nincs Magyarországon többpártrendszer. Úgyhogy lassan be lehetne fejezni azt a varietét, amit az ún. ellenzéki pártok ennek elleplezésére és híveik szórakoztatására űznek.

Csukaszürke. Nem hiszem el, hogy létezik ez a szó. (Ez csak egy beszédfordulat. Természetesen ismerem a szót, csak nem tudok napirendre térni fölötte, annyira szürreális.)

Nem érdemes

"Nem érdemes Magyarországra még csak elindulni sem." Hát ez nagyjából tényleg így van, de hogy ez a kormány hivatalos álláspontja legyen...

Telekom

Legalább 20 perce, de lehet, hogy régebb óta hallgatom a telekom ügyfélszolgálatának zenéjét, és azt, hogy pontosan fél percenkét bemondják: "munkatársunk jelentkezéséig szíves türelmét kérjük". Ez azért komolyan kikészíti az embert ebben a hőségben.

Uszítás

Vicces, hogy Kocsis Mátét uszításért perli a Helsinki Bizottság. Mintha nem ez lenne a magyar kormányzat normális működésmódja. Mintha Orbán Viktor nem uszítana, nem mélyítené a válságot mindannyiunk kárára a nemzeti konzultációtól a plakátkampányon át a kerítésépítésig. Na ez az, amire alig van precedens. Még a nagyonhülye politikusokban igazán bővelkedő magyar történelemben is szinte példa nélkül áll, hogy válsághelyzetben ennyire rövidlátónak és inkompetensnek bizonyuljon a kormány, hogy ennyire híján legyen a miniszterelnök az államférfiúi erényeknek.

Gyújtogatók

Szegény Adynak nem adatott meg, hogy lásson egy igazi "gyújtogató, csóvás embert". Tisza István komoly államférfi volt, aki mégiscsak a hazája javát akarta.

Állatorvosi ló

Az alábbi idézet egy cikk első mondata az Indexen. Augusztus 10-én jelent meg, és most, amikor olvasom elmúlt 11-e éjfél. Oké (?), hogy a szerző nem olvassa a saját cikkét, de egyáltalán senki a cégen belül?

"Minden évben van olyan zenészek valamelyik magyar fesztiválon, ami úgy próbál bevágódni a közönségnek, hogy egy jó nagy "Helló, Budapest!"-tel köszönti a népet."

Pártpolitikai csihi-puhi

„pártpolitikai csihi-puhi" Balogh Zoltán (MESZK) szerint ez lett a Sándor Mária ellen kezdeményezett etikai eljárásból. Na még egyszer: mi is lett? Pártpolitikai csihi-puhi.

Ajándék

Újabban heti szinten kedveskednek nekünk egérrel a macskák. Ma reggel a szobába is behozta valamelyik (nem tudom, melyik) a zsákmányt. Nem örülök az ezzel járó munkának, de a szívem mélyén valahol büszke vagyok.

Konok egyszerűség

"konok egyszerűségem" Állítólag ez van nekem, de még nem látom világosan, hogy büszke legyek rá, vagy szégyelljem.

Etikai kódex

„Nemes a jelleme, jókedvvel dolgozik” Ez a valami, nem a dreszkód...

BK41

Negyven fokban a pincében háromszáz emberre főzni, miközben elromlott a páraelszívó. Nehezen leírható érzés. #‎köztársaságtér‬

A hitről

Az alábbiakban kísérletet teszek a vallásos hit olyan fogalmának körvonalazására, amely egy szekularizált és posztmodern közegben is működőképes lehet. Meggyőződésem ugyanis, hogy minden vallás központi kérdése az, hogy mit jelent hinni. Nyilván úgy kellene erről a kérdésről írni, hogy a bejegyzés tele legyen metafizikai és teológiai hivatkozásokkal. Talán egyszer erre is sor kerül, de ez most az iskolázatlan elme gondolatforgácsa csak. Négy gondolat köré rendezem a meghatározást.

Hit és tudás

Régen azt gondoltam, kétféle ember van. Az egyik képes hinni olyan dolgokban, amelyek nem bizonyíthatóak, és a bizonyításnak ez a hiánya nem is zavarja. A másik típusú ember -- és magamat is ehhez a típushoz soroltam -- mindenben kételkedik, és csak azt tekinti valódi tudásnak, amely legalább elvileg alávethető bizonyos racionális próbáknak. Ma azt gondolom, nem tolerálható az olyan hit, amely a tudás igényével lép fel. A nem tolerálható persze nem azt jelenti, hogy üldözni kell, csak azt, hogy nincs mit tisztelni rajta. Ha valaki tudni véli, hogy a Biblia közvetlenül Isten szava, vagy hogy Jézus a Szentlélektől való, és ezt ugyanolyan tudásnak tekinti, mint hogy Judea római provincia volt, csak éppen nem tart igényt e tudás racionális bizonyítására, nos, az ilyen embernek egyszerűen nincs igaza.

Különbséget kell tenni hit és tudás között. Más szavakkal: a hit nem igényli, hogy feladjuk a tudásra vonatkozó bizonyítási igényünket. Hinni a kánai menyegző csodájában nem azt jelenti, hogy történelmi tudásunkat ki kell egészíteni egy újabb történelmi ténnyel, azzal, hogy ekkor és ekkor egy Jézus Krisztus nevű személy Kánában borrá változtatta a vizet. Nem, ez valami egészen mást jelent. De mit?

Metaforikus beszéd

Amiben hiszünk, az valójában rejtély. Semmi okunk azt hinni, hogy birtokában vagyunk a kulcsnak, amely kinyitja a "titkok kamráját". A vallásos szövegek, a szent szövegek mindig költői módon próbálják megközelíteni ezt a titkot. Nem véletlen, hogy bár a teológusok szívesen alkotnak rendszerező műveket, az ősi szent szövegek soha nem ezen a diszkurzív, vitára nyitott nyelven szólnak hozzánk, hanem történetek és homályos utalások által. Szigorúan véve a szent szövegek mindig tele vannak ellentmondásokkal. A valláskritika szeret ezeken nevetni, de azt hiszem, nincs oka rá. Az ellentmondások figyelmeztetnek arra, hogy nem szó szerint értendők ezek a szövegek: értelmezésre és magyarázatra szorulnak. Ez a homályosság azonban valószínűleg nem Isten játéka, hanem abból a kínból fakad, hogy őseink szavakba akarták önteni azt, ami emberi értelmünk számára felfoghatatlan.

Bizalom

A hit persze nem merő filológia és hermeneutika. A hit nem azonos a mások hitéről szóló tudással. A hit mindenekelőtt elköteleződés egy hagyomány mellett. Hinni azt jelenti, hogy bizalommal fordulok egy tradícióhoz és ahhoz a közösséghez, amely ezt a tradíciót felvállalja és továbbviszi. A hitről szóló beszéd persze metaforikus és szimbolikus, de ennek a metaforikus beszédnek többféle tradíciója alakult ki, és hívő embernek csak azt nevezem, aki felvállal egy ilyen tradíciót, elfogadja annak szertartásait is, és bízik abban, hogy ennek révén közelebb kerül a titokhoz.

Metafizikai hiány

Ha az ateista olvasónak volt türelme eddig elolvasni ezt az okoskodást, már biztosan megfogalmazódott benne a kérdés: jó, de minek? Mi szükség van arra, hogy a tapasztalati világon túl is keressünk valamit, amiről igazán biztosan amúgy sem tudhatunk semmit? Ha vannak titkok az életünkben -- márpedig vannak --, akkor azok kifürkészésére ott van a tudomány, és valóban úgy tűnik, a tudomány egyre többet és egyre pontosabban tud a tapasztalható világról. A hit iránti igényről van itt szó, ami nyilván csak azokban merül fel, akik érzik "eszméik közt az űrt", a hiányt, hogy a természettudományos gondolkodás nem tud minden kérdésre választ adni. A filozófusok istenérvei nem alkalmasak semmiféle vallás megalapozására, de a Isten iránti igényt sok szempontból megmagyarázzák. A végességre és végtelenségre vagy a végső okra vonatkozó kérdések valóban komoly kérdések, és még komolyabb az akaratszabadság és a determinizmus dilemmája. Vagy ahogy Heidegger feltette a maga homályosságában is kínzó kérdést: "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?"

A hit ilyen felfogásának néhány kínos következménye

Ha az ember veszi a bátorságot, hogy általános dolgokról írjon, általában kétféle kétség gyötri egyszerre. Az egyik, hogy talán ostobaság az egész, és az okos kritikus majd egyetlen ellenérvvel lesöpri az asztalról. A másik, hogy nincs is ebben semmi új, lényegében mindig mindenki így gondolta. Az utóbbi szorongást próbálom enyhíteni az alábbiakban azzal, hogy néhány következményt explicitté teszek.

Egy vallás követőjének lenni nem jelent többlettudást és szellemi magasabbrendűséget. Sokunk közös vonása a vágy a magasabb igazságokra. Attól, hogy egyikünk vagy másikunk elköteleződött egy tradíció mellett, még nem jelenti azt, hogy ő az igazság birtokába jutott. Az irgalmas szamaritánus példája egészen világos: aki semmit nem tud az általunk tisztelt tanításról, akár messzebbre is eljuthat az Istenhez vezető úton, mint mi magunk. Ez óvatosságra int például a térítéssel, az evangelizációval kapcsolatban. Az persze jó, ha segítünk egy másik embert, hogy megtalálja az útját Istenhez. Az is természetes, hogy ilyenkor a saját vallásunkat kínáljuk fel neki. Ahogy a szülők is bevezetik gyerekeiket az általuk tisztelt szertartások és tanítások világába. Nem erről beszélek, amikor térítést emlegetek. Azt ígérni, hogy ha csatlakozol, jobb lesz neked, sokszor félrevezető, mert általában nem lesz jobb. Vannak helyzetek, amikor praktikus. Ha a vallás segít embereknek, hogy kiküzdjék magukat a bűnözés, az alkohol vagy a kábítószer mocsarából, akkor persze, hogy meg kell emelnünk a kalapunkat a térítők előtt. De félő, hogy ez csak olyan szociálpszichológiai hatás, amelyhez hasonló a sporttal, a közösségszervezéssel vagy akár a politikával is elérhető. Általánosságban azt ígérni, hogy ha csatlakozol, közelebb kerülsz Istenhez, a titokhoz: ez valószínűleg nem fair.

Másrészt a hit ilyen felfogása arra is rákényszerít, hogy másképp gondolkodjunk a dogmákról. Ha egy vallás követője vagyok, bizonyos alaptanításokat el kell fogadnom. Nemigen lehetek úgy keresztény, hogy nem hiszek a kereszthalál megváltó erejében. De vajon kritika nélkül el kell-e fogadnom mindazt, amit a hívőknek akár a többsége is képvisel? Vagy hinnem kell-e mindabban, amit az egyház legfőbb tanító hivatala előír? Meglehet szükség van egy egyházon belül ún. hivatalos tanításokra (tudom, hogy nem minden egyházban van ilyen, de hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez nem rossz dolog), de ezeknek a tanításoknak vitathatóknak kell lenni egyszerűen azért, mert a hit nem tudás, és egy csomó dolgot egyszerűen nem tudunk, még ha van is véleményünk arról, hogy mit helyes gondolni róluk.

A világ végéről

Legtöbbször úgy beszélünk az emberiség jövőjéről, mintha a történelem egy végtelen progresszus lenne. Hasonlít ez a gyermek naivitásához, aki joggal érzi úgy, hogy nem kell a halálra gondolnia, mert az szerencsés esetben végtelenül távol van tőle. Egy bizonyos életkor után azonban egyre több minden juttatja eszünkbe, hogy az élet véges. Minden jel arra mutat, hogy ez az emberiség esetében sincs másképp, és ha folytatjuk az analógiát, azt kell mondanunk, hogy az emberiség mai helyzete inkább hasonlatos a 85 éves emberéhez, mint az ötéves gyermekéhez. Meg kellene tanulnunk a végesség perspektívájából nézni az emberiség jövőjére is, és innen nézve dönteni arról, hogy minek van értelme, minek nincs, mi fontos, mi nem. Meg hát az is egy komoly dilemma, hogy meghosszabbítani akarjuk az életet, vagy élhetőbbé tenni. Ez nem pesszimista kérdés. Ha abból indulunk ki, hogy milyen világ várható itt húsz év múlva, látni fogjuk, hogy a paradicsomkertben élünk. Élvezzük a szépségeit, amíg lehet, és ne tegyük tönkre harccal, gyűlölködéssel! Mert minek? Mit akarunk még a 24. órában elérni?

Kéretlenül

Ezt a kifejezést álmodtam: "kéretlen kihalás esetén".

A menekültkérdés három összetevőjéről

A menekültkérdésben három jól elkülöníthető problémakör kapcsolódik - - néha mosódik -- össze. Én igyekszem ezeket mindig különválasztani.

1. Az európai és hazai menekültpolitika kérdése. Erről is van egy homályos véleményem, de tisztában vagyok azzal, hogy megalapozatlan, mert nincs elég információm, olvasottságom a témában, nem gondoltam végig egy csomó lehetséges összefüggést. Tetejébe úgy látom, nincs is erről érdemi politikai diskurzus. Ide tartoznak olyan kérdések, mint a migránsok tipizálása, a különböző típusok eltérő házirend szerinti beengedése vagy kizárása, a határvédelmi technikák, a bevándorlók integrálására vonatkozó tervek stb.

2. A Magyarországon az elmúlt egy-két hónapban kialakult humanitárius válság. Ezzel kapcsolatban sokkal egyértelműbb véleményem van, és hangsúlyozom, hogy ennek semmi köze az 1. ponttal kapcsolatos nézeteimhez. Egyrészt mindenkinek kötelessége, hogy segítse azt, aki rászorul. Bocsánat, én nem merném magam kereszténynek vallani, de ezt nem tudom másképp mondani: ez Jézus Krisztus parancsa. Pont. Másrészt nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy ellátatlan embertömegek, amelyeknek elemi szükségleteik nincsenek kielégítve, sokkal nagyobb problémát jelentenek, mint ha ellátást kapnak. Harmadrészt abban is elég biztos vagyok, hogy a kormány ezen a téren bűnös mulasztásokat követ el.

3. A kormány gyűlöletpolitikája. Minden mástól függetlenül világos, hogy a menekültkérdést a kormány a legaljasabb indulatok felkorbácsolására használja. Ami ezen a téren történik, az példátlan a kommunizmus óta. A plakátkampány -- ismét azt mondom: az előző két ponttól teljesen függetlenül -- erkölcsi és politikai mélypont volt. Eddigi mélypont, mert nyilvánvaló, hogy inkább kezdete valaminek, mint a vége.

BZ

"Újrakezdő nemzet vagyunk." Igen, mindig újrakezdjük, amiről egyszer már azt hittük, hogy vége.

Prevenció

Szántó Piroska egy helyen elmeséli – gondolom, az Aktban, de nem fogom tudni előkeresni a pontos történetet –, hogy egy időben nem tarthattak macskát, mert a szomszédjuk fenyegetőzött, vagy ilyesmi. Viszont macska híján megjelent a lakásban az egér, és válogatás nélküli rágcsálásával komoly kárt tett a könyvekben. Szántó Piroska úgy vélte, ezt azzal tudja legjobban megakadályozni, ha enni ad az egereknek. És valóban, attól kezdve, hogy rendszeresen ételt tett ki a kis rágcsálóknak, azok nem pusztították a könyveket. Azon gondolkozom, hogy ez milyen tanulságos modell, és messze túlmutat az egérproblémán.

A polgári engedelmességről

Nagybátyám hagyatékában egy csomó gipszszobor van, és csak utólag tudatosult bennem (bár valahol elrejtve nyilván már sokkal régebben tudtam), hogy ezek köztéri szobrok tervezetei. Úgy tippelem, hogy az 50-70-es években készültek, azaz elég hosszú időn át: Marx, Engels, Lenin, koreai katona (Kim Ir Szen?), művészek, kohászok, halászok, botra támaszkodó szegényemberek. Egészen biztos, hogy az öreget soha életében nem érintette meg a kommunizmus eszmevilága, mégis úgy tűnik, aggályok nélkül szolgálta volna a rendszert, ha megrendelést kap (soha nem kapott). Ennek a magatartásnak a lélektani mechanizmusa nagyon aktuális ma is.

A felebaráti szeretetről

Mielőtt mások is megkérdezik: nem, nekem nincs koncepcióm arról, milyen migránspolitikát kellene folytatnia a kormánynak. Ennélfogva azt sem tudom, hogy ez vagy az az intézkedés helyénvaló-e vagy sem. Csak annyit tudok, hogy szenvedő emberek vannak, akiknek segíteni kell. És hányok attól, hogy a kormány módszeresen égeti ki a jóakaratot és a felebaráti szeretetet a magyar emberekből.

Versenyelőny

"Ezt mesélte el Tusványoson, ezt a történetet, és újra megvan az a versenyelőny, ami megvolt korábban, és ami elveszett tavaly ősztől." Édes Istenem, versenyelőny? Miféle versenyről beszélünk?

PL

"otthonülő betongiliszta"

Az egyház hivatásáról

Nem tudom, mikor veszi már észre a magyar katolikus egyház, hogy ő az egyetlen erő, amely képes lehet szembeszállni a minden elborító, fojtogató, embertelen önkényuralommal. Úgy tűnik, ehhez kell még egy kis idő. :)

Beszél

Jött a macska, és egy nyávogással enni kért. Esküszöm, azt mondta, hogy "apu".

Titkos utazás

Mai félreolvasás: ma klitoriszunk... (kitroliztunk).

A kirekesztésről

Az a helyzet, hogy sokszor el kell mondani: ez se magyar, az se magyar, ez se része a nemzetnek, az se része a nemzetnek. Majdcsak elhisszük. Majdcsak eltűnik a maradék szolidaritás is ebből az országból. Majdcsak elpattan minden szál, ami még valami csoda folytán közösségekhez fűzött minket ebben a szétpergő hazában.

Szent Imre és a banáncsoki

Szentté fognak avatni. Visszamentem a pénztárhoz, mert észrevettem, hogy véletlenül kicsempésztem az intersparból egy banáncsokit.

Párhuzamos beszélgetések

A szimultán beszélgetés is valami olyasmi, amit a modern technika teremtett meg. És a hozzá szükséges képességeket is. Ha egyszerre két (netán több) emberrel beszélgetünk párhozamosan a cseten két (vagy több) teljesen különböző témáról, ez azért elég speciális figyelmet igényel. Olyat, amilyet a kommunikáció korábbi formái nem igényeltek.

Végre eső

Szakadó trópusi esőben sietség nélkül eljutni hazáig...

Párbeszéd a szomszéd kertben

– Anyu, én kilövöm a macska szemét.
– Mit bánom én!
– De nem kaptam még meg a puskát!
– Jó, majd megvesszük a puskát, és lövöldözhetsz a macskára. Minek jön át a mi kertünkbe!

Nem ugyanaz

Ha valaki nácitól idéz, ne jöjjön nekem azzal, hogy különben nagyon igaz. Mert ha ketten mondják ugyanazt, az nem ugyanaz. A gondolat részletesebb kifejtésével itt próbálkoztam: http://www.tani-tani.info/megis_kinek

Az ujjak szaga

Az ujjaim mindig őrzik a szagokat. Most éppen a fokhagymáét, ipari mennyiségű fokhagyma megpucolása után.

Az olvasásról

Kétféle ember van: az egyik halogatja, hogy a könyv végére érjen, a másik szeretné minél hamarabb befejezni. Én az utóbbiak közé tartozom. Biztosan nem ritka típus, csak a könyvet szeretők között ritka.

A határon

senkik földje [nem vélemény, csak beszélt nyelvi adat]

A parancs

Elmélkedésre: "...a ne ölj-nél igazabb parancs a parancs, hogy ne hagyj ölni." (Sinkó Ervin: Optimisták)

Keresés

Nem tudom, hogy csináltam. Amikor kamasz voltam, bármelyik ismeretlen regényben percek alatt megtaláltam az erotikus részleteket. Csak gyorsan végig kellett lapozni. (Na ja, akkor csak álmodozhattunk a pornóról, rá voltunk szorulva a világirodalom klasszikusaira.) És ma? Kifejezetten bosszant, ha egy ismert regény nincs meg elektronikusan, mert a könyvben soha nem fogom megtalálni az emlékeimben élő jelenetet. (Nem, ma már nem a szexjeleneteket keresem.)

Aranyos cicák

Na, eltemettem az egeret. ‪#‎aranyoscicák‬

Antigoné

Fordításkísérlet az Antigoné egy sorára:
"Én nem gyűlölni, csak szeretni lettem."

Mentalista poszt

Mentális muffin (mentás) -- avagy pedagógus ne olvasson gasztronómiai magazint.

Hétköznapi homofóbia

A mai nap kifejezése: "bitangok barlangjává tették szép hazánkat".

Állami gyűlölet

Vacsora közben belehallgattam a Kossuth Krónikájába. Ömlik belőle az ocsmány gyűlöletpropaganda. Komolyan mondom, az jutott eszembe: milyen jó, hogy holnap megyek a Pride-ra, legalább normális emberek között leszek.

A végítélet árnyékában

Voltaképpen jó dolog a végítélet árnyékában élni. Az ember nyugodtan lehet bölcs. A dolgok pedig szalmakutyák.

Konzervatív?

Mocsai díszdoktori címe újabb bizonyíték arra, hogy a Fidesz mennyire antikonzervatív, azaz következetesen és kíméletlenül hagyományromboló párt. Ahogy korábban lejáratta az alkotmány vagy a köztársasági elnök eszméjét, úgy üresíti ki most a díszdoktor fogalmának jelentését. Minden lépésével megszüntet valami hidat, ami a múltunkhoz köt. Csak gratulálni tudok azoknak, akik konzervatívként őket támogatták.

Az év mondata

Ez minden bizonnyal az év mondata. “Ha igaz az, amit önök mondanak, hogy négymillió szegény él ebben az országban, akkor miért is követelik azt, hogy vasárnap vásárolni lehessen?”

Az álca

Ember embernek nem álcázhatja magát. Ha csak úgy nem, hogy minden álarcot levesz.

A korrektor félreolvasása

A mai félreolvasás egy kicsit esterházys: "kedvenc kötőjelével szólva". (Költőjével)

Loránd Ferenc halálára

Egyre árvábbak leszünk: megint meghalt az apánk. Nagyon nem tetszene neki, amit most mondok, de nem baj, kihasználom, hogy már nem tud védekezni. Három dolog volt benne, ami apává tette: a hit, a remény és a szeretet.

Hitt abban, hogy a világ megismerhető, hogy törvényei vannak, ha szövedékük mindig felfeslik is valahol. A törvények fontosak, mert csak azokat ismerve tudjuk jobb hellyé tenni a világot. Hitt tehát a tudásban, abban, hogy nyitottnak kell lennünk az újra. Hitt a nyitottságban, és ezért fiatal volt. Fiatalabb sokunknál. Egy fiatal apa. Aztán hirtelen megöregedett. Akkor már nem találkoztam vele. Önző voltam. Ő önzetlen volt. Ebben is hitt. Közösségi ember volt, aki soha nem akart egyedül érvényesülni vagy egyedül megoldani dolgokat. Csapatban dolgozott, mindig tanítványok vették körül. Hitt az emberekben. Azt hiszem, nem az Emberben, hanem a konkrét emberekben. Bennünk.

Remélt. Ő is látta, hogy a világ körülötte összeomlik, de nem fogadta el. Kikérte magának. A valósággal való meg nem békülés embere volt. Talán naiv volt. Talán tudta, hogy csak így érdemes élni. Úgy, hogy az ember néha felemeli a fejét, és a jövőbe néz. És nyomorult világunkat a jövő horizontján méri le.

És tele volt szeretettel. Jó volt vele lenni, mert érezte az ember a szeretetét. Jó volt vele gondolkodni, vitatkozni, hallgatni, enni és inni, röhögni, emlékeket idézni, ásítozni, elkeseredni, örülni, aggódni, megkönnyebbülni, jó és rossz híreket meghallgatni. Az aurájában lenni. Többé nem leszünk ott. Most már mindig ott leszünk.

Lesznek majd okos nekrológok, amelyekből megtudjuk, mikor mit csinált. Most a sírás ideje van.

József Attila így írt:

A kínba még csak most fogunk, mi restek,
de te már aláírtad művedet.

Mint gondolatjel, vízszintes a tested.
Téged már csak a féreg fal, szeret,

mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom!
Testvérünk voltál és lettél apánk.

Gyémánt szavaid nem méred karáton -
nincs egyéb súly, ha föld zuhog reánk.

Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva,
ahogy letört a halál tégedet.

Reméltél; én is. Tudtuk, hogy hiába,
mint tudja, ki halottat költöget.

Fotó: Neményi Márton, http://fn.hir24.hu/

Kodály farka

Egy pillanatig arra figyeltem az előbb, hogy Fábry Sándornak valamilyen színházi érdekeltségű műsora kezdődik a rádióban. Fábry annak a problémának a taglalásával indított, hogy Kodálynak mekkora farka volt (nagy – teszem hozzá érdeklődők kedvéért) . Na most én tényleg nem vagyok egy kifejezetten prűd alkat, de WTF? (És gondolom, ez valamelyik nagyon nemzeti rádió.)

Izomláz

Ha az izomláz jól jelzi, hogy milyen izmokat mozgattunk meg előző nap, akkor elégedett lehetek az edzéstervemmel. Nagyjából nincs egyetlen izomcsoportom sem, amelyet fájdalom és jajongás nélkül meg tudnék mozdítani.

Újrakezdés

Hosszú kihagyás után – melynek oka nagyobbrészt a zsúfolt program, kisebbrészt [van ilyen szó?] a lustaság volt, vagy fordítva – újra elkezdtem tornázni. Megpróbáltatás.

Egy név

A cím alatt (LÁZ) a szerző: Szeretlek Natália. Mentségemre szolgáljon, hogy elfordítva volt a képen.

Egy könyv

Van egy könyv. Szeretem. Olyan kedvem volna megírni, de hát már meg van írva. (Mint minden, ami lényeges.)

CBA

„még a vasárnapi nyitva tartás korlátozása érdekében is nehezen tudtunk összefogni” Nincs az az aljasság, amely elérné a magyar nép ingerküszöbét.

Hát ilyen

Mai elírásom: szarirányú továbbképzés. Szerencsére időben észrevettem.

Fura interjú

"Egy teherautóval interjúztam" – olvasom. (Terapeutával)

Félreolvasás

vagonnyilatkozat

Ünnep és ellenállás

Szivárványszínben pompázik a Facebook. Büszke vagyok az ismerőseimre. :)

Αντιγόνη Σοφοκλέους

οὔτοι συνέχθειν, ἀλλὰ συμφιλεῖν ἔφυν.

Átalakulás

Fiatal Antidemokraták Szövetsége (nem én találtam ki)

Akció júliusban

Levél jön a szakszervezettől "Akció júliusban" tárggyal (jó, a "júliusban" nagybetűvel volt, javítottam, mindegy). Na miről szól 2015 júniusában? "Egyedülálló nyaralási lehetőség..."

A lepapírozott világ

Lepapírozás alighanem mindig volt. Amíg azonban arra lehet számítani, hogy az ellenőrzési hierarchiában van valahol valaki, akinek maga a dolog fontos, addig félhetünk a lebukástól, és ez a hazugságot némileg korlátozza. A teljesen virtuális hazugságvilág akkor jön létre, amikor mindenki csak attól fél, hogy hibát követ el, és maga a dolog, a teljesítmény már senkinek sem fontos. Ebben élünk, és az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ez nem a Fidesz bűne.

Kaspó

Volt egyszer egy szlovákiai magyar hallgatónk, aki az államvizsgán – mert valahogy kapcsolódott a tételéhez – elmondta, hogy bizony neki is vannak nyelvi hátrányai Magyarországon, mert bizonyos szavakat, amelyek másoknak természetesek, ő egyszerűen nem ismer. Például képzeljük el, hogy ő a legutóbbi időkig nem ismerte a kaspó szót. Megértően bólogattam, aztán este gyorsan utánaérdeklődtem, mi a fene az a kaspó.

státuszhelyzet

státuszhelyzet

A szabadságról

"Szabadság miatt zárva" – ez is milyen oxymoron már.

KI 116. teorémája

A feladatok -- mint a gázok a teret -- mindig kitöltik a rendelkezésükre álló időt.

Állapothatározó?

Arról a problémáról álmodtam, hogy milyen mondatrész lehet egy -val/-vel ragos főnév. (Nem emlékszem, hogy ébren valaha elgondolkodtam volna ezen.) Noormális?

Tömöríts

Csak röviden, ZIP-fájlban told! ‪#‎beszélgetéseink‬

Imapresszó

Az Impresszó egy étterem Miskolcon. A helyesírás-ellenőrző javaslata: Imapresszó. Talán a jövőbe lát...

A biztonságról

Az én biztonságérzetemet a kerítés határozottan csökkenti. Mert valóban lehet félni a idegentől, de az ellenségtől félni ezerszer rosszabb.

Winter is coming

Csodálatos, hogy mindenki azt hiszi, az a kérdés, hogy jó fejek legyünk a menekültekkel vagy gonoszok. Holott elég világosnak tűnik, hogy egy bizonyosan bekövetkező összeurópai (végső soron persze globális) katasztrófáról van szó, és arról kéne gondolkozni, hogyan lehetne túlélni. Én ma úgy látom, hogy minél erősebb a fal, annál véresebb következményekkel jár majd, amikor áttörik.

Bocsánat

Ezúton szeretnék bocsánatot kérni a nemzettől, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt azellen, hogy ez a Ceausescu-típusú rablóbanda hatalomra jusson, és húsz év után megsemmisítse a rendszerváltás minden vívmányát. Komolyan szégyellem magam.

A vasárnap öröme

- Milyen nap van?
- Ne haragudj, vasárnap.

Rántott tányér

A kislányom azt álmodta, hogy volt egy kurzusom az ELTE-n Weöres Sándorról. Ő felvette, de nem járt. Aztán hazajött, én éppen egy bepanírozott tányért sütöttem ki olajban, odajött hozzám, hogy megkérdezze, mi volt az órán, mire én (gonoszul) elkezdtem kiabálni, hogy ennek nem ez a módja. Miközben mindenfelé fröcsögött a forró olaj.

Újra a plakátkampányról

Úgy látom, sokan még nem látják tisztán, mennyire nincs köze a plakátkampánynak a bevándorlás-politikai diskurzushoz. Az utóbbi lehet teljesen racionális, elsősorban uniós szinten, sőt azt állítom, hogy Orbán ebben a dologban egy nekem ugyan nem szimpatikus, de teljesen védhető álláspontot képvisel. A plakátok azonban NEM erről szólnak. Ezek a politikai xenofóbia megnyilvánulásai, amely ugyanazt a funkciót tölti be, mint a politikai antiszemitizmus, anticiganizmus vagy homofóbia. Hogy világos legyen a különbség: ha vendégek jönnek hozzánk, és én a fb-on nyilvánosan megüzenem nekik, hogy nálunk nem szokás a sarokba köpni, az látszólag egy teljesen ésszerű és jogos elvárás, mégis végtelenül barátságtalan.

Búvópatak

A Fuchs-féle gyümölcsös ivójoghurt: a bujkáló vándortermék. Néha feltűnik különböző cégek kínálatában, leggyakrabban pékségekben, büfékben, újságosnál (!), néhány hónapig kapható, aztán eltűnik. A termék vásárlói ilyenkor figyelik, hol bukkan fel legközelebb, és akkor ott ismét lehet majd néhány hónapig kapni.

Apokaliptikus hozzáállás

A mai ifjúságot az apokaliptikus hozzáállás jellemzi (félreolvasás apolitikus helyett). Egy pillanatra meg is győztem magam, hogy lehet benne valami.

Álom

Azt álmodtam, hogy szerkesztettem, tördeltem egy könyvet. Nagyon vastag, kemény táblás tudományos tanulmánykötet volt, és amikor készen lett (kinyomtatva), akkor láttam, hogy az egyik tanulmány helyett egy másik kéziratból valót raktam bele, aminek semmi köze nem volt ehhez a kötethez. És senki nem vette észre. Nagyon rossz volt: a helyrehozhatatlan szarvashiba érzése. Ilyenkor jó felébredni.

megélhetési

megélhetési egyetemi docens

Ki az úr?

Én nem szoktam azon idegeskedni, hogy a Windows nem hagyja, hogy a saját gépem fölött rendelkezzem, de amit most a Win10 ikonnal csinál, az tényleg elképesztő.

Telepőr

Telepőrt keresnek. Azért egy pár másodpercig gondolkoztam, hogy ez most görög szó vagy francia.

Árkon-bokron át

Gyaloglás gps-támogatással az egyetemtől a Vasgyárig. Hegyeken át, a legnagyobb kánikulában, luxus- és kevésbé luxusvillák érintésével, virágillatban. Jó volt.

Miről van szó?

A zsidótörvényekkel szemben nem jó érv annak bizonygatása, hogy a zsidók milyen fontos szerepet játszanak a társadalomban. A zsidótörvények ellen csak azok morális, gazdasági stb. leleplezése lehet érv. Szóval hagyjuk már a bevándorlás szépségeiről folyó beszédet. Itt nem a bevándorlás szabályozása van napirenden, hanem egy gyűlöletkampány.

Napi Niemöller

Amikor elkezdték zaklatni a bevándorlókat, nem álltam ki értük, mert nem vagyok bevándorló. Amikor megfosztották őket a jogaiktól, nem álltam ki értük, mert még mindig nem voltam bevándorló. Amikor kitoloncolták őket az országból, nem álltam ki értük, mert nem voltam bevándorló. Vagy mégis? Amikor kiközösítettek a bevándorló őseim miatt, már senki nem maradt, hogy kiálljon értem.

Mustáros sült

A konyha felől isteni illatok terjengenek.
- Mit főzöl?
- Tökfőzelék, pörkölt.
- Hm... A pörkölt szagát érzem? Á, ez valami mustáros.
- Ja, azt a macskáknak sütöm.

Emlék

Valami iskolai ünnepség volt, minden bizonnyal november 7. Én meg még kisgyerek. A színpadon egy rövid hajú szőke nyolcadikos lány, és az Internacionálét mondja. Pottier versét mind a kismillió strófával. Nagyon jól. A végén halkan, majd egyre erősödve megszólal az Internacionálé zenéje, a lány pedig lassan ökölbe szorítja a kézét. Ahhoz képest, hogy milyen egy béna suli volt, ez nagyon hatásosnak tűnt. Persze a csaj miatt. Megjegyeztem magamnak.

Aztán sokat láttam a Kálvin téren és a környéken, a Ráday utcában. Aztán főleg egy pasival láttam, csókolóztak, vagy nézték egymást könnyes szemmel egy dráma után vagy előtt. Vagy közben. Egy introvertált, intellektuális lázadónak képzeltem a lányt, akit egyáltalán nem ismertem. Olyannak, aki nem fogadja el a világ igazságtalanságait. De a karakter, akit megformáltam magamnak, sokáig meghatározta a nőideálom.

Valahogy magától értetődőnek tartottam, hogy színésznő lesz. Talán láttam bemenni a Rádióba a Bródy Sándor utcában? Nem tudom, honnan vettem. De tény, hogy amikor megláttam a tévében egy filmszerepben, egyáltalán nem csodálkoztam. Nem tudom, mi volt a film, homályosan emeletes ágyakra emlékszem, valami közösségben volt, illett a szerep az általam kitalált karakterhez.
Most ugye kéne jönni a poénnak, hogy ki volt ő. Sajnos fogalmam sincs. Csak egy gyerekkori emlék.

Fordulópont

A menekültellenes kampány fordulópont lesz az Orbán-rendszer történetében. Ezen a ponton minden gondolkodó ember számára világossá válik, hogy az Orbán-kormányhoz való viszony immár nem politikai, még kevésbé pártpolitikai kérdés. És menjen a picsába mindenki, aki még mindig azzal jön, hogy Gyurcsány miket csinált. Mert tényleg csinált dolgokat, de ez már végérvényesen egy másik történet. Itt az elemi tisztességről van szó, erkölcsről és bűnökről. Halálos bűnökről a szó vallási értelmében. Arról, hogy egy bűnszövetkezet tisztán önös anyagi érdekből egy egész népet próbál a bűnbe vinni, lealjasítani. És mindenki bűnrészes, aki ez támogatja.

Ami rossz

Azért van a nyárban rossz is. A légy.

Az irigységről

A legrondább irigység, amikor a koldusnak becsípődik az, hogy a másik koldusnak mért adnak többet. Az irigységnek ez a fajtája veszélytelen minden fennállóra.