Ima

Imaláncot indítottak Orbán Viktorért. Szerintem ez jó dolog. Én is fogok imádkozni érte, ha nem is azért, hogy az EU elleni harcát támogassam. Hanem a lelki üdvéért, mert ő is Isten teremtménye. Nincs poén. Nincs irónia.

sms-változat 25

<2 (Sztevanovity Dusán: A szerelemnek múlnia kell)

Omega

Még általánosba jártam, amikor egyszer a doki megmérte a vérnyomásom. Egy kicsit magas – mondta. – És szereted az Omega együttest? – Igen - válaszoltam egy kicsit meglepetten. Akkor egy pillanatra elgondolkodtam a magas vérnyomás és az Omega-rajongás közötti lehetséges összefüggésen. Aztán otthon megláttam, hogy az övcsatomon "Omega" felirat van.

A magyarázat ereje

Egyszer nagyon régen, még nagyon fiatal voltam, láttam egy emlékező filmet Jánossy Lajos fizikusról. Abban egy egykori tanítvány előadott egy sztorit valahogy így. (Az emlékeztem gyakran megcsal, úgyhogy lehet, hogy teljesen másképp hangzott.)

Egyszer ezt kérdeztem Jánossytól: ugye úgy van, hogy ha valaki nem tud valamit érthetően elmagyarázni, akkor azt ő maga sem érti. – Nagyon így van – felelte Jánossy. Sőt, ha valamit senki sem tud érthetően elmagyarázni, akkor az nem is igaz.

Na most a lényeg, hogy van-e valaki az én cimboráim között, aki szintén ismeri ezt a történetet, és esetleg forrást is tud. Köszi előre is!

Piaci rés

elvtárskereső (KP)

Azt hiszem, általában túlértékeljük a viták jelentőségét a kommunikációs kultúrában. Tudom, most sokan fognak hülyének nézni, mert a jó demokratának állítólag életeleme a vita, a tudós emberről nem is beszélve. És igen, nem vitatom, hogy sokszor szükség van arra, hogy kulturált és szabályos módon a betonba döngöljük az ellentétes véleményeket, de azt állítom, hogy ez ritkábban szükséges, mint nem. A vitában győzni akarunk, és az igazság másodlagos. Azt szeretnénk, ha a kétkedők inkább a mi álláspontunkat fogadnák el, mint a másikét, és eközben az álláspontunk bemerevedik, mert a másik álláspontjának elfogadása behódolás és gyengeség lenne. Amiből aztán az is következik, hogy nem kell törekednünk a másik álláspontjának alapos megértésére, elég, ha megtaláljuk a gyenge pontját, amit látványosan támadhatunk.

Szerencsére nemcsak vita van, hanem pl. megbeszélés is. És lehet, hogy nagyobb figyelmet kéne fordítani a megbeszélés és tárgyalás kultúrájának fejlesztésére. A megbeszélés során

1. közösen keressük az igazságot vagy a legjobb megoldást,
2. nagyon figyelünk arra, hogy a másik mit akar mondani (a "belső szóra", amit gyarló külső szavakkal akar kifejezni),
3. mi magunk is próbáljuk a legérthetőbben kifejezni magunkat,
4. készen állunk arra, hogy bármikor módosítsuk az álláspontunkat, azaz meggyőzhetőek vagyunk.

Az ilyen megbeszélés természetesen nem ritkaság. Csak annyit akartam mondani, hogy ennek is van akkora, ha nem nagyobb méltósága, mint a vitának, és talán nagyobb gondot kellene fordítani az ehhez kapcsolódó készségek fejlesztésére.

Politikai életünk a félelem kultúráján alapul.

1. Félünk a Veszélytől, ezért inkább a Kisebbik Rosszat támogatjuk.
2. Annyira félünk a Veszélytől, hogy a Kisebbik Rossznak mindent elnézünk. Bűnös? Igen. De a Veszély még bűnösebb.
3. Azt hiszem, ez a forrása a politikai rajongásnak. A Kisebbik Rossz észrevétlenül a Nagy Jóvá nő a szemünkben.
4. A Kisebbik Rossz persze tudja, hogy alapvetően a félelem miatt támogatjuk, ezért mindent megtesz azért, hogy életben tartsa a félelmet.
5. Egy idő után már nem emlékszünk, hogy alapból félünk a Veszélytől, vagy csak azért, mert a Kisebbik Rossz ezt várja tőlünk.

Az ünnep méltósága

A nemi erőszaknak nincs méltósága. Akkor sincs, ha körülötte megszentelt gyertyák égnek.

Megújul a lap

Néprabság

Százszor

"Nem beszélek és nem nevetek az órán." Leírva százszor. 2016.

Nemzeti ügyek

"...értse meg, hogy egy nemzeti ügyről, egy nemzeti ünnepről van szó, amelyet méltón és békésen szeretnénk megünnepelni."
Ehelyett azt kéne egyszer megérteni, hogy a forradalom emléke tökéletesen alkalmatlan arra, hogy nemzeti egységet hozzon létre. 1956-ról annyira eltérő, sőt ellentétes narratívák szólnak, hogy jobban se kell. Az ősbűn szerintem az volt, amikor nemzeti ünneppé nyilvánította az Országgyűlés október 23-át, amivel pl. az iskolákat – köztük az általános iskolákat – rákényszerítette arra, hogy semmitmondó szólamokkal üresítsék ki az emlékét. Az is kérdés, miért kell minden nemzeti ünnepnek a politikáról (azaz a hatalomról) szólnia.

Könyvajánló

A szeretet megelőzése. Útmutató szülőknek (Csak vicceltem. Még nincs ilyen könyv.)

Milyen rendszer?

Félrehallás: férfinyelő rendszer (térfigyelő).

Tanuszoda

Városi tanulószoba -- kétszer is elolvastam a nagy táblát. Mi lehet ez? Itt így hívják a tanodát? (Tanuszoda)

Önbizalomtréning

Mindig azt hiszem, hogy olyan jó órákat tartok, és annyira fontos ezeket a dolgokat tudni, hogy biztos mindenki fog járni. Ezért aztán elhanyagolom a jelenlét ellenőrzését, minek folyományaként elmaradoznak a hallgatók. :D

A rács

– Vegyük le ezt a rácsot!
– Nem lehet, drága Emma néni, ez azért van ott, hogy ne essen le.
– Dehogy esek le. Minek tették ide ezt a rácsot?
– Így vigyáznak magára.
– Csak ide akarok menni az udvarra.
– Az udvarra?? Nem tud oda kimenni, Emma néni, és különben is esik az eső.
– Dehogy az udvarra, csak ide, na, ide. Adja ide a kezét!
– Ide se lehet, Emma néni. És nem szabad mindig kiabálni, mert zavarja már a szobatársát.
– Maga is csak olyan, mint a többi. Mind egyformák. Vegye le a rácsot!
– Tessék szépen lefeküdni, jó?
– Megálljon, megálljon! Maga is csak olyan, mint a többi. Vegyük már le azt a rácsot!

Európa, vigyázz!

Az európai kultúrának akkor lesz vége, és akkor lesz végleg egy keleties fundamentalizmus áldozata, amikor elkezdi erőszakkal kötelezővé tenni a saját szokásrendszerét. Ha ugyanis van lényege az európaiságnak, akkor az éppen a tolerancia. Két évszázad vallásháborúi kellettek hozzá, a felvilágosodás gondolkodói és pusztító forradalmak, és a 20. századi totalitárius rendszerek elleni harcban erősödött meg. Amikor ezt feladjuk, akkor ültetünk ajatollahokat a saját nyakunkba. Meglehet, keresztényeknek fogják hazudni magukat, de az lesz az a pillanat, amikor Ázsia kiterjeszti ránk az uralmát.

Liberális vagy gyenge

Van egy ilyen jelenség, hogy sok szülő nem szab korlátokat, mindig enged a gyerek kívánságának, aminek ugye az a következménye, hogy a gyerek "a fejére nő". Régen ezt úgy mondtuk: elkényezteti a gyereket. Meglehet, ez a jelenség ma gyakoribb, mint régen. Én nem tudok ilyen vizsgálatokról, és személyes tapasztalataim se nem cáfolják, se nem igazolják ezt az állítást, de elhiszem azoknak, akik ezt meggyőződéssel és aggodalommal vallják. Ha így van, érdemes kutatni a lelki okait ennek a túlzott engedékenységnek. Nyilván mindig arról van szó, hogy a szülő valami miatt nem áll a helyzet magaslatán, talán az is problémás volt, ahogy őt nevelték a szülei.

Ami viszont fölháborít: az a laza kézmozdulat, amellyel egyes szülőknek ezt a pszichés defektusát össze szokás kapcsolni az ún. liberális nevelési elvekkel. És akkor ugye mindjárt lehet a régi jó szigorúságot fölmagasztalni. A valóság ezzel szemben egyrészt az, hogy se Spock, se Vekerdy soha nem mondták azt, hogy nem szabad korlátozni a gyereket, másrészt az, hogy a túlzottan kényeztető nevelés nem elvekből, hanem gyengeségből fakad. Az ún. liberális nevelés kárhoztatása emiatt nemcsak inkorrekt dolog, hanem veszélyes is: elsiklik a szerencsétlen szülők pszichés (és esetenként szociális) problémái fölött azt képzelve, hogy ez a dolog felvilágosítással (vagy éppen a konzervatív nevelési elvek újratöltésével) megoldható.

Hatodik érzék

Szegény macskánkat vinném az állatorvoshoz, de azonnal és véglegesen elbújik, amikor én készen állok. Hatodik érzékük van, vagy hányadik.

Teljesen

Optimista: félig tele. Pesszimista: félig üres. Realista: üres.

Nobel-díj

Az a paradox helyzet állt elő, hogy szinte mindenki tudja, ki Bob Dylan, a legtöbb ember viszonyul valahogy a dalaihoz, de szinte senki nincs abban a helyzetben, hogy véleményt alkosson az irodalmi munkásságáról. Ez utóbbi gyakran fennáll Nobel-díjasok esetében, csak akkor nem érezzük úgy, hogy tudjuk, kiről van szó.

Honnan?

belülről bélelt

Nem vették észre

"Ma a Népszabadság, holnap a pártok?" – kérdezi az MSZP. A helyzet az, hogy fordítva történt.

Elnézés és megbocsátás

Elnézőnek lenni és megbocsátani két egészen különböző cselekedete a léleknek. "A bűnt szokták megbocsátani" -- mondja Monori Lili a Kilenc hónapban, és fején találja a szöget. A megbocsátás kimondja a bűnt, az elnézés vakon elsiklik fölötte. Ki lehet képes elnézés nélkül megbocsátani? Csak az, aki megszabadult a gyűlölettől. Mert csak a gyűlölet tesz vakká. Nemcsak azzal szemben, akit gyűlölünk, hanem elsősorban azzal szemben, akivel ellene szövetségre léptünk.

Adaptív alkotmány

Adaptív alkotmány: folyamatos változásban van, szövege érzékenyen tükrözi az ország urának lelkiállapotát.

Új ellenzékiség

Csak jelzem, hogy most ismét adódik egy jó alkalom arra, hogy a demokratikus ellenzéki pártok kilépjenek az operettpárt szerepből, és kivonuljanak az országgyűlésből.

És a tiéd?

Én totál tehetetlen vagyok. És mi a te szupererőd?

Rekviem

Rekviem gyanánt. Ezeket írtam a Népszabadságba:

• Két kérdés az iskolai autonómiáról. Népszabadság, 1999. június 10. 10. o.
• Cölöptologatók. Népszabadság, 2000. április 21.
• Hogyan fosszuk meg a magyarságot a kultúrától? Népszabadság, 2000. augusztus 14.
• Müller doktor ifjú páciensei. Népszabadság, 2003. február 17.
• Tradíció és újítás a baloldalon. Népszabadság, 2003. április 19. (Andor Lászlóval és Földes Györggyel közösen.)

Daltalanul

A magyar tüntetések legnagyobb gyengesége abban áll, hogy nincsenek dalaink. A közös éneklés sok mindenen képes átsegíteni, pl. azon is, ha többezer ember áll a téren, és a szervezőknek nincs ötletük arra, hogy mit kezdjenek velük.

Biztosra kell menni...

önharakiri

Buried alive

Minden nap bevernek egy szöget a koporsónkba, de csak akkor fogunk észbe kapni, amikor élve el leszünk temetve. És nem biztos, hogy ki vagyunk képezve az ilyen helyzetekre.

Úgy...

Mint kés a vajba...

Milyen demokrácia?

Nálunk a demokrácia olyan felfogása vert gyökeret, hogy meg kell kérdezni a zembereket, hogy mit akarnak, és azt kell csinálni. Na most ha a zemberek diktatúrát akarnak, akkor egy feloldhatatlan paradoxonba ütközünk. Szerintem meg a dolog nem így működik. A normál demokrácia először is egy kommunikációs folyamat, amelyben érvek hangzanak el, és a választók véleménye ebben a folyamatban alakul. Valójában egyáltalán ebben a folyamatban jönnek létre a valóban artikulált álláspontok. Ennek a folyamatnak nagyon fontos összetevője (lenne) a politikailag iskolázott és iskolázatlan rétegek közötti párbeszéd. Másodszor azt hiszem, a demokrácia közös ügyekből és közös cselekvésből is áll. Továbbá még azt is mondanám, hogy ha nincsenek közös ügyek, közös cselekvések, és nincs a különböző kultúrájú rétegek között kommunikáció, akkor az csak jogilag demokrácia.

Új barbárság

Készülök egy fontos előadásra. Az első pár mondat ez lesz (vagy nem, még több mint egy hónapom van).

Kant híres formuláját parafrazeálva: a műveltség kompetencia nélkül vak, a kompetencia műveltség nélkül üres. Az analógia persze sántít, hiszen a tudás e két formája nem válik ennyire külön egymástól, de kétségtelen: létezik inkompetens műveltség, és épp olyan jól ismert jelenség a műveletlen kompetencia is. Mostani előadásomat teljes egészében annak a gondolatnak szentelem, hogy a magyar közoktatást uraló konzervatív, ismeretközpontú tantervek dacára ma – az ezredforduló után – az igazi veszélyt nem a "vak műveltség", azaz az ismeretek iskolás halmozása jelenti, hanem az "üres kompetencia", egy új barbárság és múltfelejtés kivirágzása.

Könyvtári beszélgetések

A nyolcadikos Rozit kitiltották a (történetesen katolikus) általános iskola könyvtárából. Jó, ez így nem igaz, továbbra is kölcsönözhet könyveket, de túl sokat beszélgetett a könyvtárossal, ezt lesz szíves a jövőben mellőzni. Beszélgessen inkább az osztályfőnökével, vagy ha úgy gondolja, az iskolapszichológussal. Az iskolavezetés utasítását a könyvtáros közölte Rozival.

Bukás

Szerintem nincs értelme szociológuskodni a szavazás eredményeivel. Egy gondolatot kellene harsogni minden demokratának: "Hülyegyerek, volt pénz korlátlanul, te írtad a szabályokat, a te jelszavaidat nyomatta a média 7/24-ben, mégsem tudtál kihozni egy nyomorult döntetlent. Kiderült, hogy tökéletesen alkalmatlan vagy arra, hogy egy országot vezess. Most akkor tűnj el, amíg finomak vagyunk." Ehhez képest azt olvasom a baloldali médiában, hogy Orbán milyen erős. Nooormális?

Arculatváltás

Bréking! A Tiszain levő kocsmából kidobták az álló pultokat, és a helyükre is asztalokat tettek. Elindultunk Európa felé, legalább itt. Úgy tűnik, a személyzet is megújult. Én azért sajnálom a régieket.

Kilógok a sorból

Fogy a magyar. Csak én hízom.

Metamorfózis

Elvesztettem türelmes ember jellegemet.

A Facebook ereje

Nemrég egy miskolci utcán szembe jött velem egy férfi. Mosolyogva ismertük fel egymást, távolról köszöntünk, aztán mentünk tovább. Korábban soha nem találkoztunk személyesen, legalábbis nem emlékszem ilyesmire. A Facebook ereje.

Saját sírásóját

Különös a diktatúrák önsorsrontó vonzódása a fegyveres erőszak emlékezetéhez.

A bénaság dicsérete

Itt van ez a pali, aki diktátornak is gagyi, mert 17 milliárdból sem tud kihozni egy érvényes népszavazást. És mindez nem elég ahhoz, hogy legalább a saját emberei kipenderítsék a székéből, ha már az ellenzék semmire se képes.

Paradox ország

Van ez a vicces történet arról, hogy a háború alatt Roosevelt próbálja megérteni, hogy mi az a Magyarország, de folyton paradoxonokba ütközik. Na, megvan a 21. századi változata.
– Ma népszavazás volt Magyarországon, az ellenzék boldog.
– Ó, akkor a kormánypárt bizonyára el van keseredve.
– Nem, a kormánypárt még boldogabb.
– Hogyan? Hát melyik válasz győzött?
– Egyik sem, a népszavazás érvénytelen.
– Ó, hát biztos nem készítették elő rendesen.
– De bizony, 17 milliárd forintot költött rá a kormány.
– Jól megy ezeknek a magyaroknak. Gazdagabbak, mint mi?
– Aligha, tömeges a szegénység, a munkanélküliség, pusztul az egészségügy, az oktatás.

Szerencsejáték?

Nem bizakodni: szervezkedni. Ez nem valami lottéria, ezt mi csináljuk.

Elmebeteg-e vagy?

"Nagyszerű eredményt értünk el..." – a beszédet ezen a ponton óriási taps szakítja félbe. Lehet, hogy ez az ember tényleg elmebeteg, de akkor akik körülveszik, azok is ugyanattól a kórtól szenvednek.

Ezek nem választási eredmények

Szerintem tévúton jár mindenki, aki választási eredményekre akarja lefordítani a mai népszavazási eredményeket. Továbbra sincs Magyarországon jogállam, és továbbra sincs demokratikus ellenzék (a kettő valamennyire össze is függ), azaz az Orbán-kormányt választásokon továbbra sem lehet leváltani.

Ki a győztes?

A népszavazás győztese tényleg a Fidesz. Sikerült rengeteg pénzt baráti zsebekbe csatornázni (és elvonni pl. az éhes gyerekszájaktól). Ez a pénz már el van költve, nyugodtak lehetnek. A demokrácia barátainak viszont nem sikerült a folyamatokat újrakeretezni, és egy a népszavazáshoz mérhető horderejű nagyszabású eseményt megrendezni (az EU-ról, az erőszakmentességről vagy mittudomén). Azért persze én is örülök, ez az eredmény némi józanságot mutat, és ez ok lehet a halvány bizakodásra.

Érvénytelen

Az érvénytelen népszavazás mindig (!) azt mutatja, hogy a kezdeményező szörnyen felelőtlen volt, hiszen a népszavazás puszta lebonyolítása is nagyon sok pénzbe kerül, és ha nem tudtunk meg semmit (!) a népakaratról (azaz nem lett érvényes a népszavazás), akkor ez mind kidobott pénz. Ha a népszavazást a kormány kezdeményezte, és irdatlan mennyiségű közpénzt költött arra, hogy meggyőzze a polgárokat a részvételről, és így lett érvénytelen a népszavazás, az a kormány számára akkora legitimációs veszteség, hogy minden európai államban vasvillával zavarnák ki őket az országból. Ha a kormány ezek után azt mondja a szájával, hogy ez valójában elsöprő győzelem, akkor már nem is tudom, minek kéne történnie. De mindegy. Nálunk nem így lesz.

Mánia

infománia (nekem olyan nincs)