Egy időben — konkrétan 2014–2018 között — végstádiumú daganatos betegek között önkénteskedtem a miskolci hospice-ban. Egy alakalommal már vagy negyed órája próbáltam kényelmesebbé tenni egy néni pelenkáját, amikor ezt mondta: próbálja úgy, mintha magának csinálná. Nem lehetne úgy? Akkor én ezt nem éreztem nagyon találó megjegyzésnek, mert úgy gondoltam, és talán úgy is volt, hogy igazán megtettem mindent, ami tőlem tellett. És mégis: ez egy nagyon jó maxima. Csináljuk úgy, mintha magunknak csinálnánk. Mérjük úgy a húst, tanítsuk úgy a gyereket, intézzük úgy az ügyeket — mintha magunknak csinálnánk. Talán könnyebb lenne az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése