2017. március 30., csütörtök

mindhülye

liberális egyetem #anapszava

Morse

Sokáig azt hittem, a Morse-ábécé már teljesen halott. De a börtönben még simán jól jöhet.

2017. március 29., szerda

A szabadságról

Magyarország szabad ország, hiszen nem lövetnek közénk. Igen, ez erős érv, de csak az első sortűzig használható.

2017. március 27., hétfő

Soros-bérenc szeretnék lenni

Annyi ellenzéki posztot nyomtam már itt. Nem lehetne elintézni, hogy valamit most már fizessen a Soros?

2017. március 25., szombat

részegképesség-zavar

2017. március 22., szerda

öregenerálódom

Habent sua fata

A nagy költő Erikának és Lacinak dedikálta válogatott verseinek egyik példányát nagyon szépen, szeretettel mintegy tíz évvel ezelőtt. Ma a kötet az enyém lett egy antikvárium jóvoltából. Elképzelem, hogy Erika és Laci meghaltak, az örökösök pedig felszámolták a könyvtárat. Mert azt nehéz elképzelni, hogy valaki eladjon egy ilyen dedikációt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon forgatták a kötetet. Habent sua fata libelli.

2017. március 17., péntek

Megint a nemzetről

A "nemzet" politikai fogalom. Pont. Kivonhatjuk belőle a politikát, de annak neve etnikum. [Mivel néha félreértik a stílusom, hangsúlyoznom kell, hogy minden, amit a Facebookon írok, a "szerintem" modalitásában értendő, vagy még inkább hangos gondolkodás, és távol áll tőlem, hogy tudnám a tutit.]

2017. március 16., csütörtök

A profi

A parfümöt promotáló lány rám néz, egy pillanat alatt felméri, hogy velem nem lesz üzlet. De rám mosolyog. Visszamosolygok.

2017. március 15., szerda

Március idusán

Legyen béke, szabadság és egyetértés. A béke persze utópia. A szabadságnak még nem jött el az ideje. Persze ebben nyilván nem értünk egyet. Eh, mindegy...

2017. március 14., kedd

Az új elnök

Mai félreolvasás: "Sok erőt és kitartást kívánunk a következő 5 éves cirkuszhoz is."

2017. március 13., hétfő

A következő lépés

Részt venni a 18-as választásokon annyi, mint megtenni a következő lépést a totális diktatúra felé. A jól ismert önbecsapás: hátha történik valami. Nem fog történni semmi. Nyilvánvaló, hogy mi lenne az ellenzéki pártok feladata: együtt bojkottálni a választásokat. És nyilvánvaló, hogy ezt nem fogják megtenni.

2017. március 10., péntek

Himnusz 2.0

Bal Soros akit régen tép...

2017. március 8., szerda

Ami a pozitív nemzetképet illeti

Most mindenki ezen problémázik, hogy mi az a pozitív nemzettudat, és hogy akkor utálni kell-e a Momentumot. Ehhez a mérsékelten izgalmas vitához én csak annyit fűznék hozzá, hogy nem a nemzettudat hiányzik itt, hanem a nemzet, ezt kéne valahogy elméletileg megragadni, és erre kéne politikai gombot varrni. De a szavaktól való félelem és a szavakban való babonás bizalom, úgy látszik, mindenkit kielégít.

Me llaman Caye

Sokszor (igazság szerint majdnem mindig), ha hallgatok egy dalt, ami tetszik, elképzelem, hogy én énekelem, és én kísérem magam. Mondanom se kell, hogy se hallásom, se hangom hozzá. Mégis, ha egy tündér azt mondaná, hogy egy dalt egyszer elénekelhetek tökéletesen úgy, hogy közben gitáron kísérem magam... egészen biztos, hogy ez lenne az a dal.

2017. március 7., kedd

Könyvekről

Mások -- normális emberek -- bizonyára nem ismerik ezt a helyzetet. Egyetemista koromtól kezdve -- de lehet, hogy gimitől -- minden könyvét megvettem. Ma is ott sorakoznak a polcomon a kötetei. Soha egy sort sem olvastam el tőle, nem jutottam hozzá. Ma néha előfordul, hogy egy-egy kommentemet lájkolja a Facebookon. Ilyenkor elolvadok a gyönyörűségtől. Ájultan tisztelem, és még nem mondtam le róla, hogy legalább néhány könyvét elolvasom. Nagyon érdekel ugyanis a téma.

A nap mondata

A nap mondata. "Koszonom szepen mindazoknak, akik gondolnak ram... az van, hogy a Tamas a vezetek nevem... 😊 Csok."

A makacs sajtóhiba

"Egyike a legtragikusabb embernek, akiket ismerek" – a HVG képes volt ezt a címet adni egy cikkének, és így megosztani a Facebookon. Utóbb a címet kijavította "embereknek"-re, ám a mondat a cikk szövegében is előfordul, és ott e pillanatban is változatlan.

Freudnál van valami ilyesmi: "egy ujjamon meg tudom számolni azokat az orvosokat, akik igazán ismerik az orrüreget".

2017. március 3., péntek

A szekértábor és a tiszta hatalomvágy között

Valamelyik szekértábor mágnesére rácsattanni nem jó, ez tiszta sor. De semmilyennek lenni sem jó, mert akkor csak a hatalomvágy marad. A hatalomvágyból meg bármi lehet. Ebben a dilemmában kell vergődnie minden új politikai erőnek.

SMS-változat?

Etikai homogenitás: támasz, talpkő.

2017. március 2., csütörtök

sms-változat (26)

Egy sem mondta ki, Ed bekattant, iszonyú füst van (Arany János: A walesi bárdok)

2017. március 1., szerda

Tátikázó voltam

Én is tátikázó voltam gimiben. Ennek semmi köze a Mindenki vitájához, és nem következik belőle semmi, de mégis a Mindenkiről jutott eszembe. Énektanárunk, az országos hírű karnagy elvárta az osztálytól, hogy rendszeresen több szólamú dalokat tanuljunk meg teljesen önállóan, és aztán ezeket elénekeljük neki. Hogy, hogy nem, ezt mi meg is csináltuk, négy éven keresztül szünetekben, néha tanítás után dalokat tanultunk. Én nem tudtam tisztán énekelni, ezért jobban tettem, ha csak halkan énekeltem, és amikor netán a tanár úr tanított nekünk egy-egy dalt, akkor figyelmeztette is a "dörmögőket", hogy inkább csak nagyon halkan... Ez nagyon más volt, mint a Mindenkiben, mert nem volt benne hazugság, ezért megalázó sem volt. Nekem ugyan néha eszembe jutott – mert már akkor is volt ilyen pedagógiai fejlövésem –, hogy talán tehetne valamit a tanár úr a kevésbé jó hallásúak zenei fejlesztéséért, de közben azért élveztem, hogy az osztály annyi szép dalt tud. És utólag azt mondom, ez végül is fejlesztette is a zenei képességeimet. Szegény családom ebből nem sokat érzékel, persze.

Homogénezett nemzet

Négy mondat az etnikai homogenitásról

1. Etnikai homogenitás Magyarországon nem volt és nincs.
2. Az etnikai homogenitást megvalósítani csúnya (=erkölcstelen) dolog.
3. Etnikai homogenitás a jövőben egyre kevésbé lesz; ha erre törekszünk, belehalunk.
4. Erre törekszünk, és belehalunk.

Mindenki

Végtelenül érdekes a Mindenki körüli vita. Egy kicsit arra emlékeztet, hogy fehér-arany vagy fekete-kék az a bizonyos ruha (2015). Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek befogadni a miénkkel ellentétes értelmezést. Én sem vagyok másképp, de nagyon megmozgatja az agyam, hogy ki mit lát a filmbe bele, és közben azért lassan elmozdul, hol ide, hol oda az is, hogy én hogy látom. (Mondjuk, azok, akik az ellentétes nézetet képviselőket azzal intézik el, hogy agyhalottak, jobb lenne, ha inkább kimaradnának ebből. De hát ez minden vitában így van.)