Fordítás

Post by Imre Knausz.

BÚÉK

Post by Imre Knausz.

Fehér bor

Post by Imre Knausz.

Teóriák

Post by Imre Knausz.

Szeretni

Post by Imre Knausz.

Váróteremben

Post by Imre Knausz.

Érme

Post by Imre Knausz.

Szemöldök

Post by Imre Knausz.

A felkelési dilemma

Post by Imre Knausz.

Chilis körte

Post by Imre Knausz.

Már nem akasztunk

Post by Imre Knausz.

Fekete macska

Post by Imre Knausz.

Szalmajászolni

Post by Imre Knausz.

Odi et amo

Post by Imre Knausz.

A macska

Post by Imre Knausz.

Egyre sportosabb?

Post by Imre Knausz.

Chance of Rain

Post by Imre Knausz.

Metrón

Post by Imre Knausz.

Semmiféle együttműködést!

Post by Imre Knausz.

Idétlen

Post by Imre Knausz.

Erkölcstan

Post by Imre Knausz.

Magistra vitae

Post by Imre Knausz.

Buszok

Post by Imre Knausz.

Szalagavató

Post by Imre Knausz.

A holló

Post by Imre Knausz.

Kávé a Retúrban

Post by Imre Knausz.

Szakdolgozat a vonaton

Post by Imre Knausz.

A tolerancia határai

Post by Imre Knausz.

Píár

Post by Imre Knausz.

Vonaton

Post by Imre Knausz.

A hetedik napról

Post by Imre Knausz.

Mérei születésnapján

Post by Imre Knausz.

Cicus

Post by Imre Knausz.

Hó

Post by Imre Knausz.

Emléktábla

Post by Imre Knausz.

A tolerancia világnapja

Post by Imre Knausz.

A hajléktalanok összesöprése

Post by Imre Knausz.

Fejlődés

Sokáig azt mondtam: lelkileg valahol 12 éves korom körül maradtam el. Ez már nincs így, jó ideje 16 évesnek érzem magam. Szóval van fejlődés, ha lassú is.

Megosztani

Megosztani egy depressziós verset, képet keresni hozzá, küzdeni a textussal, rendbe hozni a tördelést, mindezt butatelefonon, vonaton – jelentősen javítja a közérzetet legalább egy órára.

A Holló

Post by Imre Knausz.

Írni

Post by Imre Knausz.

Mi a nevelés?

Post by Imre Knausz.

Félreolvasás

Post by Imre Knausz.

Vidasztalj meg!

Post by Imre Knausz.

Vonaton

Post by Imre Knausz.

A szöveg és a hagyomány

Post by Imre Knausz.

Berlin, 1933

Post by Imre Knausz.

Amelykor, 1995

Post by Imre Knausz.

Egy szó

Post by Imre Knausz.

The cruel tutelage of Pai Mei

Post by Imre Knausz.

Az én utópiám 2.

Post by Imre Knausz.

Az én utópiám 1

Post by Imre Knausz.

Ha tudnék...

Post by Imre Knausz.

Az európai értékek és az oktatás

Egy rövid, 10 perces előadást tarthattam ma a Voices of Europe: In Search of a Common Perspective c. nemzetközi konferencián. Nagyjából az alábbiakat mondtam el. (Ez egy vázlat.)

Oktatással foglalkozom és pedagógusképzéssel, én ebből a szempontból szeretnék közelíteni az európai értékek kérdéséhez. Nagyon egyetértek a Ruud Veldhuis álzal felvázolt értékekkel, azzal, hogy a résztvevő állampolgárságot és a demokratikus tapasztalatokat kell az állampolgári nevelés középpontjába állítani. Én - mintegy ennek folytatásaként - arról szeretnék beszélni, hogy Magyarországon milyen változásokra lenne szükség az oktatásban ahhoz, hogy egyáltalán értelmesen lehessen gondolkodni ezekről a kérdésekről.

A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel mindössze két tézist szeretnék a figyelmükbe ajánlani.

1. Tévúton járunk, ha az európai polgárok nevelésének terhét kizárólag külön tantárgyak és külön tevékenységek vállára akarjuk helyezni.

Az állampolgári ismeretek, a társadalomismeret nagyon fontos tantárgyak, magam is mindig hirdettem - kevés eredménnyel - a szükségességüket. Talán még fontosabb az iskolai demokrácia és a tanulók öntevékenysége. De az igazi súlypontot egyre inkább az iskola műveltségközvetítő szerepének megújításában látom.

Miért? Onnan kezdeném, hogy az európai értékrend központi elemének én a felelősséget tartom. A felelősségvállalást a közös jövőnkért. Ez nemcsak attitűd kérdése, nagy mértékben kognitív kérdés: képesek vagyunk-e kalkulálni döntéseink következményeivel? Csak akkor, ha a felszín mögé tudunk látni, ha ismerjük a mélyebb összefüggéseket. Enélkül csak irányítható zombik vagyunk, és rohamléptekben távolodunk Európától.

A műveltség közvetítése az iskola legkonzervatívabb feladata, ugyanakkor a mai világban az iskola ezt csak akkor tudja megvalósítani, ha radikálisan megújul, és nem szövegeket tanít, hanem a hagyomány szövegeit összekapcsolja az életproblémákkal. Ez minden tantárgy feladata.

Ez nagy munka a pedagógusképzés számára is. Fókuszálni kell megtanítani a jelölteket, hogy tudják minden egyes témával kapcsolatban, hogy azzal mit akarnak mondani, az hogy kapcsolható magához az élethez. De ehhez sokkal nagyobb tanári szabadságra volna szükség, mint amit az oktatáspolitika ma biztosít az iskoláknak.

2. Nincs európaiság, európai polgárság szociális integráció nélkül.

Magyarország, a magyar nemzet végzetesen darabokra hullik a szemünk láttára. Ennek sok összetevője van, de én most csak a szociális - és az ezzel szorosan összefüggő etnikai - szegregációról szeretnék beszélni. Az ország számos pontján döbbenetes szegénységet tapasztalhatunk, és ehhez szükségszerűen morális züllés társul. Magyarország ma puskaporos hordó, az elkeseredés már ma is több helyen kölcsönös gyűlölködésbe és agresszióba csak át, és kevés kell ahhoz, hogy mindez robbanjon.

Az iskolának meg kell találnia a szerepét ebben a közegben, mert a szegénységből való egyik kitörési pont a tanulás. Ugyanakkor éppen a szegények azok, akik a legkevésbé motiváltak a tanulásra, a legkevésbé ismerik föl ennek a jelentőségét.

Olyan iskolákra van szükség, amelyek vonzóak. Ahová nem kényszerből járnak a gyerekek. És olyan pedagógusokra, akik nemcsak a tantárgyuk szakemberei, hanem az emberi kapcsolatok menedzserei.

De ismét: szabad iskolák nélkül ez nem valósítható meg.

Miért nem jár iskolába?

Post by Imre Knausz.

Kommunistázás

Post by Imre Knausz.

Gyerekforradalmárok

Post by Imre Knausz.

Vasapi i zon

Post by Imre Knausz.

Szárnyas

Post by Imre Knausz.

Demokrácia

Post by Imre Knausz.

Nyelvművelés 2.

Post by Imre Knausz.

Nyelvművelés 1.

Post by Imre Knausz.

Félreolvasás

Post by Imre Knausz.

Hulló falevél

Post by Imre Knausz.

Mind theory

Post by Imre Knausz.

Egy film emléke

Post by Imre Knausz.

Nagy célok

Post by Imre Knausz.

Szembenézés

Post by Imre Knausz.

Melegség és nemzettudat. Első bejegyzésem a politikai homofóbiáról

Post by Imre Knausz.

Foci

Post by Imre Knausz.

Szeretet

Post by Imre Knausz.

Chat history

Post by Imre Knausz.

Hír Tv

Post by Imre Knausz.

Katarzis

Post by Imre Knausz.

Tolsztoj

Post by Imre Knausz.

Ganz egal

Post by Imre Knausz.

Gépi fordítás

Post by Imre Knausz.

Erőszakmentesség

Post by Imre Knausz.

Apokrif

Post by Imre Knausz.

Pedagógusbérek

Post by Imre Knausz.

Az emlékezés napszaka

Post by Imre Knausz.

Les Illuminiations

Post by Imre Knausz.

Vallás

Post by Imre Knausz.

Péntek reggel

Post by Imre Knausz.

Ellenállás

Post by Imre Knausz.

Lovasiról

Post by Imre Knausz.

Államosítások

Post by Imre Knausz.

Boldogság

Post by Imre Knausz.

Önkontroll

Post by Imre Knausz.

Felfogható?

Post by Imre Knausz.

Gurcsány

Post by Imre Knausz.

Hogy vagy?

Post by Imre Knausz.

Népesedés

Post by Imre Knausz.

Paradoxon

Post by Imre Knausz.

Chilei tanulságok

Post by Imre Knausz.

Péniszes tankönyv

Post by Imre Knausz.

Alkotmány utca

Post by Imre Knausz.

Állami homofóbia

Post by Imre Knausz.

Szolón Magyarországon

Post by Imre Knausz.

16 évesek lehettünk...

Post by Imre Knausz.

Egy poszt 2009-ből

Post by Imre Knausz.

Na, ez is csak egy valaki lehet...

Post by Imre Knausz.

Amikor reggel utazom...

Post by Imre Knausz.

József Attila és a nők

Post by Imre Knausz.

Fotó

Post by Imre Knausz.

Én sajnos a dolgot...

Post by Imre Knausz.

Öregek előnyben!

Post by Imre Knausz.

Mai félreolvasás...

Post by Imre Knausz.

Erről egy régi beszélgetés jut eszembe. Mihály Ottóról köztudott, hogy nagyon fontos neki az autó. Egyszer azt találta mondani, hogy "Előbb volt kocsim, mint egy rendes öltönyöm." Mire én azt válaszoltam már közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez (vagy csak gondoltam?), hogy ez még velem is előfordulhat. Azóta sem tudom, mi lesz nekem előbb: autóm vagy egy rendes öltönyöm.

https://www.facebook.com/knauszi/posts/10151836192845225

Hallom a Kossuthon egy illetékes szájából, hogy az unortodoxot úgy kell mondani, hogy anortodox. De lehet, hogy csak a hívei (ti. az unortodox gazdaságpolitika hívei) mondják a-val, az ellenfelei pedig u-val (Vö. Sztalin vs. Sztálin).

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151836380275225

Soha nem voltam még szex shopban és nemzeti dohányboltban. Nem tudom, melyikbe megyek be előbb... Így kívülről ugyanaz az undorító titokzatosság lengi be őket.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151836192845225

Az a pali ott az alsó rakparton írt valami olyasmit az Irodalom és szocializmus c. előadásában, hogy ebben a kitalált versrészletben: "A történelem levese már / emelgeti a fedőt" elég a "már"-t "még"-re változtatni, és a vers reakciós jelleget ölt. Nem tudok nem erre gondolni, amikor Koncz Zsuzsa azt énekli, hogy "van még..." De már nem sokáig? Vagy hogy érti?

És ha már a "még" poétikai és morális szerepénél tartunk, belekötök egy másik nagyszerű számba is. Sosem értettem, mit akar Zorán azzal, hogy "hadd legyen még jobban". Még ennél is jobban? Lehetséges volna?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151830743660225

Van egy digitális fürdőszobamérlegem. A következőképpen használom. Ráállok, mutat egy értéket, ami nekem nem tetszik. Lelépek és pár másodperc múlva újra ráállok. Erre kb. egy-másfél kilóval kevesebbet mutat. Ezt fogadom el érvényesnek, naná. Ha többször újra ráállok, már kitart a második véleménye mellett. Na most két lehetőség van. (1) A mérleg empatikus. Ha neked nem kell a valóság, tudok én hazudni is – gondolja; és úgy is tesz. (2) Van valami ésszerűbb megoldás, de arra még nem jöttem rá.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151823345555225

Általában nem azzal van baj, hogy kompromisszumokat kötünk. Ez normális és sokszor elkerülhetetlen. A baj akkor kezdődik, amikor elkezdünk hinni a kompromisszumainkban. Amikor a szart kinevezzük gyémántnak, és betesszük a vitrinbe. (Okoska Törp válogatott bölcsességeiből)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151811069610225

Néhány évvel ezelőtt, amikor hallgatókkal arról beszélgettünk, mit tehetünk a globális felmelegedés ellen, az egyik éles elméjű hallgató felvetette, hogy ma már talán nem a prevenció a kulcskérdés, talán nem elsősorban erre kéne tanítani a fiatalokat. Arra kéne felkészíteni őket, hogy viselkedjenek, ha bekövetkezik a katasztrófa. Talán igaza volt.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151810026140225

A magyar pedagógiai szakkönyvkiadás döbbenetes adóssága Dewey. Ez az ember valószínűleg a 20. század egyetlen számottevő pedagógiai teoretikusa (talán még Brunert lehetne mellé állítani). Ehhez képest 45 után egyetlen vékony válogatáson és néhány folyóiratokban szétszórt részleten kívül semmi nem jelent meg tőle magyarul. A háború előtt megjelent fontos írásai gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, a FSZEK-ben pl. nincsenek meg, sőt pedagógiai írásait még angolul sem érdemes ott keresni. Ez azért gáz.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151808000695225

Nem az a fontos, hogy milyen büdös a láb, hanem az, hogy kié.
(A mondás copyrightja BI-é. Nem írom ki a teljes nevét, mert nem kaptam engedélyt tőle, hogy kiszerkesszem. Egyetemisták voltunk, és vonaton utazott a társaság. Valaki levette a cipőjét, és erre persze elkezdődött az ilyenkor szokásos poénkodás a lábszagról. Erre volt válasz ez a nagyon is iránymutató bölcsesség.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151796869890225

A felétől jobb lesz

Vettem egy könyvet a neten, dedikált példányként hirdették, és valóban:

"Lindának – frissen avatott olvasómnak – ajánlom figyelmébe, azzal, hogy... a felétől jobb lesz!
Szeretettel
(keresztnév)
2005. jún. 4."

Linda, úgy tűnik, nem jutott el a feléig, inkább megszabadult a könyvtől. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem sikerülni fog, de ha igen, biztosan beszámolok róla. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151795546755225

Amióta megtudtam, hogy Weöres Sándor rendszeresen pasziánszozott, kevésbé furdal a lelkiismeret.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151793003165225

Úgy terveztem, hogy ha nagyobb leszel, elmondom neked, hogy a tigris nemes állat. És hogy ez azt jelenti, hogy mindig azt teszi, amit helyesnek tart, nem azt, amit mások mondanak neki. Persze tudom, hogy ebben az értelemben a tigris semmivel sem nemesebb, mint a nyúl, de hát szimbolikusan értettem volna. A gyerek szerintem megérti. Boldog tigrisnapot, Barátom!

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151787185545225

Megszoktam, hogy ha kijön belőlem valami, azonnal közzéteszem. Most befejeztem egy publicisztikát, és eléggé frusztrál, hogy ki kell várnom, amíg valahol megjelenik. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151783917385225

Részlet egy csetelésből:
"azért fiziológiásan felidegesít az ilyen, de közben leszarom elvileg"

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151779755255225

A 90-es évek első felében kaptam egy audió kazettát egy gimis tanítványomtól. Emlékül készítette nekem az összeállítást, amely a kedvenc (komoly- és könnyű-) zenéit tartalmazta. Rajta volt ez a szám is, és én akkor, harminc-egynéhány éves koromban találkoztam először Janis Joplinnal. Örök szerelem lett belőle. És hát igen, a Bye Bye Baby az első, a leginkább enyém.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151775622655225

Bocsánat, hogy ilyen etikai-filozófiai összefüggésbe helyezem a dolgot, de a következőt gondolom a pedagógus béremelésről (vagy pedagógusbér-emelésről?). Ha a választások előtt néhány hónappal indul el egy béremelési folyamat úgy, hogy nem látszanak a garanciák a folytatásra, akkor ott a pedagógusok puszta eszközként vannak kezelve (plusz hülyére vannak véve). Ez emberi méltóságuk megsértése még akkor is, ha a pénz különben mindenkinek jól jön. (Jelzem, hülyére venni valakit akkor is bűn, ha az illető tényleg hülye. Csak mondom.) (Tudom, rám most az a mondás illik, amit most olvastam Borbély Szilárdnál: neked semmi se jó; ha tűvel szurkálnák a segged, neked még az se tetszene.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151774553685225

Basszus, a legszebb pillanatokban mindig fölébred az ember...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151774477620225

Amikor nyolcadikos lettem, körülnéztem a 9. kerületi úttörőházban, milyen érdekes szakkörök vannak, és némi töprengés után jelentkeztem a Nyolcadikosok klubja c. körbe. Hogy ne legyek egyedül, rábeszéltem néhány osztálytársamat is. Az első foglalkozáson két dolog derült ki: egyrészt hogy csak én és az osztálytársaim jelentkeztünk a klubba, másrészt hogy a klubvezetőnek (aki civilben a Kína Múzeum munkatársa, ha nem épp az igazgatója volt), minimális elképzelése sincs arról, hogy mi a fene történjen itt. Ránk lett bízva az egész, mi pedig nem voltunk túl fantáziadúsak. Szerencsétlenségemre csak nekem volt magnóm a társaságból, egy hatalmas, nehéz, Terta típusú szalagos magnetofon, és a többiek úgy döntöttek, hogy azt fogjuk hallgatni. Nekem tehát cipelni kellett minden alkalommal a magnót, és minden alkalommal egymás után többször meg kellett hallgatni ezt a bizonyos számot. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151773395595225

Nálunk soha nem volt szokás kopogni, amikor benyitunk egymáshoz. Azt viszont elég hamar elhatároztam, hogy a lányaimhoz nem nyitok be kopogtatás nélkül. Így is tettem. Nem belülről jött ez, valahol olvastam, regényben vagy visszaemlékezésben, valaki leírta, hogy amikor gyerek volt, vele így viselkedtek a szülei, és ez tetszett nekem, szép, civilizált dolognak gondoltam. Amikor a legkisebb lányom először kopogtatott az én szobám ajtaján, majdnem kiröhögtem, mit marháskodik. Aztán rájöttem: megtanult valamit, amit soha nem kértünk tőle, amit ha elmulasztott, soha nem szidtuk össze érte. Pusztán a példa által. És örültem.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151766824230225

Sepsiszentgyörgyön szálltam vonatra, és egy – mint később kiderült – írástudatlan cigány emberrel kerültem egy fülkébe. Együtt utaztunk Gyergyóig, azaz több mint két órán át. Beszédes ember volt, sokat megtudtam az életéről. Végig nem hitte el, hogy én is úgy beszélek magyarul, mint ő, a számokat a biztonság kedvéért mindig mutatta az ujjaival is (mivel külföldi vagyok). Hamar kiderült, hogy megtalálta az Urat Zsolt bá és a gyergyói baptista misszió révén, és rendkívül rossz néven vette, valójában személyes sértésnek tekintette, hogy én nem vagyok hívő. Hát hogy mondhatok ilyet? Ez a legnagyobb bűn. De őszintén szólva lenyűgözött a hite és elkötelezettsége a bűn nélküli élet mellett. Biztatott, hogy menjek el Pesten az imaházba, meg fogom érezni a szívemben az Urat, és onnantól kezdve semmire sem lesz szükségem, csak Rá. Ja, ez jó lenne...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151765792880225

Az az elméletem, hogy nagyon kevés színész tud jól verset mondani. Ha hármat kéne megnevezni, aki mégis, biztosan Berek Kati lenne az egyik. Sokan nem szeretik, és azt hiszem, volt olyan korszaka, amikor tényleg elviselhetetlen volt, de igazából fantasztikus érzéke volt ahhoz, hogy hangzó beszéddé alakítsa az írott verset. Talán csak költők tudják ilyen hatásosan a saját verseiket interpretálni, de ők se mind. Weöres, Pilinszky, Nagy László, Vas István voltak talán a legjobbak.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151761512945225

Értelmezések (Tíz másodperces novella)

- Szóval ti afféle örök barátok vagytok?
- Hát, igen...
- Hogy örök-e? Azt honnan lehetne előre tudni? :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151760962100225

A vonat elindult, többségünk 10-16 órás utazásra készül. A légkondi nem működik, a kocsi két végében két-két kicsike ablak nyitható. A kalauzok ezeket készségesen kinyitották. Na most ki fogjuk bírni, nem ez a probléma. De ha nekem az IC-n másik időpontra szól a pótjegyem, akkor keményen megbüntetnek, és igazuk van. De ha ők nem teljesítik a szerződéses feltételeket, pl. emberhez méltó utazási körülményeket, annak semmi következménye nincs. Hogy van ez akkor?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151755542915225

A miskolci Városháza előtti tüntetésen elmondott beszédem, 2013. július 12.

Kedves Barátaim!

Nem voltam itt, amikor megalakultak a Miskolci Egyetem új karai, és az egyetem valóban egyetemessé, a tudományok egyetemévévé vált. Nem is vagyok miskolci. Voltaképpen véletlenül keveredtem ide, egy gyüttment IC-docens vagyok 15 éve már. De azt én is tudom, hogy mit veszítene ez a város, és mit veszítene ez a nemzet, ha elveszne mindaz, amit elődeink munkáját követve az elmúlt húsz évben fölépítettünk. Márpedig ez valódi veszély, és azért állok itt, hogy felhívjam a miskolci polgárok figyelmét erre a veszélyre.

Az egyetemnek olyan mértékű forráselvonást kell kezelnie ebben az évben, amilyet egyetlen intézmény sem képes súlyos belső sérülések nélkül feldolgozni. Úgy vagyunk, mint hajótöröttek a nyílt tengeren: sorsot vetünk, hogy kit együnk meg. Csakhogy a hajótöröttek túlélési esélyei nőnek egy ilyen szörnyű döntés után, mi viszont a saját létfeltételeinket pusztítjuk el, amikor a pillanatnyi túlélés érdekében jól képzett oktatóknak mondjuk, hogy a viszontlátásra. Innen nézve majdnem mellékes kérdés, hogy a minisztérium belső szobáiban készülnek-e olyan tervek, amelyek meg akarják csonkítani az egyetemet, és szakegyetemmé akarják visszaminősíteni. Majdnem mindegy, hogy a minisztérium felelős vezetői tényleg úgy gondolják-e, hogy a bölcsész, a jogász, a gazdász nem termel GDP-t. A kivéreztetés önmagában is megoldja ezeket a problémákat, nem is kell sokat várni.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tudnám, hogy kiszámíthatatlan következményei lehetnek annak, ha összeomlik a város egyik legnagyobb munkáltatója.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tudnám, hogy mit jelent az, hogy diákváros. Hogy mit jelent a város kulturális arculata szempontjából az, hogy bölcsész, jogász, gazdász, zenész, egészségügyi és igen, mérnökhallgatók tömegei élnek, művelődnek és szórakoznak e falak között.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tisztában lennék azzal, mit jelent a lokális identitás szempontjából az, hogy történészek és irodalmárok kutatják a város múltját. Hogy hogyan segíti a szociális problémák feltárását és megoldását az, hogy a városban elismert társadalomtudományi és jogtudományi központ működik. Hogy mit jelent a város kulturális élete számára az egyetem zeneművészeti intézete. Hogy mit jelent a város közoktatása számára az, hogy az egyetem pedagógiai központ is.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, mindezeken túl azt is tudnám, hogy ha így megy tovább, akkor a város majdan megírandó történetében külön fejezet fog foglalkozni a 2013-as évvel ezzel a címmel: A hanyatlás kezdete. És nem lennének kétségeim afelől, hogy ez a fejezet meg fogja nevezni azokat, akik abban az időben Miskolc város politikai vezetői voltak.

Kedves Barátaim! De vannak itt még súlyosabb összefüggések.

Ha én lennék a miniszterelnök, mindenekelőtt megpróbálnék nemzeti méretekben gondolkodni. Látnám, hogyan válik az északkeleti térség Magyarország Afrikájává. A nyomor, az elesettség, a kiszolgáltatottság, az elkeseredés és az egymás ellen feszülő fékezhetetlen indulatok régiójává. És tudnám, hogy a nemzet nem mondhat le büntetlenül több százezer, ha nem millió nyomorultról, mert ezzel kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen konfliktusok magját veti el.

Ha én lennék a miniszterelnök, tudnám, mit jelent ebben az összefüggésben az, hogy egyetemes egyetem van Borsodban. Tudnám, hogy a nyomorból az emberhez méltó élet felé az oktatáson át vezet az út, és a Miskolci Egyetem perspektíva, továbbtanulási lehetőség a régió tehetséges fiataljai számára.

Ha én lennék a miniszterelnök, tudnám, hogy a közoktatás kulcsfigurája a pedagógus, és hogy a helyi tanárképzés mással nem pótolható erőforrás, ha azt akarjuk, hogy az iskolák a mainál jobban a helyzet magaslatán álljanak.

Ha én lennék a miniszterelnök, tisztán látnám, hogy a Miskolci Egyetem kivéreztetése az északkelet-magyarországi régió halálos ítélete lenne, és visszariadnék ennek beláthatatlan következményeitől.

Kedves Barátaim!

Mi, akik itt összegyűltünk, pedagógusok, szülők, diákok és volt diákok, miskolci demokraták, mindezzel tisztában vagyunk. Most egyet tehetünk, de azt tegyük is meg. Gondolatban fogjuk meg egymás kezét, és fogadjuk meg, hogy nem mondunk le az egyetemről, nem mondunk le a Földesről, nem mondunk le az iskolákról. Fogadjuk meg, hogy nem mondunk le a jövőről.

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/a-miskolci-v%C3%A1rosh%C3%A1za-el%C5%91tti-t%C3%BCntet%C3%A9sen-elmondott-besz%C3%A9dem-2013-j%C3%BAlius-12/10151526047532689

Úgy szeretnék verset írni, hogy ülök a kocsmában, előttem a pálinka, és közben ihlek. Ez olyan romantikus lenne. Ámde már az első feles után annyira elálmosodom, hogy a maradék ihlet is elszáll. Az élet nagy, feloldhatatlan ellentmondásai...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151752500035225

Néha veszek egy szezámmagos rántott szeletet a Tiszain, és mindig elbűvöl, hogy mennyire dominál a szezámmag (finom) íze ebben a termékben. (KI világra szóló – de némileg kínos – felfedezései c. sorozatunk újabb darabját olvasták. Köszönjük.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151752089830225

Az miért van, hogy minden kedves, derűs, barátságos emberről kiderül, hogy ájultan hisz valami őrültségben (a reinkarnációban, a magyarok sumer eredetében, a cékla csodatévő erejében, mindegy)?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151751702995225

Béke volt a Pride-on. Nem úgy, hogy nem volt összetűzés, hanem hogy tényleg. A lelkekben. Örülök, hogy elmentem. Nyomát sem láttam semmi olyasminek, amit magamutogatásnak szoktak nevezni. Derű volt és nyugalom.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151740826145225

A mittudomén tartja fönn az elnyomás rendszerét. Mittudomén, kinek van igaza, különben is mindenki hazudik, ázik a fürdőszobám, nincs most időm politikai baromságokra.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151735112680225

"...korai öregség, elmebaj..." Még mindig a Tiszai. Öregember, öregasszony bölcsis korú gyerekekkel. Nyilván mindketten lényegesen fiatalabbak nálam.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151734969955225

"Kocsma után első a család" - hallom egy vidám társaságtól a Tiszai melletti kricsmiben, hová meglepő módon most tértem be először. Van jó pálinkájuk olcsón, de nincs ásványvizük, ami azért fura.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151734889025225

Paprikás csirkét enni műanyag késsel és villával.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151732895015225

Nem baj: az illegitim adók hagyományosan fontos szerepet játszanak a zsarnokságok bukásában. Legalábbis a nyugati világban...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151727260080225

Az erény a bűnök közötti okos választás képessége.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151725487355225

Erről van szó. Itt kérem, a jogállam fölszámolása zajlik. És aki ebben közreműködik, az bűnsegédi bűnrészes függetlenül attól, hogy van-e olyan magánmániája, amiben nem tud együtt szavazni a többséggel.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151722331245225

a szombat délután zárva tartó kocsmák városa

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151714604345225

érzelmi alapra kerültem

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151714582450225

Ha lefogy az ember, nehezebb ülni. Ezt nem fejtem ki részletesebben.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151714191815225

Megfigyeltétek, hogy az automata bemondó a buszon mindig hosszú hatásszünetet tart "A következő megálló" szövegrész után? "A következő megálló... (Úristen! Cancún? Bora Bora? Pokol?) ... Pannónia utca."

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151711572710225

Gondúta, ezt most fölírja magának. Magának? Dehogy magának! Fölírja mind az ezer ismerősének a fészbukon.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151711319235225

Füst Milán virtuális sírfelirata – amit állítólag ő maga talált ki –, hogy "Kevés embert szeretett, azokat is utálta". Amikor Szántó Piroska meghalt, egy nekrológban azt írta róla valaki (már nem tudom, ki volt), hogy ő éppen ellenkezőleg: kevés embert utált, azokat is szerette. Ez annyira szép. Azt hiszem, ez a legnagyobb (egyetlen?) becsvágyam, hogy a halálom után ezt elmondhassák rólam. (Nem mintha bármilyen értelemben Szántó Piroskához akarnám mérni magam. Viszont mércének azért lehet tekinteni.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151709805355225

Bocsánat, hogy így a partvonalról bekiabálok, de azért az is egy érdekes kérdés, hogy mennyit ártott a katolicizmusnak és általában Jézus Krisztus ügyének az a klérus, amely az elmúlt negyedszázad legerkölcstelenebb és legkeresztényietlenebb kormányát hatalomra segítette és támogatja.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151699720950225

A túlnyomó többség nem sunnyog: egyszerűen nem érdekli ez a dolog. Úgy gondolja, ugyanabban a szarban vagyunk, amiben eddig is mindig, majd lesz jobb, vagy nem, de abban nem hisz, hogy a közéleti cselekvéssel bármit el lehetne érni. Az Orbán-rendszer támasza és talpköve 10%-ban a gyűlölködés, 30%-ban a gerinctelen karrierizmus, de 60%-ban a zombiság.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151688246265225

Új jókívánság: dolgozz annyi ideig, mint II. Erzsébet, és sikerüljön minden, mint a Pataky Attilának!

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151678417790225

Az a jó az én fb-os én-közléseimben, hogy kivétel nélkül mindegyiket lehet politikailag értelmezni, és ez jótékonyan enyhíti kínos jellegüket. És valóban: én mindig a politikáról beszélek (nem (de (nem))).

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151673257570225

Időnként (eufémizmus) annyira tudom sajnálni magam, hogy hiába dermeszt meg a másik ember sokkal nagyobb problémája, öt perc múlva megint a saját bajomon tipródom. Nehéz szembenézni a saját önzésünkkel.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151668344780225

Egy rendes totalitárius rendszer – akár fasiszta, akár kommunista – úgy alakul ki, hogy lelkes tömegek támogatják a mögötte álló jól szervezett mozgalmat és a vezért. Aminek most dermedt tanúi vagyunk, az más. Orbán fő erőforrása nem a lelkesedés, hanem a közöny. A magánéletbe visszavonult, szegmentálódott és szervezetlen tömegek tehetetlenül nézik, ahogy a semmi fölfalja a világukat (A végtelen történet). Én egyre inkább attól félek, hogy ami most történik, az nem a véletlenek összjátéka, hanem egy új korszak kezdete. A jövő elkezdődött.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151665199250225

A szerző nélküli idézetek terjedése a neten korunk egyik legfontosabb kulturális jelensége, ami alapos elemzést igényel. Amikor elhisszük, hogy egy szövegnek lehet jelentése kontextus nélkül is, akkor válunk a közhelyek áldozataivá, és ez biztos jele a múltfelejtésnek és a gyökértelenségnek.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151660860580225

Még olyan cipészt nem láttam, aki ne egy fél órán át kereste volna az elkészült cipőt. Ez valahogy a cipészidentitás része. Ahogy a történelemtanárnak az elmaradás.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151660454360225

Aki a zsidókat nyíltan a gázkamrába akarja küldeni, annak ma már motorozni kell tudni, és ezt nem mindenki meri. A gyáva többségnek marad a buzizás. Az csak néhány hivatásos jogvédőt zavar (meg a buzikat, de közülük is csak a liberálisokat), őket meg ki nem szarja le?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151658919670225

Végül is a gyaloglás mindig segít. Az ember először azt hiszi, nem fog, de aztán mégis. Egyetemváros - Tiszai erősen kilépve. Már a Tescónál jobb volt. Csak az enyhe emelkedőknél ijesztő, akkor jó lenne megállni. De a lényeg, hogy attól sem szabad félni, ha fáj. Mert hogy egyáltalán semmitől. Ez a legértelmesebb életelv, amit kigondoltak. Mert "nekem" (ami belül van) semmi és senki sem árthat.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151650362140225

Könyvet lopni

Vannak csattanó nélküli történetek, amelyek mégis megmaradnak az emberben, és gyakran eszébe jutnak. Nehéz ezeket elmesélni, mert látszólag nem futnak ki semmire. Nekem van egy pár ilyen, de most csak egy jut eszembe. Megosztom, mert valami miatt gyakran gondolok rá.

Egyetemista voltam, és bejártam MGY tanár úr Kant-szemináriumára. Egyszer valamiért termet kellett keresnünk, és több irodán vonultunk át, amikor valaki meglátott egy könyvritkaságot, talán éppen Kantot, amihez akkor nem volt könnyű hozzájutni, és viccesen fölvetette, hogy simán elvihetnénk. Mire MGY valami olyasmit mondott félig magának, hogy "azt mondják, könyvet lopni nem bűn, de szerintem mégis bűn". Ennyi.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151648710540225

Mért van az, hogy mosás után (és gondolom, már előtte is) minden nadrágnak és harisnyanadrágnak pontosan egy szára van kifordulva? #noidolgok

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151642132540225

Ezen a nyáron is szandál-zokni összeállításban fogok járni, mert nekem így jó. És akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151631089910225

Különös és bonyolult jelenség az ember. Van úgy, hogy nem utálunk valakit, szinte kedveljük, és mégis irtózunk a gondolattól, hogy találkozni kell vele. Van úgy, hogy fékezhetetlenül haragszunk valakire, mégis irtózunk a gondolattól, hogy egy hétig nem látjuk. Mondom, bonyolult.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151624543895225

Állítólag sírni hasznos, olvasom, hogy az infarktus megelőzésére is jó. De a tanácsadók bölcsessége addig terjed, hogy ne féljünk sírni. Pedig aki nem sír, annak pont az a baja, hogy nem képes rá. És ki hallott már olyan tréningről, ahol sírni tanítanak?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151617617560225

Jobb állva meghalni, mint térden állva élni - mondta a szenvedélyes asszony, aki aztán elég sokat élt térden állva a saját akaratából. Viszont alighanem mégis neki volt igaza.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151613140835225

Mindent túl lehet élni, csak azoknak a jóindulatát nem, akik akaratod ellenére meg akarnak kímélni a fájdalomtól. Tuti, hogy abba fogsz belehalni. (A szegény kis szimbolista klapec újabb nyöszörgéseiből)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151602276130225

Persze legeltetheted a szemed kedvtelve a fehérneműmodellen. A végén úgyis csalódni fogsz: nem az a fej van a tetején.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151599918710225

Eltette a Barikádot, elővette az Emmát. Egy önmagát mindenoldalúan művelő utastárs.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151588226115225

A reménytelenség egyik nagy előnye, hogy nem fél az ember semmitől. Mert tényleg mitől is?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151587656810225

Felíhvás demokráciakörök létrehozására

Amikor a tekintélyuralmi rendszerek megszilárdulnak, és a demokrácia intézményei eltorzulnak vagy megszűnnek, a legnagyobb veszély a felejtés. Elfelejtjük a múltat, és elfelejtjük azokat a szellemi eszközöket (elméleteket), amelyek segítségével elemezhetjük a jelent. Az amnézia védtelenné teszi a társadalmat, felszámolja a köztársaság immunrendszerét, és felkészít az önkényuralom elfogadására. Ez az amnézia nem az Orbán-kormánnyal kezdődött, és nem szűnik meg a veszély, ha ez a kurzus megbukik. Az, hogy a köztársaság mennyire nem védi magát a támadásokkal szemben, világos jele annak, hogy eleve súlyos betegségek hordozója volt. Ráadásul a felejtésben érdekelt (tehát távolról sem konzervatív) kormányzat megbízható szövetségesre talál a posztmodern tömegkultúrában, amely egyfelől csak azt tartja értéknek, ami éppen trendi, másfelől elzárkózik a hosszú szövegektől. Ilyen helyzetben a politikai cselekvés talán legfontosabb formája a tanulás, az igazság keresése, a felejtés elleni küzdelem.

A szélsőjobb térhódítása a fiatalok között, masszív jelenléte az egyetemeken különösen élesen veti fel a demokratikus értelmiség felelősségének kérdését. Nincs mese: ki kell dolgoznunk, mit tehetünk az ifjúság visszaszerzése, demokratikus politikai nevelése érdekében az iskola, az egyetem falain belül és azokon kívül. Ez a felelősség természetesen alapvetően az intézményes oktatás vállát nyomja. De az oktatási reform jogos igényétől függetlenül el kell kezdenünk megszervezni a közélet iránt érdeklődő fiatal demokraták demokratikus olvasó- és vitaköreit.

A demokráciakörökön helye van az előadásnak is, de a szövegfeldolgozó szemináriumnak és persze a játéknak is. Kik tartanák a foglalkozásokat? Elsősorban azok a fiatal és középkorú kutatók, egyetemi, főiskolai és középiskolai tanárok, akik tudományos és oktatómunkájuk mellet fontosnak tartják a közéleti cselekvést is. Egy lehetséges modell, hogy valaki állandó vezetőként összetart egy demokráciakört, és időről időre meghív egy-egy az adott témához nagyon értő szakembert. A téma lehet történelmi (érzékeny kérdések, szembenézés a múlttal, felejtésre ítélt témák, mint pl. a munkásmozgalom története, ami a társadalmi önszerveződés nagyon tanulságos és sikeres példája), szociológiai (a magyar társadalom alapbajai, pl. a szegénység vagy a cigány – nem cigány együttélés kérdései) közgazdasági (értsük meg korunk gazdasági szituációját), de akár irodalmi is, ha éppen az látszik szükségesnek.

Én nem tudom, hogy kell ezt csinálni, nincs tapasztalatom, de érzem a cselekvés kényszerét. Olyan szövetségeseket keresek, akik a kezdeményezéstől sem riadnak vissza. Ezért hoztam létre a Demokráciakörök nevű csoportot. Én ide nem fogok senkit név szerint meghívni (egy áldozat kivételével, mert anélkül nem lehet csoportot létrehozni :) ), mert nem akarom, hogy bárki úgy érezze, nyomást akarok gyakorolni rá. Ha úgy érzed, tenni tudsz az ügyért, jelentkezz a csoportba. Ezt a felhívást többször meg fogom osztani, hogy minél többen lássák. Oszd meg te is, ha egyetértesz! Találjuk meg egymást, mert egyre nagyobb a baj!

A Demokráciakörök a Facebookon: http://www.facebook.com/groups/630675883614329/

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/fel%C3%ADhv%C3%A1s-demokr%C3%A1ciak%C3%B6r%C3%B6k-l%C3%A9trehoz%C3%A1s%C3%A1ra/10151376830397689