A szolgálólány meséje

Hát elkezdtem nézni ezt a Szolgálólányt. Eléggé idegesít a kitalált világ abszurditása, és még jobban a sok szenvedés, amihez képest Isauráé kutyafüle. De! Azok a jelenetek, amelyek a diktatúra kialakulásának folyamatáról szólnak, ijesztően ismerősek.

CXC

2011. évi cé-iksz-cé törvény a nemzeti köznevelésről

Nehéz a pókokkal

Nehéz a pókokkal. Mert ugye ma leszedtem a pókhálókat a plafon hajlatából, ahova azért nem mászom föl minden nap. De hát itt van ez a nagy pók is. Láttam, hogy haragudott, idegesen mocorgott, miközben én leromboltam az életművét. Öljem meg? De igazából engem nem zavar, egy kicsit még vonzódom is hozzá. Ha viszont nem ölöm meg, újra hálót fog szőni (fonni?), ami utóvégre kibírható, de akkor mért pusztítom, amit létrehoz? Mondom, nehéz a pókokkal.

Minden a terv szerint...

Azonnal a bírói függetlenség sérelmét vizionálom, ha az igazságügy-miniszter nyilatkozata szerint nem kell azonnal a bírói függetlenség sérelmét vizionálni.

Mi politikai?

Én általában elég sok dologról gondolom, hogy politikai kérdés. De azért vannak olyan ügyek az ember életében, amelyek per definitionem nem politikai jellegűek, sőt éppen a politika ellentétét jelentik. Ilyen mindenekelőtt a család, az otthon és a gyerekvállalás.

Mindenki egyaránt

Amikor én kicsi gyermek voltam, öten laktunk egy olyan lakásban, ahol csak egy szoba volt, meg egy konyha. A vécé a körfolyosóról nyílt, és közösen használtuk a szomszéd családdal. És nem volt meleg víz, és nem volt gáz. És akkor én elhatároztam, hogy ha nagy leszek, bekerülök a kormányba, és palotám lesz, és a szüleimnek is külön-külön, és a nővéreimnek is külön-külön. Nem. Semmi ilyesmit nem határoztam el. Nagyon kevés könyv volt abban a pici lakásban, de volt egy kétkötetes, piros kötésű, igazság szerint nagyon csúnya könyv. És abban ezt olvastam: "mindenki egyaránt". Nyilván így lesz az emberből lúzer. Hogy már korán lúzerek verseit olvassa.

Gábli

Mivel a 99-es busz lerobbanása megfosztott a korai reggelitől: villásreggeli, azaz gábli a Rockabilly Chickenben. Villa helyett műanyagvilla, a kocsma pincehidege helyett légkondi, tányérhús helyett pikánsan panírozott combfilék, sör helyett zéró fuzetea. Isteni, de megint más.

Dedikáltam

Ma három dolgot dedikáltam, nem mellesleg zh-íratás után: egy hetilapban megjelent interjút, az egyetemi jegyzetem kinyomtatott változatát és egy hatodikosoknak szóló kísérleti tankönyvet, amit több mint húsz éve írtam egy kolléganőmmel. #segítségceleblettem

Autentikus

„Elég sok mindent el tudok képzelni. De azt semmiképp, hogy milyen egy ember, amikor autentikus.” Ezt Ancsel Éva írta, de én meg nagyon el tudom képzelni, sőt látom is szerencsére nem is ritkán. Annyi az egész, hogy azt mondja, amit gondol, nem a leckét mondja föl, és nem is úgy forgatja a szavakat, ahogy az érdekei vagy a céljai kívánják.

A mester

Az irónia és az erkölcsi komolyság összekapcsolódása újra és újra. Azt hiszem, ez hatott rám benne elsősorban.

Esszéimről

Elkezdtem végre foglalkozni összegyűjtött esszéim szerkesztésével. Azt hiszem, ezt beleírom az előszóba.

"A 90-es évek első felében gyakran elmentem meghallgatni Gunagrihát, azaz Fülöp Sándort, aki a meditációval és a spiritualitással kapcsolatos tapasztalatairól beszélt. Egyszer, amikor az előadás végén elmondta, hogy legközelebb hol és mikor lehet meghallgatni, valaki megkérdezte: "És akkor miről fog beszélni?" Mire Gunagriha valahogy így válaszolt: "Hát én mindig ugyanazt mondom." Valóban mindig ugyanazt mondta, és mégis mindig érdemes volt meghallgatni, mert mindig mondott valami újat is. A szívem mélyén önhitten azt remélem, az én írásaim, előadásaim is ilyenek. Évek óta ugyanazt a történetet mesélem, mégis abban reménykedem, hogy így összegyűjtve sem zavaróan redundánsak, mert mindig változtatom egy kicsit a látószöget."

Szaküzletben

Bemegyek a Szaküzletbe:
-- Hát ilyen kisebb ceruzaelemet szeretnék.
-- Mit jelent az, hogy kisebb?
-- Hát ööö nem a nagyobb.
-- Típusszámot tudna mondani.
-- Nem.
-- Akkor sajnos nem tudok segíteni.
-- Dehogynem...
-- Erre gondolt?
-- Nem. Ennél nagyobb.
-- Mennyivel?
-- Ööö nem tudom.
-- Talán ez lesz az?
-- Nem. Hagyjuk akkor, köszönöm. A viszontlátásra!
-- Típusszámot tessék mondani vagy mintadarabot hozni. Viszontlátásra!

Bementem a közértbe, és vettem egy csomaggal.

Földrajzi poszt

a könnyező országok #félreolvasás

Kapuban állni

Az öregedés egyik biztos jele: egyre gyakrabban érzek erős vágyat arra, hogy kiálljak a kertkapuba és a kapura támaszkodva bámuljak ki az utcára. Általában sikerül leküzdeni, de nem mindig. :)

Emberi arcunk.

Amúgy a legrosszabb kétségkívül az, amikor valaki úgy próbál meggyőzni, hogy felmondja a leckét. Így veszítjük el emberi arcunkat. Észrevétlenül.

Masszázsról

Komolyan végig kell gondolni, nem kéne-e kitanulni gyógymasszőrnek. Érteni valamihez, aminek nincs köze ahhoz, hogy diktatúra van-e. Ami érvényes függetlenül ettől az elmebajtól.

Kultúrharc

A Magyar Idők kultúrharc-cikke szerintem annak a konzervatív értelmiségnek a visszahódítását célozza, amelyik egyre kritikusabb a Fidesszel szemben. Emlékezteti őket énjük antikommunista hangjaira: ha nem a Fidesz, akkor a sztálinisták, vagy-vagy. Természetesen minden szava hazugság.
https://magyaridok.hu/velemeny/kulturalis-gyarmat-vagyunk-3081847/

Új szavakat hallasz

Csesszus #szavak #lifelonglearning

Mottó

"A vonat előreláthatólag bizonytalan ideig áll."

Még nincs ilyen

félelemérzékelő kapu (fémérzékelő)

Szervezkedjetek!

Régi harcostársammal elhatároztuk, hogy belépünk a szakszervezetbe. Hogy mit remélünk ettől? Abszolúte semmit. Azt hiszem, ennek egyszerűen így kell lenni. És azért van három indokom. 1. A szervezettség minden intézményes keretét ki kell használni, hogy amikor szükség lesz rá, meg tudjuk fogni egymás kezét. 2. A szakszervezet tud segíteni a rászorulókon. 3. Ahhoz, hogy súlya legyen egy érdekképviseletnek, kell egy bizonyos szervezettségi arány, a belépés egyszerűen ezt emeli.

Kenyér

De valami átok ül a magyar kenyéren, nem? A Kádár-korszakban volt fehér meg barna, mindegyik végtelenül vacak, szalonnás, néha madzagdarabot húztunk ki a szánkból, amikor rágtuk. Aztán jött a rendszerváltás és vele a rengetegféle és nagyon drága kenyér. Nem állítom, hogy nincs köztük normális, mert van, csak meg kell találni, és el kell találni azt az időpontot, amikor kapható. Mert a többi harmincféle kenyér vagy rágós, vagy atomjaira hullik, ha kés éri, vagy egyszerűen élesztőszagú. Most komolyan, mért akkora dolog a normális kenyér?

Sose késő

posztumusz interjú #beszélgetéseink

Befejezetlen vázlat vagyok

Az ember torzó, befejezetlen vázlat. Condition humaine. És Csaba testvér felmentő ítélete ellenére tanúsíthatom, hogy ezen három gyerek sem segít.

Az üvöltő gyermek

Arra jutottam, hogy egy alapvető pedagógiai feladat az óvodától a középiskoláig: megtanítani a fiatalokat arra, hogy nem a torkuk szakadtából való üvöltés az egyetlen szóbeli kommunikációs forma. #vonaton #osztálykirándulás

Vallás

Mai félreolvasás: Adobe-vallás

Mi a jó az ifjúságban?

Az ifjúságban csak egy jó van.
Hogy akkor még előttünk az élet.
Az időskor.

Limerick

Volt egy festő, Picasso Pablo.
Kirabolta egyszer egy rabló.
Elvitte a festéket,
Kivéve pont a kéket.
Mégsem volt annyira tapló.

A Grundrisséről

Azon az estén TL így kezdte a Marx-szemináriumot: "Mielőtt idejöttem, láttam az antikváriumban egy Grundrissét (MEM 46/1-2), ha valaki meg akarja venni, mielőtt elviszik, nyugodtan szaladjon le érte." Nálam sajnos nem volt pénz, de volt, aki leszaladt. #Marx200

A Kommunista kiáltványról

"Imre, mért kell neked a Kommunista kiáltvány?" -- kérdezte az Iskolaszanatórium könyvtárosa, amikor a kezébe adtam a karcsú kötetet jelezve, hogy ki akarom kölcsönözni. "Erről tanultok?" "Nem -- mondtam --, csak érdekel." Hatodikos voltam, éppen Jack London kommunista regényeit olvastam, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kezembe vegyem ezt a legendás könyvet. Az egész olyan volt, mintha illegális irodalmat olvasnék, pedig hát ugye egyáltalán... #Marx200

Diktatúrában élni 2.

Muszáj újraírnom reggeli posztomat, mert nagyon sokan értették teljesen félre, és ezúttal azt kell mondanom, hogy ez nem az én hibám, hanem úgy tűnik, az, amiről beszélek nagyon durván hiányzik az ismerőseim gondolatvilágából.

Ezt találtam írni: "A feladat most nem az, hogy holnap megdöntsük a diktatúrát. Hanem hogy megtanuljunk diktatúrában élni: arcvesztés nélkül, bizonyos kompromisszumokat megkötve, másokat nem, és fölkészülni arra, hogy ha megdől a diktatúra, ne építsünk helyette azonnal másikat."

Az ellen próbálok folyamatosan hadakozni, hogy a soron következő választásoktól és/vagy a nagy tömegeket megmozgató tüntetésektől várjuk a megoldást, vagyis azt, hogy vége legyen Orbán uralmának. Szembe kell nézni azzal, hogy a NER hosszú távra be tud rendezkedni, és egy ilyen helyzetben a demokratáknak hosszú távú (élet-)stratégiára van szükségük. Diktatúrában arcvesztés nélkül élni számomra ilyesmit jelent: nem feladni az elveinket, nem hazudni, nem hazugságra tanítani, nem félni, képezni magunkat, képezni az ifjúságot, leleplezni a hatalmat, pontosan tudni, hogy ha kompromisszumot kötünk, az kompromisszum, és miért volt szükséges, és nem alkudni akkor, amikor nem szabad. Diktatúrában élni a demokrata számára azt is jelenti, hogy akciózik, amikor kell, és keresi a hatékony leleplező és mozgósító akciók lehetőségét. Nem, nem arról beszéltem, hogy meg kell békülni a realitásokkal.

A másik kérdés, hogy megdőlhet-e a diktatúra, ha lemondunk a megdöntéséről. Most zárójelbe téve, hogy soha nem hirdetném, hogy mondjunk le a megdöntéséről, és nem is írtam ilyet, az a válaszom, hogy sajnos igen. Szerintem ez kedvezőtlen, de igen valószínű forgatókönyv. Azért kedvezőtlen, mert a társadalmi összefogás nélküli rendszerváltás szinte bizonyosan vezet az újabb diktatúrához. Erre is készülni kell, hogy ne így legyen.

Szőr az íny alatt

Az igazi sikerélmény, ami megcsinálja az ember napját, az, amikor az ínye alá belülről beszorul egy pár milliméteres szőrszál, és azt hosszas próbálkozás után végül sikerül a nyílt utcán kihúzni egy szemöldökcsipesszel (ami ugye mindig van az embernél).

Diktatúrában élni

A feladat most nem az, hogy holnap megdöntsük a diktatúrát. Hanem hogy megtanuljunk diktatúrában élni: arcvesztés nélkül, bizonyos kompromisszumokat megkötve, másokat nem, és fölkészülni arra, hogy ha megdől a diktatúra, ne építsünk helyette azonnal másikat.

Mindent jobban tudni

Nem jó az, ha valaki mindent jobban tud, még akkor se, ha tényleg mindent jobban tud. Jobb mindig a "talán" és a kérdezés modalitásában beszélni. Én is jobban tettem volna...

Konferenciacím

Szerda délutáni – szerintem fantasztikusan jó – értekezletünkön elhangzott egy kifejezés, és hirtelen úgy éreztük, megvan a jövő februári konferenciánk címe. Még csak ötlet és nem határozat, úgyhogy nem is teszem nyilvánossá, de olyan elkötelezettség és jövőkép van benne, amely sokféle embert tud integrálni.

Rajongani

"Ezért az emberért nem lehet rajongani. Ennél nagyobb dicséretet emberről mondani aligha tudnék."
Most mindegy, hogy ki mondta ezt, és kiről. És mindegy, hogy igaza volt-e, vagy hogy jól ítéli-e meg azt a konkrét embert. Ez mindenképpen két jó mondat.

Adatlap

Baráti adatlap :o (bírálati) #félreolvasás

Motivált gyerekcsinálás

"Csak motivált pedagógus tud motivált gyereket csinálni." #vidámértekezlet #nagyigazság #megegyáltalánakármilyet

Beszélgetés a vonaton

Két eléggé leamortizált külföldi férfi beszélget mellettem a fülkében. Próbálom kitalálni, milyen nyelven beszélnek, de elég nehéz, mert csak ezeket a szavakat használják: Róma, Liverpool, Real Madrid.