Úgy terveztem, hogy ha nagyobb leszel, elmondom neked, hogy a tigris nemes állat. És hogy ez azt jelenti, hogy mindig azt teszi, amit helyesnek tart, nem azt, amit mások mondanak neki. Persze tudom, hogy ebben az értelemben a tigris semmivel sem nemesebb, mint a nyúl, de hát szimbolikusan értettem volna. A gyerek szerintem megérti. Boldog tigrisnapot, Barátom!

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151787185545225

Megszoktam, hogy ha kijön belőlem valami, azonnal közzéteszem. Most befejeztem egy publicisztikát, és eléggé frusztrál, hogy ki kell várnom, amíg valahol megjelenik. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151783917385225

Részlet egy csetelésből:
"azért fiziológiásan felidegesít az ilyen, de közben leszarom elvileg"

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151779755255225

A 90-es évek első felében kaptam egy audió kazettát egy gimis tanítványomtól. Emlékül készítette nekem az összeállítást, amely a kedvenc (komoly- és könnyű-) zenéit tartalmazta. Rajta volt ez a szám is, és én akkor, harminc-egynéhány éves koromban találkoztam először Janis Joplinnal. Örök szerelem lett belőle. És hát igen, a Bye Bye Baby az első, a leginkább enyém.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151775622655225

Bocsánat, hogy ilyen etikai-filozófiai összefüggésbe helyezem a dolgot, de a következőt gondolom a pedagógus béremelésről (vagy pedagógusbér-emelésről?). Ha a választások előtt néhány hónappal indul el egy béremelési folyamat úgy, hogy nem látszanak a garanciák a folytatásra, akkor ott a pedagógusok puszta eszközként vannak kezelve (plusz hülyére vannak véve). Ez emberi méltóságuk megsértése még akkor is, ha a pénz különben mindenkinek jól jön. (Jelzem, hülyére venni valakit akkor is bűn, ha az illető tényleg hülye. Csak mondom.) (Tudom, rám most az a mondás illik, amit most olvastam Borbély Szilárdnál: neked semmi se jó; ha tűvel szurkálnák a segged, neked még az se tetszene.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151774553685225

Basszus, a legszebb pillanatokban mindig fölébred az ember...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151774477620225

Amikor nyolcadikos lettem, körülnéztem a 9. kerületi úttörőházban, milyen érdekes szakkörök vannak, és némi töprengés után jelentkeztem a Nyolcadikosok klubja c. körbe. Hogy ne legyek egyedül, rábeszéltem néhány osztálytársamat is. Az első foglalkozáson két dolog derült ki: egyrészt hogy csak én és az osztálytársaim jelentkeztünk a klubba, másrészt hogy a klubvezetőnek (aki civilben a Kína Múzeum munkatársa, ha nem épp az igazgatója volt), minimális elképzelése sincs arról, hogy mi a fene történjen itt. Ránk lett bízva az egész, mi pedig nem voltunk túl fantáziadúsak. Szerencsétlenségemre csak nekem volt magnóm a társaságból, egy hatalmas, nehéz, Terta típusú szalagos magnetofon, és a többiek úgy döntöttek, hogy azt fogjuk hallgatni. Nekem tehát cipelni kellett minden alkalommal a magnót, és minden alkalommal egymás után többször meg kellett hallgatni ezt a bizonyos számot. :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151773395595225

Nálunk soha nem volt szokás kopogni, amikor benyitunk egymáshoz. Azt viszont elég hamar elhatároztam, hogy a lányaimhoz nem nyitok be kopogtatás nélkül. Így is tettem. Nem belülről jött ez, valahol olvastam, regényben vagy visszaemlékezésben, valaki leírta, hogy amikor gyerek volt, vele így viselkedtek a szülei, és ez tetszett nekem, szép, civilizált dolognak gondoltam. Amikor a legkisebb lányom először kopogtatott az én szobám ajtaján, majdnem kiröhögtem, mit marháskodik. Aztán rájöttem: megtanult valamit, amit soha nem kértünk tőle, amit ha elmulasztott, soha nem szidtuk össze érte. Pusztán a példa által. És örültem.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151766824230225

Sepsiszentgyörgyön szálltam vonatra, és egy – mint később kiderült – írástudatlan cigány emberrel kerültem egy fülkébe. Együtt utaztunk Gyergyóig, azaz több mint két órán át. Beszédes ember volt, sokat megtudtam az életéről. Végig nem hitte el, hogy én is úgy beszélek magyarul, mint ő, a számokat a biztonság kedvéért mindig mutatta az ujjaival is (mivel külföldi vagyok). Hamar kiderült, hogy megtalálta az Urat Zsolt bá és a gyergyói baptista misszió révén, és rendkívül rossz néven vette, valójában személyes sértésnek tekintette, hogy én nem vagyok hívő. Hát hogy mondhatok ilyet? Ez a legnagyobb bűn. De őszintén szólva lenyűgözött a hite és elkötelezettsége a bűn nélküli élet mellett. Biztatott, hogy menjek el Pesten az imaházba, meg fogom érezni a szívemben az Urat, és onnantól kezdve semmire sem lesz szükségem, csak Rá. Ja, ez jó lenne...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151765792880225

Az az elméletem, hogy nagyon kevés színész tud jól verset mondani. Ha hármat kéne megnevezni, aki mégis, biztosan Berek Kati lenne az egyik. Sokan nem szeretik, és azt hiszem, volt olyan korszaka, amikor tényleg elviselhetetlen volt, de igazából fantasztikus érzéke volt ahhoz, hogy hangzó beszéddé alakítsa az írott verset. Talán csak költők tudják ilyen hatásosan a saját verseiket interpretálni, de ők se mind. Weöres, Pilinszky, Nagy László, Vas István voltak talán a legjobbak.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151761512945225

Értelmezések (Tíz másodperces novella)

- Szóval ti afféle örök barátok vagytok?
- Hát, igen...
- Hogy örök-e? Azt honnan lehetne előre tudni? :)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151760962100225

A vonat elindult, többségünk 10-16 órás utazásra készül. A légkondi nem működik, a kocsi két végében két-két kicsike ablak nyitható. A kalauzok ezeket készségesen kinyitották. Na most ki fogjuk bírni, nem ez a probléma. De ha nekem az IC-n másik időpontra szól a pótjegyem, akkor keményen megbüntetnek, és igazuk van. De ha ők nem teljesítik a szerződéses feltételeket, pl. emberhez méltó utazási körülményeket, annak semmi következménye nincs. Hogy van ez akkor?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151755542915225

A miskolci Városháza előtti tüntetésen elmondott beszédem, 2013. július 12.

Kedves Barátaim!

Nem voltam itt, amikor megalakultak a Miskolci Egyetem új karai, és az egyetem valóban egyetemessé, a tudományok egyetemévévé vált. Nem is vagyok miskolci. Voltaképpen véletlenül keveredtem ide, egy gyüttment IC-docens vagyok 15 éve már. De azt én is tudom, hogy mit veszítene ez a város, és mit veszítene ez a nemzet, ha elveszne mindaz, amit elődeink munkáját követve az elmúlt húsz évben fölépítettünk. Márpedig ez valódi veszély, és azért állok itt, hogy felhívjam a miskolci polgárok figyelmét erre a veszélyre.

Az egyetemnek olyan mértékű forráselvonást kell kezelnie ebben az évben, amilyet egyetlen intézmény sem képes súlyos belső sérülések nélkül feldolgozni. Úgy vagyunk, mint hajótöröttek a nyílt tengeren: sorsot vetünk, hogy kit együnk meg. Csakhogy a hajótöröttek túlélési esélyei nőnek egy ilyen szörnyű döntés után, mi viszont a saját létfeltételeinket pusztítjuk el, amikor a pillanatnyi túlélés érdekében jól képzett oktatóknak mondjuk, hogy a viszontlátásra. Innen nézve majdnem mellékes kérdés, hogy a minisztérium belső szobáiban készülnek-e olyan tervek, amelyek meg akarják csonkítani az egyetemet, és szakegyetemmé akarják visszaminősíteni. Majdnem mindegy, hogy a minisztérium felelős vezetői tényleg úgy gondolják-e, hogy a bölcsész, a jogász, a gazdász nem termel GDP-t. A kivéreztetés önmagában is megoldja ezeket a problémákat, nem is kell sokat várni.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tudnám, hogy kiszámíthatatlan következményei lehetnek annak, ha összeomlik a város egyik legnagyobb munkáltatója.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tudnám, hogy mit jelent az, hogy diákváros. Hogy mit jelent a város kulturális arculata szempontjából az, hogy bölcsész, jogász, gazdász, zenész, egészségügyi és igen, mérnökhallgatók tömegei élnek, művelődnek és szórakoznak e falak között.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, tisztában lennék azzal, mit jelent a lokális identitás szempontjából az, hogy történészek és irodalmárok kutatják a város múltját. Hogy hogyan segíti a szociális problémák feltárását és megoldását az, hogy a városban elismert társadalomtudományi és jogtudományi központ működik. Hogy mit jelent a város kulturális élete számára az egyetem zeneművészeti intézete. Hogy mit jelent a város közoktatása számára az, hogy az egyetem pedagógiai központ is.

Ha én lennék Miskolc város politikai vezetője, mindezeken túl azt is tudnám, hogy ha így megy tovább, akkor a város majdan megírandó történetében külön fejezet fog foglalkozni a 2013-as évvel ezzel a címmel: A hanyatlás kezdete. És nem lennének kétségeim afelől, hogy ez a fejezet meg fogja nevezni azokat, akik abban az időben Miskolc város politikai vezetői voltak.

Kedves Barátaim! De vannak itt még súlyosabb összefüggések.

Ha én lennék a miniszterelnök, mindenekelőtt megpróbálnék nemzeti méretekben gondolkodni. Látnám, hogyan válik az északkeleti térség Magyarország Afrikájává. A nyomor, az elesettség, a kiszolgáltatottság, az elkeseredés és az egymás ellen feszülő fékezhetetlen indulatok régiójává. És tudnám, hogy a nemzet nem mondhat le büntetlenül több százezer, ha nem millió nyomorultról, mert ezzel kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen konfliktusok magját veti el.

Ha én lennék a miniszterelnök, tudnám, mit jelent ebben az összefüggésben az, hogy egyetemes egyetem van Borsodban. Tudnám, hogy a nyomorból az emberhez méltó élet felé az oktatáson át vezet az út, és a Miskolci Egyetem perspektíva, továbbtanulási lehetőség a régió tehetséges fiataljai számára.

Ha én lennék a miniszterelnök, tudnám, hogy a közoktatás kulcsfigurája a pedagógus, és hogy a helyi tanárképzés mással nem pótolható erőforrás, ha azt akarjuk, hogy az iskolák a mainál jobban a helyzet magaslatán álljanak.

Ha én lennék a miniszterelnök, tisztán látnám, hogy a Miskolci Egyetem kivéreztetése az északkelet-magyarországi régió halálos ítélete lenne, és visszariadnék ennek beláthatatlan következményeitől.

Kedves Barátaim!

Mi, akik itt összegyűltünk, pedagógusok, szülők, diákok és volt diákok, miskolci demokraták, mindezzel tisztában vagyunk. Most egyet tehetünk, de azt tegyük is meg. Gondolatban fogjuk meg egymás kezét, és fogadjuk meg, hogy nem mondunk le az egyetemről, nem mondunk le a Földesről, nem mondunk le az iskolákról. Fogadjuk meg, hogy nem mondunk le a jövőről.

http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/a-miskolci-v%C3%A1rosh%C3%A1za-el%C5%91tti-t%C3%BCntet%C3%A9sen-elmondott-besz%C3%A9dem-2013-j%C3%BAlius-12/10151526047532689

Úgy szeretnék verset írni, hogy ülök a kocsmában, előttem a pálinka, és közben ihlek. Ez olyan romantikus lenne. Ámde már az első feles után annyira elálmosodom, hogy a maradék ihlet is elszáll. Az élet nagy, feloldhatatlan ellentmondásai...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151752500035225

Néha veszek egy szezámmagos rántott szeletet a Tiszain, és mindig elbűvöl, hogy mennyire dominál a szezámmag (finom) íze ebben a termékben. (KI világra szóló – de némileg kínos – felfedezései c. sorozatunk újabb darabját olvasták. Köszönjük.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151752089830225

Az miért van, hogy minden kedves, derűs, barátságos emberről kiderül, hogy ájultan hisz valami őrültségben (a reinkarnációban, a magyarok sumer eredetében, a cékla csodatévő erejében, mindegy)?

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151751702995225

Béke volt a Pride-on. Nem úgy, hogy nem volt összetűzés, hanem hogy tényleg. A lelkekben. Örülök, hogy elmentem. Nyomát sem láttam semmi olyasminek, amit magamutogatásnak szoktak nevezni. Derű volt és nyugalom.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151740826145225

A mittudomén tartja fönn az elnyomás rendszerét. Mittudomén, kinek van igaza, különben is mindenki hazudik, ázik a fürdőszobám, nincs most időm politikai baromságokra.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151735112680225

"...korai öregség, elmebaj..." Még mindig a Tiszai. Öregember, öregasszony bölcsis korú gyerekekkel. Nyilván mindketten lényegesen fiatalabbak nálam.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151734969955225

"Kocsma után első a család" - hallom egy vidám társaságtól a Tiszai melletti kricsmiben, hová meglepő módon most tértem be először. Van jó pálinkájuk olcsón, de nincs ásványvizük, ami azért fura.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151734889025225

Paprikás csirkét enni műanyag késsel és villával.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151732895015225