Nyilatkozatokról

Én vágom, hogy nem kell az írónak példaképnek meg erkölcsi lénynek lennie. De hát azért csak-csak tiszteltük őket. Azt mondtuk, hú de szép, hiteles vers, és úgy éreztük, nem vagyunk egyedül. És az is van, hogy a lángoszlop és a szánalmas pöcs között elég széles a skála. Ez egy nagyon rossz nap. #nyilatkozat

A szolidaritásról

Ha magyar író lennék, és Térey-ösztöndíjat kapnék, és úgy gondolnám, hogy megérdemlem, és szükségem is van rá, meg azt is gondolnám, hogy ez nem politika, meg hogy a pénznek nincs szaga – most visszautasítanám. És ha megkérdeznék, hogy de hát mi ütött beléd, ezt válaszolnám: szolidárisnak kell lennem a bátrakkal. És most már egyszerűen nem tehetem meg, hogy felveszem a pénzt.

Oldaliság

Szóval vannak a magyar közéletben és szellemi életben ún. oldalak. Tényleg vannak. Sőt szekértáborok is. Ez baj, és ha valaki közvetíteni és tolmácsolni akar, az nagyon tiszteletreméltó munkát vállal. De az Isten áldjon meg benneteket, az, hogy a zsarnok mellé állok-e, az nem oldaliság kérdése, hanem az emberi minőségé.

Püspökökről

Hát nekem Niedermüller Péter se kutyám, se macskám, nem érdekel, hogy úgy gondolta-e, vagy hogy gondolta. De ha a Magyar Katolikus Püspöki Kar képes volt erre a mondatra nyilatkozatot kiadni, akkor kellő tisztelettel megkérdezem: mikor szándékoznak nyilatkozatban elítélni azt az istentelen hatalmat, amely immár tíz éve tiporja sárba az összes krisztusi értéket? Vagy ennek nincs ekkora súlya? Amíg ez meg nem történik, addig sajnos az marad a véleményem, hogy a fehér, keresztény férfiak persze nem "rémisztő képződmények", de konkrétan a MKPK tagjai bizony azok.

Bölcsész a piacon

Régi egyetemi ismerősömmel (hallgatótársammal) álmodtam. Valami piacon láttam meg, nagy sürgés-forgás közepette egy jókora standot állítottak fel. Kiderült, hogy másnap nyitnak, csupa élelmiszer, lelkesen magyarázta, hogy milyen jó lesz. – Na mindenesetre most bejelöltem a Facebookon, hátha bevesz.

Együttműködés

A paternalista maffia nem úgy korrumpál, hogy itt van egymillió, áruld el érte a testvéred. Nem. A paternalista maffia úgy korrumpál, hogy itt van egymillió, mert szükséged van rá, és én a barátod vagyok. Aztán egy napon, amely talán soha nem jön el, majd kérek tőled valamit. Vagy nem. De remélem, nem feleded, hogy a bajban én segítettem. Szóval nekünk, nyomorultaknak számos jó okunk lehet, hogy elfogadjuk azt a milliót. De az speciel nem jó ok, hogy nem ígértünk érte semmit.

Egymás közt

"Hát mire leszállsz, december 40.! Állj már le, kutya! Hát kutya vagy, kutya?" #legendary99

A filozófia nehézségei

Amikor ifjú egyetemista voltam, és erős vágy élt bennem, hogy megértsem a súlyos filozófiai műveket, azt mondta az én szintén nagyon ifjú tanárom, hogy minden filozófiai problémát el lehet úgy magyarázni, hogy még az ő nagymamája is megértse. Gondolom, nem Heller Ágnes volt a nagymamája (bár ő inkább csak az anyukája lehetett volna, de nem volt persze). Ez volt talán az oktatói ars poeticája. Ez a srác aztán nagy filozófus lett, meg jól meg is halt azóta. De a magyar filozófusok körében továbbra sem látom a törekvést arra, hogy a kívülállókat okosan beavassák abba a rejtelmes nyelvbe, ami a filozófia.

A mi tanszékünk

transzék #elírás

Fehérgyarmat után

"Fehérgyarmati? Hát én Fehérgyarmatot Horváth Pistától ismerem." De nem, már ő sem tudja, ki volt Horváth Pista. :( Igaz, a vizsgára nem is ezt kell tudni.
"Fehérgyarmat után elfogyott a piám, énekelve gyalog megyek hazáig."

Mátyás tér 4.

Ha meghallom a buszon, hogy "Mátyás tér", gondolatban mindig hozzáteszem, kivétel nélkül mindig: "Mátyás tér 4, a Pászty rokonánál olyan jó felvágottat ettem..." Berek Kati hangján szól ez a fejemben, és csak azt mutatja, hogy hányszor meghallgattam annak idején azt a lemezt. #legendary99

Szeretet és radikalizmus

Csak annyi kell, hogy a szeretetet tekintsük normának, és máris kiderül: a világ, amelyben élünk, abszurd és elviselhetetlen. A mindennapi kompromisszumok, amelyeket állítólag meg kell kötnünk az embert instrumentalizáló gazdasággal és politikával, valójában szétverik a világot, és szétverik a saját életünket is. A szeretetben hinni annyit tesz: radikálisnak lenni. „Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember.”

Vagyis kettő

Több NAT, mint kolbász.

Genderőrület

– Érdekes, csak felnőtt koromban fedeztem fel, hogy milyen közel volt a munkahelyed az akkori lakásunkhoz. Gyakorlatilag a mi utcánkban.
– Igen, öt percre volt tőlünk. Eredetileg apádat hívták, de neki 11 forint volt az órabére, és azt mondta a főnök, hogy ha ezt megadná neki, akkor morognának a többiek. És erre apád azt mondta, hogy a felesége is esztergályos, így kerültem oda.
– Neked mennyi volt az órabéred?
– 7,60, azt hiszem.
– Mindig kevesebb volt az órabéred, mint Apáé?
– Hát a nőké mindig kevesebb.
– És ott a vállalatnál a közvetlen munkatársaid többet kerestek, mint te?
– Valamivel...
– De mivel lehetett ezt indokolni?
– Nem kellett indokolni. A nők mindig kevesebbet kerestek.
#létezőszocializmus #genderőrület

Vonaton

"Ide tetszik szólni a jegye?"

A táborokra várva

Egyre gyakrabban jut eszembe a lassan melegedő vízben békésen megfővő béka. A magyar fasizmus lényegében havonta szintet lép, de ezek a szintek nagyon enyhék, nagyon finomak. Egy nyíltan és közismerten antiszemita újságíró kinevezése az állami rádió csatornaigazgatójává olyasmi-e, ami még nem volt? Szerintem igen, mégis joggal mondjuk, hogy hiszen nem számíthattunk másra, eddig is undorító volt a Kossuth Rádió, és kibírtuk valahogy. Az, hogy a miniszterelnök útszéli módon uszít a cigányok ellen, olyasmi-e, ami még nem volt? Szerintem igen, mégis joggal mondjuk, hogy ez a megnyilatkozása harmonikusan illeszkedik bele abba, amit eddig mondott és csinált. A kontinuitást mindig erősnek érezzük, és óva intünk mindenkit attól, hogy fölöslegesen dramatizálja a helyzetet: ez még nem fasizmus, hiszen nem dugnak gumibotot a seggünkbe. Lehet találgatni, hogy hány év (hónap?) kell, hogy ez is bekövetkezzen, de még az sem lesz fasizmus, mert a koncentrációs táborokra még várni kell.

Ezt most találtad ki

Gyerekkoromban ha valaki mondott egy rossz viccet, a leglesújtóbb dolog, amivel leszólhattuk, ez volt: "ezt most találtad ki". Mert a jó viccet nem kitaláljuk, hanem az van. Mindig is volt. A szükségszerűség-esetlegesség egy fontos fogalompár a műalkotások – főleg az olyan "puha" műalkotások, mint a zene vagy a vers – értékelésekor. Az a vers, amit "most talált ki" a szerző, tehát másképp is szólhatna, nem öröktől fogva van, mint a Göncöl-szekér, az nem sokat ér.

Tudós-e vagy?

A nyolcvanas évek vége felé, amikor már nagy volt bennem az elvágyódás a történész pályáról, próbáltam elmagyarázni kollégámnak, hogy a sikeresnek mondható pályakezdés dacára miért érzem magam alkalmatlannak. "Az a bajod, hogy nem leszel egy Ránki György?" – kérdezte. "Igen" – vágtam rá, és úgy éreztem, rátapintott a lényegre. Mert csak úgy érdemes. Nem volt ebben szomorúság, rezignáció, egyszerűen tisztán láttam a korlátaimat. És ha ma megnézem, mi kell ahhoz, hogy valakit hivatalosan jeles tudósnak tartsanak – a Q1-publikációktól a nemzetközi szereplésekig, akkor nem attól szomorodom el, hogy ezek nehezen teljesíthetők. Ellenkezőleg, az az elszomorító, hogy ha összeszedem (összeszedtem volna) magam, simán teljesíthetem (teljesíthettem volna) ezeket a kritériumokat, és én lennék a mintakutató. Pedig a hozzá való tehetségem azóta se nőtt ki. Valami nagyon nincs itt a helyén.

Metróban

– Utazik is, vagy csak üldögél?
A Köztársaság téri (újabban Pápa tér) metrómegállóban ültem egy padon, és Radnóti Sándor memoárját olvastam telefonról. Vártam valakit.
– Várok valakit. Nem szabad?
– Azért kérdezem, hogy utazik-e.
– Van olyan szabály, hogy különben nem ülhetek itt?
– Hát tulajdonképpen, ha nem utazik...
– Oké, szabálykövető ember vagyok, akkor kimegyek, rendben?
– Köszönöm.
Kimentem a friss levegőre. Amúgy is kezdett a légkör fojtogatóvá válni.

Mi ez, amiben vagyunk?

eurofasizmus
#keresemaszót

Még nem

"hajléktalanokat sütöttek a zalai polgárőrök"
(-nak, szerencsére, még)

Pánikfenntartó

Félrehallás. A MÁV Zrt munkatársakat keres pánikfenntartó munkakörbe.

BÚÉK

Nem tudom, mi történt velem, hogy mikor vesztettem el a józan ítélőképességem, de most minden ésszerű megfontolás dacára úgy érzem, hogy jó dolgok fognak történni velünk a húszas években. Még ilyen optimistán nem kezdtem évet.

Egy kijózanító hír

A legújabb kutatások szerint a petárdázás mégsem gyógyítja az impotenciát.