Eladó a szabadság

A homofób törvény csak logikus folytatása annak, hogy az Orbán-kormány előbb Oroszországnak, majd Kínának adósította el az országot. Pontosan ez történt 1933 után, amikor a Németország melletti gazdasági elkötelezettséget az antiszemita szélsőjobb itthoni megerősödése kísérte, és Hitler elvárásainak megfelelően megkezdődött a zsidók üldözése.

A keresztény szabadságról

A szabadság – ha tetszik: a keresztény szabadság – voltaképpen a bűntől való szabadság. De ne gondoljuk, hogy a bűn csak belülről fakadhat. Voltaképpen a világ bűnös, és végsősoron a viszonyok távolítanak el Istentől: "úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ."

Jelképek kellenek

Szerintem szivárványos karkötőt kéne viselni az ellenállás univerzális jeleként.

A sorozat-nyilatkozatról

Orbán a szalonnazsírral egy csomó embert el tud bűvölni, Kósa viszont az "én is olyan bunkó vagyok, mint te" játékkal csak szánalmas hatást kelt. Orbán jól játssza a parasztot, Kósa viszont alapból egy bunkó értelmiségi, és ezzel nem lehet népszerűséget szerezni.

Pulzusszám-emelkedés

Büszke vagyok, hogy olyan ifjúsági közösségben dolgozhatok, ahol pulzusszám-emelkedés nélkül, természetes módon lehet a szexuális orientáció kérdéseiről beszélgetni.

Pedofil törvény

Csakugyan jó elnevezés a pedofil törvény: a politikai pedofília tipikus esete, amikor a legkiszolgáltatottabb gyerekek sorsát használják eszközként kicsinyes politikai játékaikhoz.

Podcastot hallgatok

Fájdalmas nosztalgiával, némi irigységgel, mégis mély belső örömmel hallgatom a beszélgetést K. Horváth Zsolttal a NÉKOSZ pedagógiájáról, Méreiről, egykori történészi érdeklődésem titkos fókuszáról (Partizán/Belépési Küszöb). Örülök, hogy valaki az enyémhez nagyon hasonló nézőpontból, de sokkal nagyobb tudással, felkészültséggel foglalkozik a témával.

A halál felől nézve

A halotti leplen nincs zseb, és aztán itt vannak még a moly, a rozsda meg a tolvajok. Vanitatum vanitas.

Az ún. csapdáról

Ha a Jobbik, és konkrétan Jakab Péter megszavazza a homofóbiát hivatalos állami politikává emelő törvényt, az újabb súlyos csapás lesz az egyesült ellenzék arculatára. Ez újra felveti a kérdést: mit keres az ellenzék a fasiszta országgyűlésben?

A homoszexuális propagandáról

Nincs olyan dolog, hogy homoszexuális propaganda, ez tiszta sor. De játsszunk el egy pillanatra a gondolattal: és ha lenne? Az mitől is volna különösen felháborító? Hol mond ellent a minek is?

Vérből

Vérből és fizetésből élő politikusok

Je suis LGBTQI

Komolyan mondom, melegnek kéne állnom ebben a helyzetben, bár se testem, se lelkem nem kívánja. Mindenesetre: Je suis LGBTQI!

Közérzet

Nem hányok, de igény volna rá.

A kereszténységről

Ha egy kormány olyan látványosan keresztényietlen politikát folytat, mint az Orbáné, akkor mit csodálkozik azon, ha a pápa nem akar vele cimborálni?

A baloldalról

A baloldal akkor fog magára találni, ha egyszer s mindenkorra kitépi magát a magukat kommunistának mondó, de valójában fasisztoid diktatúrák delejes vonzásából, és tőlük függetlenül próbálja megfogalmazni, hogy mi a baj a kapitalista világrenddel.

Megöregedtünk

Az ellenzéki hallgatók közé tartozott az egyetemen akkor, amikor én is hallgató voltam. Később az SZDSZ politikusa lett. Ma a tüntetésen nemzeti lobogót lengetett (nagyon helyénvaló módon). Istenem, hogy megöregedett!

Nemzeti oldal

A Fidesz nyugodtan elfelejtheti a kokárdát és a nemzeti színű szilikon karkötőt. A politikájuk eddig se volt nemzeti, de most már látszólag sem az. Nem lehet érvelni amellett, hogy ők lennének a "nemzeti oldal".

Minden ház ablakán

Augusztusra írnom kell egy esszét, amelyben politikai kontextusban foglalom össze pedagógiai nézeteimet. Az első bekezdés már megvan. :)

Ennek az írásnak a mondanivalója nagyon röviden összefoglalható, és őszintén szólva legszívesebben nem is írnék többet ezeknél a tételmondatoknál. Minden demokrácia összeomlik a műveltség demokratizálása nélkül. A közoktatásnak ebben kulcsszerepe lenne, és könnyen belátható, hogy milyen módon: az alapvető kultúrkészségek kialakítása mellett az iskola alapvető feladata a műveltségi javak iránti érdeklődés (igény) felkeltése. A gyakorlatban ennek annyira az ellenkezője történik – a műveltséggel szembeni érdektelenség kialakítása –, hogy azt nagyon nehéz nem a politikai osztály szándékos (vagy legalább részben szándékos) károkozásának tekinteni. Ennyi. Persze belátom, hogy egy ilyen erős állítást meg kell indokolni. Az alábbiakban erre teszek kísérletet.