Sepsiszentgyörgyön szálltam vonatra, és egy – mint később kiderült – írástudatlan cigány emberrel kerültem egy fülkébe. Együtt utaztunk Gyergyóig, azaz több mint két órán át. Beszédes ember volt, sokat megtudtam az életéről. Végig nem hitte el, hogy én is úgy beszélek magyarul, mint ő, a számokat a biztonság kedvéért mindig mutatta az ujjaival is (mivel külföldi vagyok). Hamar kiderült, hogy megtalálta az Urat Zsolt bá és a gyergyói baptista misszió révén, és rendkívül rossz néven vette, valójában személyes sértésnek tekintette, hogy én nem vagyok hívő. Hát hogy mondhatok ilyet? Ez a legnagyobb bűn. De őszintén szólva lenyűgözött a hite és elkötelezettsége a bűn nélküli élet mellett. Biztatott, hogy menjek el Pesten az imaházba, meg fogom érezni a szívemben az Urat, és onnantól kezdve semmire sem lesz szükségem, csak Rá. Ja, ez jó lenne...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151765792880225