Vonaton

Egyedül szeretek utazni. De bejön egy ember két kis gyerekkel. Az első gondolatom (és a második is): gyorsan keresni egy helyet, ahol egyedül maradhatok. De nem lehet. Egyáltalán ez kínos lenne, de ráadásul az ember csakhamar mesélni kezd. Torontóba készültek, felesége a két nagyobb gyerekkel már kint van. Kivándorlás lett volna, persze. Koppenhágában visszafordították őket azzal, hogy Kanada már nem fogad. A következő lépés, hogy az asszony is jön haza. Valamikor. 800 ezer forint ment rá a kalandra. Meg a feladott állás a sürgősségi osztályon. Most az a fő gondja, hogy biztos büdösek (nem azok), napok óta nem tisztálkodtak. A gyerekek holt fáradtak. Gyorsan elalszanak. Az ember is.

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/vonaton/10150530174872689

Három bölcsesség

1. Általában több a rossz, mint a jó. Mert az élet olyan. Az élet mint olyan. Nem az én életem, az én nemzetem sorsa, az én korom rossz, hanem ez egy ilyen dolog.
2. Ha rossz, miattam is az. Mert elkúrtam. Ennyi.
3. Ha rossz is, lehet szeretni. Egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de az én sorsom.

Ezek nem egzakt állítások, nem általános érvényűek. Nem azoknak írtam, akik most fognak megfagyni az utcán. (Nem volna pofám elgondolkodni azon, hogy érvényes-e rájuk.) A hozzám hasonló helyzetűeknek írtam. Nem is: magamnak, végül is.

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/h%C3%A1rom-b%C3%B6lcsess%C3%A9g/10150528459952689