Csak egy emlék

"Maguk vőlegény és menyasszony?" -- kérdezte a rendőr, amikor felírta a nevünket. Vihogtunk, mert nem voltunk azok, csak barátok, de lehettünk volna. Valami rendezvényen voltunk, és hazafelé az esti aluljáróban találtunk egy kis női karórát. Nem gondoltuk, hogy simán hazavihetnénk, hiszen ez valakié, aki elvesztette, talán keresi. De az sem látszott jó ötletnek, hogy hagyjuk ott, ahol van. Hát akkor mi? Adjuk oda egy rendőrnek! Akkoriban a rendőrök csak úgy sétáltak az utcán, nem volt meglepő, hogy éppen szembejött egy. Kicsit csodálkozott, hogy mit akarunk azzal a vacak órával, de aztán átvette, és a biztonság kedvéért felírta a nevünket. Régen volt. Ma már csak én emlékszem erre. 😞

Mobiljegy

Életveszélyesen elkényelmesít az a lehetőség, hogy mobilon tudok vonatjegyet venni. Nagyon-nagyon jó amúgy, csak éppen annyira egyszerű, hogy nem is tekintem teendőnek, és egyszerűen elfelejtem. A múltkor tényleg ez történt. Jön a jegykezelő, hát mondom, elfelejtettem jegyet venni. De nehogy azt higgyétek, hogy tanultam ebből. Most is sokszor az utolsó pillanatban jut eszembe.

Sztrájk és düh

Amíg nincs düh, nem érdemes sztrájkot emlegetni. Márpedig nincs. Rossz közérzet van, és fáradtság. Ebből viszont még soha nem lett változás.

Az élet értelméről

Az egymásra találások alkotják a világ szilárd vázát. Vajon nem ez-e az élet értelme az eldologiasodás körülményei között?

Valami mindig eltűnik...

Valami mindig eltűnik, pl. ilyen-olyan jegyzőkönyvek, feldobog a szívünk, most mi lesz, keressük őket, homlokunkon hideg verejték, aztán lassan előkerülnek innen-onnan, nem értjük, hogy kerültek oda, de legalább megvannak, huh. Nem így a fecskék. Most éppen kétmillió tűnt el, nem lesznek meg soha, olyan bajban vagyunk, ami nem korrigálható, szóval kár úgy csinálni, mintha lenne értelme a DOLGOKNAK: nincs.

A kiejtésnáci naplójából

Régebben többen megróttak: mi bajom van azzal, hogy az anatómus [isium]-nak mondja az "ischium"-ot. Oké, el is fogadom, mindenütt mások a konvenciók. De most ő akadt ki azon, hogy egyesek odáig süllyednek, hogy [iszkémia]-nak mondják az "ischemia"-t. Szóval akkor most azon az oldalon pattog a nyelvi intolerancia. 😀

Intermittáló alvás

Nektek megvan ez a tapasztalat? Nekem csak azóta, hogy egész napos előadásokat hallgatok. Hogy 5-10 percenként elalszom 10 másodpercre. Teljesen követem az előadást, de elkalandozik a gondolatom, aztán rögtön visszazökkenek, és következő két dolgot konstatálom: 1. fogalmam sincs, mire gondoltam az előbb, 2. az valószínűleg nem is volt értelmes dolog, egyáltalán nem baj, hogy nem gondolom tovább, hiszen az már álom volt. Tök érdekes a dolog lélektana. :D

Arról, hogy kik döntenek helyettem

Azt mondja a Momentum kampányvideója, hogy ha nem megyek el szavazni, akkor a hülye ismerőseim fognak dönteni helyettem. Ez nem igaz beszéd. A hülye ismerőseim éppúgy nem fognak dönteni, ahogy én sem. Azt kell mondanom: akár elmegyek szavazni, akár nem. A hatalom tényleges birtokosai fognak dönteni, azok, akik felszámolták a magyar demokráciát. Olyan politikusokat szeretnék, akik igaz szavakat szólnak, nem olyanokat, amelyeket a pillanatnyi politikai racionalitás diktál.

Klubkártya

Tegnap úgy döntöttem, váltok egy 50%-os StartKlub kártyát, mert betelt a közalkalmazottim :( , és hát valahogy csak kell utazni. A Keleti ugye zárva, hát gondoltam, beugrom a Nyugatiba, max. egy negyedóra. Na nem, iszonyú sor kígyózik a jegypénztárnál, ez kilátástalannak tűnik. De akkor hol? Hát ugye van ez a budapesti jegyiroda. Én még leragadtam ott, hogy valahol az Andrássyn volt egy elegáns irodájuk, az nincs messze, de gyanítottam, hogy már nem ott van. Elő a Google-t, aszongya, Teréz krt. 55. Az nem lehet messze, a Nyugati melletti házra – az Eiffel tér vagy mi másik oldalán – az van kiírva, hogy 55-57. De ott semmi ilyesmi. Megkérdezem az utcán dohányzókat, hát ők csak annyit tudnak, hogy itt semmi ilyesmi nincs. Talán a pályaudvaron. Ez igen logikus, de basszus, ide van kiírva, hogy 55. Újra keresem a neten, kiderül, hogy tényleg a pályaudvaron van, sőt azt is megtudom, hogy a 10. vágány mellett. Látok is egy irodát, de oda az van kiírva, hogy StartKlub kártya a szomszéd irodában. Szomszéd iroda? Hát van ott egy ajtó, kiírva semmi, ha ott belépsz, csak egy zárt ajtó meg egy lépcső, de tényleg minden tábla vagy ilyesmi nélkül. Isten neki, felmegyek, közben jönnek lefelé utas kinézetű emberek, ez jó jel. A második emeleten fullasztó hőségben szomorú emberek ülnek a folyosón, sorszámot húztak és várnak. Kafkai. Ki van írva, hányas kódot kell megnyomni, ha az elkészült kártyádért jöttél, de én még csak most akarom megrendelni, fogalmam sincs, azt egyáltalán lehet-e itt. De azért húzok egy 3-as kódú sorszámot. Innen már minden flottul ment, leszámítva a hosszas várakozást, és hogy átizzadtam az ingem.

A hús a macskáé

"És olyan vádlóan néz rám mindig, amikor jön a macskáért. Hogy én biztosan etetem, azért jár hozzánk annyit, nyilván ezt gondolja. Pedig szinte nem is eszik nálunk. ... Figyelj, ugye nem ettél abból a húsból? Mert azt a macskának csináltam."

Szekértábor-háború?

"Való igaz, mintha önnek sikerülne kimaradnia a nagy szekértáborháborúból. Hogy csinálja?" – kérdezi a Magyar Hang riportere 2019 májusában. Most a hiányzó kötőjelet engedjük el! De muszáj kimondani: nincs Magyarországon szekértábor-háború. Volt ilyen a 90-es években, és volt a 2000-es években is: jobboldal és baloldal, népiesek és urbánusok, nemzetiek és liberálisok, igen, volt értelme a szekértábor metaforának. Ma nincs. Ma van elnyomó hatalom, és vannak hátukra fordult bogárként hat lábbal kalimpáló áldozatok. Ezt én nem nevezném szekértábor-háborúnak.

Megúsztam, megúsztuk

Egyszer majdnem iskolaigazgató lettem. Rémülettel gondolok arra, mi lett volna. :D Pedig a hiúságom azt súgta, vágjak bele. 33 éves voltam. És miután mégis lemondtam erről, még kaptam néhány telefont tanároktól, hogy tényleg nem pályázok? De akkor már hajthatatlan voltam, akkor kerültem történelemtanárként a Károlyi Gimnáziumba, ahol valami okból egészen csodálatosan éreztem magam. Ha akkor belevágok, és netán tényleg kineveznek, alighanem tönkretettem volna az életem, meg az iskolát is. :D

Utána iszunk

Egy dolog biztos az EP-választással kapcsolatban: utána iszunk. Vagy ezért, vagy azért. Vagy csak úgy.

Tabukról

Egyre inkább azt gondolom, hogy minden kultúra a tabukon alapul. A "tabudöntögetés" persze néha hasznos, sokszor viszont egyszerűen azt jelenti, hogy már nem kötődünk semmihez, és bármit elhiszünk, amit elég meggyőzően mondanak.

PC-poszt

-- És hát oda meg csak olyan gyerekeket vesznek fel... hát akik nem annyira fehér bőrűek.
-- ?
-- Szóval nemzetiségieket.
-- Nemzetiségieket? Nem értem, németeket?
-- Hát nem akarom mondani...
-- Akkor viszont nem értem.
-- Hát ott szinte minden gyerek cigány származású.

Hosszú ellenállásra készülve

"Legyél majdnem mindig őszinte!" Én ezt a radikális anarchista jelszót írnám a hosszú ellenállás zászlajára.

Ki mit tud?

Megnéztem 10 tanulságos percet az 1977-es Ki mit tud?-ból. Az egyik érdekességet, Szinetár egy félmondatát, lejjebb megosztottam már. A másik dolog, és elég lehangoló, hogy három versenyzőt hasonlított össze a zsűri, és végig úgy hivatkoztak rájuk, hogy az első, a második, a harmadik. Csak egyetlen egyszer nevezték nevén az egyik versenyzőt, Dévényi Ádámot. A harmadik megfigyelésem, hogy Pernye András végig cigizett zsűrizés közben. :) Korjellemző.

"Váci Mihály az utolsó 30 év egyik legnagyobb költője" – mondta Szinetár Miklós 1977-ben.

Caligula lova

Csiszár Jenő nagykövet lett. Akit ez a hír meglepett, az nem figyelt oda, amikor Schmitt Pált köztársasági elnökké nevezte ki Orbán.

Mehr Licht!

Mehr Licht -- mondta, aztán meg is halt. Azóta se húzta szét senki azt a kurva függönyt.

Újra az agitációról

Én nem tudom, hogyan kell sztrájkot szervezni. Tényleg, nincs tapasztalatom ezen a téren, csak ülök a karosszékben és a körmöm reszelem. De. Egy dologban azért elég biztos vagyok. A sztrájkolni akarók legfontosabb (!) feladata, hogy meggyőzzék a többieket, hogy ők is akarják a sztrájkot. Ezt (archaikus elnevezéssel: az agitációt) kell a szakszervezetnek a szervezés középpontjába állítani. Különben SOHA a büdös életben nem fog sikerülni.

ALL DIFFERENT – ALL EQUAL

Van egy álmom. Egy olyan világ, ahol nemcsak hogy minden ember egyenrangú, de feltétlenül annak is érzi magát. ALL DIFFERENT – ALL EQUAL

Az önzésről

Na most Gulyás Gergelytől megtudtuk, hogy gyereket örökbefogadni önzés. Lehet benne valami, sőt igazság szerint sokszor saját gyereket vállalni is önzés. Az én esetemben biztosan az volt, hiszen nem a nemzet, pláne nem az emberiség érdekeit tartottam szem előtt, azt meg végképp hülyeség lenne állítani, hogy a majdani gyerekeiméit. Csak nem akartam egyedül maradni.

Vivaldi

Már ofisöl: lassan egy hete a Vivaldi böngészőt használom, tök jól működik, eddig semmit nem kellett nélkülöznöm, amit a Chrome-ban megszoktam. Azt sem mondom, hogy többet tud, mint a Chrome, de pénteken berágtam, mert a Chrome makacsul megtagadta, hogy betöltse a Gmailt és a Drive-ot.

Szavak nélkül maradunk

Hát én nem vagyok egy idegengyűlölő, de ez a "szavak nélkül maradtam" azért megfekszi a gyomrom. Nem baj, majd megszokom, tényleg csak arról van szó, hogy az öreg ember rugalmatlan. :)

Magyarország iszlamizácója

Nekem úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány iszlamizálja az országot. Természetesen nem abban az értelemben, hogy Allah szeretetét hirdetné, hanem az iszlám fundamentalizmus szellemi örököseként tagad meg olyan európai vívmányokat, mint az emberi és polgári jogok, a nők és férfiak egyenjogúsága és a szekularizált állam.

Pornó

Pornóvideó vasárnap 21 órakor. Ez volt kiírva a tévében. Csodálkoztam, hogy már ilyen is van, de kiderült, hogy ez egy film címe.

Tabudöntögetés

Nem tudom elég frappánsan megfogalmazni, csak ez a bonyolult mondat bír kijönni belőlem. Szóval egy olyan országban, amely lassan egy évtizede vállvonogatva érvényesnek tekint olyan parlamenti választásokat, amelyeken rendre megsértik a legelemibb szabályokat, miért csodálkozunk, ha az állam érvényesnek ismer el csalással megszerzett felvételi pontszámokat? A jogszerűség nyilván valami hülye liberális tabu.

Az értelmiségi létről

Utoljára 1982 és 88 között éreztem magam szabad, alkotó értelmiséginek, amikor az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében dolgoztam. Megkérdezték, mit akarok kutatni, megmondtam, azt mondták jól van, aztán csináltam. És még csak azt se mondhatom, hogy senkit nem érdekelt a dolog, mert érdekelte a kollégáim egy részét, segítettek és megbíráltak időnként. Ezzel semmit nem akarok mondani a létező szocializmusról, nem következik ebből az, hogy az jó volt, vagy ilyesmi. Csak azt mondom, nem jó az, hogy ma ilyen nincs. Az országnak nem jó hosszú távon. Ez most arról jutott eszembe, hogy a mai szép ünnepi napon nem tudok felállni a számítógép elől: szövegeket másolok egyik táblázatból a másikba, és közben szorongok, hogy mennyi mindent kellene még ma elvégezni.