Menekülés Abszurdisztánból

1990-ben éreztem hasonlót, amikor elmentem az OPI-ból, ahol osztályvezető voltam, és a Károlyi Gimnáziumban rácsodálkoztam, hogy jé! normális emberek között valóságos életet is lehet élni. Amióta elbúcsúztam az egyetemtől, még élesebben látom, hogy micsoda bizarr, abnormális világ része voltam én. És lehet úgy is élni, hogy igen, igen, nem, nem.

Cataflam

Bármennyire is igaz, hogy visszataszító és hazug emberek uralkodnak fölöttünk, és bármennyire utálom őket én is, még náluk is jobban utálom a hírhamisítást: amikor olyasmit adnak a politikai szerepelők szájába, amit nem mondtak, és aztán ezen dühöng a közvélemény ahelyett, hogy a valóságos szörnyűségeken dühöngene. Maruzsa például nem mondott olyat, hogy aki lázas, vegyen be két Cataflamot. Ennek pontosan az ellenkezőjét mondta – persze ettől még cinikus.

Komprádor

Dolgozom, közben belenézek a hírekbe, látom, hogy legújabban "komprádor alakulat" lettem (az wtf??), és amúgy nem vagyok már a nemzet része. Gondolom, mire vége a karanténnak, kilövési engedély is lesz rám.

Mikor lesz?

Az érettségi május 4-én kezdődik, ez hivatalos, és nem látszik akadálya annak, hogy megtartsuk. Persze, ha netán a járvány pont május 3-án tetőzne, és több tízezer kórházi ápoltra kellene számítani májusban, akkor mégsem május 4-én kezdődik. De hát ez természetes.

Mindenki

Na, nekiugrok még egyszer. Szóval van ez a Mindenki című film, amit annyira imádtatok (én annyira nem, de ez most mellékes). Tudjátok, ez az a magyar Oscar-díjas rövidfilm, aminek a végén a nagy koncerten a gyerekkórus minden tagja csak tátog, ami iszonyú blama. És ezt szolidaritásból teszik. Na. Ami viszont nincs benne a filmben, hogy ezt hogy szervezték meg. Nyugodjatok meg, nem volt egyszerű. Valami ilyesmi lehetett a mondás: "gyerekek, a koncerten mindenki tátogjon!" Szóval nem az, hogy "gyerekek, aki egyetért azzal, hogy kiállunk a társunk mellett, az tátogjon!" Pedig ez is kurva jól hangzik, és tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti szabadságát, csak éppen nem valósult volna meg a cél. Jó, de akkor hogy? Mindenki egyetértett a javaslattal? Látatlanban merem állítani, hogy nem. Pl. én se értettem volna egyet, mert azt mondtam volna (a mai eszemmel persze), hogy ilyen helyzetbe senkit nem hozunk. Mások meg biztos azt mondták, hogy "de intőt fogunk kapni". Megint mások arról beszéltek, hogy a koncert mennyire fontos, mindannyiunknak fontos, és mind veszítünk azzal, ha nem énekelünk. És mit mondtak erre az elszánt szervezők? Azt nem tudom, de bizonyosan két céljuk volt: (1) meggyőzni azokat, akik más véleményen vannak, (2) ha ez nem sikerül, akkor olyan helyzetbe hozni őket, hogy nagyon kellemetlen legyen nem együttműködni. Ez utóbbi baromi rosszul hangzik, elismerem. De sajnos nélkülözhetetlen feltétele a politikai (ja, politikai) közösségképzésnek, ami nélkül nincs eredményes harc az elnyomás ellen. (Igen, ez a poszt az érettségiről szól.)

Tiltsák be a T/1-et

Tiltsák be a T/1-et!

Mert mi az, hogy "magunk elé"? Mi az, hogy "nézünk"? Kinek a nevében beszél az úr? Honnan olyan biztos benne, hogy mindannyian pont maguk elé néznek? Hátha valaki nem akar maga elé nézni, hanem a sarokba akar nézni, mint a macska. És ha netán mindannyian maguk elé néznek, az talán nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Az a legtisztább, ha mindenki oda néz, ahova akar. Már ha egyáltalán akar nézni. És ha valakit az tesz boldoggá, hogy nem néz és nem lát? Az már rögtön dögöljön meg?

Tiltsák be a T/1-et!

Reménytelenül

Azt eddig is tudtuk, hogy a nemzet ellenségeinek markában vagyunk, most viszont azt látjuk, hogy a világjárvány eszkalációja, konkrétabban: emberéletek tömeges veszélyeztetése se túl nagy ár számukra, ha a saját kicsinyes érdekeiknek a védelméről van szó. Rémült döbbenettel figyelem, hogy gyűlnek az okosnak, sőt erkölcsösnek hitt érvek, hogy miért nem kell még most sem ellenállni. Talán tényleg reménytelen a helyzet. Isten irgalmazzon szegény hazánknak!

További moralizálás az érettségiről

Több helyen olvasom, hogy mekkora morális dilemma ez az érettségiztessünk-e kérdés. Mert csak morálisan kifogásolható döntést lehet hozni. És ez teljesen így is van, meg az is igaz, hogy rohadt dolog a kormányzat részéről, hogy ilyen helyzetbe hozta a pedagógusokat. De van ehhez két megjegyzésem.

1. Azért ez, hogy bármit döntünk, azzal vétkezünk, nem olyan ritka az ember életében. Mondhatni ez az emberi állapot egy markáns jellemzője. Nem lehet bűn nélkül élni. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg szellemeskedve, hogy az erény a bűnök közötti okos választás képessége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiélezett helyzetekben ne lehetne tudni, hogy mi a helyes döntés. Szerintem most is lehet tudni.

2. Az erkölcsi dilemma éppen attól lesz nagy, hogy elhisszük: mindenkinek igaza van. Ebből aztán az van, hogy egyesek majd érettségiztetnek, mások nem, és az utóbbiak tanítványai szívnak. De tényleg csak így lehet megközelíteni a kérdést? Tényleg kizárt a kollektív cselekvés? Hogy közösen mondjon egy szakma nemet egy vállalhatatlan döntésre. A gyerekeket persze így is csapás éri, de jóval kisebb, mint ha a szokásos szánalmas módon mindenki "a lelkiismerete szerint" cselekszik.

A felelősségről

Szóval ki lett adva, hogy menjetek, és járuljatok hozzá a járvány eszkalációjához. Oké, ki vagyok én, hogy beleszóljak, de hogy akkor most tényleg így lesz? Mentek, és fertőzési gócpontokat hoztok létre? Értem, hogy parancs van, és akkor állítólag más a felelős, meg azt is értem, hogy a gyerekek érdeke bonyolult dolog, de hát azért mégis...

Ugorj a kútba!

A felnőtteknek mindig vannak ilyen előre gyártott bölcsességei.
– Hát ezt mért csináltad?
– A Panni mondta.
– Nagyszerű. És ha a Panni azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz?
Általában azt gondoltuk, nem ugranánk bele. Fel kellett nőni ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegyük azt a tizenötezer érvet, ami miatt igenis kútba kell ugornunk, ha azt mondják nekünk. Sőt, magunkkal kell vinni egy-két embert.

Érettség(i)ről

Karanténos időkben alszanak az agitátorok. Ez szállóige – amit most költöttem – arra utal, hogy amikor otthon kell maradni, akkor a nép politikailag kiszolgáltatottabb, mert senki nem fogja a saját és mások egészségét azzal kockáztatni, hogy gyűlésbe megy vagy pláne tüntetést szervez.

De rögtön megváltozik a helyzet akkor, amikor a hatalom szólítja fel az embereket, hogy csoportosuljanak, és így kockáztassák a saját egészségüket és másokét. Ilyenkor otthon maradni politikai cselekvésszámba megy. Agitátorok, ébresztő!

Ami nem mindegy

A krónikus belgyógyászati osztályokon főleg öregek fekszenek, akik talán nem számítanak. De a gyerekeik életük teljében lévő középkorúak, akik a politikai véleményformálásban kulcsszerepet játszhatnak. Ja, csak úgy eszembe jutott.

Április 11.

Valahogy nem szoktunk megemlékezni arról, hogy április 11. nemcsak József Attila születésnapja és a költészet napja, hanem a magyar alkotmányosság születésének ünnepe is. Pedig nagyon megérdemelnék az áprilisi törvények, hogy szentesítésük évfordulóján emlékezzünk: volt idő, amikor a nemzet fontosnak tartotta, hogy jogállamban éljen.

A király meztelen

Ami jelenleg az online oktatásban történik, az szerintem nem a pedagógusok felkészültségéről szól, sőt nem is a rendkívüli állapotról. Számomra ez a modern tömegoktatás – és speciálisan a súlyosan sérült magyar közoktatás – országos méretű lelepleződése. Kiderül, hogy a király meztelen. Online módon nem lehet a tananyaggal "rendesen" haladni. Ennek azonban az az egyszerű oka, hogy "normál" körülmények között sem lehet valójában a tananyaggal haladni. Már ha haladáson a tudás gyarapodását értjük. Az egész közoktatás lényege: rengeteg energia pazarlása egy látszat fenntartására. Ez a látszat most robbanásszerűen lepleződik le – elsősorban a szülők előtt. A kérdés, hogy érdekel-e ez valakit, vagy csak az a fontos, hogy ne legyen fennakadás a lepapírozásban.

A gondoskodó

– Ma felhívott a Kocsis Máté.
– A Kocsis Máté?
– Ja, ő valami a pártban vagy a KISZ-ben vagy micsoda. A titkárnője hívott fel.
– A Fideszben.
– Na ott, mindig KISZ-t mondok.
– És mit akart a Kocsis Máté?
– Hát hogy nincs-e valamire szükségem.

Szétesés előtt

Bevettem egy Panadolt, bár az van ráírva, hogy szétesést segítő rendszert tartalmaz. Arra meg pont nincs szükségem.

Mosogatós marokkó

Van ez a mosogatós marokkó, én nem vagyok nagyon jó benne. Úgy kivenni a csöpögtetőből egy edényt, hogy a többi ne mozduljon el.

Az idézetíró

Úgy döntöttem, hogy a nagy teoretikus munkáimból csak az idézeteket írom meg. Úgyis csak az marad meg belőlük.

Megmondom, mi van: nem tudjuk

Akkor most én is megmondom a tutit. Hogy mire tanít minket a vírusválság. A vírusválság arra tanít minket, hogy nem tudunk semmit. Szóval ne jöjjön nekem senki azzal, hogy mostantól ez lesz, meg az lesz, mert lófaszt se tud, nemhogy azt, hogy mi lesz. Itt vagyunk egy teljesen új szituációban, és ideje felismernünk, hogy ez az emberi állapot fundamentuma: hogy a jövő nagyjából bejósolhatatlan. Egy kicsit több nyitottságot, ideológus urak!

Hírek

Lizanka azt mondja koronavírusos videójában – amit úgy tűnik, hiába osztottam meg, mert nem nézi senki, pedig nagyon fontos –, hogy csak naponta kétszer nézi meg a híreket, és valami ilyesmit ír ma Marla is. Én meg nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy programszerűen híreket hallgattam, néztem vagy kerestem volna. Egyszerűen megszűnt ez a napilap-olvasási rutin, nem érdekel annyira a dolog. "Ne nézz annyi híradót" – ezt is tanácsolták nekem. Hát mondanom se kell, soha nem nézek híradót, amúgy tévét se. A fontos hírek mégis eljutnak hozzám. Szégyen ide, szégyen oda, nekem ennyi elég is ebből.

Autizmus és social distancing

Az autizmusra való odafigyelés napja van ma. Ha valaki azt hiszi, hogy az autistáknak könnyű a karantén, azt Lizanka felvilágosítja, hogy mennyire nem így van. A járvány mindannyiunk számára radikális életformaváltást jelent, ez mindenkit megvisel. A járvány hirtelen kiszámíthatatlanná tette a jövőt, nem csoda, ha pánikba esünk. Egy kicsit mindannyian autisták lettünk, legalábbis jobban megérthetjük azokat, akik a normális hétköznapokon is ezt élik át. Figyeljünk rájuk!

Az állampolgári nevelésről

"Soha ne igyál meg semmit, amit nem magadnak kevertél." Ez lenne az állampolgári nevelés rövid foglalata. Mondjuk, most már késő.

A nyílt diktatúra első napján

Azt mondják a bölcsek, hogy a demokráciában az a jó, hogy nem kell vér a hatalomváltáshoz. Hát most majd kell.