Három nővér

Megnéztem a Három nővért az Örkényben. Hát nem tudom megítélni: maga a darab ennyire mélydepressziós vagy csak ez a produkció. Akik eleve hajlamosak az emberi létezést totálisan kilátástalannak látni, esetleg az öngyilkosság tervét fontolgatják, semmiképpen ne nézzék meg. (Az előadás szerintem kitűnő.)

Megint a hitről

Hívőnek lenni azt jelenti: felismerjük, hogy nem tudunk semmit.

És ezért elfogadunk egy vezetőt, és rábízzuk magunkat.

Aki világít nekünk a sötétségben.

A hit világossága nem azt jelenti, hogy elmúlt a sötétség.

Csak azt, hogy a sötétségben lobog egy fáklya.

És így láthatjuk, hogy sötétség vesz körül bennünket.

És nem tudjuk, hogy jó irányba megyünk-e, de bízunk a vezetőnkben, mert mit is tehetnénk mást?

A hívő ugyanabban a sötétségben bolyong, mint aki nem hisz.

Nem látja jobban az utat, csak bízik benne, hogy az jó felé vezet.

Nem gondolhatja különbnek magát annál, aki nem hisz: ő ezt választotta, a másik pedig azt. A helyes út: rejtély.

A hívő ember vezetőt választott magának. Éppúgy, mint aki másban hisz.

Nem gondolhatja különbnek magát annál, aki másban hisz: ő ezt választotta, a másik pedig azt. A helyes út: rejtély.

A fáklya fénye pedig nagyjából ugyanazt mutatja minden hívőnek: szeretni kell.

Megint egy félreolvasás

Az Athenaeum fejlécén notóriusan azt olvasom, hogy "áltudományi folyóirat" (államtudományi, persze). Pedig esküszöm, hogy nagyon tisztelem őket. :)

Hát ez van...

Kis tanítványok a szomszéd szobában.
– Zsóka néni! Ő a férjed?
– Igen.
– Ja.. Furcsán néz ki...

A választási politizálás vége

Teljesen igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy a magyar demokratikus erők leszerepeltek, bénának és morálisan gyengének bizonyultak, ma is csak szerencsétlenkednek, stb. Ez mind igaz. De ha csak ezt hangsúlyozzuk, nem látjuk meg, hogy mennyire nagy a baj. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy majd jön egy daliás és hiteles legény vagy leány, minden jóérzésű ember őt támogatja, és akkor majd Orbán fejvesztetten menekül. A helyzet azonban rosszabb. A helyzet az, hogy nincs demokrácia, és nincs többpártrendszer (azaz: nincs több párt). És nem azért, mert ügyetlenek voltunk (persze azok voltunk), hanem azért, mert egy tudatos politika felszámolta őket. A kormány médiamonopóliumára támaszkodva sikeresen démonizálta Gyurcsányt és a "liberalizmust", ez vezetett az MSZP széthullásához, teljesen életképtelen álpártok alakulásához. A demokratikus pártok elhiteltelenedése nélkül természetesen Orbánnak sokkal nehezebb dolga lett volna. De nem ez volt-e a helyzet a Rákosi-diktatúra kialakulásának idején is? Mégsem mondjuk, hogy a kisgazdák maguknak köszönhetik a bukásukat. Mindenesetre a választási politizálás kora lejárt, úgyhogy kevés unalmasabb kérdés van, mint hogy ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Én örülök, hogy nem Andor lesz, hanem egy érdektelenebb ember, mert aki ezt elvállalja, az 18-ban bizonyosan végleg el fog használódni.

A király meztelen

– A király meztelen – kiáltott fel egy gyerek.
– Igen, meztelen vagyok – mondta a király. – Lám, ennek az ártatlan gyermeknek volt bátorsága kimondani. Ideje, hogy végre tabuk nélkül beszéljünk erről: mától mindenki járjon meztelenül, végül is az a normális.

A lányok

Ranschburg Jenő egy öreg kori előadásában azon morfondírozik, hogy a nők ellen nehezebben szánjuk rá magunkat az agresszióra, mint a férfiak ellen, ezt kísérleti úton is kimutatták, és hogy ez milyen különös. Akkor is így van ez, ha az agresszor férfi, meg akkor is, ha az agresszor nő. Különös valóban. A profi Léonnak is alapelve volt, hogy nők és gyerekek kinyírását nem vállalja. Úgy állunk a jelenség előtt, mint Karinthy kiskamasza A lányok című novellában, csak ez a felnőtt változat. Nem tudom, mért van ez, és azt sem tudom, hogy jól van-e. Csak azért gondolom, hogy igen, mert mindig csak a legszörnyűbb gazemberek azok, akik szögre akasztják ezt az elvet.

Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje

Andor László simán lehetne miniszterelnök, és nagyon is jó lenne szerintem, de most el fog használódni ő is egy értelmetlen színjátékban. Ne legyen igazam!

A lázadás éve

Egy időben ilyenkor, decemberben meghatároztam, hogy a következő évben melyik fogalom köré rendezem a gondolataimat. 2014 a részvét, 2015 a barátság éve volt számomra, 2016-ra nem határoztam meg ilyen mágikus szót. Ami a jövő évet illeti, könnyű a dolgom, Orbán Viktor ebben is irányt mutat: 2017 a lázadás éve lesz.

Tíz deka szalonna

Fiatal házasként még elég gyakran főztem. Szakácskönyvből, mert hát hogy máshogy. Az egyik húsétel receptjében az volt, hogy kell hozzá tíz deka szalonna is. Elmentem hát a piaci henteshez, és kértem tíz deka szalonnát. Nagy szemekkel rám néz: -- Vendégek jönnek? -- Hehe, hát ennyire lenne szükségem. Levág nagy figyelmesen egy tíz dekás szeletet, ráteszi a papírra, de meggondolja magát: -- Ehhez nem is adok egy egész papírt. És kíméletlenül félbevágja a lapot.

Reneszánsz?

Nem hiszem el! Újra megnyílt a miskolci resti?

Agyvér

Mai félreolvasás: agyvérszirup. (Agávészirup)

Stop

Hallom a rádióban (tízezredszer) a Faringostop reklámját. Egy olyan táviratot adnak föl benne, amelyben minden mondat után "stop" van. Eltekintve attól, hogy táviratot ma már szinte senki nem ír (a fiataloknak el kell magyarázni, hogy mi az), azon gondolkodtam el, hogy mikor létezett utoljára olyan távirat, amelyben ez a "stop" szerepet játszott (és mi módon). Mert amennyire vissza tudok ifjúságomra emlékezni, én ilyet soha nem láttam, bár a távirati jelleget mindig ezzel szokták hangsúlyozni. :)

Az alkotásról

Középiskolás koromban egyszer kaptam egy ajándékot, talán egy karácsonyi névhúzás következményeként. Bármi is volt az ajándék, volt benne egy szépen megírt cédula ezzel az állítólag Romain Rolland-tól származó idézettel: "Az élet legszebb öröme az alkotás. Alkotni annyit jelent, mint legyőzni a halált." Tetszett, megjegyeztem, magam is használtam aztán. De ha ma eszembe jut: hát kevés dolog érdekel kevésbé, mint az alkotás. Még kevésbé, hogy azzal győzzem le a halált. :)

Mitől van a PISA-kudarc?

Palkovics szépen és meggyőzően beszél az ATV-ben, szerintem meggyőzőbb, mint a műsorvezető. De nem mond igazat, és szerintem azért, mert nem érti az iskolát. Az egyszerűen nem igaz, hogy a tanulók teljesítménye, pláne a PISA-n a tantervvel függ össze. A kormányzat felelőssége nem a NAT-ban ragadható meg. Sokkal durvábban hat a teljesítményre az iskola általános légköre, az intézményi kultúra. Az oktatáspolitika rombolása ezen a téren sokkal rövidebb távon érvényesül, elsősorban a tanulók motivációjában.

Apó

Hehe, Bem "apó" 56 évesen halt meg. (Mellesleg ezen a napon.)

Az emberi jogok napja

Ezen a napon, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Érdemes figyelni ebben a címben az "egyetemes" jelzőre. Számomra ez azt jelenti, hogy nem kultúrafüggő, nem lehet relativizálni. Aki hisz az emberi jogokban, az ezt a kérdést kivonja a kulturális relativizmus birodalmából, ez következik ebből a filozófiából. Ez éppen nem semmisíti meg a multikulturalizmus eszméjét, hanem kijelöli a birodalom határait, és ezzel teszi lehetővé a megvalósítását.

Mindennapi lelkiség

Utazni a 3-as metrón mindig spirituális élmény. Leszálláskor az ember hálát adhat a Teremtőnek, hogy még él, és mélyet szippanthat az ismerős városi levegőből.

Álom egy könyvről

Nem nagyon foglalkozom az írásaim nyomtatásban való megjelentetésével. De azért van egy álmom: egy esszékötet – középpontjában a Műveltség és demokráciával. Csak hát nem vagyok a kiadók kedvence, mert még feltételeim is vannak:

• én nem szánok erre egy vasat se, és pénz felhajtására se vállalkozom;
• csak olyan kiadás érdekel, amelynek eredményeként a könyvesboltokba kerül a könyv.

Mondom: álom. Akit a tartalom érdekel, olvashatja elektronikusan:
http://mek.oszk.hu/08700/08758/index.phtml

Kalandozások Budapesten

Naná, hogy akkor derül ki számomra, hogy a metró nem áll meg a Kossuth téren, amikor a legjobban sietek. #mértnemmészhajóval

Ébredés

És az ébresztő pont akkor szólal meg, amikor álmodban arra gondolsz, hogy ideje volna aludni.

Halotti

PISA, pur es homu vogymuk.

Faradék?

Ceruzafaradék -- olvasom egy regényfordításban. 🙀

Egy független médium

Nem akarná esetleg valami saját lábán álló fiatal megvenni a Taní-tani Online-t? Nem mondom, hogy olcsó lenne, de van az a pénz. (Jó, tudjátok, hogy nincs...)

Egy régi ismerős

Jó pár éve levelet kaptam egy nagyon távoli ismerősömtől, hogy heló, hogy vagy, ennyi és ennyi gyerekem van, stb. Aztán valahogy ismerősök lettünk a Facebookon is, és döbbenten láttam, hogy ismerősöm híres ember, jeles publicista, nagy tiszteletnek örvend bizonyos -- nekem is szimpatikus -- körökben. Csodálkoztam, mert őszintén szólva ezt nem gondoltam volna róla. Nézem a fényképét: hát megöregedett, de tényleg valahogy így nézett ki. Aztán teltek az évek megint, és a minap kiderült, hogy a híres politikai publicista semmiképpen nem lehet az ismerősöm, mert vagy tíz évvel idősebb nála. Most meg arra gondoltam, utánanézek a neten, hogy akkor mit kell tudni az én valódi régi ismerősömről, aki ezek szerint mégsem lett híres ember. Hát elsősorban azt, hogy nem is az a neve. Én kész vagyok...

Egy szuper kártya

Az Erste Bank humorérzékét dicséri, hogy kibocsátott egy olyan hitelkártyát, amely megtévesztésig hasonlít egy Supershop-kártyára. És kinek van ilyenje? Naná, hogy nekem. De ha még egyszer egy eladó visszaadja, hogy náluk ez nem működik, esküszöm, hogy sípcsonton rúgom.

Jó éjt!

Amiről nem lehet ébren lenni, arról aludni kell. (Bocs, Ludwig!)

Összeomlás

A politikai korrektség elleni támadás véget vet a "tetteimet figyeljék, ne a szavaimat" korszaknak, véget vet az erény előtti képmutató tisztelgésnek. Az intézmények lerombolását az értékek lerombolása követi.

A diktatúra morális háromszöge

„Merni kell tudni!”

(Kant)

„Tudni kell merni.”

(Sanyi a menzai levesestálnál)

Hogyan lehet valaki jó szívvel az Orbán-rendszer kiszolgálója? Az alábbiakban az ántivilágban szerzett tapasztalataim alapján kísérletet teszek a kérdés megválaszolására. Volt egy mondás a szocializmus éveiben: senki nem lehet egyszerre kommunista, okos és tisztességes. Nevezzük ezt a diktatúra morális háromszögének: e tulajdonságok közül bármelyik kettő minden további nélkül megfér egymással, de a három egyszerre semmiképpen. Egyesek azzal a megszorítással élnek, hogy 1956 vagy – mások szerint – 1968 volt az a fordulópont, amikortól ez a tétel kényszerűen igaz lett, de én azt mondom, az 50-es évek elején vagy a 30-as évek Szovjetuniójában se volt ez másképp, szóval hagyjuk a precízkedést! Nekem tetszik ez a háromszögtétel. Jól van, de én elég sokáig, ami azt illeti, lényegében a rendszerváltásig kommunistának vallottam magam, és hát akkor ez a gondolatmenet nem vet rám valami jó fényt. Ostoba voltam vagy tisztességtelen? Erről szeretnék elmélkedni ebben az írásban.

Könnyebb lenne persze azt mondani, hogy buta voltam. Azért könnyebb, mert akkor a felelősség másra hárítható: becsaptak, megtévesztettek, de most már tisztán látok. A butaság egy adottságom, a tisztesség viszont én magam vagyok, vagy legalábbis olyan tulajdonságom, amelyért felelős vagyok. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Azt hiszem, van olyan, hogy szerzett ostobaság, amit éppenséggel mi generálunk magunknak azzal, hogy nem merünk tisztán látni. A morális kompromisszumok butítanak. Az alábbiakban néhány olyan mechanizmusra hívom föl a figyelmet, amelyek szocializmus évtizedeiben sokunk számára lehetővé tették ezeket a kompromisszumokat.

1. Futás a pénzünk után. A tények makacs dolgok, de néha úgy tűnik, a hiedelmek még makacsabbak. Ha az ember komoly energiákat fektetett abba, hogy fölépítse magában a marxizmus erős várát, minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy ne kelljen ezt a várat föladnia. Polányi Mihály a Személyes tudásban három olyan csapdát mutat be, amelyek miatt nagyon nehéz kimenekülni a hiedelmeinkből, sőt minél több okunk volna kimenekülni, annál inkább beléjük gabalyodunk. Az első a körben forgó érvelések csapdája. A zárt gondolatrendszerek olyanok, hogy amikor egy ponton gyengének bizonyulnak, akkor a rendszer egy másik eleme – amellyel kapcsolatban abban a pillanatban nem merülnek fel kételyek – vonható be az érvelésbe. A lényeg, hogy ne az egészről beszéljünk, hanem mindig csak egy részkifogásról, és így ezek a részkifogások egyenként cáfolhatók akkor is, ha a rendszer egésze teljesen hamis. A második csapda Ptolemaiosz trükkje: ha valamit nem tud megmagyarázni a hiedelemrendszerünk, akkor kiegészítő elméleteket alkotunk. Ptolemaiosznál ezek voltak az epiciklusok: hogy a bolygók mozgását körmozgásként lehessen leírni, kiegészítő köröket kellett kitalálni. Hasonlóképp találunk ki ezer magyarázatot arra, hogy adott esetben az elméletünk miért mond kudarcot, csak hogy ne kelljen az elméletet magát feladni. Végül Polányi harmadik csapdája egyszerűen abból fakad, hogy ha a hiedelmünk annyi mindenre magyarázatot tud adni, akkor egyszerűen nincs okunk komolyan megvizsgálni alternatív elméleteket. Sőt, nehezen is értjük meg az alternatív magyarázatokat, mert gondolkodásunk egész más kerékvágásban halad.

2. A referenciaszemélyek jelentősége. Minden hit megszilárdulásában fontos szerepe van annak, hogy számunkra fontos tekintélyszemélyek ugyanazt vallják. Gondolhatunk itt az adott eszmerendszer rég elhunyt szentjeire is, de még fontosabbak a személyes ismerősök, barátok, tanárok és igehirdetők. Ha azok, akikben bízom, akik számomra vonatkoztatási pontot jelentenek, elfogadják ezeket a gondolatokat, és támogatják ezt a rendszert, akkor nekem mi okom lenne arra, hogy szembeforduljak vele?

3. Az alternatíva démonizálása. Ez Churchill bon mot-ja: a demokrácia rossz rendszer, de a többi még rosszabb. Kommunista változata Lukácstól származik: a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. A két mondás közül az egyikkel mélyen azonosulok, a másikat rémesnek tartom, de attól még az alapstruktúra ugyanaz: szörnyű lenne, ha nem az lenne, ami van. Ez a gondolkodási séma igazolja a fennálló rendszer minden hibáját. A szocializmus végső válságának időszakában ez akár meggyőző is lehetett, sőt visszamenőleg úgy érezhetjük, igazolást is nyert: Kádár alatt nem volt akkora nyomor, mint ami a rendszerváltás után kialakult. Csakhogy nem tudhatjuk, mi lett volna, ha fennmarad a kádári struktúra. És ez a gondolati hiba mindig felmerül, amikor a lehetséges alternatívák hibáival vagy bűneivel próbáljuk védeni azt, amiben éppen vagyunk.

4. A reformerség illúziója. Igen, ez egy rossz rendszer, rémes rendszer, de vagyunk egy páran, akik jobbak vagyunk. Nem vagyunk azonosak a rendszerrel. Az a felszínre dob sok gazembert és sok ostobát, de éppen ezért van szükség minden értelmesen gondolkodó emberre, hogy ezen a bornírtságon végre úrrá legyünk. Vagy másképpen: az eszmében hiszek, nem a gyarló kivitelezésben, de ahhoz, hogy az eszméből legyen valami, vállalni kell a kivitelezés során felmerülő tévutakat.

5. A hatalom védte bensőség. És végül: az van, hogy hatalomközelinek lenni nem olyan rossz dolog. Lehet abból az embernek forintokban mérhető haszna is, de talán nem is ez a lényeg. Ha alapjában jó fiú vagyok, hasznos közösségi célokra is könnyebben jutok forrásokhoz, segíthetek másokon, és az az igazság, hogy még a másként gondolkodást is jobban tolerálja a hatalom olyan emberek esetében, akik a körön belül vannak.

Mindezeket végiggondolva föl kell tennem magamnak a kérdést: mi lett volna a helyes magatartás számomra Kádár idejében? Teljesen hibás életstratégia volt, hogy párttag, sőt egy időben az MSZMP háttérintézményének munkatársa voltam? Csatlakozni kellett volna a demokratikus ellenzékhez, és illegális munkát kellett volna végeznem? Nem tudom, és azt hiszem, nem is ez a kérdés. Az alapvető morális vétség ugyanis nem ez volt. Merni kellett volna tisztán látni. Ez az a hatalmas és könyörtelen parancs, amellyel ma is szembesülünk a lövészárok mindkét (vagy nem tudom, hány) oldalán.

A reklámok új világa

A minap azon vettem észre magam, hogy nem merek megállni egy utcai plakát előtt, mert félek, hogy akkor mindig ilyen reklámok jönnek majd szembe velem a neten.

Új szakasz

Az valami új szakasz lehet az életben, amikor az ember lányai egyre gyakrabban lájkolják a posztjait, és nemcsak a cuki cicákat.

Szamárpad

A gyerekek három padsorban ülnek, éspedig úgy, hogy az elsőben a legjobb teljesítményűek, a másodikban a közepesek, a harmadikban a leggyengébbek. Pisti külön padban ül, mert ő annyira elviselhetetlen. Első évfolyam, 2016. november.

Valami krácia

"Meritokrácia" – írom, de a Chrome helyesírás-ellenőrzője aláhúzza. Szerinte "gerontokrácia". Egyelőre ragaszkodom az eredetihez, mert szerintem nincs igaza, de azért elbizonytalanított.

Leider

Megyek a szokásos bódéhoz a Keletiben. Az eladó hölgy ilyenkor kivétel nélkül valami fontos listán adminisztrál valamit. Most is. -- Egy kávét kérek. -- Nincs kávé -- feleli szinte a szavamba vágva. -- Leider -- teszem hozzá mélán, és Kellér Dezsőre emlékezem.

Pálinkát kellett volna hozni ehhez a melóhoz. (Avagy: Irina, hozd be a tiszta szeszt!) #azopponensneksekönnyű

Ahelyett, hogy politizál

Az egyik legellenszenvesebb mondat az utóbbi napokban: "inkább úsznia kéne ahelyett, hogy politizál". Aki ilyet gondol, nyilván még ilyeneket is gondol: "inkább tanulnia kéne, ahelyett, hogy politizál", "inkább tanítania kéne, ahelyett, hogy politizál", "inkább a csecsemők lázát kéne mérnie, ahelyett, hogy politizál", "inkább imádkoznia kéne ahelyett, hogy politizál", "inkább kéregetnie kéne ahelyett, hogy politizál", stb. Aki ilyeneket gondol, biztos azt is gondolja, hogy a politizálás a politikusok dolga. Édes Istenem, azért ez sok mindent megmagyaráz.

Csak egy ötlet

Sütőtök mascarponéval. Csak egy ötlet, de érdemes megfontolni.

Amerika Trump alatt

Az amerikai nép szépen újra fogja tanulni az utcai politizálást, és példát fog mutatni a világ többi részének állampolgári bátorságból. Vagy nem.

Hát így

"Fényűző luxusban él..."

Early life

A 19 éves filmsztárról szóló Wikipédia-cikk első fejezete is persze ez: Early life. 😊

Aggódnak értem

– Imre beért már?
– Nem.
– 11 órája nem osztott meg semmit. Nem tudom, merre járhat.

A demokrácia vajon mi?

Újra nekifutok egy korábbi posztomnak. Nem szeretem azt a narratívát, hogy ez a többség akarata, oszt jónapot. Ahhoz, hogy a többségnek akarata legyen, szükség van egy akaratképzési folyamatra, hogy megvalósuljon két dolog: 1. egyáltalán akarjon valamit a többség, 2. rendelkezzék a szükséges információkkal. Ez az empowerment, más néven "helyzetbe hozás". Ha ez nem történik meg, akkor nem beszélhetünk a többség akaratáról, az akarat nélküli emberek döntése pedig kiszámíthatatlan. (Ezért nem lehetett előrejelezni az amerikai elnökválasztás eredményét sem.) Van ennek a gondolatmenetnek valami jelentősége? Szerintem csak annyi, hogy nem az a demokrata, aki "tudja, hogy mit akar a nép", hanem az, aki szóba áll vele.

Arról, hogy mi a demokrácia

Azt gondoljuk, hogy a demokrácia az, ha megkérdezzük a zembereket, mit akarnak, és akkor az lesz. Ebből aztán persze, hogy az következett, hogy a politikusok iparszerűen igyekeznek befolyásolni a zembereket, hogy akarják azt, ami nekik jó. És ez elég jól működik is. Csakhogy a demokrácia nem ez. A demokrácia ez: "a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". A demokrácia egy kommunikációs folyamat, amelyben minden (azaz minél több) érdekelt rész vesz, és amely arról szól, hogy közös értékeinket tiszteletben tartva mi lenne a legjobb megoldás. Ma ezzel szemben az van, hogy a szavazók többsége egyáltalán nem vesz részt ilyen kommunikációs folyamatokban, mert a kutya sem kérdezi a véleményüket. És ezután van pofája azt mondani a politikusoknak, hogy a szavazás eredménye a többség akarata.

History reloaded

Nem a világnak van vége, hanem egy "nagy elbeszélésnek". És nem úgy, hogy bizalmatlanok lettünk vele szemben, hanem úgy, hogy mostantól bárki letromfolhat, ha hivatkozunk rá. Azt mondjuk, emberi jogok, alkotmányosság, jogállamiság, igazságosság, szabadság – azt mondják, ugyan, ez lejárt lemez, nem is tudtad?

Műveltségkép

Műveltségkép az ezredforduló után – ezen a címen tartok előadást mához egy hétre. Vicces, nem? (Mondjuk, eleve a világvégére akartam kihegyezni, és akkor még nem is gondoltam Trumpra. :) )

Kéne valami szuperhős

És hol van ilyenkor Amerika kapitány? Még mindig a jég alatt alszik, vagy mi?

Minek a bor? Mulatunk?

Azért én attól nem esnék eufóriába, hogy a Jobbik egy teljesen érdektelen kérdésben legyőzte a Fideszt.

Kelet és nyugat

A tradicionalizmus lényege a formákhoz való ragaszkodás. Van liberális tradicionalizmus is: az alkotmányosság, a jogállamiság hátterében éppúgy egy metanarratíva áll, mint az udvarias viselkedés szabályai vagy a népszokások mögött. A kérdés mármost ez: ha sérülnek az alkotmányosság -- amúgy meglehetősen rigorózus -- szabályai, releváns ellenérv-e, hogy a politikai cselekvőnek egyébként igaza van? Vajon nem ez a retorikai dilemma húzza-e meg a határt kelet és nyugat között?

Gyászmunka

Elmenni a macskakajás pult mellett... Nem azt mondom, hogy fáj, inkább csak emlékeztet, hogy mekkora a változás.

Meghosszabbított vonalak

Hamarosan Budapest Keleti pályaudvarra érkezünk. Átszállási lehetőség a 2-es, 4-es metróra, Szolnok és Győr felé. :o

Niemöller

Amikor jöttek a szomszédomért, nem álltam ki mellette, mert nem vagyok a saját szomszédom.

A névelő pedagógiai szerepéről

"Minden nevelés eredménye a jól megválasztott névelőtől függ." Gondoltam, linguistic turn a pedagógiában. De nem, csak félreolvasás: nevelőtől.

Gyász

Tizenkét éve nem volt olyan, hogy nincs macska. Hogy egy sincs. A macskatányérok még valahogy ott vannak üresen a földön.

Ima

Imaláncot indítottak Orbán Viktorért. Szerintem ez jó dolog. Én is fogok imádkozni érte, ha nem is azért, hogy az EU elleni harcát támogassam. Hanem a lelki üdvéért, mert ő is Isten teremtménye. Nincs poén. Nincs irónia.

sms-változat 25

<2 (Sztevanovity Dusán: A szerelemnek múlnia kell)

Omega

Még általánosba jártam, amikor egyszer a doki megmérte a vérnyomásom. Egy kicsit magas – mondta. – És szereted az Omega együttest? – Igen - válaszoltam egy kicsit meglepetten. Akkor egy pillanatra elgondolkodtam a magas vérnyomás és az Omega-rajongás közötti lehetséges összefüggésen. Aztán otthon megláttam, hogy az övcsatomon "Omega" felirat van.

A magyarázat ereje

Egyszer nagyon régen, még nagyon fiatal voltam, láttam egy emlékező filmet Jánossy Lajos fizikusról. Abban egy egykori tanítvány előadott egy sztorit valahogy így. (Az emlékeztem gyakran megcsal, úgyhogy lehet, hogy teljesen másképp hangzott.)

Egyszer ezt kérdeztem Jánossytól: ugye úgy van, hogy ha valaki nem tud valamit érthetően elmagyarázni, akkor azt ő maga sem érti. – Nagyon így van – felelte Jánossy. Sőt, ha valamit senki sem tud érthetően elmagyarázni, akkor az nem is igaz.

Na most a lényeg, hogy van-e valaki az én cimboráim között, aki szintén ismeri ezt a történetet, és esetleg forrást is tud. Köszi előre is!

Piaci rés

elvtárskereső (KP)

Azt hiszem, általában túlértékeljük a viták jelentőségét a kommunikációs kultúrában. Tudom, most sokan fognak hülyének nézni, mert a jó demokratának állítólag életeleme a vita, a tudós emberről nem is beszélve. És igen, nem vitatom, hogy sokszor szükség van arra, hogy kulturált és szabályos módon a betonba döngöljük az ellentétes véleményeket, de azt állítom, hogy ez ritkábban szükséges, mint nem. A vitában győzni akarunk, és az igazság másodlagos. Azt szeretnénk, ha a kétkedők inkább a mi álláspontunkat fogadnák el, mint a másikét, és eközben az álláspontunk bemerevedik, mert a másik álláspontjának elfogadása behódolás és gyengeség lenne. Amiből aztán az is következik, hogy nem kell törekednünk a másik álláspontjának alapos megértésére, elég, ha megtaláljuk a gyenge pontját, amit látványosan támadhatunk.

Szerencsére nemcsak vita van, hanem pl. megbeszélés is. És lehet, hogy nagyobb figyelmet kéne fordítani a megbeszélés és tárgyalás kultúrájának fejlesztésére. A megbeszélés során

1. közösen keressük az igazságot vagy a legjobb megoldást,
2. nagyon figyelünk arra, hogy a másik mit akar mondani (a "belső szóra", amit gyarló külső szavakkal akar kifejezni),
3. mi magunk is próbáljuk a legérthetőbben kifejezni magunkat,
4. készen állunk arra, hogy bármikor módosítsuk az álláspontunkat, azaz meggyőzhetőek vagyunk.

Az ilyen megbeszélés természetesen nem ritkaság. Csak annyit akartam mondani, hogy ennek is van akkora, ha nem nagyobb méltósága, mint a vitának, és talán nagyobb gondot kellene fordítani az ehhez kapcsolódó készségek fejlesztésére.

Politikai életünk a félelem kultúráján alapul.

1. Félünk a Veszélytől, ezért inkább a Kisebbik Rosszat támogatjuk.
2. Annyira félünk a Veszélytől, hogy a Kisebbik Rossznak mindent elnézünk. Bűnös? Igen. De a Veszély még bűnösebb.
3. Azt hiszem, ez a forrása a politikai rajongásnak. A Kisebbik Rossz észrevétlenül a Nagy Jóvá nő a szemünkben.
4. A Kisebbik Rossz persze tudja, hogy alapvetően a félelem miatt támogatjuk, ezért mindent megtesz azért, hogy életben tartsa a félelmet.
5. Egy idő után már nem emlékszünk, hogy alapból félünk a Veszélytől, vagy csak azért, mert a Kisebbik Rossz ezt várja tőlünk.

Az ünnep méltósága

A nemi erőszaknak nincs méltósága. Akkor sincs, ha körülötte megszentelt gyertyák égnek.

Megújul a lap

Néprabság

Százszor

"Nem beszélek és nem nevetek az órán." Leírva százszor. 2016.

Nemzeti ügyek

"...értse meg, hogy egy nemzeti ügyről, egy nemzeti ünnepről van szó, amelyet méltón és békésen szeretnénk megünnepelni."
Ehelyett azt kéne egyszer megérteni, hogy a forradalom emléke tökéletesen alkalmatlan arra, hogy nemzeti egységet hozzon létre. 1956-ról annyira eltérő, sőt ellentétes narratívák szólnak, hogy jobban se kell. Az ősbűn szerintem az volt, amikor nemzeti ünneppé nyilvánította az Országgyűlés október 23-át, amivel pl. az iskolákat – köztük az általános iskolákat – rákényszerítette arra, hogy semmitmondó szólamokkal üresítsék ki az emlékét. Az is kérdés, miért kell minden nemzeti ünnepnek a politikáról (azaz a hatalomról) szólnia.

Könyvajánló

A szeretet megelőzése. Útmutató szülőknek (Csak vicceltem. Még nincs ilyen könyv.)

Milyen rendszer?

Félrehallás: férfinyelő rendszer (térfigyelő).

Tanuszoda

Városi tanulószoba -- kétszer is elolvastam a nagy táblát. Mi lehet ez? Itt így hívják a tanodát? (Tanuszoda)

Önbizalomtréning

Mindig azt hiszem, hogy olyan jó órákat tartok, és annyira fontos ezeket a dolgokat tudni, hogy biztos mindenki fog járni. Ezért aztán elhanyagolom a jelenlét ellenőrzését, minek folyományaként elmaradoznak a hallgatók. :D

A rács

– Vegyük le ezt a rácsot!
– Nem lehet, drága Emma néni, ez azért van ott, hogy ne essen le.
– Dehogy esek le. Minek tették ide ezt a rácsot?
– Így vigyáznak magára.
– Csak ide akarok menni az udvarra.
– Az udvarra?? Nem tud oda kimenni, Emma néni, és különben is esik az eső.
– Dehogy az udvarra, csak ide, na, ide. Adja ide a kezét!
– Ide se lehet, Emma néni. És nem szabad mindig kiabálni, mert zavarja már a szobatársát.
– Maga is csak olyan, mint a többi. Mind egyformák. Vegye le a rácsot!
– Tessék szépen lefeküdni, jó?
– Megálljon, megálljon! Maga is csak olyan, mint a többi. Vegyük már le azt a rácsot!

Európa, vigyázz!

Az európai kultúrának akkor lesz vége, és akkor lesz végleg egy keleties fundamentalizmus áldozata, amikor elkezdi erőszakkal kötelezővé tenni a saját szokásrendszerét. Ha ugyanis van lényege az európaiságnak, akkor az éppen a tolerancia. Két évszázad vallásháborúi kellettek hozzá, a felvilágosodás gondolkodói és pusztító forradalmak, és a 20. századi totalitárius rendszerek elleni harcban erősödött meg. Amikor ezt feladjuk, akkor ültetünk ajatollahokat a saját nyakunkba. Meglehet, keresztényeknek fogják hazudni magukat, de az lesz az a pillanat, amikor Ázsia kiterjeszti ránk az uralmát.

Liberális vagy gyenge

Van egy ilyen jelenség, hogy sok szülő nem szab korlátokat, mindig enged a gyerek kívánságának, aminek ugye az a következménye, hogy a gyerek "a fejére nő". Régen ezt úgy mondtuk: elkényezteti a gyereket. Meglehet, ez a jelenség ma gyakoribb, mint régen. Én nem tudok ilyen vizsgálatokról, és személyes tapasztalataim se nem cáfolják, se nem igazolják ezt az állítást, de elhiszem azoknak, akik ezt meggyőződéssel és aggodalommal vallják. Ha így van, érdemes kutatni a lelki okait ennek a túlzott engedékenységnek. Nyilván mindig arról van szó, hogy a szülő valami miatt nem áll a helyzet magaslatán, talán az is problémás volt, ahogy őt nevelték a szülei.

Ami viszont fölháborít: az a laza kézmozdulat, amellyel egyes szülőknek ezt a pszichés defektusát össze szokás kapcsolni az ún. liberális nevelési elvekkel. És akkor ugye mindjárt lehet a régi jó szigorúságot fölmagasztalni. A valóság ezzel szemben egyrészt az, hogy se Spock, se Vekerdy soha nem mondták azt, hogy nem szabad korlátozni a gyereket, másrészt az, hogy a túlzottan kényeztető nevelés nem elvekből, hanem gyengeségből fakad. Az ún. liberális nevelés kárhoztatása emiatt nemcsak inkorrekt dolog, hanem veszélyes is: elsiklik a szerencsétlen szülők pszichés (és esetenként szociális) problémái fölött azt képzelve, hogy ez a dolog felvilágosítással (vagy éppen a konzervatív nevelési elvek újratöltésével) megoldható.

Hatodik érzék

Szegény macskánkat vinném az állatorvoshoz, de azonnal és véglegesen elbújik, amikor én készen állok. Hatodik érzékük van, vagy hányadik.

Teljesen

Optimista: félig tele. Pesszimista: félig üres. Realista: üres.

Nobel-díj

Az a paradox helyzet állt elő, hogy szinte mindenki tudja, ki Bob Dylan, a legtöbb ember viszonyul valahogy a dalaihoz, de szinte senki nincs abban a helyzetben, hogy véleményt alkosson az irodalmi munkásságáról. Ez utóbbi gyakran fennáll Nobel-díjasok esetében, csak akkor nem érezzük úgy, hogy tudjuk, kiről van szó.

Honnan?

belülről bélelt

Nem vették észre

"Ma a Népszabadság, holnap a pártok?" – kérdezi az MSZP. A helyzet az, hogy fordítva történt.

Elnézés és megbocsátás

Elnézőnek lenni és megbocsátani két egészen különböző cselekedete a léleknek. "A bűnt szokták megbocsátani" -- mondja Monori Lili a Kilenc hónapban, és fején találja a szöget. A megbocsátás kimondja a bűnt, az elnézés vakon elsiklik fölötte. Ki lehet képes elnézés nélkül megbocsátani? Csak az, aki megszabadult a gyűlölettől. Mert csak a gyűlölet tesz vakká. Nemcsak azzal szemben, akit gyűlölünk, hanem elsősorban azzal szemben, akivel ellene szövetségre léptünk.

Adaptív alkotmány

Adaptív alkotmány: folyamatos változásban van, szövege érzékenyen tükrözi az ország urának lelkiállapotát.

Új ellenzékiség

Csak jelzem, hogy most ismét adódik egy jó alkalom arra, hogy a demokratikus ellenzéki pártok kilépjenek az operettpárt szerepből, és kivonuljanak az országgyűlésből.

És a tiéd?

Én totál tehetetlen vagyok. És mi a te szupererőd?

Rekviem

Rekviem gyanánt. Ezeket írtam a Népszabadságba:

• Két kérdés az iskolai autonómiáról. Népszabadság, 1999. június 10. 10. o.
• Cölöptologatók. Népszabadság, 2000. április 21.
• Hogyan fosszuk meg a magyarságot a kultúrától? Népszabadság, 2000. augusztus 14.
• Müller doktor ifjú páciensei. Népszabadság, 2003. február 17.
• Tradíció és újítás a baloldalon. Népszabadság, 2003. április 19. (Andor Lászlóval és Földes Györggyel közösen.)

Daltalanul

A magyar tüntetések legnagyobb gyengesége abban áll, hogy nincsenek dalaink. A közös éneklés sok mindenen képes átsegíteni, pl. azon is, ha többezer ember áll a téren, és a szervezőknek nincs ötletük arra, hogy mit kezdjenek velük.

Biztosra kell menni...

önharakiri

Buried alive

Minden nap bevernek egy szöget a koporsónkba, de csak akkor fogunk észbe kapni, amikor élve el leszünk temetve. És nem biztos, hogy ki vagyunk képezve az ilyen helyzetekre.

Úgy...

Mint kés a vajba...

Milyen demokrácia?

Nálunk a demokrácia olyan felfogása vert gyökeret, hogy meg kell kérdezni a zembereket, hogy mit akarnak, és azt kell csinálni. Na most ha a zemberek diktatúrát akarnak, akkor egy feloldhatatlan paradoxonba ütközünk. Szerintem meg a dolog nem így működik. A normál demokrácia először is egy kommunikációs folyamat, amelyben érvek hangzanak el, és a választók véleménye ebben a folyamatban alakul. Valójában egyáltalán ebben a folyamatban jönnek létre a valóban artikulált álláspontok. Ennek a folyamatnak nagyon fontos összetevője (lenne) a politikailag iskolázott és iskolázatlan rétegek közötti párbeszéd. Másodszor azt hiszem, a demokrácia közös ügyekből és közös cselekvésből is áll. Továbbá még azt is mondanám, hogy ha nincsenek közös ügyek, közös cselekvések, és nincs a különböző kultúrájú rétegek között kommunikáció, akkor az csak jogilag demokrácia.

Új barbárság

Készülök egy fontos előadásra. Az első pár mondat ez lesz (vagy nem, még több mint egy hónapom van).

Kant híres formuláját parafrazeálva: a műveltség kompetencia nélkül vak, a kompetencia műveltség nélkül üres. Az analógia persze sántít, hiszen a tudás e két formája nem válik ennyire külön egymástól, de kétségtelen: létezik inkompetens műveltség, és épp olyan jól ismert jelenség a műveletlen kompetencia is. Mostani előadásomat teljes egészében annak a gondolatnak szentelem, hogy a magyar közoktatást uraló konzervatív, ismeretközpontú tantervek dacára ma – az ezredforduló után – az igazi veszélyt nem a "vak műveltség", azaz az ismeretek iskolás halmozása jelenti, hanem az "üres kompetencia", egy új barbárság és múltfelejtés kivirágzása.

Könyvtári beszélgetések

A nyolcadikos Rozit kitiltották a (történetesen katolikus) általános iskola könyvtárából. Jó, ez így nem igaz, továbbra is kölcsönözhet könyveket, de túl sokat beszélgetett a könyvtárossal, ezt lesz szíves a jövőben mellőzni. Beszélgessen inkább az osztályfőnökével, vagy ha úgy gondolja, az iskolapszichológussal. Az iskolavezetés utasítását a könyvtáros közölte Rozival.

Bukás

Szerintem nincs értelme szociológuskodni a szavazás eredményeivel. Egy gondolatot kellene harsogni minden demokratának: "Hülyegyerek, volt pénz korlátlanul, te írtad a szabályokat, a te jelszavaidat nyomatta a média 7/24-ben, mégsem tudtál kihozni egy nyomorult döntetlent. Kiderült, hogy tökéletesen alkalmatlan vagy arra, hogy egy országot vezess. Most akkor tűnj el, amíg finomak vagyunk." Ehhez képest azt olvasom a baloldali médiában, hogy Orbán milyen erős. Nooormális?

Arculatváltás

Bréking! A Tiszain levő kocsmából kidobták az álló pultokat, és a helyükre is asztalokat tettek. Elindultunk Európa felé, legalább itt. Úgy tűnik, a személyzet is megújult. Én azért sajnálom a régieket.

Kilógok a sorból

Fogy a magyar. Csak én hízom.

Metamorfózis

Elvesztettem türelmes ember jellegemet.

A Facebook ereje

Nemrég egy miskolci utcán szembe jött velem egy férfi. Mosolyogva ismertük fel egymást, távolról köszöntünk, aztán mentünk tovább. Korábban soha nem találkoztunk személyesen, legalábbis nem emlékszem ilyesmire. A Facebook ereje.

Saját sírásóját

Különös a diktatúrák önsorsrontó vonzódása a fegyveres erőszak emlékezetéhez.

A bénaság dicsérete

Itt van ez a pali, aki diktátornak is gagyi, mert 17 milliárdból sem tud kihozni egy érvényes népszavazást. És mindez nem elég ahhoz, hogy legalább a saját emberei kipenderítsék a székéből, ha már az ellenzék semmire se képes.

Paradox ország

Van ez a vicces történet arról, hogy a háború alatt Roosevelt próbálja megérteni, hogy mi az a Magyarország, de folyton paradoxonokba ütközik. Na, megvan a 21. századi változata.
– Ma népszavazás volt Magyarországon, az ellenzék boldog.
– Ó, akkor a kormánypárt bizonyára el van keseredve.
– Nem, a kormánypárt még boldogabb.
– Hogyan? Hát melyik válasz győzött?
– Egyik sem, a népszavazás érvénytelen.
– Ó, hát biztos nem készítették elő rendesen.
– De bizony, 17 milliárd forintot költött rá a kormány.
– Jól megy ezeknek a magyaroknak. Gazdagabbak, mint mi?
– Aligha, tömeges a szegénység, a munkanélküliség, pusztul az egészségügy, az oktatás.

Szerencsejáték?

Nem bizakodni: szervezkedni. Ez nem valami lottéria, ezt mi csináljuk.

Elmebeteg-e vagy?

"Nagyszerű eredményt értünk el..." – a beszédet ezen a ponton óriási taps szakítja félbe. Lehet, hogy ez az ember tényleg elmebeteg, de akkor akik körülveszik, azok is ugyanattól a kórtól szenvednek.

Ezek nem választási eredmények

Szerintem tévúton jár mindenki, aki választási eredményekre akarja lefordítani a mai népszavazási eredményeket. Továbbra sincs Magyarországon jogállam, és továbbra sincs demokratikus ellenzék (a kettő valamennyire össze is függ), azaz az Orbán-kormányt választásokon továbbra sem lehet leváltani.

Ki a győztes?

A népszavazás győztese tényleg a Fidesz. Sikerült rengeteg pénzt baráti zsebekbe csatornázni (és elvonni pl. az éhes gyerekszájaktól). Ez a pénz már el van költve, nyugodtak lehetnek. A demokrácia barátainak viszont nem sikerült a folyamatokat újrakeretezni, és egy a népszavazáshoz mérhető horderejű nagyszabású eseményt megrendezni (az EU-ról, az erőszakmentességről vagy mittudomén). Azért persze én is örülök, ez az eredmény némi józanságot mutat, és ez ok lehet a halvány bizakodásra.

Érvénytelen

Az érvénytelen népszavazás mindig (!) azt mutatja, hogy a kezdeményező szörnyen felelőtlen volt, hiszen a népszavazás puszta lebonyolítása is nagyon sok pénzbe kerül, és ha nem tudtunk meg semmit (!) a népakaratról (azaz nem lett érvényes a népszavazás), akkor ez mind kidobott pénz. Ha a népszavazást a kormány kezdeményezte, és irdatlan mennyiségű közpénzt költött arra, hogy meggyőzze a polgárokat a részvételről, és így lett érvénytelen a népszavazás, az a kormány számára akkora legitimációs veszteség, hogy minden európai államban vasvillával zavarnák ki őket az országból. Ha a kormány ezek után azt mondja a szájával, hogy ez valójában elsöprő győzelem, akkor már nem is tudom, minek kéne történnie. De mindegy. Nálunk nem így lesz.

Mánia

infománia (nekem olyan nincs)

Nem népszavazás

Amire vasárnap sor kerül, az nem népszavazás, mert

1. a szavazásra feltett kérdés nem értelmezhető (a. az EU nem akar kvótaszerűen menekülteket betelepíteni, b. ha akarna is, az nem tartozna az országgyűlés hatáskörébe);
2. az sem tudható, mik lennének a tényleges következményei egy eredményes népszavazásnak az igen, ill. a nem válasz többsége esetén;
3. a kormány semmit nem tett azért, hogy szakszerűen felvilágosítsa a lakosságot az ilyen vagy olyan döntés jogi következményeiről, azaz hogy helyzetbe hozza a választókat;
4. éppen ellenkezőleg hatalmas erőkkel azt sugallja, hogy a népszavazás eredménye valami módon összefügg a Magyarországra (majd, esetleg) beáramló menekültek számával, de nem fejtette ki, hogy mi ez az összefüggés (mivel ilyen összefüggés nincs is);
5. meghökkentő módon a népszavazást egy olyan kormány kezdeményezte, amelynek nyomasztó parlamenti többsége van, és eddig bármit meg is tett, amit jónak látott, népszavazás nélkül;
6. a kormány közpénzekből igen erőteljes kampányt folytat az általa preferált válasz mellett, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy az állampolgárok szabadon döntsenek;
7. a kormány médiamonopóliumából (azaz a sajtószabadság hiányából) következően a preferált "nem" választól eltérő választói magatartás melletti érvek szinte semmilyen nyilvánosságot nem kaphattak;
8. a kormány fölötti ellenőrzés teljes hiánya miatt nem lehetünk biztosak abban, hogy a szavazás tiszta lesz, azaz nem növelik meg a nem szavazatok számát illegális eszközökkel.

Ha nem népszavazás, akkor mi? Ezt is meg tudjuk mondani: egy évek óta tartó gyűlöletkampány újabb fordulója, amely egy dolgot biztosan elér: növeli a félelmet a lakosságban, és a kormányt állítja be olyan erőként, amely képes megmenteni az országot a káosztól. A nemek többsége alap lehet arra, hogy újabb felhatalmazásokat kapjon a kormány.

A vasárnapi "népszavazáson" való részvétel során tehát nem demokratikus jogainkkal élünk, ahogy néhányan megpróbálják beállítani, hanem aktív részeseivé válunk egy fontos demokratikus intézmény lerombolásának. A szavazás azt fejezi ki, hogy hajlandóak vagyunk demokráciának nevezni a ránk telepedő totalitárius rendszert. Azt fejezi ki, hogy mi magunk vonjuk vissza a rendszerváltás vívmányait, hogy megtagadjuk álmainkat és reményeinket, hogy ezt kaptuk, de ennyit is érünk.

Én ebben az aljasságban nem veszek részt!

A tanító néni mondta

A jó öreg kertész metafora új kontextusban.
"Jó kertészek akarunk lenni. Lenyesegetjük majd a vad hajtásokat."
#tanítónénimondta

d

"ez a d betű szarakoik" #beszélgetéseink

Tabuszavak 2016

Nem tudok betelni a Swype (androidos billentyűzet) szófelismerő képességével. Simán ismer olyan szavakat, mint franciakulcs vagy Montesquieu, de tabuként kezel és nem ismer fel olyan szavakat, mint hülye, fene, tök (!).

Frissítés

Ilyen elképesztően hosszú frissítések csak azóta vannak, amióta a 10-est telepítettem. Amúgy nincs bajom a Win10-zel, de azt, hogy gyanútlanul bekapcsolom a gépet, és egy fél óráig nem tudom használni, én inzultusnak tekintem.

Gyűlöletkampány

A helyesírás-ellenőrző nem ismerte a "gyűlöletkampány" szót. Megjegyeztettem vele. Azt hiszem, párszor még szükség lesz rá.

Pukli kilép

Pukli kilépésében nem Pukli az érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy a Tanítanék mozgalom Pukli ellenében is kitartott egy helyes döntés mellett. Ez egyértelműen jó hír.

Inkább sírjon

"Inkább ma sírjon a gyerek, mint holnap a szülő." (Egy tanítónő közli jelmondatát az elsős szülőkkel.)

Időkitöltő

-- Tud már Pistike olvasni?
-- Nem.
-- Kár, mert akkor adhatnék neki időkitöltő feladatot.
(Tanítónő beszélget az anyukával.)

Miről nem szól a szavazás?

Az ugye mindenkinek világos, hogy a haza megvédése mint cél semmilyen értelmes összefüggésbe nem hozható sem a népszavazásra feltett kérdéssel, sem a szavazás eredményének valóságos következményeivel? Mintha azért mennék el szavazni, mert gyereket akarok.

A pásztorok felelősségéről

Ha fontos véleményformáló személyiségek – és most elsősorban a történelmi egyházak legtöbb vezetőjére gondolok – azzal mutatnak példát híveiknek, hogy elmennek (érvényesen) szavazni, akkor én őket mindenekelőtt azzal vádolom, hogy hamis tanúbizonyságot tesznek. Nyilván elolvasták a népszavazásra kitűzött kérdést, így tudják, hogy azt értelmezni nem lehet, azaz nem lehet értelmesen megválaszolni sem. Ha mégis arra biztatják híveiket, hogy csináljanak úgy, mintha egy demokratikus döntési folyamat részesei lennének, akkor tudatosan hazudnak azoknak, akik őket hiteles személyiségeknek tartják. Ez önmagában súlyos és elszomorító tett. De ráadásul azt is tudniuk kell, mert nem buta emberek, és mert felelősek a rájuk bízott lelkekért, hogy valójában a hatalom eszközként használja az embereket egy olyan kampányban, amely a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásáról szól (miközben semmiféle ésszerű megoldást nem kínál magára az alapproblémára). Ezek a pásztorok tehát nemcsak hazudnak, hanem kifejezetten szembefordulnak Jézus Krisztus tanításával. Ezért mondom én, hogy a történelmi egyházak mély erkölcsi válságban vannak. A népszavazás ezt felszínre hozza, és csak remélni tudom, hogy ezekben a napokban minden (fő)pap lelkében megjelenik a kétségbeesés és az irtózatos erejű vágy az erkölcsi útmutatásra.

Lemondott a keresztény értékekről

"Európa szekuláris lett, és lemondott a keresztény értékrendről" -- mondta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke. Ebben kétségkívül igaza is van. De ettől még nem kéne neki is ezt tennie.

Állampolgári kötelezettség

Azt álmodtam, hogy az ilyen-olyan számú új törvény értelmében vannak olyan népszavazások, amelyeken kötelező a részvétel, és persze ez az októberi a törvény hatálya alá esik. Ezt mindenki tudta, csak az én figyelmem kerülte el. Nem estem kétségbe, de azért bosszantott a helyzet.

Nagyon rossz volt

Sertés Gordon. Ez nem egy mesehős, hanem az ebédem.

Ebédposztok

Lehet, hogy gáz az, ha valaki az ebédjét posztolja ki a Facebookon (ez Hernádi Miklós egykori terminológiája szerint ún. hálás vitatéma lehet), az viszont biztos, hogy ez nem valami újmódi elbutulás jele. A helyzet az, hogy a "mit főztem ma?" ősidők óta gyakori beszélgetéstéma mindazok között, akik főztek ma. Van, akit idegesítenek az ilyen kevéssé jelentős köznapi témák, engem például nem. Az, hogy közben könnyűvé vált a fényképezés, és az ilyen letye-petye-lepetyék nem a kapu előtt zajlanak, hanem a Facebookon, az merőben formai különbség.

Ódium

"akkor vállalnia kell a gyűlölet ódiumát" (Ezt én produkáltam, de csak gondolatban.)

Nihilista

Most OV azt mondja, hogy a nihilista kifejezést ilyen meg ilyen értelemben használta. Erre mindenki kiakad, hogy milyen műveletlen barom, mert a nihilista nem is ezt jelenti. És ez persze igaz. Azt viszont ne feledjük, hogy az eredeti kontextus ez volt: "Ők azok, akik minden értékvitát elvetnek a politikailag korrekt beszédmód hazugsága mögé bújva."

Válaszoljon igennel vagy nemmel!

Akarja-e ön, hogy a rovarirtók az ön háziorvosának hozzájárulása nélkül gombát termesszenek a fürdőszobájában?

Keresztény nemek

Kérni fogom Istent, hogy bocsásson meg nekik. Olcsó számításból bűnrészessé válnak a szeretet megölésében.

"Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt."

Nemmel szavazó egyházi vezetők:

• Balás Béla, Kaposvár katolikus püspöke,
• Beer Miklós, Vác katolikus püspöke,
• Kozma Imre lelkész, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke,
• Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita,
• Szenczy Sándor lelkész, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke,
• Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze,
• Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.

Sicc

Van az a kérdés Grätzer József Sicc-ében (én legalábbis onnan ismerem, ahogy még nyilván nagyon sokan), hogy "Kell ez a gomb?" És ha az áldozat nemmel szavaz... izé, válaszol, akkor letépjük. Ha igennel, akkor is letépjük, és a kezébe adjuk: tessék.

Je suis...

Je suis nihiliste!

Migráncs-nóta

Kinn voltam a rengeteg utcán,
Egyszer csak egy migráncs ért hozzám,
Tíz körömmel másztam a falra,
Nem lettem a migráncstól felfalva.

Lompos migráncs bottal hadonászik:
"Könnyű annak, aki falra mászik,
Fel is hagyok már minden reménnyel,
Nem bírok a magyar kereszténnyel."

Piros pont

Vajon nem akkor kezdődik-e el a manipulálhatóságra nevelés, amikor először adunk mosolygóst az elsősnek?

Nem reagál

Elsős tanító néni az anyukának szeptember 13-án: Pistike kezelhetetlen, nem lehet tőle tanítani, nem reagál a jutalmakra. :o Pistike nem gyerekem, nem unokám, de azért ettől sírni volna kedvem.

Láthatatlan ellenségek

Az antiszemitizmushoz nincs szükség zsidókra -- mondta egy bölcs (ki is?), és igaza volt. Ma Magyarországon kevesen láttak menekültet. Amikor átmenetileg elleptek néhány budapesti teret, kevesen mentünk oda, hogy megnézzük, tényleg van-e szarvuk és lólábuk. Nem volt, viszont a 17 éves Aziz megmentette egy hőbörgő magyar (keresztény?) hajléktalan életét. Mégis: amikor októberben honfitársaink tömegesen mennek el, hogy nemmel szavazzanak (és mindenki lenyugodhat, lesznek elegen), őket a félelem és a gyűlölet fogja mozgatni. Még csak nem is az OV iránti rajongás, hanem a félelem és a gyűlölet egy olyan ellenség iránt, akit soha nem láttak, csak ilyen-olyan, a hatalom által manipulált hírekből tájékozódtak róluk.

Olet

"A pénznek nincs szaga, de a birtoklóinak igen" -- mondta Magyarország miniszterelnöke.

Ki a felebarátom?

Nyilván én sem szeretek mindenkit. Ez egy nehezen teljesíthető parancs. De (1) nem jutna eszembe, hogy elkezdjem magyarázni, ez miért racionális, (2) minden keresztény elkötelezettségem ellenére az még nem jutott eszembe, hogy pont a keresztényeket kéne preferálnom a szeretetben. Pedig nem is vagyok lelkész.

Hagyján

Az még csak hagyján lett volna. #mosthallottamavonaton

A bázis

Cape Keleti

Soros úr

Valaki felbiztatta őket, mert maguktól nem indultak volna el ennyien. ... A Soros úr... a Soros. #mosthallottamavonaton

Elvesztettük

Nem nagyon érdekel a népszavazás számszerű eredménye. Ma már elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia és az Európai Unió (továbbá bocsánat, de a keresztény értékek) barátai elvesztették ezt a dolgot. Hiszen világosan látszik, hogy képtelenek voltunk egy nagyszabású, tömegeket megmozgató ellenrendezvényt összehozni. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy erre komoly kísérlet sem történt. Innen nézve az, hogy egy értelmetlen kérdésre hányan válaszolnak és hogyan, hát szerintem tökmindegy. Ezért nem megyek el szavazni, és én ezt nem nevezném bojkottnak, mert nincs semmi közösségépítő funkciója. Egyszerűen nem alázom meg a kezem.

Dehumanizálás

Most tényleg az megy, hogy szünet nélkül háromszor egymás után bemondják ugyanazt a plakátszöveget? Ennél durvább dehumanizálás nincs.

Járulékos veszteség

Ez a "járulékos veszteség" duma láthatóan ki van találva. Tudom, nekem az se volna jó, ha tűvel szurkálnák a seggem, de hogy is van ez? Annyira fontos nekünk az oktatás, hogy járulékos veszteségként még az is előfordulhat, hogy megdől az országot kirabló, az alkotmányosságot lábbal tipró, a nép félelméből és gyűlöletéből táplálkozó, a szabadságjogokat semmibe vevő, baltás gyilkosokat simogató rendszer? Mert ez ugye pedagógusoknak nem lehet cél, de ha bekövetkezik, hát bekövetkezik. (Hát nem fog bekövetkezni. Diktatúrák ritkán omlanak össze járulékos veszteségként.)

Obszidián

Sárkányüveget kellett volna hozni ehhez a melóhoz...

Aki kérdez

– Ki az: gyakran kérdez, de ritkán kíváncsi a válaszra?
– A tanár és az újságíró.

Bácsi 2

Idős férfibeteget viszek zuhanyozni. Még nem ismerem, de egyik önkéntestársam, jó lélek, néha kiírja az ágyak mellé a betegek keresztnevét.
– Én Imre vagyok. Mihálynak szólíthatom?
– Maga hányban született?
– 58-ban.
– Akkor inkább Mihály bácsi, ha kérhetem. Én 45-ös vagyok.

Bácsi

Felszállás a vonatra. Mindenki a helyét keresi, egy kicsit nagy a zsúfoltság. Én is elakadok.
– Gyere beljebb, hogy a bácsi is el tudjon menni – mondja egy lány a barátnőjének.
Majdnem hátranéztem, hogy kiről van szó. :)

Élő szürreál

Neten rendelt árut szeretnék átvenni. A megadott címen hatalmas modern irodaház. Bemegyek a forgóajtón, az aula közepén biztonsági őr ül, körül senki. Odalépek, nem néz fel.
– Jó napot kívánok!
– (semmi)
– Jó napot kívánok!
– (semmi)
Hát jó, talán be lehet jutni nélküle is. Nem az én dolgom, hogy a halálesetet jelentsem. A folyosónál zárt beléptető rendszer, de az ólálkodásom gyanús, előjön egy másik biztonsági őr. Itt csak őrök vannak? Remélem, nem idegenek. (Mostanában a Támadás egy idegen bolygóról c. sorozatot szoktam nézni a 60-as évekből.)
– A Q@&#/ Shopot keresem.
– Igen az úr majd segít – mutat az előbbi őrre, aki közben szerencsésen magához tért.
– Bocsánat, nem tudtam fölébreszteni az előbb – mondom kissé talán tapintatlanul.
– Nem aludtam. Meditáltam!
– Ó, akkor még inkább elnézést kérek.
– Hát ha valaki rákos volt, annak muszáj.
– Persze, semmiképpen nem akart szemrehányás lenni...
– Közben cigányzenét hallgatok. No, miben segíthetek?
– Q@&#/ Shop – mondom tömören, mint egy jó ismerősnek.
– Rendben, adok egy belépőkártyát. A nevét kérem, egy személyi igazolvány számot...
Mindent akkurátusan felír, anyukám nevét nem kérte szerencsére, őt igazán nem szívesen kevertem volna bele a dologba.
– És merre találom az üzletet?
– Hát... nálunk minden a másodikon van. A folyosó végén van a lift, menjen föl a másodikra.
– Köszönöm.
A liftet ugyan nem találtam meg, de a lépcsőházat igen. Az oda való belépéskor és az onnan való kilépéskor is szükség volt a kártyára.
Kis nézelődés után megtalálom a Q@&#/ Shopot. Benn pult mögött két szomorú nő.
– Jó napot! Melyik szolgáltatót keresi?
– A Q@&#/ Shopot.
– Foglaljon helyet!
Egy pillanatig tétovázom: most a türelmemet kérte, vagy azonnal foglalkozni akar velem?
– Itt tessék leülni. Leülhet a falnál is, de akkor hangosan kell kiabálni, amikor beszélgetünk.
– Igen, értem, bocsánat...
Innentől kezdve minden gördülékenyen ment. Összességében meg vagyok elégedve a Q@&#/ Shoppal. :)

Magyar fáraó?

Nem az én gondolatom, de én is így gondolom. Van a diktátoroknak az a típusa, aki kirabolja az országot csak azért, hogy neki és a családjának mindene meglegyen, amiről csak álmodhatnak. A történelem sok ilyet ismer Európában és Európán kívül is. Érdekes azonban, hogy Magyarországon eddig ilyen zsarnokkal nemigen találkoztunk. Volt sok visszataszító urunk, de olyan, aki a szegények kenyeréből építtetett piramist magának, nem. Ezt nem tudjuk hová tenni. Valójában el sem hisszük, hogy lehetséges.

Új államtitkárság vagy mi

És akkor Pilátus úgy döntött, felállítja a Kézmosó és Keresztényüldözés Elleni Hivatalt.

Hervad már ligetünk

hervadász (félreolvasás ebből: határvadász)

Vége

Különös szeptemberi érzés hosszúnadrágot és cipőt húzni.

Jó éjt!

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinege madárnak, szeretne elmenni, ő is útra kelni, egy őszi délutánon, amikor nem is hinnéd, egy őszi délutánon, meglásd, megszököm innét, jó éjszakát, jó szeptembert, jó hétfőt!

Ide-oda leng

retorziós inga

A hetyegésről

"A hetyegés meg csak maszatolás... Jóindulattal. Hehe..." (Idősb barátnők panaszkodnak mögöttem a kávézóban.)

PNL

-- A Cosi fan tutté-ból énekeltek, de más szöveggel.
-- Parti Nagy Lajos.
-- Ja, Parti Naggyal újabban mindenhez íratnak egy új szöveget. Írhatna a Himnuszhoz is valami vicceset, mert az kurva depressziós.
#beszélgetéseink

A buszból

-- Láttalak tegnap a buszból. Integettem, de nem vettél észre.
-- Be voltam rúgva?

Napi bölcsesség

Jobb a bégesség.

Visszatolhatja-e a biciklit a Tanítanék?

"Tehát nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél, csupán az, hogy vegyék észre, és javítsák ki a hibákat" -- nyilatkozta Pukli István a Magyar Időknek. A döntő kérdés az, hogy ez reális cél-e. Elfogadom, hogy ez egy lehetséges stratégia, ugyanakkor azt gondolom, hogy nem fog eredményre vezetni, és fontosnak tartom, hogy elmondjam ezt a véleményem. A "túltoltuk a biciklit" szemlélet, amely "hibának" tartja azt, ami a rendszer lényegéből következik, valójában lehetetlenné teszi a változtatást. A központosító politika, az ezzel járó bürokratizálódás, és a mindezek hátterében álló forráselvonás a kormány alaptörekvéseit tükrözi, és ha egy kicsit "visszahúzzuk a biciklit", attól az még rossz irányba fog menni. Rossz iránynak meg azért nevezem, mert bizonyosan rontja az oktatás színvonalát.

Persze mondhatjuk, hogy ez van, ezt kell szeretni (vagy legalább elfogadni), de ha már ez van, akkor legalább az adott kereteken belül legyen egy kicsit jobb, és hát voltaképpen ez lenne a szakszervezetek dolga, nem? Hát ahogy vesszük. Jogállamban igen. Autokratikus rendszerekben is el lehet érni apró változásokat ügyes lobbizással, tömegmozgalommal azonban aligha. A Tanítanék tömegmozgalom, amelynek eszköztárában a tüntetés, a sztrájk és a polgári engedetlenség szerepel. Az az állításom, hogy ezek az eszközök nem egyeztethetők össze a rendszeren belüli apró változások stratégiájával. Miért? Azért, mert e logika szerint az akciót megállapodás követi, a megállapodás után pedig az akció véget ér (mindenki lenyugszik a..., és hazamegy). A megállapodásokat azonban csak akkor tartja be egy hatalom, ha két feltétel adott: a hatalommegosztás, azaz valamilyen alkotmányos korlátja azért van a kormányzatnak, illetve a szabad sajtó, azaz egy működő nyilvánosság. Ha ezek nincsenek -- márpedig ma nincsenek --, akkor az esetleges (a láthatáron még meg sem jelent) megállapodást, és a mozgalom leállását szinte bizonyosan a megtorlás és az ígéretek visszavonása fogja követni. A közoktatás és a pedagógusok védelmét célul kitűző mozgalomnak tehát eminensen célul kell kitűzni az alkotmányosság helyreállítását és a sajtószabadságot. Enélkül felelőtlenül kockáztatja a résztvevők egzisztenciáját.

A fenti fejtegetésből szerintem nem következik, hogy akár a Tanítanék mozgalomnak, akár más civil mozgalmaknak a mai ellenzéki pártokkal kellene együttműködniük. Az a párt, amely meg fogja dönteni Orbán rendszerét, még csak ezután fog megszerveződni.

És befejezésül még valami. Én ott voltam a Tanítanék szinte minden rendezvényén. Volt részem a rommá ázás romantikájában többször is. Nem kívülről beszélek, hanem olyan emberként, aki nagyon fontosnak tartja ezt a mozgalmat, és részese akar lenni és maradni.

FB-tipológia

Van a kommentelőnek egy típusa, aki soha nem lájkol semmit, néha hozzászól, és ennek mindig az a lényege, hogy az eredeti poszt hülyeség és/vagy undorító.

Szörnyetegekről

Ez a Kim Dzsong-un egy Joffrey Baratheon. Nem lehet kitalálni olyan szörnyeteget, akinek ne létezne a mintája a valóságban.

Hogy ne beszéljünk meg semmit

2003-ban egy Mihály Ottó vezette csapattal az OM felkérésére készítettünk egy háttéranyagot az érettségi átalakításáról. Az anyag a Fidesz kezébe került, Pokorni azonnal sajtótájékoztatót tartott, igyekezett minél nagyobb botrányt kavarni. Az eredmény: az anyagot érdemben soha nem vitatta meg a szakma, végleg lekerült a napirendről.

Mi ennek a történetnek az aktualitása? Bőven lenne mit megbeszélnünk a menekültválsággal kapcsolatban. A népszavazási kampány egyik fontos funkciója azonban éppen az, hogy soha semmilyen értelmes diskurzus ne alakuljon ki erről. A kérdést leegyszerűsíti: ha a Fideszt választod, ő megvéd a migráncsoktól (nem tudjuk, hogyan, de nagyon kemény kézzel), az ellenzék viszont idecsődíti és addig simogatja őket, amíg el nem foglalják az országot. Ez így lehetetlenné tesz minden olyan közös gondolkodást, ami egy demokratikus rendszerben alapvető lenne. Mindkét történet arról szól, hogy a gondolkodás helyét a párthűség veszi át.

Fülkeforradalom

Voltaképpen érhetetlen, hogy miért találták fel a vasúti fülkét. Konkrétan semmi előnye nincs. Ennek biztos valami technikatörténeti oka van.

Túlinformált vagyok

Ha neten veszek vonatjegyet, mindig megírják, hogy termes kocsi, ablak mellett. Nem oda kérem, nem is érdekel, hova szól, de előzékenyek, és megírják. És mindig ezt. Akkor is, ha nem oda szól, pl. most is: fülkébe ajtó mellé.

A honfoglalás aktualitása

Remélem, nem vesztettem el teljesen a humorérzékem, de most ez kikívánkozik belőlem. (1) A honfoglalást (kis h!) nem bevándorlók követték el, hanem hódítók. (2) És akkor mi van? Nem emelhetünk szót a mai hódítók ellen? Vagy mi?

Bot és vászon

Természetesen nem kell, hogy mindenki visszaadja a lovagkeresztjét. Ezt mindenki maga dönti el, nekem meg végképp semmi kompetenciám nincs, hogy ebben a dologban okosakat mondjak. De azt jobb, ha tudjuk, hogy ez a kitüntetés elvesztette a méltóságát. Csak bot és vászon (képzavar).

A részeg tűzszerész

A NER legnagyobb bűne, hogy ellene kell harcolnunk ahelyett, hogy a valódi globális problémák megoldásán tanakodnánk. Az időzített bomba mindjárt felrobban, a tűzszerész részeg, a kocsmáros meg csak itatja. Vannak, akik szeretnék gyorsan kijózanítani, dulakodnak a kocsmárossal, de ők is részegek, és folyton hánynak meg összeesnek. A kijelzőn a számok egyre kisebbek.

Kitüntetés

Eddig csak természetesnek tartottam, hogy nem kaptam állami (kormány-, miniszteri stb.) kitüntetést, most már kezdek büszke lenni rá. :)

Anagramma

NER-MUZSIKA Ez jön ki a nevemből anagrammával.

Minden reggel

Évek óta a reggeli szertartásrendem kihagyhatatlan része, hogy három honlapról törlöm a frissen regisztrált robotokat.

Otthon a világban

"Következő riportunk a habzó ital jegyében készült." Istenem, nem elég, hogy "habzó ital", még "jegyében" is...

Árokbetemetés?

Vajon nem éppen most nyílik-e meg az árokbetemetés (azaz a párbeszéd) lehetősége? Ahogy a hatalom egyre inkább elidegenedik a társadalomtól, és különösen az őt legitimáló értelmiségtől, ahogy egyre inkább világossá válik, hogy a közgondolkodást megosztó fő kulturális csoportok (pl. a nacionalista-keresztény-tradicionalista vagy a nyugatos-progresszivista-szabadelvű kultúrák) közül valójában egyik sincs hatalomközelben, úgy válik egyre inkább lehetővé, hogy elkezdjük megérteni egymást. Merthogy a hatalomhoz kapcsolódó csoportérdekek egyre kevésbé homályosítják el a látásunkat. Vagy nem így van. Nem tudom. Csak ábrándozom. Fekszem és kitalálom.

Deflegmátor

Tudtátok, hogy van olyan szó, hogy deflegmátor? :o Remélem, ellenem nem vetik be.

Az üres pénztárca meséje

Amikor a lányommal felszálltunk a buszra, akkor szállt le két fiatalember. Az egyik ülésen egy pénztárca hevert, vihogtunk, de a közelben ülő hölgy azt mondta, biztos a fiúké, akik most leszálltak. A busz álldogált a megállóban, a fiúk sem jutottak még messzire, gyorsan szóltam a sofőrnek, nyitná ki az ajtót, hogy utánuk ordítsak. Így is történt. Közben az említett hölgy belenézett a pénztárcába, nyilván hogy valahogy ellenőrizze a tulajdonjogot: a tárca teljesen üres volt. Öööö... talán mégsem véletlenül maradt az ülésen. (A fiúk különben megköszönték, és átvették.) ‪#‎legendary99‬

Sapienti sat

Vannak jelenségek, amelyek önmagukban elégségesek ahhoz, hogy határozott véleményem legyen a jelenlegi hatalomról. Ilyen a két plakátkampány, és ilyen pl. Bayer Zsolt lovagkeresztje. Ezek olyan dolgok, amilyeneket nemhogy úriember, de emberi lény nem csinál, nem ütik meg a normalitás minimumszintjét. És innentől nem érdekel, hogy amúgy mit tesz vagy nem tesz ez a kormány.

Válaszom egy kommentre

Nem, az az állításom, hogy az alaphazugság ez: mindegyik tolvajbanda. És nem azért, mintha nem lenne mindegyik tolvajbanda, mert az, de ez az összemosás elrejti a döntő különbségeket. Ez pedig két dolog. (1) A mérték nem azonos, itt nagyságrendi különbségek vannak, nem ragozom. (2) Ami ennél fontosabb: az előző tolvajbandák úgy loptak, hogy közben féltek a lelepleződéstől. A mostani viszont olyan politikai környezetet hozott létre a lopáshoz, amely ellenőrizhetetlenné és elszámoltathatatlanná teszi. Magyarul: felszámolta az alkotmányosságot. Így akár nyíltan is lophat, és valóban ezt teszi.

A relativizálásról

"Ha egy fideszes politikus lebukik, akkor nem azt mondják, hogy ez nem is igaz, ő nem lopott, hanem azt mondják, de hát a szocik mennyit loptak! Tehát magyarán az a politikai stratégiájuk a korrupció kapcsán, hogy a korrupció az egy természetes része a rendszernek, sőt maga a rendszer... és minden olyan vád, ami előjön, azt mindig a relativizálás eszközével próbálják hatástalanítani. Tehát az emberekben kialakul az a kép, hogy minden politikus korrupt, minden párt korrupt, tehát tulajdonképpen mért ne maradjon a Fidesz?"

Karácsony Gergely itt nagyon fontosat mondott (ATV, 2016. 08. 15. http://www.atv.hu/videok/video-20160815-karacsony-gergely) És hozzá kell tenni, hogy ez nemcsak a korrupcióra vonatkozik, hanem minden politikai bűnre. Az egyik legerősebb cselekvésbénító erő ez az "egyik kutya, másik eb" érzés, amely lehetővé teszi a bűnök (hazugság, lopás, korrupció, önkényeskedés, hatalommal való visszaélés, természetpusztítás) soha nem látott mértékű kiterjesztését azzal a jelszóval, hogy de hát mindenki ezt csinálja.

Spam

Nem szeretem a spamhívásokat, de a kedvencem ebben a műfajban az, amikor felveszem a telefont, zenét hallok, majd megszólal egy automata hang, és a türelmem kéri, mert minden vonaluk foglalt.

Az érvényességi problémázásról

Teljesen mindegy, hogy a népszavazás érvényes, ill. eredményes lesz-e, mivel nincs megfogható tétje. Az érvénytelenségnek propagandisztikus jelentősége lehetne, de ezt az ellenzék éppúgy nem fogja tudni kihasználni, mint ahogy semmi mást se tudott eddig. Nem politikai racionalitásból kell otthon maradni, hanem mert az ember bizonyos szint fölött nem süllyed bizonyos szint alá. Aki politikai eredményeket akar elérni, annak valami hatékonyabb stratégián kéne törnie a fejét.

A modortalanságról

Azt mondja nekem valaki (ami azt illeti, többen): nem biztos, hogy modortalanság, lehet, hogy ismerethiány. Én meg azt gondolom, hogy a modortalanság legtöbbször ismerethiány. Én legalábbis életem során nagyon sokszor azért voltam bunkó, mert valahogy nem tudtam, mi az illem. És akkor vagy valaki felvilágosított, és onnantól igyekeztem, vagy utólag vált világossá, hogy ilyet jól nevelt ember nem csinál, én meg szégyellhetem magam most már mindig, ha eszembe jut.

Testrablók

Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy megkeresek egy filmjelenetet, amelyre gyerekkoromból homályosan emlékeztem. A nyomok a The Invaders c. filmhez vezettek, amelynek akkori tudomásom szerint négy változata készült el az idők során (különböző címeken, persze). Mindet végignéztem, de a keresett jelenetet nem találtam. Most kiderült, hogy a 60-as években egy tévésorozat is készült a témában, hát most nekiestem annak is. Hátha. :) Mindenesetre nem ok nélkül vagyok rákattanva: mélyen szimbolikusnak és aktuálisnak érzem.

A felelősségről

A facebookozó egyetemi oktatók felelőssége is nagy, de az igazi felelősség azok vállát nyomja, akik meg tudnák szólítani a tömegeket, de nem teszik. A színészekét, a papokét, a zenészekét, a médiamunkásokét, akik eladják a lelküket semmiért, és szó nélkül nézik az aljasság tobzódását, a fasiszta hatalomátvételt, az állami gyűlöletpropagandát, az ország kivezetését az EU-ból.

Hasnyálmirigynapló

Nyilván lesznek majd, akik azt mondják, hogy ez a könyv nem a halálról szól. (EP maga is utal erre, hogy ti. egyetlen mondanivalója van, az, hogy él.) Pedig de. A halál talán a legfontosabb és a legmélyebb irodalmi téma, és ez bizonyosan az egyik legjobb könyv a halálról. Amúgy nyilván az újraolvasás lesz majd az igazi.

Meghatározatlansági sokk

Utólag nézve minden szükségszerűnek látszik, hiszen mindennek van oka. Kivéve, ha a teremtés egészét nézzük, mert az durván bármilyen lehetett volna. Naná, hiszen az egésznek nincs oka. Ez persze csak Heidegger kérdésének újrafogalmazása. Minden determinált, kivéve a Minden, mert az ijesztően esetleges.

NER

Valaki (de ki?) azt találta mondani a 80-as években, hogy a Kádár által szorgalmazott nemzeti közmegegyezés megvalósult. Csak a nómenklatúra maradt ki belőle. Valahogy eszembe jutott.

Vagy keselyű?

nyomorkeserű

Sailor Moon

Az élet folyton a tudatlanságommal szembesít. Olvasok egy nevet (el nem árulnám, kiét), és azt, hogy egy hatalmas művész, a legnagyobb a világon. Életemben nem hallottam, elkezdem beírni a keresőbe. Pár betű után kiadja a teljes nevet, irány a Wikipédia, úgy tűnik, valóban nagy művész. Erről eszembe jut egy régi családi sztori. Középső lányom még kicsi, alsós. Valahová utazunk, veszek egy újságot, ő is választhat egyet. Milyet szeretnél? Szelamonost, mondja, vagy valahogy így hangzik. Milyet? Szelamonost. Hát ilyet még nem hallottam. De ő ilyet akar. Jó, akkor kérjél te, én nem égetem magam. Csókolom, szelamonos újság van? A múlt havit adjam, vagy a mostanit?

Valami nem stimmel

Amikor valakit egyetemre próbálnak csábítani, de docensnek se menne, mert magasak a törlesztőrészletek, kell a pénz, és kutató napközis tanárként többet keres. Doktorátusa és három nyelv szakos diplomája van. Más is úgy érzi, hogy ez azért fura?

Android

szív, billentyűk nélkül. érintős

Népszavazás és nemzeti deficit

Október 2-án nem megyek el szavazni, és sokakkal együtt én is úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha minél többen így tennének. És mégis. Mondjuk így: émelyítenek azok a posztok, amelyek arra biztatják az állampolgárokat, hogy maradjanak otthon a népszavazás napján. "Mindenhol jó, de legjobb otthon" -- világosít fel az egyik legújabb plakátmém, azaz legjobb, ha a polgár nem csinál semmit, vagyis hát azt csinálja, amit eddig is mindig vasárnaponként: főz, takarít, mos, vásárol (!), a kocsit buherálja, esetleg kirándul a családdal, vagy begyújtja a kerti grillt. Ne foglalkozzék a köz ügyeivel, mert azzal csak a hatalmon lévők malmára hajtja a vizet. Ez valahogy mint jelszó nem túl vonzó nekem. Elsősorban azért nem vonzó, mert éppen ennek a világnézetnek köszönhetjük azt az egész szart, amiben most vagyunk.

Az "október 2-án aludj egy jót!" kampányban kifejeződik a magyar politikai osztály általános magatartása a rendszerváltás óta. Ennek lényege, pártállástól függetlenül, hogy mi politikusok a választások által ránk ruházott hatalomnál fogva majd intézzük az ügyeket, ti meg, nép, foglalkozzatok a családotokkal, meg dolgozzatok rendesen. És? Baj ez? Szerintem igen, ebből fakad ugyanis az, amit én szívesen neveznék nemzeti deficitnek. De itt muszáj, hogy megengedjek magamnak egy nagyon rövid kitérőt arról, hogy szerintem mi a nemzet.

Ha a nemzetet emlegetjük, általában szimbolikus dolgok jutnak az eszünkbe. Egy nemzethez tartozni mindenekelőtt azt jelenti, hogy közös a történelmünk, a szokásaink és mindenekelőtt a nyelvünk. Ez persze így is van, legalábbis Európában ezek tűnnek a legfontosabbnak. De aki a nemzetet pusztán kulturális közösségnek tekinti, az elvéti a lényeget, mert szem elől téveszti a nemzet alapvető politikai tartalmát. A nemzet fogalmában az az igény fejeződik ki -- a francia és az amerikai forradalom óta --, hogy az állampolgárokat nemcsak az intézmények és a jog kötik össze, hanem közösséget alkotnak, mert mindannyian felelősek azért, hogy mi történik az országban. A rendi, származási és társadalmi különbségektől függetlenül. Ehhez valóban közös kultúrára van szükség, enélkül egyszerűen nem értenénk meg egymást,  és nem jöhetnének létre széles körben elfogadott, legitim -- mert sokakat megmozgató diskurzusokban született -- döntések.

Nos, ez az, ami nincs. A reformkori nemzedék által rettegett nemzethalál -- ha másképp is --, de itt kopogtat. Rút sybaríta váz vagyunk, de nem azért, mert kólát iszunk, plázamoziba járunk, és angolos szerkezetek vannak a beszédünkben, hanem azért, mert... Miért is? A nemzeti deficitet én két egymással összefüggő jelenségben vélem megragadhatni. Az első a kirekesztés kultúrája. Nem egyszerűen egy attitűdről beszélek, hanem reálfolyamatokról. A szegények növekvő tömege azt jelenti, hogy egyre több olyan magyar állampolgár van, aki nem részese a magyar kultúrának, és aki objektív okokból nem tud részt venni abban, amit közéletnek nevezhetnénk. Ez összekapcsolódik a cigányság kirekesztésével. Lehullásukat "az eleven jog fájáról" a politikai és gazdasági elit teljes közönye kíséri. Elit és tömeg elkülönülése bizonyára normális és elkerülhetetlen jelenség egy modern táradalomban. Nem mindegy azonban a mérték. Ami ma Magyarországon van, az súlyosan veszélyezteti a nemzeti kohéziót. Nincs kommunikáció az elit és a tömeg között, és ezért a középosztály és a "nép" egyaránt képtelen arra, hogy ellenállást mutasson. "Daccal és tehetetlenül remegnek." De a magánéletbe visszavonuló társadalom ezer más módon szegmentálódik. Mindenki megtalálja a maga szigetét, ahol jól érzi magát, és egyszerűen nem tud a többiekről. Különösen rettenetes ebből a szempontból az ún. politikai szekértáborok közötti racionális kommunikáció hiánya. A "balliberális" és "konzervatív" körök közötti ellentét távolról sem kéne, hogy azonos legyen a kormány és az ellenzék közötti különbséggel, ahhoz azonban, hogy ezek a dolgok tisztázódjanak, tisztázó párbeszédre van szükség, aminek éppenséggel nyoma sincs. A nemzet arról szól, hogy összetartozunk, a gyanakvás és a kirekesztés viszont szétveri és kiszolgáltatottá teszi a nemzetet.

A nemzeti deficit másik összetevője a szervezetlenség. Közösségnek lenni nemcsak azt jelenti, hogy együtt örülünk egy olimpiai aranyéremnek, hanem azért azt is, hogy vannak olyan szervezeti formák, struktúrák a társadalomban, amelyek lehetővé teszik a közös akaratképzést és összehangolt cselekvést. Elég ezzel kapcsolatban arra utalni, hogy Magyarország egy lényegében szakszervezet nélküli társadalom. A viszonylag legaktívabb közalkalmazotti szakszervezetek szervezettségi szintje is ijesztően alacsony, és egyáltalán nem rendelkeznek olyan kommunikációs csatornákkal, amelyeken a vezetők a saját tagságukkal egyeztetni képesek lennének. A magáncégek dolgozóinak kiszolgáltatottsága pedig egyenesen tragikus. Erre azt lehetne mondani, hogy a szakszervezetek éppen nem nemzeti intézmények, hiszen meghatározott érdekcsoportokat képviselnek. Igen ám, de ezek a részérdekeket képviselő szervezetek teszik lehetővé azt a párbeszédet, amely a nemzeti akaratképzés feltétele. Ezek nélkül ismét csak a kiszolgáltatottság erősödik.

És akkor vissza a népszavazáshoz! Úgy érzem, az ellenzéki véleményformálók tévedésben vannak a népszavazás tétjét illetően. Nem az a fontos, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, és ha érvényes lesz, akkor az igenek vagy a nemek lesznek többségben. Ezen nem múlik semmi vagy legalábbis nem sok. És ez jó. Ebben lehetőség van. Nem kell az embereket eszközként használni ahhoz, hogy nekünk tetsző eredmény jöjjön ki. A kormány ezt teszi, a demokratikus ellenzéknek nem kell ezt tenni. A tét ugyanis nem ez. A tét az, hogy tudunk-e szervezni valami mást, valami olyasmit, ami válasz lehet az uszító népszavazásra. A népszavazás bojkottja sem más, mint a kormány agendájának elfogadása. Valami olyasmire van szükség, ami független ettől az egésztől. Itt nemzetépítésre van szükség: az összetartozás, a szolidaritás, a befogadó szellemiség látványos kifejezésére.

Az elbeszélés ereje

Borzasztó, hogy az ember olyan mondatokban gondolkodik, amit éppen olvas. Ha Kun Árpádot, akkor a gondolatai Kun Árpád-osak, ha EP-t, akkor EP-ések. Epések. (Mondom.)

Nézd legott komédiának

Tragédia: a helyzet súlyos és reménytelen.
Színmű: a helyzet súlyos, de nem reménytelen.
Komédia: a helyzet reménytelen, de nem súlyos.
Csoda, hogy az egész életünk komédiának tűnik?

Hol kezdődik a kollaboráció?

1980-ban egyetemistaként beléptem a Magyar Szocialista Munkáspártba. Bár az ekkoriban kibontakozó egyetemi ellenzéki mozgalom síkra szállt a független hallgatói önkormányzatért, én a KISZ keretein belül dolgoztam egy új és a KISZ-től részben független hallgatói képviseleti rendszer kidolgozásáért. 1982-től az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében dolgoztam, kb. 84-85-től már mint tudományos munkatárs, ami valamiképpen azt jelentette, hogy a KB politikai munkatársa vagyok. Egészen 1988 végéig. Utána az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetője lettem, nyilván nem a párttagságomtól függetlenül, bár a kinevezésemnek nyilván volt köze az akkori új szelekhez is.

És ezt most itt minek? Mostanában aktuálissá kezd válni az a kérdés, hogy mikortól tekinthető valaki az elnyomó rendszer kiszolgálójának. És egyszerűen csak ennyit akarok mondani: nekem ne próbálja senki bemagyarázni, hogy úgy is megdugathatjuk magunkat, hogy közben szüzek maradunk. A 80-as években én végig olyan embernek láttam magam, aki a fennálló megváltoztatásáért dolgozik (néha "harcol"), és akinek a törekvései a demokrácia irányába mutatnak. Úgy érzem, hogy párttagként és politikai munkatársként nem követtem el morálisan kifogásolható tetteket, és soha nem cselekedtem akkor elveim ellenére (egy-két kisebb vétségtől eltekintve persze, amelyekről szintén jó volna egyszer majd nyilvánosan beszélni). De ettől még nem fogom magam ellenzékinek beállítani, mert nem azon az oldalon álltam. És ettől még osztozom annak a rendszernek a bűneiben, mert előbbre jutásomat annak köszönhetem, hogy annak a rendszernek támogatója és nem ellenzéke voltam.

Lehet erre azt mondani, hogy de hiszen ez mindenkire igaz, hiszen így vagy úgy akkor mindenki az államot, így a rendszert szolgálta. Minden tanár elfogadta a kommunista tanterveket, esküt tett a mittudoménmire, és hát majdnem mindenki állami alkalmazott volt, tehát végső fokon Kádár szekerét tolta. Lehet ilyeneket mondani, csak ronda és gyáva hazugság lenne. Mert igenis különbség van, a kollaboráció mértékét illető fokozati különbség az esztergályos, a matektanár, a történelemtanár, a Párttörténeti Intézet kutatója, a városi pártbizottság tagja és a Politikai Bizottság tagja között. Arról nem is beszélve, hogy volt aktív ellenzék, amely elég bátor volt ahhoz, hogy tegyen is valamit a diktatúra megdöntéséért. Nagyon lényeges kérdés tehát a felelősség szintjének a megállapítása, és elég siralmas, hogy erről semmiféle diskurzus nem folyt, és nem folyik ma sem. Így aztán lehet hol felmenteni mindenkit, hol elítélni mindenkit, ahogy az aktuális retorikai érdekek megkívánják.

A Quimby-vita, az Eörsi-vita (és már korábban a Kertész Imre állami kitüntetéséről folyó vita) pontosan erről szól: arról, hogy hol húzódnak a lehetséges kollaboráció határai egy kiépülő totalitárius rendszerben. Csak annyit akarok itt mondani, hogy ez a vita nagyon fontos. Az én álláspontom minden ilyen kérdésben nagyon elutasító és merev, nyilván a saját személyes tapasztalataim okán is. De nem biztos, hogy igazam van. Ezt meg kell vitatni. Nemcsak egyes személyeket illető ügyekként, hanem a fenti morális-politikai kontextusban. És nagyon rosszat tesznek az ügynek azok, akik az egész vitát le akarják söpörni az asztalról azzal, hogy ez csak gyűlölködés. Nem. Ennek semmi köze a gyűlölködéshez. Ez a demokratikus erők stratégiájának lényegéről szól. És talán arról is, hogy vannak-e még demokratikus erők.

Nyitottság ez?

Másoknak azt kéne megtanulniuk, hogy másnak is lehet igaza, nemcsak nekik. Nekem inkább ezt: attól, hogy egy okos ember mond valamit, még lehet, hogy nekem van igazam. Vitatkozom néha, de inkább csak kötelességből. A szívem mélyén inkább azt gondolom, biztos ő tudja jobban. Nehéz kereszt ez is.

Ferenc és Péter

A pápa zavarba hoz, mert nem felel meg sem a jobboldal, sem a kremlinológusok, sem a balosok sémáinak. És aki zavarba hoz, azt gyűlöljük. Pedig csak arról van szó, amit Esterházy Péter már régen megírt.

"Igen, valahogy mindig ez a feladat, hiába a főparancs a szeretet, ez a feladat: visszatérni a szeretethez. ... Mintha az új pápa ilyesmit mondana, hogy az egyház egy szeretetben elő közösség. Radikális, vad állítás."

Csak játszom

májvédelmi program

Aszinkron

Sokféle szörnyű videó van a YouTube-on, de ami büntetendő kéne legyen, az az, amikor az énekes a filmen is énekel, és a hangsávban is, de nem ugyanaz a felvétel.

Újragondolva

Elég minden napnak a maga öröme.

Tűpontos

A szándékosan homályos és több értelmű költői szövegek kötelező minősítése a kritikában: tűpontos.

PR

Tudom, hogy nem először, nem másodszor, de ha sokszor elmondom, talán egy-két szívben kicsírázik.

Ha egy szervezet azt szeretné, hogy mások népszerűsítsék nagyszerű kezdeményezéseit, akkor legyen olyan aranyos, és első lépésként tegye ki a saját honlapjára. Miért olyan baromi nagy kérés ez? Ha van annyi IKT-kultúrája, hogy pdf-ben megszerkessze a programot, és képes azt több száz címre kiküldeni, akkor miért olyan óriási dolog, hogy a saját (működő, korszerű) honlapján is hirdesse? Miért az én dolgom, hogy a pdf-mellékletet kitegyem a netre? Most éppen egy ösztöndíjfelhívást kaptunk így. Bocsánat.

Látjátok, éppen ez a hiba

Volt alsóban egy olvasmányunk, ez volt a címe: Látjátok, éppen ez a hiba. Már nem tudom, mi volt a történet, de a gyerekek azzal védekeztek, hogy "de hiszen mi nem csináltunk semmit", és erre volt válasz ez a mondat. Keresztény szóhasználattal ezt a jóra való restségnek nevezik. A tökös fiúk meg most ezt mondják: "A Quimby nem politizálni ment Tusványosra". És ezt kéne világossá tenni: pontosan ez, a nem politizálás az, amire szüksége van a fasizálódó politikai rendszereknek. És éppen a politizálás az, amit elvárunk azoktól a közszereplőktől, akikre fel szeretnénk nézni.

A tájékozódási paradoxonról

Dilemma: ha hájdolom a gyűlölködőket, akkor a saját látókörömet szűkítem mesterségesen? És lehet, hogy egy idő után azt fogom hinni -- teljesen tévesen --, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint én?

A virtuális férfi

E-male. Állítólag van ilyen helyesírási hiba, most tanultam egy tesztben.

Párhuzamos univerzum

Azt mondod: mi van abban? A felkérést el kell fogadni, a kitüntetést meg kell köszönni, a népszavazásra el kell menni, ha kérdeznek, válaszolni kell. Nem látod, hogy ez nem a valóság. Ez egy olyan világ, aminek nem volna szabad lennie. Itt minden mást jelent. Ha a felkérést elfogadod, a kitüntetést megköszönöd, elmész a népszavazásra, komolyan válaszolsz a feltett kérdésre, akkor úgy viselkedsz, mintha minden a helyén volna, és lassan magad is elhiszed, hogy ez a normális. Beszippant egy párhuzamos világ, és elfelejted, hogy valaha miben hittél.

A történész és a történelemtanítás

Amikor 1988 végén végleg felhagytam a történeti kutatómunkával, és az OPI osztályvezetője lettem, korábbi főnököm, az egyébként szakmailag és politikailag kevéssé tiszteletreméltó ML megkérdezte, hogy akkor most mivel fogok foglalkozni. Történelmtanítással, válaszoltam. Nabasszameg, mondta keresetlenül, és egészen világos volt, hogy ebben a történész megvetése fejeződik ki a módszertanosok iránt (és talán az is, hogy engem azért ennél többre tartott). Pl. a tantervekkel, tettem hozzá gyorsan homályosan utalva ezzel arra, hogy 1988 vége van. Na, az jó, annak van értelme, zárta le ML a kurta beszélgetést.

Azóta is gyakran eszembe jut a jelenet, mert jól kifejezi azt, hogy gondolkodnak a szaktudomány képviselői az oktatásról. Ha valami érdekes abban számukra, akkor az a tanterv. Ez nagy baj. A közoktatás működését az kezdi megérteni, aki rájön, hogy a tantervek egészen mellékesek, a tankönyvek pedig majdnem ugyanannyira. És a történelemtanításnak nagy szüksége volna olyan történészekre, akik ezt értik.

Xeno

Az idegenellenesség sajátossága, hogy generalizálódik. Nem lehet sebészi pontossággal belőni, hogy csak ezek ellen az idegenek ellen uszítunk, a többiekkel nincs baj. Ha elszabadul az a hajóágyú, amelynek a köteleit maga a kormányos nyiszálja rendületlenül, akkor az minden nem európai bevándorlót fenyegetni fog. Pl. a gazdaságban nagyon fontos szerepet játszó kínaiakat és vietnamiakat is.

Politikai kerszténység

Politizáljon-e az egyház? Persze, sokkal jobb, ha nem politizál. Különösen visszataszító, amikor egy demokráciában az egyház egyik vagy másik versengő párt mellett agitál. De vannak helyzetek, amikor a morális és teológiai állásfoglalás a politikával is érintkezik. Gondolom, kevesen vitatják, hogy Mussolini rémuralmával vagy a nacizmussal szemben a katolikus egyháznak és más felekezeteknek is fel kellett (volna) lépniük. És ugyanez lett volna a morális kötelességük azokkal a közép-európai diktatúrákkal kapcsolatban is, amelyeknek ájultan omoltak a karjaiba önös érdekektől vezérelve, szögre akasztva a tízparancsolatot.

Festés előtt

Festés lesz nálunk. Véget nem érő könyvpakolás. Még nem tudom, hogy Sziszüphosz vagy a Danaidák a közelebbi sorstársaim.

Bűnjelek

Érdekes lenne, ha egyszer a hatóságok átvizsgálnák a hátizsákom. Van benne pl. egy kiskanál és egy csomó gyógyszer, tehát drogos vagyok. Van benne egy kés, tehát agresszív vagyok. Van benne egy dugóhúzó-sörnyitó kombó, tehát.. jó, ezt hagyjuk. Van benne körömvágó olló és szemöldökcsipesz: buzi-e vagyok? Van benne egy pendrive, kábelek, hordozható akksi, tehát kém vagyok. Öt év minimum.

Nyár van

A nyárban az a legjobb, hogy alig kapok ímélt.

Állami gyűlöletpropaganda

Távol tartom magam a kormánypárti sajtótól, ami talán nem helyes, de így van. Anyámnál viszont folyamatosan megy a Kossuth Rádió, és alkalmam nyílik rácsodálkozni a magyar valóságra. Krónika címén (vagy hogy hívják most) tömény propaganda, hazugságáradat. Pontosan úgy migránsoznak, ahogy a harmincas években zsidóztak.

A rendőri pályáról

Na most jött el a pillanat, amikortól kezdve le kell beszélnünk a tanítványainkat, hogy rendőrnek menjenek. Pedig nem volt az mindig rossz szakma.

Liget 2016

Ez a kormány Bős-Nagymarost épít, ez a kormány a folyók irányát akarja megváltoztatni, ez a kormány lebetonozza az anyaföldet. Nem elegendő, hogy kitessék...

Az unalomról

Vannak érvek, amelyekkel csak azért nem vitatkozom, mert olyan unalmasak, hogy belealszom a vitába.

A népszavazásról

Autokratikus rendszerek III. Napóleon óta előszeretettel élnek a népszavazás intézményével. Ez részben legitimálja hatalmukat, de szerintem ennél fontosabb a propagandisztikus hatásuk. A népszavazás kiírása hatékonyan határozza meg a politikai diskurzusok tematikáját, és alkalmat ad arra, hogy a zsarnokok saját eszméik mellett agitáljanak. A mai helyzetben a népszavazás nem egy racionális döntési folyamat része, hanem a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásának eszköze. Semmiképpen nem szabad komolyan venni, és abba az illúzióba esni, hogy itt bármi eldől, vagy hogy praktikus jelentősége van a népszavazás kimenetelének. A bojkott az egyetlen demokrata reakció, ill. még inkább az, ha saját kezünkbe vesszük a közbeszéd tematizálását, és alternatív pozitív üzenetet fogalmazunk meg a népszavazástól függetlenül, de azzal párhuzamosan. (Amúgy mért szavaznék a kvóta mellett? Egyáltalán nem magától értetődő, hogy egyetértek a kvótarendszerrel, főleg mivel nem látom át, ahogy a szavazásra jogosultak túlnyomó többsége sem. Elutasításom nem abból fakad, hogy kvóta-fan vagyok.)

Szeretetünnep 2.

Úgy látom, sokan próbálnak ésszerű vitákat folytatni arról, hogy bojkottálni jobb-e a népszavazást vagy a kvóta mellett szavazni. Az én szerény véleményem a következő. A dolog tétje nem az, hogy kik győznek a népszavazáson, és még csak nem is az, hogy érvényes/eredményes lesz-e. Ezen ugyanis nem múlik semmi. Az egésznek számomra egyetlen tétje van: hogy minél kevesebben menjenek el szavazni. A kérdés az, hogy a gyűlölet kormánya diktálja-e a napirendet a hülye kérdéseivel, vagy képesek vagyunk kivonni magunkat hipnotikus hatása alól, és csinálni valami kreatívat, valami olyat, amit egyáltalán nem akar. Szívem szerint én ezt a jelszót adnám ki: változtassuk október 2-át a szeretet ünnepévé!

Arról, hogy mitől féljünk

"Ami bizonytalan, attól nem félünk -- mondtam a lányomnak. -- Éppen elég attól félni, ami biztos." Utóbb rájöttem, hogy ez egy fontos maxima. És talán tartható is.

Szeretetünnep 1.

Van valami szabály arra, hogy milyen rendezvény lehet a népszavazás napján? Mert gondolom, október 2. pont alkalmas volna egy nagyszabású toleranciakoncert és szeretetünnep számára.

Elírás?

"Moszkva aktuális érdekeinek megfelelően bővülő vagy szűkölő tér..." (Elírás, nem az enyém, de mély.)

Megvan az időpont

2016. október 2. Nemzeti gyűlöletnap. Bizonyára sokan elmennek. Nem szeretném, ha bárki azt gondolná, közéjük tartozom, és beleszámolna engem is abba az eredménybe, amit majd kikalkulálnak. Ezért ez a poszt. Már jó előre.

Kicsi a bors, de szerelmes

szerelmesbors ‪#‎félreolvasás‬

Drog

Azt álmodtam, hogy a fiatalok olyan szerrel kábítják magukat, amit kólából, bodzából és keserűsóból kevernek.

Pride után

A Pride ablak egy olyan világra, amilyet szeretnénk. Igen, ketrecbe van zárva, ez sokat elmond a valóságról, ami körülveszi. De a szeretet üzenetét hordozza egy gyűlölködő világban.

Politikamentes vívódás a focionalizmusról

Iszonyodom attól, ami az EB körül történt az utóbbi napokban, de nagyon nehezen szólalok meg. Mert ha azt mondom, hogy én ezt utálom, akkor vagy azt mondják, hogy hülye savanyú alak vagyok, aki el akarja venni mások örömét, vagy azt, hogy igen, mert a hülye Orbán stadionokat épít. Nem akarom elvenni mások örömét, és ez a mondandóm lényegéhez kapcsolódik, mindjárt írok róla valamit. Ami pedig a hülye Orbán stadionjait illeti, az valóban nagy probléma, jóval nagyobb, mint az, amiről itt írok, de egy teljesen más dolog, én egyáltalán nem akarom idekeverni.

Szóval én nem szeretem a focit. Ennek nincsenek elvi okai, soha nem fociztam, nem is gombfociztam, és még életemben nem néztem meg egy meccset sem. Ez van. Unom. Unnám, ha nézném, de elkerülöm. Nem kötelező. Bajom van-e azzal, aki szereti? Persze, hogy nincs, imádnám, ha lenne valami ilyesmi, ami engem is lázba hoz. Bajom van-e azzal, aki rajong a csapatáért, és fontos dolognak tartja, hogy a kedvencei hogy szerepelnek? Persze, hogy nincs, igazából irigylem őket. Bajom van-e azzal, aki rajong a magyar válogatottért, boldog, ha győznek, de akkor is magához öleli őket, ha veszítenek? Persze, hogy nincs. Örülök, ha boldogok, komolyan. Amikor már úgy érzem, hogy túltengenek a hírekben, akkor az egy kicsit rossz, mert ugye nem érdekel, de kibírom. Elfogadom, hogy a focirajongó szubkultúra nagyon sok embert érint.

Akkor mivel van bajom? Azt hiszem, azzal, ahogy a foci befurakszik a nemzettudatba. Én azok közé tartozom, akiknek a nemzeti identitás fontos. Mondták már nekem, hogy én mindent gyűlölök, ami magyar, ezt vicces gondolatnak tartottam, mert hát nem igaz, a nemzettudat szerepével és jelentőségével pedig kifejezetten foglalkoztam szakmailag is. A nemzeti identitással az a nehézség, hogy az nem lehet annyiféle, ahány ember van, hanem az valami közös kultúra elfogadását jelenti. Van benne büszkeség, és van mire büszkének lennünk. De az Istenért, nem akármire. Ha a focirajongók ünneplik hőseiket, az oké. Ha sokan vannak, Isten neki! Ha egyes csoportok nacionalista jelszavakkal szurkolnak, azt mondom, hát jó, van ilyen, utálom, de kibírom. De amikor értelmiségi, tetejébe baloldali barátaim azt mondják, hogy ez teljesen rendben van, sőt nagyon jó, hogy végre van minek örüljön ez a szegény nemzet, végre van közös öröm, akkor azt inzultusként élem meg, mert ha nemzet, abban én is benne vagyok, és ha engem viszont nem érdekel, akkor ki vagyok rekesztve. Gondolom, én elakadtam valahol Kölcseynél, de tényleg nem fér  a fejembe, hogy mi a fészkes fekete fene köze van a focinak és a focirajongásnak ehhez a mi szegény nemzetünkhöz (azaz egyebek mellett hozzám).

Háromfokozatú

Egy eredeti értékelési skála: szájba tehető -- nem tehető szájba -- javítható. ‪#‎fogtechnikusképzés‬

Blahalouisiana

Blahalouisiana: sajnos nem én találtam ki, de óriási.

A tanulás a hosszú élet titka

long-life learning

Félreolvasás

kanösvény

A nevelés belső ellentmondásáról

A pedagógiai viszonyulás (na jó, magyarul: a nevelés) nagy belső feszültségét az adja, hogy a nevelő egyszerre látja növendékét determináltnak és szabadnak. Determináltnak kell, hogy lássa, azaz mindig figyelnie kell arra, milyen okok következtében olyan, amilyen, vagy viselkedik úgy, ahogy éppen viselkedik. És a nevelő erőfeszítéseinek ezekre az okokra kell irányulnia. De egyben szabadnak kell, hogy lássa őt, azaz olyan lénynek, aki minden oksági meghatározottság ellenére szabad akarattal rendelkezik, így felelős a tetteiért. Ez a két megközelítés nemcsak hogy ellentmond egymásnak, hanem egyenesen kizárja egymást, mint a kétértelmű rajz, amelyen nem tudom egyszerre a banyát és a finom, fiatal hölgyet látni. És mégis: ha az egyikről megfeledkezünk, már nem pedagógiát űzünk, hanem valami mást.

Tézis

A politikusok, a patikusok, a taxisok, az ácsok, de még a filozófusok, sőt maga Feuerbach is mindig csak meg akarták változtatni a világot. Nem kéne inkább különbözőképpen magyarázni?

Az MSZP és Ugarte

"UGARTE
You despise me, don't you?
RICK
If I gave you any thought, I probably would."

Nagyjából ezt gondolom az MSZP-ről, és némi értetlenkedéssel olvasom a hosszú lefitymáló posztokat.

Demokrácia

Mondjuk, a demokrácia valami olyasmi, hogy fontos kérdésekben az arra jogosultak szavazással döntenek, és aztán az lesz, amit döntöttek. Ha rosszul döntenek, persze teljesen helyénvaló utálni őket ezért. De azon háborogni, hogy mért kellett megkérdezni őket...

Most hallottam a parkban

-- Hát idejöttél? Hát itt süt a nap!
-- Hát hol nem süt?
-- Hát ott. Ott nem süt.
-- Hát most menjek oda? Nem megyek oda.

Röviden a népszavazásról

Az elv nagyon egyszerű, könnyen követhető: fasiszták kérésére nem szavazunk.

Dehumanizál-e a "melyik" névmás?

Rám lett szólva, én meg elgondolkodtam, és néhány hete ezen gondolkodom. Mondhatjuk-e emberre azt, hogy "melyik"? Vegyük az alábbi párbeszédet!

(1) Légy szíves, segíts az idős hölgynek!

(2) Melyiknek?

Az én nyelvérzékemnek semmi baja ezzel dialógussal, mások szerint viszont ilyet nem mondunk, (2) helyett a helyes válasz ez lett volna:

(3) Kinek?

A kérdésem mármost az, hogy ez utóbbi felfogás az alábbi kategóriák melyikébe illeszkedik:

1. ún. nyelvi babona,
2. egy az enyémtől eltérő nyelvváltozat (nyelvérzék) vagy
3. az emberi méltóság védelme a dehumanizáló nyelvvel szemben, azaz egy a nyelvészeten túlmutató jogos etikai-politikai igény.

Nagyon is lehetségesnek tartom, hogy meg kell hajoljak az utóbbi igény előtt, hiszen a kérdés mintegy darab-darab alapon az említett (idős) hölgyet egy kalap alá veszi egy (vagy több) másikkal, és csak mint egy kategória egy példányát veszi számításba. De azért nézzük meg közelebbről! Előbbi példámat szándékosan egy etikai szempontból érzékeny kontextusba helyeztem. Lássunk egy semlegesebb példát!

(4) Mért nem veszed el a Vass Jenő bácsi lányát?
(5) Melyiket?

Úgy érzem, itt végképp nem érheti szó a ház elejét, de vajon mi a különbség? Annyi különbség biztosan van, hogy itt semmiképpen nem válaszolhatom azt, hogy

(6) Kit?

hacsak nem valami olyasmit akarok mondani, hogy 'Ki a fene az a Vass Jenő bácsi?'. Komolyan próbáltam találni más különbségeket is, de nem találtam.

Eszembe jutott viszont valami más. Teljesen elfogadottnak tűnnek az ilyenféle mondatok (és aligha érheti őket a dehumanizáció vádja):

(7) Melyik diákom lesz ma a legügyesebb?
(8) Melyik lánynak nincs babája?

Azt hiszem, az a lényeg, hogy a "melyik" itt nem önmagában, hanem jelzőként áll: megnevezzük, hogy emberi lényekről van szó. Talán összefügg ezzel, hogy a gyógypedagógiai pc-beszéd újabban nem helyesli a fogyatékosságokra utaló melléknevek főnevesített használatát. Tabusítja például az ilyen kifejezéseket:

(7) a siketek érdekében tett intézkedések,

és ehelyett ezt ajánlja:

(8) a siket emberek érdekében tett intézkedések.

Érthető ez, hiszen (7)-ben úgy beszélünk a siket emberekről, mintha a siketség teljesen meghatározná őket, mintha nem számítana, hogy ők közben családanyák, szakemberek, állampolgárok stb. Ezzel szemben (8)-ban a "siket" egy jelző, bizonyos emberek egyik (és nem feltétlenül meghatározó) tulajdonsága. Ha így van, talán (5)-öt is érdemes lenne módosítani:

(4) Mért nem veszed el a Vass Jenő bácsi lányát?
(5') Melyik lányát?

Most már csak az a kérdés, beljebb vagyunk-e, ha ezt az elvet alkalmazzuk az első párbeszédre is.

(1) Légy szíves, segíts az idős hölgynek!

(2') Melyik (idős) hölgynek?

Hajlok rá, hogy igen.

Félreolvasás

elemi részegecskék

paleo = őskori?

A swype -- ami egy szövegbeviteli mód -- kifogyhatatlan tárháza a vicces javaslatoknak. De nem szoktam megosztani, mert kevesen ismerik a technikát, és így nem poén. Most viszont kísérteties volt: azt akartam írni: paleo, és azt írta: őskori. Nem, nem valami szemantikus algoritmus. Ha megnézitek, a két szó betűi majdnem rendre szomszédosak a qwertz billentyűzeten.

Lakcím

Egyre gázabb dolog a Mészáros Lőrinc utcában lakni.

Fordulat nem várható

Csak mondom, hogy a Taní-tani Online-t nem akarja megvenni senki, nem is adnám, szóval maradunk a szabad pedagógiai gondolkodás fóruma. Nyáron is.

Taxi

Bámulatos, hol tart már a tudomány...! Ma először rendeltem taxit androidos app-pal.

Félreolvasás

"Mindannyian csak terroristák vagyunk ezen a bolygón." (Turisták.)

Mi lesz a vonatunkkal?

Kommentelgettem a pedagógusmozgalomról. Idemásolom, hátha van rá igény... :)

"A vonat [a kormány által vezetett vonat] a szakadék felé rohan. Ha lelassítjuk, az engedménynek tűnik. Az is, kivéve, ha cserébe mindenkit megkötözünk, aki leállíthatná."

"Különben én nem úgy fogalmaznék, hogy kormányváltást kell hirdetni. Igazuk van azoknak, akik szerint ehhez nincsenek meg a feltételek, ill. egy pedagógusmozgalom ezt nem is hirdetheti. Viszont: a) nem volna szabad kifejezetten elzárkózni az általános kormányellenes (úgymond politikai) követelésektől, b) folyamatosan keresni kellene a különböző elégedetlen csoportok szövetségét (elsősorban az egészségügyiekét), c) a kommunikációban világossá kéne tenni, hogy az oktatásügy nem a pedagógusok ügye, hanem az egész társadalomé (ez azért nagyjából megvan), d) tudatosítani kéne, hogy a jogállami garanciák hiánya miatt a kormány ígéretei nagyon keveset érnek, e) két, max. három követelést kellene állandóan napirenden tartani, nem elveszni a részletekben (több pénz az oktatásba, intézményi autonómia)."

Kis hermeneutika

Ha szembejön velünk egy állítás, amivel nem értünk egyet, az egyik lehetséges reakció, hogy cáfolni próbáljuk. A másik szintén gyakori reakció, hogy figyelmen kívül hagyjuk: hülyeségekkel nem foglalkozunk. Van azonban egy harmadik út is: két dolgon is elgondolkodhatunk. 1. Jól értettük-e az állítást, tényleg azt a butaságot mondja-e, ami számunkra teljesen elfogadhatatlan. (Az állítások ritkán egyértelműek.) 2. Biztos vagyok-e a saját véleményemben? Nem lehet-e, hogy azt is lehet cizellálni, a dolgokat összetettebben látni? És miközben ezeken gondolkodunk,az eredeti állítás talán feledésbe is merül, sokkal fontosabb, hogy mi okosodtunk tőle. Azt hiszem, ilyen elfelejtésre ítélt szövegeket szeretnék alkotni, amelyek talán nem igazak, de mások okosodására szolgálnak.

Nosztalgia

"Nosztalgia sajtos" szendvics. Van benne sajt bőven, meg friss zöldség. A péksütemény is kiváló. Gondolom, attól nosztalgia, hogy nincs benne vaj, sem más ilyesmi. Emlékeztet azokra az időkre, amikor volt vajas kenyér, párizsis kenyér és (kényeztetésképpen) vajas-párizsis kenyér. (Mondjuk, azt díjazom, hogy nincs a szendvicsben ecetes-cukros szósz sem.)

Annyiféle határozó van

Álmodtam egy mondatrészt: erőszakhatározó.

Valami német nevű betegség

Följön egy ismerősöm blogposztja, tök jó fénykép van hozzá, meg a címe is jó, rákattintok, elolvasom. Nagyon tetszik. Gondolom, lájkolom, megosztom, de ugye ilyenkor már nem olyan könnyű megtalálni a Facebookon. Megyek az ismerősöm idővonalára: a posztnak nyoma sincs. Végül kisül: a Facebook azért dobta föl, mert tavaly ilyenkor már megosztottam.

Sorsotok előre lássátok...

"Budától Pestig ért a büntető tömeg..." (tüntető)

Mindszenty útja

Amit sose gondoltam volna magamról: azt szeretném, ha a magyar katolikusok Mindszenty útját követnék. A diktatúrával, az önkényuralommal szembeni harcos ellenállás útját.

Pedagógustüntetés, újra

Leszakad az ég, teljesen védtelenül állsz az ömlő esőben, közben rendületlenül mondja végtelenül unalmas beszédét, bár nem nagyon lehet hallani.

Közöny

Annyira megszokta, hogy ügyesen átlépi a földön fekvő nyomorultakat, hogy saját magát is átlépte, amikor görcsökben a földön feküdt. Sietett ugyanis.

"Ez az Einbahn is a munkásmozgalom nagy harcosa lehetett, ha ennyi utcát neveztek el róla."

Csak ennyi

-- Ha meghallom ezt a hangot, már nagyon rossz. Rettegek.
-- De ezt már nem neked készítik.
-- Igen. Igen...
A félelmetes hang a gyógyszertörő mozsár messziről hallatszó halk kopogása. Márti napok óta "nem tud nyelni". Valójában tud, de úgy éli meg, hogy nem tud, inni sem tud, és a gyógyszer bevétele a nap egyik ijesztő eseménye. Folyamatos fájdalmai vannak, és nagyon gyenge. A halált hívja türelmetlenül.
-- De jó meleg a kezed... Ha úgy tudnék inni, mint Ágika...
Ági a szomszéd ágyon fekszik. Nehezen beszél, nem mindig érteni a szavát. Sír. Sokszor sír.
-- Csak ennyi.. csak ennyi...
-- Mi csak ennyi?
-- Csak fel tudnám köhögni... Mért nem tudom felköhögni?
-- Próbáld apránként! Kicsi köhintésekkel...
-- Igen... De nem megy.
Sír.