Mintha magadnak

Egy időben — konkrétan 2014–2018 között — végstádiumú daganatos betegek között önkénteskedtem a miskolci hospice-ban. Egy alakalommal már vagy negyed órája próbáltam kényelmesebbé tenni egy néni pelenkáját, amikor ezt mondta: próbálja úgy, mintha magának csinálná. Nem lehetne úgy? Akkor én ezt nem éreztem nagyon találó megjegyzésnek, mert úgy gondoltam, és talán úgy is volt, hogy igazán megtettem mindent, ami tőlem tellett. És mégis: ez egy nagyon jó maxima. Csináljuk úgy, mintha magunknak csinálnánk. Mérjük úgy a húst, tanítsuk úgy a gyereket, intézzük úgy az ügyeket — mintha magunknak csinálnánk. Talán könnyebb lenne az élet.

Régen jobb volt

Régen minden jobb volt (kivéve ugye a császárkörte). Például a Tiszain volt egy resti, ahol szilvát és Borsodi Borostyánt ittam a túrós csuszához. Az egységből mára csak a kocsma maradt, amiről azonban ma megtudtam, hogy 7-kor zár. Ez a világ megérett a pusztulásra.

Miért pont a pedagógusok?

Azért basztatják pont a pedagógusokat, mert ők az egyetlen ellenállók ebben a kurva országban. Fogalmam sincs, miért van ez így, de történelmileg így alakult. És most büszke vagyok, hogy pár éve beléptem a PDSZ-be 

Just normal

Végtelenül untat Magyarország fasizálódása. Ez valószínűleg baj. A barátaim naponta többször felháborodnak, én meg úgy érzem: just normal.

Sándorunk

Ha tényleg azért került Pintérhez az oktatás, hogy megrendszabályozza a pedagógusokat, az nagyon jó hír. Azt jelenti, hogy a pedagógus tényezővé vált, és tekintélye van. És pontosan ez a dolga.

A versengésről

A versengés mint olyan nem egyszerűen káros, hanem egyenesen ez az oka ennek az egész szarnak. A válasz a kérdésre, hogy "mondjátok, mért van így".

Az ember mint elefánt

Az ember is olyan, mint az elefánt. A vakokról szóló példázatban. Van, aki csak az egyik munkájában látja, van, aki csak a másikban, van, aki csak, amikor szórakozik. Van, aki csak a sikereit látja, van, aki csak a kudarcait. Van, aki csak az alkotásait, van, aki csak a Facebook-posztjait. És mind azt hiszi, hogy ismeri. Pedig az ember ezerarcú és kiismerhetetlen.

János, legyen

Én azt hittem, ez valami posztmodern genderőrület, hogy férfiak női szövegeket énekelnek, és fordítva. De Fekete Pál is annak idején (30-as évek?) micsoda szenvedéllyel énekelte, hogy János, legyen fenn a János-hegyen...