Hogyan haljunk?

"Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál..." Ha van szép halál, talán ez lenne az.

Arról, hogy mi a demokrácia

A demokrácia lényege sokak szerint annyi, hogy az történik, amit a többség akar. Szerintem, nem, sőt éppen ez az a logika, amely a modern totális rendszereket legitimálja, hiszen így vagy úgy mindig valószínűsíthető, hogy a többség azt akarja, ami éppen van. A demokrácia lényege szerintem valami egészen más. Az, hogy folyamatosan működnek olyan akaratképző mechanizmusok, amelyek keretében korrekt módon és nyilvánosan meg lehet vitatni a közügyeket, és ellenőrzött, átlátható módon döntéseket lehet hozni. Egy ilyen rendszerben tud kialakulni a többségi akarat, és csak ezen a rendszeren belül van legitimáló ereje a többségre való hivatkozásnak. Másképpen: a demokrácia nevű társasjátékban van egy ilyen szabály, hogy a többségi akaratnak kell érvényesülnie (és vannak rá szigorú szabályok, hogy ez hogy derülhet ki). De ha nem ezt a játékot játsszuk, akkor ez a szabály nem érvényes.

Váratlan találkozás egy szóvivővel

Kovács Zoltánnal álmodtam. De nem szóvivő volt, hanem valami garázsmester vagy mi. Azt mondja elismerően: "Gyakran jár be." Merthogy a munkahelyemen találkoztuk, vagy ilyesmi. És hozzáteszi: "Hozom az autót." Ez egy kicsit összezavar, mert még nem akartam indulni, volt valami dolgom, de megnyugtat, hogy csak kiteszi az utcára, ott beszállhatok, ha végeztem. "De az nem lesz jó, mert nincs kulcsom a kocsihoz" – kiáltok utána. Ugyanis a főnökömé a kocsi, és valamiért nem adta oda a kulcsot. Azt már nem kötöm az orrára, hogy jogsim sincs. És nem is tudom, mi mire jó az autóban. Mert álmaimban van egy ilyen meggyőződésem, hogy azért ha elég óvatos vagyok, elboldogulok a kocsival.

A boldogság titka

Milyen kevés kell a boldogsághoz! Ma kiújult a vesegörcsöm. (Minden bizonnyal vesekő által okozva.) És amikor elmúlt...! Komolyan mondom, földobta a napom.

Egyszer elvittek az állatorvoshoz

Évekkel ezelőtt a lányom elkísért az állatorvoshoz. Nem vittünk állatot, talán gyógyszerért mentünk, vagy valami ilyesmi. "Azt fogják hinni, beteg a medvém" – mondta az úton a lányom.

Továbbképzés

Ingyenes háromnapos, wellness lehetőségeket is biztosító pedagógus-továbbképzés a balatoni fürdőhelyen. Látszólag 1956-ról, valójában inkább a NER történelemszemléletét terjesztő agymosás Schmidt Máriával és Balog Zoltánnal. Van olyan iskolaigazgató, aki az egész tantestületet beiskolázta a tanítóktól a testnevelőkig. Meg lehet tudni például itt, hogy a ló is megbotlik, és Nyírő antiszemitizmusa igazán nem nagy dolog ahhoz képest, hogy mekkora író volt. Egy ilyen rendezvény szervezésében közreműködni szerintem sokféleképpen, egyebek mellett morális szempontból is megítélhető dolog.

Nekünk is

Én nem ajánlanám Orbánéknak, hogy fölingereljék a nőket. A végén még kivívják a szabadságot. Nekünk is.

Vannak szabályok

Vannak szabályok. Pl. hogy soha – azaz SOHA – nem javítjuk ki egy Facebook-ismerősünk helyesírását. És másét sem, ha nem vagyunk tanári – vagy szerkesztői – szerepben.

Finomul a kín

Füllel, lábbal bizonyítunk. Ez szerintem jó, a kifinomultság jele. Hófehérkének még a szívét kellett (volna) elhozni.

Nem leszünk törökké

Szerintem a tegnapi tüntetés -- és általában a tüntetések újabb hulláma -- arról szól, hogy "nem leszünk törökké". Azaz nem fogadjuk el, és konkrétan a fiatal nemzedék nem fogadja el a NER által kínált értelmezési kereteket, kulturális struktúrákat és nyelvet. A magátólértetődőség varázsköréből való kilépés borzasztó fontos. (Ezért volt szerintem pl. nagyon helyes Lukácsi Katalin szerepeltetése a demonstráción.) Ez az öntudatra ébredés még csak elkezdődött, és láthatóan nincs, aki menedzselje (vagyis nincs párt), de hosszú távon akár egy erőszakmentes ellenállási mozgalmat is megalapozhat. Ha lemondunk a 18-as kormánybuktatás délibábjáról, akár biztatónak is találhatjuk a folyamatokat.

Generációk

És akkor hirtelen meglátom Évát. Köszönni akarok, de nem, hülye vagyok. Éva közelebb kell legyen a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ez a csaj meg itt a kisfiúval sokat mondok, ha 40, de inkább kevesebb. Vagyis annyi, mint Éva volt akkor, amikor még gyakran találkoztunk. Tüntetünk. Lényegében ugyanazért, mint amiben akkor hittünk.

Póré

Valahogy (anélkül, hogy végiggondoltam volna persze) mindig azt képzeltem, hogy a "póréhagyma" szóban a "póré" valami önmagában is létező szó, mint mondjuk, a "medvehagymában" a "medve". A szó jelentése homályosan bolyongott bennem valahol a "pór", a "paraj", a "paréj" és a "pőre" szavak által meghatározott szemantikai térben. :) Aztán egyszer csak rá kellett ébrednem, hogy a "póré" egyszerűen 'póréhagymá'-t jelent. És semmi mást. :) (Knausz Imre nyelvészeti egypercesét hallották. Köszönjük a figyelmet!)

Hol van a rendszer?

Régen volt, valamikor 89-ben talán, ültünk az OPI-ban hárman-négyen, és a történelemtanításról beszélgettünk. A rendszerben látás fontossága került szóba, és akkor az egyik kolléga valami ilyesmit mondott: az odáig rendben van, hogy a tananyagban van egy rendszer, de van egy másik rendszer is, ami a tanuló fejében van, és ennek a kettőnek kell együtt egy rendszert alkotnia. Ez megmaradt bennem, és ma azt hiszem, hogy kollégám ezzel a tanítás lényegét ragadta meg.

A naiv felfogás szerint ugyanis a tanterv összefoglalja, hogy mit kell tanítani, és ez valójában a lényeg. Ezt a szaktudósok tudják a legjobban. A pedagógus pedig, mint valami technikus, tudja, hogy ez milyen technológiával közvetíthető. A tanári kompetencia lényege azonban nem ez. A szakértő tanár azt tudja, hogyan kell egyszerre látni a dolgok rendszerét és a gyerek fejében levő rendszert, és hogyan kell a közvetítéseket megteremteni. Azt pedig mondanom se kell, hogy a tanuló fejében kialakuló rendszerhez nem mindig a rendszerbe szervezett tananyag a kulcs.

Ki vagy mi az a Soros?

Van egy definícióm Sorosról, de olyan régen volt, hogy szinte semmilyen körülményre nem emlékszem. Valami nemzetközi szeminárium volt a 90-es években, elég sokan voltunk, emlékezetem szerint a CEU-ban. Az emelvényen egy jeles magyar értelmiségi (tényleg nem emlékszem, ki) mondott egy pár szót, aztán lehetett kérdezni. És akkor egy nyugat-európai kolléga valami ilyesmit kérdezett: Annyit lehet itt hallani, hogy Soros így, Soros úgy. De valójában mi az a Soros? Mire a beszélgetést moderáló úr így válaszolt: Soros György egy nagyon gazdag ember, aki ilyen különös módon költi el a pénzét, hogy a kelet-európai kultúrát támogatja.

Kétféle diktatúra

Azon gondolkodom, hogy annak idején Révai – nekem úgy tűnik – kifejezetten tehetséges és gondolkodni tudó, bár akkor még nyilván elvakultan hívő fiatalokat gyűjtött maga köré, hogy a Rákosi-rendszer propagandistái legyenek pl. a Szabad Népnél. A NER propagandistái ezzel szemben – nekem úgy tűnik – egyszerre gerinctelenek, semmiben sem hívők és tehetségtelenek. Ez is egy különbség a kommunizmus és az Orbán-rendszer között.

Fordított bakancslista

Fordított bakancslista. Egyre több dolog tölt el azzal a megkönnyebbüléssel, hogy erre már biztosan nem kell törekednem.

Ami fenn, az van lenn

Olvasom, hogy bezárják az amúgy is szétrohadó Planetáriumot. Nem csodálkozom. „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem” – mondta Kant. És akinek az egyik nem számít, azt a másik is idegesíteni fogja.

Mi a fontos?

– Nagyon fáradt vagyok. És kilátástalanok a dolgaim.
– Az élet alapvetően kilátástalan.
– Jó, ezzel most nem vigasztaltál annyira meg.
– Nem, tudom. De talán az a kilátás nem is olyan fontos.

A 13. havi nyugdíj kapcsán

Olvasom a Facebookon, ahogy okos értelmiségiek azon siránkoznak, hogy nincs alternatíva. Na vegyük át még egyszer! Valóban nincs alternatíva. Ennek az az oka, hogy Magyarországon már egy ideje nincs többpártrendszer. Ennek meg az az – elsődleges – oka, hogy a média kormánykézben van. A helyzet kialakulásában súlyos felelősség terheli az ellenzéket, de tévedés úgy beállítani a dolgot, mint ha kizárólag az ellenzék bornírtsága miatt nem lenne alternatíva. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kiút. Az a politikai erő fog a porondon ellenzéki pártként megjelenni, amely képes tömegkapcsolatokat kiépíteni és megteremteni egy alternatív nyilvánosságot. Tegyünk érte, hogy ne a Jobbik legyen ez a párt! De "nincs unalmasabb és szárazabb dolog", mint azt boncolgatni, hogy a mai fantompártok hogyan képzelik a jövőt, vagy mit tesznek, ha majd hatalomra kerülnek.

Hétköznapi fasizmus

A kisgyerekek átázva ülnek ott, ahova leültették őket. Egy kisfiú egy szál pólóban, láthatóan fázik.

Néni: Nem fázol? Ha fázol, odaadom a kisfiam pulcsiját.
Kisfiú: Fázom.
Tanítónő: Különben Rikárdónak hívják. Az ilyenek nem fáznak.

Pályázati delírium

Vannak dolgok, amiket nem lehet elmesélni annak, aki nem tapasztalta meg. Az ember újra és újra kudarcot vall, amikor megpróbálja. Ilyen például az EU-s pályázatok menedzselése. Semmihez nem hasonlítható halálközeli élmény.

Egy különösen kényelmes kórházi osztály

pullmanológia

Mi teszi a liberálist?

Van nekem egy személyes bajom ezzel a liberálisozással, sőt libsizéssel (brrr). Ugyanis soha életemben nem definiáltam magam liberálisként, az én személyes identitásomnak ez egyszerűen nem volt része. És ebben a mai magyar politikai térben egyre nyomasztóbb mértékben érzem, hogy beleszorulok egy olyan dobozba, amelyet minden oldalról gátlástalanul liberalizmusnak neveznek. Hozzáteszem, ez azért van, mert maradéktalanul azonosulok a liberalizmus alapelveivel. Csakhogy ezen a szinten hasonlóképpen azonosulok a konzervativizmus, a szocializmus, az anarchizmus, a feminizmus stb. alapelveivel is, mert ezek mind nagyon szép alapelvek, csakhogy – a közhiedelemmel ellentétben – ettől még nem lesz senki konzervatív, szocialista, anarchista vagy feminista.

Újbeszél

A diktatúrák nyelvi terrorjának csak egyik eleme, hogy a szóhasználatban érvényre juttatják saját ideológiájukat. Ennél talán fontosabb is, hogy az új szavak megtanulása és begyakorlása (pl. hogy a "szakközépiskola" szó jelentése mostantól az ellenkezőjére változik) energiabefektetést igényel, és ezzel az energiabefektetéssel a fennálló hatalom előtt hódolunk, elkezdjük belülről is elfogadni az egyébként elutasított uralmat.

A hangos zenéről

Már éppen kezdtem gyűlölni a buszt megtöltő középiskolásokat, mert üvöltve hallgatnak valami szar zenét, erre kiderült, hogy ez a rádió, és a hangosból szól.

A szexista viccekről

Valami oknál fogva kora ifjúságomtól irtózom a szexista viccektől (és minden olyan humortól, amely a nemek közötti versengésen alapul függetlenül attól, hogy melyik nemre kedvező). De az egyik leggyomorforgatóbb típus alighanem az, amelyik a migrén és a női szex összefüggését taglalja.

A plágium minősített esete

Az milyen már, amikor valaki a konzulensének írásából plagizál? :o

Ballagás után

Pénteken és szombaton anyák posztolták gyerekeiket, vasárnap a gyerekek fogják az anyjukat. Milyen szép egybeesés...

Az önbizalomról

Esszét írok, és közben olvasom is a kritikus olvasó szemével. És ez a képzeletbeli olvasó ezt morogja (sajnos most jobban, mint máskor): hát mindezt eddig is evidenciának gondoltam, csak azt nem gondoltam, hogy ezt az egyszerű dolgot ennyire bonyolultan és terjengősen is ki lehet fejezni. Reménykedem, hogy csak szemétkedik...

Kedves Hallgató!

Azt hiszem, életemben először az imént kaptam "Kedves Hallgató!" megszólítású ímélt. #masszázs #izgi

Az egyik ragaszt, a másik kapar

Tegnap láttam a metróban egy civilnek látszó palit, aki a matricákat kaparta le gondosan az Állítsuk meg Brüsszelt! plakátokról. Az ilyesmi fáj...

Csak félreolvasás: hejőkatasztrófa.

Fülledtség

Először utazom felújított kocsiban a hármas metrón. Hát légkondi itt sincs.

Egy udvarias kérés

Sparos pénztáros a kolléganőjének, aki nála készül fizetni, ezért beáll a sorba: kérlek, majd AKASZD FÖL MAGAD után a láncot.

Ki is vagy te?

Az egyetem folyosóin viszonylag gyakran szoktam találkozni egy hölggyel, aki valamikor a hallgatóm volt. Őszintén szólva nem annyira kedveltem annak idején, ezért egy kicsit bosszankodva vettem tudomásul, hogy hiába telnek az évek, ő még mindig az egyetemen van. Nyilván állást kapott valamelyik tanszéken. Ma kiderült, hogy az egyetem egyik vezető beosztású oktatójáról van szó, aki persze soha nem volt a hallgatóm, viszont korábban volt alkalmam megismerni, és nagyon is jó fej, csak hát rövid az eszem. Egyszerűen összekevertem ama kevéssé szimpatikus egykori hallgatóval.

Ti tudjátok, hogy nem állnak távol tőlem az ilyen, saját hülyeségemet leleplező posztok, most mégis szükségét érzem egy ellentörténetnek. Sok évvel ezelőtt egy szép napon beléptem a pesti Pedagógiai Könyvtár olvasótermébe, és ott összetalálkoztam egy szakmabeli ismerőssel. Megörült nekem, és azonnal elkezdett beszélni valamiről, amiből egy szót sem értettem. Aztán hirtelen elbizonytalanodott, rám nézett, és ezt kérdezte: vagy te nem a Halász Gábor vagy? Hát nem, mondtam. De te tudod, hogy én ki vagyok? -- kérdezte. Igen, mondtam, és megmondtam a nevét. És most már azt is tudod, hogy hülye vagyok, fejezte be a beszélgetést. (Nem, nem helyeseltem.)

Tanuló szervezet

A MÁV mostanra tökéletesen megtanulta, hogy interneten vásárolt jegy esetén a kalauznak kell kitölteni a közalkalmazotti félárút. Tarthatott volna tovább is a tanulási folyamat, hogy szakadna le az ég.

Life-long learning

Nyáron elkezdem tanulmányaimat a masszázs területén. #lifelonglearning #aleaiactaest

Metapíár

Honlapja alapján szeretném kiválasztani a nekem legjobb szolgáltatót. Ez persze majdnem lehetetlen. De az egyik olyan műgonddal, körültekintően és átfogóan igyekszik meggyőzni arról, hogy ő a legjobb, hogy legalább annyit elhiszek neki: komolyan veszi a dolgokat. És ennyi talán most elég is nekem.

Hamburgerschaft