Mindenki

Na, nekiugrok még egyszer. Szóval van ez a Mindenki című film, amit annyira imádtatok (én annyira nem, de ez most mellékes). Tudjátok, ez az a magyar Oscar-díjas rövidfilm, aminek a végén a nagy koncerten a gyerekkórus minden tagja csak tátog, ami iszonyú blama. És ezt szolidaritásból teszik. Na. Ami viszont nincs benne a filmben, hogy ezt hogy szervezték meg. Nyugodjatok meg, nem volt egyszerű. Valami ilyesmi lehetett a mondás: "gyerekek, a koncerten mindenki tátogjon!" Szóval nem az, hogy "gyerekek, aki egyetért azzal, hogy kiállunk a társunk mellett, az tátogjon!" Pedig ez is kurva jól hangzik, és tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti szabadságát, csak éppen nem valósult volna meg a cél. Jó, de akkor hogy? Mindenki egyetértett a javaslattal? Látatlanban merem állítani, hogy nem. Pl. én se értettem volna egyet, mert azt mondtam volna (a mai eszemmel persze), hogy ilyen helyzetbe senkit nem hozunk. Mások meg biztos azt mondták, hogy "de intőt fogunk kapni". Megint mások arról beszéltek, hogy a koncert mennyire fontos, mindannyiunknak fontos, és mind veszítünk azzal, ha nem énekelünk. És mit mondtak erre az elszánt szervezők? Azt nem tudom, de bizonyosan két céljuk volt: (1) meggyőzni azokat, akik más véleményen vannak, (2) ha ez nem sikerül, akkor olyan helyzetbe hozni őket, hogy nagyon kellemetlen legyen nem együttműködni. Ez utóbbi baromi rosszul hangzik, elismerem. De sajnos nélkülözhetetlen feltétele a politikai (ja, politikai) közösségképzésnek, ami nélkül nincs eredményes harc az elnyomás ellen. (Igen, ez a poszt az érettségiről szól.)