Megint az életkorról

Egyszer, jó pár éve leültem sörözni egy fiatal nővel. Alig ismertük egymást, és hát éppen azért ültünk be a sörözőbe, hogy ezen változtassunk. Megkérdezte, hány éves vagyok, mondtam, 56. És milyen 56 évesnek lenni? – kérdezte nevetve. Utólag kielemezve azt hiszem, a hülyének tűnő kérdés valójában jólesett. Mert nem úgy nézett rám, hogy na itt ül egy öreg pasi, hanem hogy itt ül egy pasi, aki nem volt mindig 56, és nyilván élmény neki, hogy ennyi lett. :D Szerintem ez egy elég ritka attitűd.

Egy szó

epigonoszság

Magadra ismersz?

Azt mondják, jó az, ha az ember magára ismer az irodalmi művekben. Igen. Néha viszont kifejezetten bosszantó. Hogy jön ahhoz egy másik ember, még ha író is, hogy ugyanolyan élményei, gondolatai legyenek, mint nekem? :)

Antik

Egyszer egyedül beültem egy kis presszóba a Podmanitzky utcában. Alig volt vendég, egy fiatal nő volt a felszolgáló. És most, amikor Natália Szeifert könyvében az Antikról olvasok, kényszeresen ezt a presszót képzelem el, pedig ez egyáltalán nem volt antik, csak hát ott volt. És ahogy haladok a könyvben, egyre fontosabbá vált, hogy kiderítsem, a Podmanitzky melyik szakaszán is van az Antik. (Vagyis hogy melyik is a Körút pártatlan oldala.) És igen, a páratlan oldal a Körút külső széle, és a Podmanitzkynak arról a szakaszáról van szó, amelyik a vasút mellett fut. :)

Update: Nati könyvében az Antik nem is a Podmanitzkyben van, csak arra.

Tragédia

Ez egy Kis János a lagziban. Úgy is fogja végezni. De ettől nekünk nem lesz jobb.

A vallás mint nyelv

A hit: elköteleződés. A vallás pedig az a nyelv, amelyen ezt az elköteleződést végiggondoljuk.

A megalkuvásról

Én nem alkuszom és nem harcolok. A harc a megalkuvás.

A reményről

Nem abban reménykedem, hogy a Fidesz megbukik jövőre, hanem hogy megőrizzük emberi arcunkat. És ezért tehetünk is ezt-azt, pl. amit Mécs Imre kért akkor: mindenki fogja meg a mellette levő kezét.

Állatkertben

Ma állatkertben jártunk, és a következőket láttuk:
1. folyamatosan smároló jegesmedvéket (a feleségem szerint idegalapon vannak, azért csinálják, de ez nagyon illúzióromboló értelmezés),
2. egy édes madarat (kea), aki kiszúrta magának a feleségem a rács mögött, addig követte, amíg ő végre észre nem vette, és akkor elkezdett neki száraz leveleket és ágdarabokat hordani és kituszkolni a kerítésen,
3. egy kecske és marha közötti állatot, név szerint takint, aki Bhután nemzeti állata, és tényleg tökre buddhista feje van,
4. nemrég született kiselefántot szopni,
5. fejjel lefelé lógva kajáló lajhárt,
6. idegesen körbe-körbe járkáló tigrist.
Összességében az állatkert minden lenyűgöző állata ellenére elég szomorú hely.

Együttlét

2018 szavának az együttlétet választottam. Egész ideológiám van rá, hogy miért. 😃 Az agora, a közéleti cselekvés lehetősége, úgy tűnik, végleg ( = hosszú időre) megszűnik. Elsősorban Magyarországon, de félek, hamarosan Európa szerencsésebb régióiban is. A jégkorszakra készülünk. Ebben a helyzetben különösen fontossá válik a társaság. A beszélgetés, az ölelés, a kézfogás, a közös hallgatás, a közösen elfogyasztott étel és ital. Részben azért, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. De azért is, hogy megőrizzük elkötelezettségünket, értékeinket, az identitásunkat. Hogy megőrizzük a reményt.

Irritáló szavak

Kevés irritálóbb dolog van, mint listát készíteni az irritáló szavakról. Itt is az érvényes ugyanis, amit BI mondott egyszer (idéztem már egy emlékező írásban): "Nem az a fontos, hogy milyen büdös a láb, hanem hogy kié." Béke!

Mertem nagyot álmodni

Azt álmodtam, hogy én voltam a miniszterelnök, és ebédre vártam Macront és Merkelt. Macron már ott volt, anyám lakásában volt az egész, kihúztuk az ebédlőasztalt. De nagyon feszengtem, mert tudtam, hogy fogalmam sincs a protokollról, és biztos rendesen fel is kellett volna öltözni.

Nemde a pogányok is...

Ha el akarunk gondolkodni Orbán mostani cikkén, idézzük föl ezt az igét, és próbáljunk választ adni a kérdésre: mit is jelent kereszténynek lenni? És mit jelent európainak lenni, ha annak meghatározó eleme a kereszténység?

"Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes."

Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

http://magyaridok.hu/belfold/meg-kell-vedenunk-kereszteny-kulturat-2609896/

A NER-ről

Van egy közeli ismerősöm. Igazából imádom azt az egyszerű őszinteséget, amivel megindokolja, miért szereti Orbánt.

1. Mert a Kádár-rendszerben jobb volt, és Orbán végre azt hozza vissza.
2. Mert Orbán szemben áll a katolikus egyházzal, amely a migránsokat pártolja.

Ez a beszéd, hagyjuk a süket dumát az értelmiségre!

Összeomlás

Az imént iszonyú robajjal összetört alattam a szék. Tudni kell, hogy hosszú évek óta egy ócska zöld műanyag kerti széket használok nagy megelégedéssel.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, a pszichológusom karácsony előtt már nem fogad.

Tutti Buli

A színpadon egy idióta mosolyú óriáscsecsemő a Nem adom, nem adom, a szívem másnak nem adom című világslágert énekli, könyörtelenül végigénekli mind a 417 strófát. A bárpultnál egy húszéves csaj vonaglik a zenére, közben igyekszik sík részegre inni magát. Menni fog neki. Mindeközben a hetven pluszos közönség vidáman csápol. #TuttiBuliJessyvel

A titok

"Hogyan legyünk boldogabbak? Szeretkezés, meditáció, pozitív érzelmek fejlesztése." #félreolvasás #stresszkezelés

A tanárképzés feladatáról

Ma – és valószínűleg még hosszú távon – a tanár nem kerülheti meg a kiélezett dilemmát: azt tegye, amit előírnak számára, vagy az irgalmasság munkáját végezze: tanítsa a tudatlanokat. Vajon nem az-e a tanárképzés elsődleges feladata, hogy ezt a dilemmát tudatosítsa, és megerősítse a ránk bízott fiatal lelkek melletti elkötelezettséget? Fáraszt minden olyan diskurzus a tanárképzésről, amely egészségtelenül túlhangsúlyozza a hatalom által konstruált szabályozókat.

Az öregség tele

"...hogy most már minden utoljára van,
hogy az öregség tele behavaz" -- írta Petri nem tudom, hány évesen. De amikor meghalt, 57 volt.

Látlelet

– Ostoba, kicsinyes és komplexusai vannak.
– Aha. A magyar politikai élet mozgatórugói ezek.
#beszélgetéseink

A helyesírás értelméről

A közszolgáltatás komplex kompetencia, életpálya-program és oktatás technológiai fejlesztése

Ez a KÖFOP-2.1.1-VEKOP-15-2016-00001 kódszámú pályázati kiírás címe. De most nem ez az érdekes, hanem hogy jól lehet demonstrálni vele a helyesírás értelmét. Ha ugyanis valamiféle szabályt követett volna a cím leírása, akkor most legalább sejthetnénk, hogy ez WTF.

Mackósajt

Azt álmodtam, hogy elmeséltem az álmom valakinek, aki meg akarta fejteni.

Házias mértékegységek

Tudományos módszerrel megállapítottam, hogy egy nagyobb korty kb. 3 centnek felel meg. (A vizsgálathoz vizet használtam, a félreértések elkerülése végett.)

Melyik a kisebb rossz?

Vicces. Pár éve még azzal próbálták eladni demokrata körökben a Fideszt, hogy még mindig jobb, mint a Jobbik. Most ugyanott azzal próbálják eladni a Jobbikot, hogy még mindig jobb, mint a Fidesz. Szegény, szegény Magyarország!

Az ördögről

Az ördöggel nem szövetkezünk. De nem azért, nehogy piszkos legyen a kezünk. Nem. Hanem azért, mert az ördög mindig sokkal erősebb nálunk, és megesz minket reggelire a piszkos kezünkkel együtt.

Most halottam a buszon

-- Melyik egér jár két lábon?
-- Nem tudom. Egyik se.
-- De, a Miki Egér. És melyik kacsa jár két lábon?
-- A Donald?
-- Nem, mindegyik.
#mosthallottamabuszon

Kelet-Európa

Megírtam már máskor is, de nem árt néha hangsúlyozni. Ez Kelet-Európa. Itt börtönökben alakulnak a kormányok, a miniszterek meg börtönökben végzik. Ha nem az akasztófán. Ez persze a hatalom csúcsain soha nem érdekelt senkit, ami nyilván így normális. Viszont a középvezetők és hivatalnokok helyében azért jobban szoronganék hatalmaskodás közben. Nem lehet tudni, hogy a titkárnőből nem lesz-e miniszter egy szempillantás alatt.

Imre bácsi

-- Jó estét, Imre bácsi, már nagyon hiányoltam. Nem is tudom már, melyik lánynak panaszoltam, hogy hová tűnt ez az Imre bácsi. De ő mondta, hogy nem hagy itt minket. Hát hogy van? Mi újság az egyetemen?

Azt hiszem, Kati néni az első, aki Imre bácsinak szólít. Jócskán túl van a hetvenen.

A perceptuális tanulásról

Az észlelés iskolázottsága minden kompetencia fontos összetevője. Egy példa. Megyünk az utcán, van ott egy biciklitároló biciklivel. M előkapja a fényképezőgépet. Mi lehet ebben olyan érdekes? – gondolom magamban. De aztán belelesek a kijelzőbe, és már látom, hogy a bicikli és az árnyéka milyen szép figurát rajzolnak ki együtt. Mindent keresőn át látok – mondja M. Hát erről van szó.

Vasúton

Száz stadiont, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd lepjék el a világot,
Mint testet az egerek.

Írás a disznón

Szalonnanáci #alkotófélreolvasás

Hatvan felé

ízületi vállalkozás #félreolvasás #hatvanfelé

Az utolsó dilemmája

Van úgy, hogy nem kéri el. De ha elkéri a kalauz a félárút, akkor könyörtelenül ki is tölti. Kivéve amikor már csak egy rubrika van. Ilyenkor feltámad a lelkiismeret, és azt mondja: jaj, de tele van, ossza be azt a keveset.

Egy nem-karteziánus esszé

Gondoskodom, tehát vagyok.

A legújabb hatalmi harc kérdéséhez

Még egyszer nekifutok, hogy összefoglaljam, hogy értelmezem a Fidesz-Jobbik csatát. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, meg akarom mondani a tutit. Nem akarom, nem tudom, minden mondatom elé odaértendő, hogy szerintem.

Szóval az elmúlt években a Fidesz – kihasználva az ellenzék bénaságát és morális válságát – sikeresen építette fel az egypártrendszert (NER, centrális erőtér) Magyarországon. Ma a demokratikus oldalon látszatéletet élő szellempártok vannak, amelyek ennek az egypártrendszernek a statisztái, és semmilyen értelemben nem jelentenek alternatívát. Egy párt maradt az ellenzéki oldalon, a Jobbik. A Jobbik helyzete eleve különbözött az ún. baloldalétól, amennyiben markáns ideológiával és működő tömegkapcsolatokkal rendelkezett, továbbá a Fidesz törekvése az ellenzék szétzúzására őket nem érintette. Ehhez járult aztán Simicska támogatása, ami a pártot egyrészt tovább erősítette, másrészt egy maffiaharc fedőszervévé tette. Akárhogy is van, ma a Jobbik Orbán egyetlen szervezett ellenfele, és eléggé természetes, hogy Orbán keresi a jogi eszközöket a párt megsemmisítésére vagy legalábbis meggyengítésére. A mostani akció nem az első ebben a műfajban.

Támogassák-e a demokraták a Jobbikot? Szerintem a demokratáknak olyan ügyeket kell támogatni, amelyek alkalmasak a közvélemény felrázására és a tömegek mozgósítására, azaz arra, hogy hozzájáruljanak egy ütőképes ellenzéki (és demokrata) politikai szerveződés létrejöttéhez. A Jobbik elleni támadás egyrészt nem tűnik ilyennek, másrészt ha mégis kiderülne, hogy ilyen, annak inkább lenne oka szélsőjobbos eszmék iránti fogékonyság, mint a jogállam melletti elkötelezettség. Egy ilyen mozgalom vagy szolidaritási akció csak a demokratikus baloldal további felmorzsolódását segítené elő, miközben az autokratikus maffiaállam megszilárdulását nem tudná megakadályozni.

Romló címjegyzékek

Éves rendszerességgel – ha nem gyakrabban – változik meg az emberek ímélcíme, de olyan szinten, hogy visszapattannak róla az üzenetek. Címjegyzékek értéktelenednek el rohamos gyorsasággal. Ennek tipikus oka a munkahelyek nevének vagy egyszerűen csak a munkahelyhez tartozó domének megváltozása, kisebb részben pedig a szolgáltatóváltás (szolgáltató által adott domének esetében). Ez szerintem nem normális dolog. Borzasztó fontos lenne, hogy legyen az embereknek stabil (nem a munkahelyhez és nem a szolgáltatóhoz kötődő) ímélcíme. (Igaz, egy ideje én is munkahelyhez kötődő domént használok a címemben – tanarkepzo.hu –, csakhogy ez a domén magántulajdonban van, történetesen az enyémben, és nem fog megváltozni attól, hogy esetleg a munkahelyem felveszi Gömbös Gyula nevét. Csak viccelődöm, nincs ilyen terv.)

Maffia

Hát én nem vagyok egy politikai clairvoyant, de nem úgy van, hogy ez a Fidesz-Jobbik ellentét valójában nem más, mint maffiaháború Orbán (Mészáros Lőrinc?) és Simicska között? És hogy ebbe kár belekeverni olyan fogalmakat, mint jogállamiság (ami már régen nincs) vagy pártállam (ami meg persze, hogy van)?

A mindent elborító irigységdiskurzusról

Korábban írtam egy posztot arról, hogy különbség van aközött, hogy egy párt valamit helyesnek tart, illetve hogy azt a választási kampány szolgálatába állítja. Általánosságban írtam, mert általánosságban tartottam igaznak. De ma láttam a DK aláírásgyűjtőit, és muszáj konkrétan is szólni erről. Etnikai alapon nem adunk és nem veszünk el állampolgárságot. Ez volt az elvi álláspontom attól kezdve, hogy a kérdés felmerült, és ezt gondolom ma is. Továbbá azzal is teljesen egyetértek, hogy aki nem viseli a kockázatot, az ne szólhasson bele. De ha egy párt ma ezzel kampányol, az abba az idegenellenes és irigységdiskurzusba illeszkedik, amit a Fidesz gerjeszt. Elkeserítőnek tartom, hogy minden párt azt keresi, mivel lehet a választók legalantasabb indulatait felkorbácsolni. A kormány és az ellenzék két oldala együtt teszik tönkre az országot.

Vannak jó pillanatai

– Ez az X borzasztó buta, de nem mindig idegesítő.
#beszélgetéseink

Tanári szorongások

"Amikor tudatosult bennem, hogy... hamarosan egész osztályokat kell majd tanítanom, öklendezni kezdtem..." (Tendenciózus félreolvasás "ötletelni" helyett.)

Könyökbajok

Újabban nem ülök le a tömegközlekedésen, vegyük úgy az egyszerűség kedvéért, hogy ez adventi jócselekedet vagy böjt. De még ebben is van testi öröm: nem kell egy fájdalmas mozdulattal föl-le venni a hátizsákot. #teniszkönyök

Történelmi film

-- Nem értem, mért használ itt mindenki hagyományos butatelefont. Ez egy 16-os film.
-- Talán kosztümös történelmi filmnek számít.

Zongorázok

Annyira konkrétan el tudom képzelni, hogy zongorázok. (Soha nem is próbáltam, továbbá botfülem van.)

Hogyan tovább?

Nehéz belenyugodni, hogy életem hátralevő részét egy nyomorult diktatúrában kell leélnem. Ha a hazámat kézben tartó bűnszövetkezet ázsiai nagyhatalmak üzletfele, az van akkora csapda, mint ha katonai megszállás alatt lennénk, ahogy egykor. Visszatérő gondolatom, hogy katasztrófákra várva eljöhet az a pillanat, amikor nem a katasztrófa elkerülésén kell agyalni – mert azt már elcsesztük –, hanem azon, hogyan éljük túl a katasztrófát. De ezt főleg a világ sorsára értettem. És valahogy a távoli jövőre gondoltam, vagy legalábbis a következő generációra. De most a saját életemről van szó, ebben az országban.

Volt egyszer...

Volt egyszer egy Magyarország... Kéne csinálni egy filmet ilyen címmel – otthonos helyekről, szabadságszeretetről, összetartásról, emlékezetről.

Félreolvasás

Mariana Árok tér (Márton Áron)

Attól még nem biztos

– Ez hülyeség. Ezt én nem értem – mondtam valamikor 1980 magasságában húszas éveim elején egy (nem árulom el, milyen) megbeszélésen.
– Attól még nem biztos, hogy hülyeség – jegyezte meg halkan, ahogy szokta, té, a bölcs nő.

Hát meg

Imre, hát megleltem hazámat...
#félreolvasás #sajátnévhatás
#hiábaismeremszázéve

Rím

"mint a sima tó, oly simogató" A legvacakabb giccsben is találunk gyöngyszemeket. :)

A morál mint kompetencia

A rossz cselekedetek -- archaikus kifejezéssel: a vétkek -- részben kétségkívül a rossz vagy bűnös hajlamokból faladnak, mint például a kényelemszeretet, a gyűlölet vagy a bosszúvágy. Ilyen bűnös hajlamokat kanonizált a keresztény hagyomány hét főbűn néven. Ezen attitűd jellegű tényezők mellett azonban fontos szerepet játszanak rossz cselekedeteinkben a kognitív tényezők is, vagyis az, hogy sokszor egyszerűen nem tudjuk, hogyan kell jól cselekedni. Pl. nem rendelkezünk azokkal a technikákkal, amelyekkel megfékezhetnénk saját agresszív indulatainkat, vagy nem tudjuk, hogyan kell egy adott helyzetben segíteni, ezért inkább meg se próbáljuk. A rossz cselekedetek elkerüléséhez azonban még egy további kognitív elem is szükséges: az a bizonyos hallgatólagos összetevő, amelyet leginkább helyzetfelismerésként jellemezhetünk. Vagyis nem elég tudni, hogy mi a rossz, és nem elég ügyesnek lenni ahhoz, hogy meg tudjuk tenni a jót: azt is tudnunk kell, hogy egy adott helyzetben egy adott cselekedet konkrétan rossz-e. Ezt a tudást csak tapasztalati úton szerezhetjük meg, azaz úgy, hogy sokszor cselekszünk jól vagy -- szükségszerűen -- rosszul, és reflektálunk rá. És persze sokat segíthet ebben a folyamatban a történetek, pl. a művészet által kínált kvázi-tapasztalat is.

Kati néni

-- Azt nem tudom megbocsátani nekik, hogy elhamvasztották.
-- Miért?
-- Megérdemelt volna egy szép temetést. Beletették abba a dobozba. Ez lett a testéből.
-- Ha eltemetik, akkor mi lesz a testéből? Az se szebb.
-- Hát nem.
-- De ha igaz, egyszer majd újra élünk, és visszakapjuk a testet.
-- Igen. Ha igaz... Én vallásos voltam mindig, jártam temploma rendszeresen. Hiszek Istenben, de nem mindent hiszek el.
-- Mit nem hisz el, Kati néni?
-- Hát például ezt. Hogy föltámadunk.
-- Mi lesz velünk, ha meghalunk?
-- Elporlad a testünk a föld alatt.
-- Ennyi? Hát a lélek?
-- A lélek? Mit érünk vele a test nélkül?
-- ...
-- Látja, velem is mi történt. Pedig jó asszony voltam, mindig csak a munka, nem törődtem cicomával, szórakozással, nem kurválkodtam...
-- A betegség nem büntetés, nem válogat. Bármelyikünkre lecsaphat váratlanul.
-- Hát igen...
-- Kati néni, van, amit másképp csinálna, ha újrakezdhetné? Megbánt valamit?
-- Én igen. Megbántam.
-- Elárulja, hogy mit?
-- Nem szabad jónak lenni.
-- Ez a tanulság?
-- Hát igen. Nem csak mindig a munka...
-- Hanem?
-- Mehettem volna én is, mint a többi asszonyok... például színházba, szórakozni. Nekem is lehetett volna szeretőm, mert szép asszony voltam. Mert a férjemnek voltak. Ne higgye, hogy ő olyan jó ember volt. Most már persze mondja, hogy üres a lakás nélkülem. Akkor kellett volna...

Tamáskodás

Tamáskodási jogú tagok #félrehallás

Célokról és eszközökről

Különbséget kell tenni egy párt programja és kampánytémái között. Az előbbi a célokról szól, az utóbbi a hatalom megszerzésének eszközeiről. Jó esetben persze a kampánytémák szerepelnek a célok között, de nem minden programpont alkalmas arra, hogy kampányoljanak vele. A kézenfekvő szűrő persze az, hogy mivel lehet sok embert megnyerni. De ez korántsem az egyetlen lehetséges szűrő. Amelyik párt például a kampánya során az irigység és bűnbakképzés kártyáit próbálja kijátszani, attól a legrosszabbra számíthatunk – bármennyire egyetértünk is a meghirdetett célokkal amúgy.

Vonatokról, konnektorokról

Vonaton. Csinos, korszerű konnektor tartozik minden két üléshez. Még usb-csatlakozó is van rajtuk. Áram az nincs bennük. Semmi sem tökéletes -- mondta a Róka.

A választások tisztaságáról

Mondok két tényt. 1. Fehéren-feketén bebizonyosodott, hogy az ún. nemzeti konzultációs kérdőívekről, azok számáról hamis adatokat közöl a kormányzat. 2. Ez láthatóan senkit nem visel meg különösebben, sem a kormányt, sem a lakosságot. Akkor most mondjon valaki egy érvet: mért higgyem el, hogy a parlamenti választások eredménye valós adatokon fog alapulni.

A nap szava

öngyáva #napszava

Férj vagy fej?

A "fejátültetés"-t "férjátültetés"-nek olvastam az imént. Melyik a nagyobb baromság?

Haldoklás és félelem

A haldoklásban az a legjobb, hogy nem kell hülyeségektől félni. Nem kéne ilyen bántó dolgokat mondanom, hiszen nem haldoklom. De hát mindannyian haldoklunk, nem? Jó, legyen: az öregedésben az a legjobb, hogy nem kell hülyeségektől félni. Szóval meguntam félni. Kockacukor.

Fordítói múltam

A Google fordításairól jut eszembe, hogy amikor még kicsi gyerek voltam, tanulni akartam angolul. Volt is egy szótáram, a szomszéd néni meg kölcsönadta az angol nyelvű képes magazinjait. Első és talán egyben utolsó fordítási kísérletem tárgya a következő egyszerűnek tűnő mondat volt: "Yes, it is." A megoldásom pedig ez: "Igen, beképzelt vagy, lásd be." A megoldás 33%-ban tökéletes, már ami az "Igen"-t illeti. Hogy az "is"-ből hogyan lett "lásd be", az eléggé világos és vicces, nem is magyarázom. De hogy az "it"-et milyen sugallatra fordítottam "beképzelt vagy"-nak, az már örökre homályban marad.

Főz neki kávét

A főhős, egy pasi magányos. Csavarog az éjszakai városban, aztán bemegy egy kocsmába. Iszik. Aztán előveszi a noteszét, sorra hívja föl a nőket. Kinek ezért nem alkalmas, kinek azért. Aztán megtalálja az igazit, fölmegy hozzá, az jól leszúrja, de azért főz neki kávét. Egy csomó filmben volt ilyesmi, de most egyikre sem emlékszem.

A rutinszerű engedelmességről

Mondják, hogy a holokausztot nemcsak a politikusok és a katonák csinálták, hanem minden jegyző és vasúti állomásfőnök is, nem beszélve a csendőrökről, akik csak azt csinálták rutinszerűen, amit addig is: amit a feletteseik mondtak nekik. Ez a felismerés azonban nemcsak a nagy népirtásokra igaz. Minden politikai gazemberség így jön létre: megcsinálom, mert mégiscsak a főnököm mondta.

Szolgáld ki magad!

Egyetemista koromban abszolút magánszorgalomból gyakran látogattam HI professzor előadásait. HI szívesen mesélt anekdotákat, amelyek eredete teljesen kinyomozhatatlan így utólag, és persze lehet, hogy nem is igazak. A következő gyakran eszembe jut, pedig talán nem is nagyon szellemes. Egyszer megkérdezték Lukácsot, mit szól ahhoz, hogy Thomas Mann róla mintázta Naphta alakját. Nincs-e ezen fölháborodva? Mire Lukács állítólag valami olyasmit mondott, hogy ha meghív valakit a dolgozószobájába, beszélgetnek, akkor egészen természetes, hogy az illető kiszolgálhatja magát az íróasztalán lévő szivaros dobozból. Nem kell erre szavakat vesztegetni.

Kézenfogva?

Az emberlét nagy alapdilemmáinak egyike: ennyire hülye vagy ennyire rosszindulatú? A válasz persze szinte mindig az, hogy a kettő kézenfogva jár.

Zozi

Volt egy macskánk, név szerint Zozi. Fura rekedt nyávogása volt, pontosan olyan, mint amikor Janis Joplin a Summertime-ot énekli. (Remélem, senki nem veszi ezt úgy, mintha Janist akarnám bántani. Szenvedélyes rajongó vagyok.)

Kivel érdemes?

De most tényleg mekkora hülyeség már a Jobbikkal való összefogás? Akik ezt javasolják, nem látják, hogy a Jobbik sokkal erősebb, mint bármelyik demokratikus "párt"? Amiből ugye két dolog következik: 1. a Jobbik tökéletesen ellenérdekelt minden összefogásban; 2. ha mégis összejönne valami együttműködés, annak a Jobbik csak meghatározó, vezető ereje lehet. Miről beszélünk?

Újra eljön?

Jó, hogy vége a 20. századnak, és nem jön újra el. Vagy de.

Esernyő

21813 napot éltem ebben az árnyékvilágban úgy, hogy egyszer sem használtam esernyőt (kivéve, ha a mellettem lépdelő rámkényszerítette). De mostanában kezd idegesíteni, ha pont akkor esik, amikor ki akarok menni az utcára.

Egy tál skorpió 2

Egyre jobban tetszik ez a tál skorpió. Ideje már, hogy a Fidesz rémálma legyünk. (Nem, nem úgy, hogy találunk egy nagyon sármos miniszterelnök-jelöltet.)

Léthé

Úgy felejtem el a filmeket (a regényeket is), hogy teljesen. Nem úgy, hogy elkezdem újra, és aztán eszembe jut minden. Hanem se kép, se hang.

Paripát

A paripát evő ló. Azt mondta a lányom valamikor nagyon régen, hogy abból meséljünk neki. (A parazsat evő paripa)

Egy tál skorpió

Je suis un scorpion!

Ki dönthet?

Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy csak az dönthessen az ország jövőjéről, aki viseli is a döntés következményeit. De azért az ugye világos, hogy jelenleg se te, se én, se Romániában élő testvéreink nem dönthetünk az ország jövőjéről.

Viszonylag

A viszonylag tiszta lelkiismeret kora.

A nemi erőszakról

Sokan még ma is azt hiszik, hogy a nemi erőszak és általában a szexuális zaklatás valamiképpen összefügg a kielégítetlen nem vággyal. Miközben egyre jobban látszik, hogy sokkal több köze van egyfelől a hatalomhoz, másfelől a frusztrációhoz. Nekem szerencsém volt, mert az első találkozásom a nemi erőszak problémájával az volt, amikor Soames megerőszakolta Irene-t. Gyerek voltam még, de teljesen lejött, hogy a pasi idegalapon volt, és a durvulást nem a vágy, hanem a sértettség váltotta ki.

Újságolvasásról

Már az idejét sem tudom, mikor olvastam utoljára nyomtatott újságot. Nem vagyok erre büszke, de így alakult. A Népszabadság megszüntetése mégis személyes fájdalom volt: eltűnt az utolsó napilap, amely még olyan volt, mint egy komoly (szeriőz?) orgánum. Most viszont hirtelen elkapott a vágy, hogy mégis újságot olvassak. Olyan cikkeket, amelyeket nem az ismerőseim megosztásai tolnak elém, hanem egy általam választott lap szerkesztői, és nem akkor, amikor éppen előkapom a Facebookot, és persze nincs türelmem semmihez, hanem amikor tudatosan rászánok erre némi időt. És ma vettem egy ÉS-t. Széttártam, és újságot olvastam. Izgi.

NOSZF

A 100. évfordulóról nekem valamiért ez tolakszik az emlkezetembe. Talán 77-ben lehetett, de az is lehet, hogy később volt egy nem annyira kerek évfordulón, hogy a tévében okos embereket kérdeztek meg, mit is jelent nekik a "NOSZF". Nyilatkozott a neves és egyben méltán népszerű filozófus is, és bonyolult fejtegetésbe kezdett arról, hogy ugye van ez az elidegenedés, és az októberi forradalom volt az első komoly kísérlet arra, hogy ezt világ méretekben felszámolja. És én eléggé marxista, sőt leninista voltam akkoriban (amennyire 19 évesen az ember valamilyen ista lehet), meg tudatlan is persze, de emlékszem, hogy ez azért még nekem is sok volt.

Para

Egy tükörfordítás: fél-katonai = para-militáris.

Ha ketten mondják ugyanazt...

A képernyőn egy vers. Szerző nélkül. Valamiért azt gondolom, egy kortárs fiatal. De valahogy nem állnak össze a képek, nem rossz, de olyan szedett-vedett. Aztán látom a költő nevét is: Petri. Ó, igen. Nagyon szép vers. Tényleg.

Visszajönnek

Annyira utálják a kommunistákat, hogy még a kommunizmus visszaállítását is támogatnák, hogy megszabaduljanak tőlük.

With God on our side...

Egy mindenki által köztudottan semmiben sem hívő, cinikus politikus azt szuggerálja nekünk, hogy szélsőségesen Jézus ellenes politikája maga a kereszténység. Nem tudom, volt-e a magyar történelemben olyan periódus, amikor nehezebb volt kereszténynek lenni, amikor nehezebb volt kiállni az Evangélium mellett. (Igen, a Rákosi-rendszert is beleértve.)

Nem baj, Pista!

"Nem baj, Pista!" Tegnap óta nem tudok szabadulni a Radnóti Sándor-interjútól. Zseniálisan megragadta három szóban azt, hogy mi van. Hogy mi lett velünk.

Puncs

Gyerekkorom óta nem hánytam. Viszont ma majdnem kimentem a vonat vécéjébe. Megnéztem a puncs.hu weblapját.

Lakodalomíz

A füstölt kolbásznak lakodalom íze van. "Most kezdődik a, most kezdődik a tánc..." íze.

Szókereső

Rákaptam a Szókereső nevű androidos játékra. Iszonyú megalázó. Mindig azt hittem, hogy legalább szavakból jó vagyok.

Pomócsi bácsi nem megy Bogdányba

Tegnap a tévében véletlenül beleütköztem Pomócsi bácsiba, akit át akartak helyezni Bogdányba, de neki ez nagyon nem tetszett, ezért minden főnökének előadta a "Ha én egyszer kinyitom a számat..." játékot. A humor forrása az volt, hogy minden vezető fél attól, hogy kiderül róla valami stikli, ezért aztán mindenki zsarolható. De édes Istenem, micsoda stiklik! Micsoda piti semmiségek! Hol vannak ezek attól a hazugságcunamitól, amelyben mindannyian fuldoklunk?

Örülök, hogy van munkahelyem

Hétköznapi történet. Miskolcra megyek szombaton. Helyjegy nincs. Mit tehet az ember, ha be akar jutni a munkahelyére? Felszáll helyjegy nélkül, leül az üres helyek egyikére (??), és szó nélkül kifizeti a büntetést. A munkahelyem természetesen nemhogy a büntetést nem fizeti, de egyáltalán az utazást sem, mivel csak heti egy utazást finanszíroz. Azt már nem is mondom, hogy a pályaudvarról taxival megyek, mert mehetnék busszal is, csak nem akarom megvárakoztatni a hallgatókat. #örülökhogyvanmunkahelyem

Pajzs az irgalom ellen

Megvetni azt, aki pórul járt... az egyik legjobb énerősítő. Az ember elábrándozhat arról, hogy ő mennyivel jobb fej. Keményen megdolgozott érte, de megérte, és ha a másik is ilyen keményen dolgozott volna, vagy legalább összeszedte volna magát, ő se járt volna pórul. És fordítva: az énerősítés csillapíthatatlan szomja az egyik legjobb pajzs az irgalom ellen.

Meg lehet-e fogni

Oké, vannak (színész)nők, akinek meg lehet fogni a fenekét, és vannak, akinek nem. Rendben. De úgy tűnik, abban is konszenzus van, hogy akinek meg lehet fogni, annak érdemes is. Kár kihagyni a lehetőséget. Na, innentől nem értem az embertársaimat.

Atyailag nézve

Látom a hozzászólásokból, hogy van, aki nem érti, mi a baj azzal, ha a kedves úriember és csodálattal övezett művész, akinek öröm a közelébe kerülni, egyszer csak abbahagyja monológját Ibsenről, és felkínálja a farkát. Én azzal hízelgek magamnak, hogy a személyes körülményeimtől függetlenül is tudnám, hogy mi a baj ezzel. De ezt nem tudhatjuk. A körülmények fennállnak, és az a lényegük, hogy van három lányom. Tényleg nem vagyok egy szicíliai vérmérsékletű atya, de ez azért segít felfogni, hogy miről van szó.

#telenor A feleségem új telefonjába új (mikro vagy milyen) sim-kártya kellett. A telefon az én nevemen van, és pontosan tudom, hogy az új kártya aktiválásához elég, ha igazolom magam, ezért hazafelé beugrottam a Telenorhoz, hogy elintézzem. A pasi viszont a régi kártyát kérte, ami persze nem volt nálam. Hazamentem, fogtam az asszony telefonját, vissza a Telenorhoz. Csakhogy addigra már akkora tömeg volt, hogy vagy félórát vártam. A hölgy aztán gyorsan elintézte, eszébe se jutott elkérni az addigra már a zsebemben lapuló régi kártyát. És most jön, amiért ezt elmeséltem. A végén mosolyogva megjegyeztem, hogy engem ma már egyszer hazaküldtek a sim-kártyáért, láthatóan szükségtelenül. A kisasszony elnézően mosolygott. Az valahogy nem jutott eszébe, hogy a cég nevében elnézést kérjen.

“Sárosdi Lilla maga szállt be a rendező autójába. Elfogadom, amit erről mond, hogy a megszeppentségtől és a meghatottságtól eszébe sem jutott, hogy bármi baj érheti, és hogy a rendező a tudatlanságát használta ki. Akkor viszont ez a baj, erről kell beszélni, hogy egy mégiscsak felnőtt nő nem is mérlegeli, hogy egy idősebb úr miért viszi kocsikázni" – írja Hont András a HVG-ben.

Hát kedves Hont András, köszönöm szépen, úgy is, mint idősebb úr, na jó, nem úr, de férfi, szóval ha egy fiatal nőt elviszek kocsikázni, na jó nem viszem el, mert nincs is kocsim, de valahová elviszem, akkor azt nyilván azért teszem, mert le akarom szopatni magam, mert hát a férfiak már csak ilyenek, és az a csaj jobban teszi, ha ezt világosan látja, és csak akkor jön velem, ha ő is ezt akarja valami homályos okból, hát még egyszer köszönöm szépen minden férfitársam nevében.

A paráznaságról

Majdnem pontosan két évvel ezelőtt írtam az alábbi rövid szöveget, csak magamnak. A kereszténység egy ma már archaikusan csengő, de fontos fogalmát próbáltam a magam számára értelmezhetővé tenni itt a jelenben. Most úgy döntöttem, megosztom. Figyelem! Semmi olyasmit nem állítok, hogy a paráznaság azt jelenti, amit itt leírok. Csak pillanatnyilag úgy gondolom, jó volna, ha ezt jelentené.

A paráználkodás a test szexuális megalázása. Ez olyan szexuális cselekményekben valósul meg, amelyek tárgyiasítják a testet, azaz a személyiség egészéből kiszakítva eszközzé fokozzák le. Megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki a másik ember testét saját örömének eszközévé teszi a szexben, és nem törekszik a lelki egyesülésre. És megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki szexuális örömök felkínálásával akar külső dolgokat (pénzt, előnyt stb.) elérni. Megalázza a testet az, aki nem a másik embert keresi a szexben, azaz a testet “pusztán csak testnek” (dolognak) és nem a lélek templomának tekinti.

A paráznaságot az teszi bűnné kanti értelemben, hogy a másik embert puszta eszköznek tekinti, sőt saját magát is. A parázna ember dologként tekint a testére. A paráznaság bűnként való definiálása feltételezi a meggyőződést, hogy a testünk nem idegen tőlünk, azaz hogy test és lélek szerves egységet alkotnak, ezért a szexben sem csupán a test, hanem a személy vesz részt, és ennek figyelmen kívül hagyása (a személyiség zárójelbe tétele) a paráznaság.

A tanár-diák szexről

Azért az szimptomatikus, hogy amikor a tanár és diákja közötti szexről szól a vita, először mindig a hatalom jut eszünkbe, a vizsgák és hasonlók, és csak másodsorban gondolunk arra (ha egyáltalán), hogy a tanár felelős a tanítvány lelki fejlődéséért.

Slágerszövegekről

"Édes álmodás, de jő (!) a pirkadás (!)." A slágerszövegírók a 19. századi romantika nyelvezetén edződtek. Mondjuk, "a lányok és a leventék" mindent visz.

Mit ivott a Viszkis?

"Én megmondom őszintén, nekem nagyon tetszett a Viszkis. Olyan szelíd rabló volt. Hát elment a bankba, és onnan rabolt, ahol volt pénz. És olyan jóképű pali is volt. És minden rablás előtt megivott egy... valami italt, a fene tudja (a gyerek: vodkát!), nem, talán viszkit vagy mi a fenét, mindegy."

A nevekről

Neveket mondani: bátorság. Neveket követelni: felelőtlenség.

I Too

Talán hetedikesek voltunk, amikor megőrült az osztály. A hormonok, nyilván. A lányok egyre nőiesebbek lettek, rajtunk meg egyre inkább a testünk uralkodott. Miközben semmit se tudtunk a szexről. Majdnem semmit. Az a szokás alakult ki, hogy a szünetben egy-egy lányt a falhoz szorítottak a fiúk, több körben egyre többen, egyszerre talán nyolcan-tízen. A többség tehát hozzá sem ért a lányhoz, csak egymást szorították. Vágyakozva, gondolom. A lányok vihogtak, néha bosszankodtak. Én ebben soha nem vettem részt, felteszem, főleg azért, mert hülyeségnek tartottam. Nem tűnt a dolog örömszerzőnek. De egyetlen egyszer az őrület vége felé csatlakoztam. Éppen azt a lányt kapták el, akibe "szerelmes" voltam. Nem tudom már, mért éreztem késztetést, hogy én is részt vegyek benne. A lány elsírta magát, ez elég ritka volt. Azt hiszem, ez volt az első és egyetlen abúzus, amelynek aktív résztvevője voltam. (Ami korántsem jelent ártatlanságot.) De nem tudok erre szégyenérzet nélkül gondolni.

Az egyébként elég vaskalapos és hülye iskola ezt az egész folyamatot szerintem elég jól reagálta le. Egy rendkívüli osztályfőnöki órán szétszedték az osztályt. A lányokkal az osztályfőnöknő beszélgetett el, velünk, fiúkkal a hímnemű igazgatóhelyettes, aki különben nem is tanított minket. Már nem emlékszem semmire abból, amit mondott. Talán szó esett az emberi méltóságról is, de lehet, hogy ez csak utólagos konstrukció. Tény, hogy ezután már semmi ilyesmi nem volt.

Me Too 3

Volt valami játék kiskamasz koromban. Már nem nagyon emlékszem, de az volt a lényege, hogy mindenről meg kellett kérdezni, hogy szabad-e, aztán a végén meg kellett puszilni a lányt, de előbb az jött, hogy szabad-e. De aki tényleg megkérdezte, azt kiröhögték, mert ez volt a lényeg, hogy a férfi nem kérdezi meg a csók előtt, hogy szabad-e. Igen, persze, a lányok röhögték ki.

Me Too 2

Még egy okom van, hogy jó dolognak tartsam a #metoo kampányt. A "tárgyiasítás kultúrája" nem működhetne a "kollaboráció kultúrája" nélkül. Nemcsak erőszak és dominancia van itt, hanem annak elfogadása is. Az érdekvezérelt együttműködés ("mindennek megvan az ára"), a félrenézés és a hallgatás hozza létre ezt a kultúrát. A metoo hashtag és főleg a megosztott történetek ennek a közmegegyezésnek a felmondását jelentik. És pontosan erre lenne a szükség az élet más területein is: az embertelen játékszabályok megtagadására.

Ebben élünk

A tárgyiasítás kultúrája nem azzal kezdődik, hogy a Nagy Ember megkér, hogy puszild meg a farkát. Ebben élünk mind.

Körbejárnak

És körbejárnak az ágyak között, mint a pincér az asztalok között, hogy ki mit kér vacsorára. És hát van pl. briós, vaj, húskrém, kenyér, kakaó, joghurt, tejbegríz. A választék nem lenyűgöző, de nem kiosztják a vacsorát, hanem kérdezik. Kis papírral járnak körbe, arra írják fel.

Variációk a Soros-tervre

Az Egysoros Terv
"Tigrissel alszunk." (WS)

A Kétsoros terv
"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." (JA)

A Háromsoros terv
"Szeretnék egyszer, tavasszal
egészen kék vizet inni
egy csonkatorony tetején." (WS)

A Négysoros terv
"Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet." (PJ)

Az Ötsoros terv
"...a majmok értenének,
bennük még ép az elme, --
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme." (RM)

MeToo 1

Köszönet azoknak a nőknek (és férfiaknak, persze), akik csatlakoztak a #metoo kampányhoz! Hogy világos legyen: ezektől a faszkalapoktól, akikről itt szó van, mindannyian szenvedünk. Mert ezek az emberek az élet más területein is pontosan annyit érnek, mint a szexben.

Digitális jóga

Digitális jógagyakorlatok (jó gyakorlatok)

Nem kell mindig megoldás

Komolyan, nem gondoltam volna, de egyre jobban tudok azonosulni ezzel a graffitivel (-val?): "Muszáj mindig megoldást találni? Nem élvezhetnénk egy kicsit magát a problémát?"

Kösz, már megvettem

Ha rendelek valamit a neten, hónapokig azt a terméket nyomja az orrom alá a Facebook. Hát én nem vagyok egy reklámszakember, de ez nem tűnik nagyon hatékonynak.

Élmény és értelmezés

Régi mániám, hogy a műélvezetben az élmény megelőzi az értelmezést. Legalábbis ha értelmezésen valami tudatos reflexiót értünk. Előbb érezzük, hogy tetszik-e a mű, utána kereshetjük a választ, hogy miért. A legjobban az vágja haza az ízlést, ha a sémáink alapján próbálunk ítéletet alkotni.

És a reformációról. Édes fülem!

Balog Zoltán Bayer Zsolttal beszélget az Echo tévében. Kell ennél több? Nem mond ez eleget? (Méltán tartom jogomnak.)

Amikor még hajlandó voltam utazni

És milyen volt Kínában? -- kérdezte kicsi lányom, amikor hazaértem háromnapos lengyelországi utamról. Japáni utazásom csak pár nappal később volt esedékes.

Genderőrület

Ez is egy ilyen differenciálpszichológiai, pszichodiagnosztikai cucc lehet. Hogy ki mennyire szereti a nemek közötti különbségekkel magyarázni a viselkedésbeli különbségeket. Sokan szeretik az ilyen mondatokat: "azért vagyok ilyen, mert nőből/férfiból vagyok" – és az "ilyen" éppúgy lehet pozitív, mint negatív tulajdonság. Mások – pl. én – viszolyognak ettől, és ilyenkor azt gondolják: "a férfiak is ilyenek, a nők is ilyenek, vagy nem". Nem arról beszélek, hogy mi a gender-különbségekben az igazság, hanem hogy minden tudatos reflexiótól függetlenül a különbségek vagy a hasonlóságok emlegetésében leljük-e inkább örömünket.

A lányok világnapja

A lányok világnapján a Kislány Királynő medáljának feliratával üzenem minden lánynak (és mindenkinek, aki felelős értük): "Tedd azt, amit akarsz!" Ne azt, amit a szüleidtől láttál, ne azt, amit a "zord erkölcs" előír, ne azt, amit "mindenki tesz", és főleg ne azt, amit rád akarnak kényszeríteni, hanem azt, amit valóban akarsz. Ez az élhető világ nehéz receptje.

Variációk egy Weöres-strófára

Alva jár a Lábán,
Testet visz a lábán.
Utcalányok ülnek rajta
Kannás bortól kábán.
Hú, utcalányok kannás bortól kábán.

Alva jár a Kálmán,
Szakállt hord az állán.
Mért kell erről verset írni?
Mindennapos látvány.
Hú, de hülye vers! Mindennapos látvány.

Alva jár a Sátán,
Padot visz a hátán.
Öreg koldus sírna rajta,
Nincs már hely a járdán.
Hú, öreg koldus! Nincs már hely a járdán!

A rózsafüzérről

A rózsafüzér különben tényleg hatékony, de csak ha nem homeopátiás. #mostakkorezazembermingúnyolódik

Identitásválság

Én "Soros-féle szélsőliberális dolog" vagyok, de nem gyűlölöm sem a nemzetállamokat, sem a keresztény hagyományokat. Nyilván ki fognak tagani a szabadkőművesek.

Gondolatok az öregedésről

Az jutott eszembe most zuhanyozás közben, hogy már közelebb vagyok a hatvanhoz, mint az ötvenkilenchez, szóval gyakorlatilag hatvanéves vagyok. És igaz, ami igaz, az öregedés minden jelét érzem: hol itt fáj, hol ott fáj, marékszámra szedem a gyógyszereket, hol az urológusnál vendégeskedem, hol a diabetológusnál, és ahogy Ottó idézi szívesen Faludyt: persze, hogy megvan, de már nem olyan sürgető. És mégis: valahogy mindez nem kötődik össze a fejemben az életkorral, talán azért, mert sose voltam kicsattanóan egészséges. Ahogy a tettvágy sem tombolt bennem. Anyám 55 évesen ment nyugdíjba, apám 60 évesen ment volna, de egy évvel korábban leszázalékolták. Alapvetően én is mennék, de ezt inkább lustaságnak nevezném, mint fáradtságnak. Belül mintha 12 éves maradtam volna. Talán az ember nem öregszik belül. De közben eszembe jut Iván is. Valami Illyés-darab ment akkoriban, nem emlékszem belőle semmire, de öregkori munka volt, és valahogy zsidókról szólt. Iván meg azt mondta, hogy borzasztó, ha az ember megér egy ilyen szép kort, és nem alakul ki benne valami olyasmi, amit bölcsességnek lehetne nevezni.

Mai félreolvasás

És megint Freud: "üzekedésre jogosult tag" (üzletvezetésre).

Winter is coming

A közelítő télre fel lehet készülni. Tüzelőt kell gyűjteni, meg tartós élelmiszert, szigetelni kell a nyílászárókat. Terveket lehet készíteni a hosszú téli éjszakákra. Megpróbálhatjuk persze összefogással megakadályozni, hogy az idén is beköszöntsön a tél, egy okos stratégia csodákra lehet képes. De a felkészülés azért fontosabb.

Szombat van 2.

A vasárnap már csupa feladat. Persze, hogy az ember nem akarja, hogy véget érjen a szombat.

Arról, hogy mi a nacionalizmus, és hogy lehetségesek-e nem-nacionalista nemzeti ideológiák

Pár éve intenzíven foglalkoztat a nemzet, és ennek kapcsán különösen az a kérdés, hogy mi a nacionalizmus. Ez utóbbi egyebek mellett azért fontos, mert az olyan kifejezések, mint “egészséges nemzettudat” azt sugallják, hogy itt valami mennyiségi kérdésről van szó. Azaz a nemzettudat (bármit is jelentsen a kifejezés) jó dolog, de “ha túlzásba viszik”, az már baj, és hát ez lenne a nacionalizmus. Ezzel szemben jó volna valami minőségi jellemző segítségével megragadni a nacionalizmus fogalmát különös tekintettel arra, hogy megítélésem szerint a nemzet fogalma nélkül nem gondolható el egy működő demokrácia.

Hogy miért, arról most csak nagyon röviden szeretnék írni, mert máshol (itt és itt) már összefoglaltam ezzel kapcsolatos gondolataimat. A demokrácia felfogásom szerint elsősorban diskurzus és csak másodsorban szavazás. Azaz egy állam csak akkor nevezhető demokratikusnak, ha keretei között a fontos kérdések úgy dőlnek el, hogy lehetőség van arra, hogy az ellentétes álláspontok széleskörű viták során artikulálódjanak. Egy ilyen kommunikációs folyamat azonban feltételez valamiféle (hogy miféle, az fontos és nyitott kérdés) közös kultúrát, egymás megértésének igényét és képességét. Egy demokratikus állam polgárának lenni tehát nemcsak jogi-szervezeti, hanem kulturális kérdés is, és éppen ez a kettősség fejeződik ki a nemzet fogalmában. Természetesen nagyon bonyolult módon, és az alábbiakban talán lesz módom a bonyolító tényezők némelyikére kitérni.

E pillanatban úgy látom, hogy a nacionalizmus három téveszme különféle kombinációi segítségével írható le.

1. Az etnokulturális közösség elsődlegessége az állammal szemben

Eszerint a történelem szubjektumai a népek (etnokulturális közösségek), amelyek történetük egy pontján államot alapítanak. Az állam tehát e felfogás szerint akkor “normális”, ha egy etnokulturális közösség köré szerveződik, annak a “népnek az állama”. Ez történetileg természetesen teljesen téves, hiszen a történelem során az etnikailag homogén állam mindig inkább kivétel volt, és a multietnikus állam volt a szabály. De itt nyilván nem a történelem alternatív elbeszélése az érdekes elsősorban, hanem az ebből fakadó igény: minden népnek joga van a saját államhoz (vagy ennek híján a politikai autonómiához), továbbá ahhoz, hogy ez az állam etnikailag minél inkább homogén legyen. A “népek önrendelkezési joga” néven elhíresült eszme – bár nagy népszerűségnek örvend demokrata körökben – valójában ennek a torz felfogásnak a kifejeződése. Az ebből fakadó rémületes következmények vezetik el aztán a demokrata gondolkodók egy részét ahhoz, hogy vagy azonosítsák az állampolgárságot a nemzettel (az a nemzet tagja, aki állampolgár), vagy tagadják, hogy államnak és nemzetnek bármi köze lehetne egymáshoz. Mindkét felfogás felszámolja a nemzet fogalmát, amelynek lényege, hogy egyszerre politikai és kulturális természetű.

Ami a történelmet illeti, a nemzetek már kialakult állami keretek között jöttek létre “a forradalmak korában”. A rendi különbségek felszámolása alapozta meg azt az ideológiát, hogy nemcsak a kiváltságos rendeknek, hanem az állam minden polgárának van köze az államügyekhez, hogy az állam mindannyiunké, mi, állampolgárok egy közösséget alkotunk. Ennek a közösségnek a kulturális alapja Európa nemzetei esetében a közös nyelv és történelem részben valóságos, de nagyobb részben mitikusan konstruált ideológiája lett. Mivel azonban az etnokulturális közösség és az állam sehol sem esett maradéktalanul egybe, Közép- és Kelet-Európában pedig végképp durván elvált egymástól a kettő, a 19-20. század háborúi és különösen az első világháború pedig csak rontottak ezen a helyzeten, a nemzet fogalma születési hibaként hurcol magával egy értelmezési problémát (és a nacionalista torzulás lehetőségét).

Az értelmes kérdés tehát valahogy úgy hangzik, hogy hogyan lehet összeegyeztetni az etnikai alapú nemzetfelfogást (amely Európában kiküszöbölhetetlen faktum) a demokratikus állam kulturális közösségépítő (nemzetépítő) igényeivel. Szerintem ez lehetséges, de valami olyasmi, amit ki kell még találnunk.

2. Az etnikai elv kizárólagossága a nemzeti identitásban

Bár mint írtam, a nemzeti kultúra a nyelvi-történelmi hagyományok köré szerveződve konstruálódott meg Európában, és ezt mesterségesen nem is lehet megváltoztatni, de ebből nem következik, hogy kizárólag ezen alapulhat. Az etnikai elv elsődlegességéből viszont ez a kizárólagosság is következik, azaz egy etnokulturális közösség nagyon kevéssé tud befogadó lenni azokkal szemben, akik más etnokulturális közösséghez tartoznak. Holott éppen ez a befogadó jelleg jelenthetne kiutat a  nemzetfogalom paradoxonaiból. A nemzeti kultúra olyan újradefiniálására van szükség, amely ugyan az etnikai kultúrán alapul, és természetes módon foglalja magába az etnokulturális közösség határokon kívül élő tagjait is, de a nemzet részének tekinti azokat is, akik ugyan más etnikumokhoz tartoznak, de akikkel a közös állami keretek, a közös felelősség révén összekapcsolódik.

3. A többszörös nemzeti identitás kizárása

Lehet-e valaki magyar és szlovák, román és német (vagy spanyol és katalán) egyszerre? A nacionalizmus kétségbe vonja ennek a lehetőségét, holott éppen a kettős (vagy többszörös) nemzeti identitás alapozhatja meg egy befogadó jellegű nemzeti identitás (és nemzeti ideológia) kialakítását.

A Knausz-terv

Knausz Imre a világ egyik legkevésbé befolyásos vidéki egyetemi oktatója. Ez pedig Knausz veszélyes terve: HOLNAP TAKARÍTANI KELL. Ön mit gondol erről?
– Nemzeti konzultáció a Knausz-tervről –

Szombat van

Amikor az ember reggel megnyitja a Gmailt, és nincs új levél. A szombat öröme.

A New York-i partizánok

"A Fox News és más partizán hírhálózatok..."  :o

Életcél

"Az az életcélom, hogy jól érezzék magukat az emberek, ha velem vannak" – valami ilyesmit mondott egy kislány, amikor gimnáziumi tanár voltam. Nem nekem, hanem egy kolléganőmnek. Én nem is tanítottam. De megmaradt bennem, és egyre érettebb gondolatnak érzem.

Sósmocsár utca

Felhívtak a Telenortól, hogy mennék el ide és ide, és ők akkor tesznek egy ajánlatot, mert olyan hűséges vagyok. Hát jó, ma elmentem a megadott címre, a Google Maps és Sygic kombó volt a segítségemre, busszal mentem és sok gyaloglással, elég az hozzá, hogy a Sósmocsár utca közelében van az üzlet. Az ajánlat különben jó volt, elfogadtam, a jövő héten menjek újra, hogy véglegesítsük.

Vonaton

A zsúfolt reggeli vonaton egy fiatal pár mellé kellett befurakodnom. Aztán kiderült, hogy ők nem is egy pár, most ismerkedtek meg. Egy szerb lány és egy magyar fiú angolul fűzik egymást. Ez már a többedik csajozós/pasizós jelenet, amibe belecsöppenek a miskolci vonaton.

Nemtudás és remény

Egyetlen reményünk, hogy nem tudunk eleget. Mert végül is minden racionális megfontolás oda vezet, hogy minden összeomlik. Csak abban bízhatunk, hogy nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy minden eshetőséget számba vegyünk.

Reményracionális

Kitaláltam a reményracionális cselekvés fogalmát. Amikor elolvasol egy könyvet vagy megveszel egy tárgyat – nem konkrét céllal és nem is szenvedélyből, hanem azért, mert van egy olyan intuíciód, hogy ez valamikor hasznos lesz. De nem tudod még, mi lesz a haszna.

Tilalom

Félrehallás: felhívjuk figyelmüket, hogy a vonaton tilos az utazás.

Csak az informális szép

Amúgy próbáltam én is megszeretni ezeket a formalizált ún. hagyományokat, amelyekről persze utóbb mindig kiderül, hogy kései konstrukciók, a parancsolás és engedelmesség sörben úszó játékait, egyszer még be is szálltam, tényleg, írtam egy értekezést a sörről, de aztán rájöttem lassan, hogy mégis az volt a jó, ahogy mi éreztünk annak idején, megvetve minden hivatalosságot, mert csak az informális a szép, és persze mi is berúgtunk, de barátok közt rúgtunk be Ivánnál, egy szebb világról álmodva, mert ami van, széthull darabokra.

Csattanó nincs

Egy időben fiatal történészként feljártam Horváth Mártonhoz, az egykori kommunista kultúrpolitikushoz. Öreg volt, beteg, és halni készült. Az volt a dolgom, hogy anyagot gyűjtsek készülő emlékezéseihez. Pontosabban, hogy utánanézzek néhány dolognak, ami érdekelte. Akkoriban ismerkedtem meg, futólag csak KM-mel, a gyönyörű legendával, aki fiatal volt, és szintén halni készült. Szóba került Horváth Márton, és ő is azt mondta, amit mindenki, hogy ez nagy lehetőség: kérdezzem. És hogy olvassam el a Holttengeri tekercseket. Mármint HM ilyen című könyvét. HM hamarosan meghalt, KM hasonlóképpen, a találkozókat nem használtam ki semmire, és a könyvet máig nem olvastam el. Ennek legmélyebb oka bizonyára a történelem iránti kíváncsiság bántó hiánya volt.

Hétköznapi dadaizmus

Hidegebb van, mint egy ötödikes. #hétköznapidadaizmus

Lakatlan kő

Amikor mondani kéne valamit, de nem tudod, hogy ordíts, legyints vagy okosan érvelj. Egyként értelmetlen. Inkább iszom egy sört. Hideg szél fújdogál.

Nincs zseb

Anyám egyszer azt mondta, már nem is tudom, mivel kapcsolatban, hogy a halotti ingen nincs zseb. Azt hiszem, ez volt anyám legbölcsebb mondása (eddig). És különben is a rozsda és a moly megemészt mindent.

Idézetekről

Ennek mindig bedőlök. Egy szép ismerősöm posztol egy bölcs gondolatot, jól van megfogalmazva, van eleje, vége, elájulok, hogy milyen okos. Azért rákeresek, és kiderül, hogy egy idézetgyűjteményből van. Különben ez arra is jó példa, mennyire nem mindegy, hogy kitől származik egy idézet.

A határon

"Tulajdonképpen nem hiányzott semmim, csak a régi rosszkedvem. De ez hiányzott. Sosem képzeltem volna, hogy erre is szüksége van az embernek. Hányszor néztem valaha, az ősidőkben, a gyakorlótér széléről vágyakozva Merényiéket, amint rúgták a labdát. Most én is velük rúgtam boldogan. Teljesült a vágyam, de ezzel el is pusztult, s vele együtt más is romlani kezdett. Arra vágytam most, hogy ne csak rúgjam a labdát, hanem kívülről is nézzem vágyakozva."

És megkaptam. És megint Tom Waits, és megint az alkohol és a versek, és köszönet mindazoknak, akik eszembe juttatják, hogy ez a világ élhetetlen. Enélkül nem lenne autentikus az élet. Vagy mi.

Szeretet és vezetéselmélet

Nyolc évig voltam egy egyetemi intézet igazgatója. Amikor úgy döntöttem, abbahagyom, az utódom számára egyetlen intelmet fogalmaztam meg: szeresse a beosztottait. Őszintén szólva azért mondtam éppen ezt, mert ettől féltem a leginkább, hogy majd nem lesz a munkájában szeretet. Tévedtem, és szégyellem is magam. De most is azt mondom: abban igazam volt, hogy a vezetéselmélet egy fontos apokrif tétele: a vezető első számú kötelessége a beosztottaival való szolidaritás. A szeretet.

A migráncs képe fedi el a migrációt

Az Orbán-kormány legnagyobb bűne kétségkívül az, hogy sikerrel terelte el a társadalom figyelmét a migrációs válságról. Azzal, hogy korunk alighanem legfontosabb globális méretű problémáját primitív, szotyolaköpködő hatalom- és gazdagságvágyának eszközévé tette, Orbán ellehetetlenítette a kérdésről folytatott racionális diskurzust. Ebbe a provincializmusba fogunk belehalni, és nem másba. "Jóskaság, Ferkóság, magyar felületesség."

Tyrion Snow

I drink and I know nothing. (Tyrion Snow)

Az élet értelméről

Minden csak halálszelídítés. Minden.

Kiényezik

A Google Translate újabb nyelvújítása

Tornácos

A jó ár/érték arányú pálinkák közé -- az Óbester mellé -- fölvettem a Tornácos nevűt. (Tescóban van ilyen.)

Görög étrend

Ha hirtelen döntenem kellene, hogy milyen egyoldalú diétát bírnék a legtovább, most ezt mondanám: gomolya sajt, jó kenyér, vaj, paradicsom, olajbogyó, bor. Nyilván nem bírnám a végtelenségéig, de azért sokáig. (Mondom ezt azután, hogy horribilis indokolatlan mennyiségű rántott csirkecombfilét ettem meg ebédre és vacsorára.)

Hitler és a demokrácia

Hitler hatalomra jutása egy népszerű tantörténet a demokrácia ellentmondásairól. Csakhogy ezt a történetet gyakran egy durva csúsztatással mesélik. Hitler demokratikus körülmények között, választások útján került hatalomra, ez igaz, és nagyon fontos. Rávilágít arra, hogy a demokrácia védelemre szorul a felszámolását hirdető erőkkel szemben. Azt azonban nem mindig mesélik hozzá, hogy a kormány megalakítása után a náci párt gyakorlatilag azonnal alkotmányellenes puccsot hajtott végre. Ami azután történt, az már nem világítja meg a demokrácia semmilyen ellentmondását, mert annak a rendszernek neve totális diktatúra. És igazán nem meglepő, hogy demokratikus eszközökkel nem lehetett (volna) megdönteni. És erőszakos megdöntése után sem lehetett normál jogállami eszközökkel helyreállítani a demokráciát.

A rímek fontosságáról

Oké, a csillagos égbolt meg az erkölcsi törvény, ezek is teljesen rendben vannak, de nem szűnök meg csodálni a refrén rímelését a Gazdag fiú szerelmében.

Önarckép

Mindig legyen a hátizsákodban/táskádban

• kés,
• sörnyitó,
• dugóhúzó,
• kiskanál,
• körömvágó olló,
• szemöldökcsipesz,
• nurofen,
• horribilis, indokolatlan mennyiségű papírzsebkendő,
• sebtapasz,
• leukoplaszt,
• usb-mikrousb kábel,
• mobiltöltő,
• power bank,
• golyóstoll,
• pen drive,
• fülhallgató,
• fogpiszkáló,
• üres reklámszatyor.

A nadrágodnak mindig legyen négy zsebe.

1. Telefon.
2. Irattárca: igazolványok, bankkártyák, más kártyák, egyéb papírok, pen drive-ok (!), golyóstoll.
3. Pénztárca.
4. Kulcs, százasok, hogy ne kelljen keresni, ha adni akarsz a koldusnak.

A vodkakérdés

Eddig az identitásom része volt, hogy a vodkát nem szeretem. Mostanában kóstolgatom, és rájöttem, hogy nincs is ezzel baj. De. Minden vodka ennyire édes? Új életkorszakomban kétféle vodkát kóstoltam: Bols és Sobieski.

Kísérlet visszavonulásra

Úgy döntöttem, hogy amíg nem érzem úgy, hogy a szavaimat valódi politikai cselekvéssel támaszthatom alá, addig nem teszek közzé politikai véleményposztokat a Facebookon. Ennek így egyrészt semmi értelme, másrészt láthatóan senki nem ért egyet velem, szóval túlságosan könnyen lehet, hogy nincs is igazam. Szóljatok rám, ha eltérek ettől. :)

Öndefiníció

Ó Knausz Imre, te szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán ember!

Kőszúnyog

Minden fadóban azt éneklik, hogy "kőszúnyog". :o

Fantomszagok újra

Megkezdődött kórházi évad, láttam egy csúnya sebet, éreztem a szagát, és nem volt ezzel semmi baj. Aztán reggeliztem az egyetemi büfében, melegszenyát, és a végén olyan rothadás szaga volt, sőt a nyelvemen, a torkomban is ezt a szagot éreztem, fotorealisztikusan (szineztézia). Talán attól, ahogy a cuccos kinézett a szendvics tetején. Mindenesetre ott kellett hagyni a végét. Őrület.

Szakrális

Ha egy vonaton utazó társaság beszélgetéséből ilyen szavak jönnek ki, hogy szakrális, kibiztosítom a dugóhúzóm.

Emlékezés a régi szép időkre

"Kemény világ volt a sereg, de fegyelmet és tisztességet tanultuk. Nem ijedtünk meg különben a civilektől sem. Megvertük őket, hogy behugyoztak. Ha pofáztak."

Az emlékezetről

Mélyen meg tudom érteni azt a régi esszéistát (már nem emlékszem, ki volt), akinek nemcsak azt kellett felírnia, hogy mit olvasott már el, hanem azt is, hogy mit írt meg, különben képes volt újra megírni. Ma a könyvszekrényemben észrevettem egy verseskötetet, és meglepődtem, hogy ott van, mert a költőnő neve egészen ismeretlenül hangzott. Belenéztem, a versek nagyon is vonzóak, de teljesen ismeretlenek. Meg kellett nézni a Molyon, hogy olvastam-e a kötetet. Olvastam. Megvan annak a komoly pszichológiai oka, hogy nem nagyon hiszek a maradandóságban.

Egészségügy

"Fejvesztések előtt a XXX Kórház" ??? (Fejlesztések...)

Az én politikai utópiám

Néhány napja István Nahalka közzétett egy jegyzetet az ő politikai utópiájáról. Nem lájkoltam és nem osztottam meg, mert egyáltalán nem értek vele egyet, de szeretném ebben a jegyzetben az ő gondolatait is egy megosztással népszerűsíteni, miközben kifejtem, hogy én hogy látom a dolgokat. Az alábbi írás tehát nem Nahalka jegyzetére reagál, de azzzal talán párhuzamba állítható.

Az én politikai utópiám első pontja, hogy el kell engedni a 18-as választásokat. Az már a kutyáké. Ráadásul nemcsak az a baj, hogy szerintem a szavazófülkékben nem lehet legyőzni a Fideszt, hanem azt is gondolom, hogy ha mégis sikerülne, akkor is fennmaradna mindaz, ami idevezetett. Nem azt mondom, hogy a demokratikus ellenzék ugyanaz a kategória, mint a Fidesz (természetesen nem az), hanem azt, hogy pillanatnyi állapotát és tömegtámogatottságát tekintve nem lenne képes többre, mint (legeslegjobb esetben) visszatérni a 2010 előtti helyzethez, amelyből nyilván nem ok nélkül fejlődött ki a NER.

Ezért aztán azt is gondolom, hogy a választási kampány tervezgetése, az arra való készülődés, a miniszerelnök-jelöltek méricskélése implicit módon egy régi, rossz paradigma elfogadását is jelenti azon túl, hogy elsősorban persze annak föl nem ismerése tükröződik benne, hogy a demokrácia – remélhetőleg átmenetileg – elbukott, szabad választások nincsenek, és pillanatnyilag nincs esély arra, hogy azokat ellenzéki pártok nyerjék meg. Ezt szerintem tudják a pártok is, és valószínűleg sokkal fontosabb nekik, hogy néhány képviselővel bent legyenek a parlamentben, mint hogy valódi változást indítsanak el. Ebből viszont szerintem az következik, hogy minden perc, amit egy politikai erő a választási kampányra fordít, időt és energiát vesz el a komoly politikai munkától. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos hitelvesztéssel is jár.

Mit értek komoly politikai munkán? Ehhez még előbb arról kell beszélni, hogy hol látom a fő problémát. Röviden (közhelyet fogok mondani, de komolyan kéne venni): a demokratikus politikai kultúra hiányában. Az alapképlet a következő:

NER = politikai fásultság + kormányzati médiamonopólium.

Az a politikai mozgalom fog tudni változtatni a mostani nyomorúságon, amely ennek a két bilincsnek a megtörését állítja stratégiájának a középpontjába. Természetesen lehet, hogy ez nem lehetséges. Ezért mondom, hogy utópiát fogalmazok meg. De végiggondolni talán nem árt.

A fő feladat szerintem egy alternatív nyilvánosság megteremtése, azaz két fontos üzenetet eljuttatni minél szélesebb tömegekhez: 1. a NER nyelvezete, világlátása, ellenségképe, bürokratizmusa nem mi vagyunk, nem ez a norma (hanem ahogy szegény Loránd Ferenc szokta volt mondani: az abnorma), vagyis hogy NEM LESZÜNK TÖRÖKKÉ; 2. azért, hogy mi lesz ebben az országban, mindannyian felelősek vagyunk.

Hogy ezt hogy kell csinálni, én nem tudom. Egy alapelvet tudok most megfogalmazni, amely eléggé szembe megy azzal, amit általában a barátaim vallanak. MINDENT NYÍLTAN ÁT KELL POLITIZÁLNI! Pl. sok olyan szórakoztató tömegrendezvényre van szükség, amely világosan (azt mondanám: brutálisan) politizál. Továbbá minden konkrét érdekvédelmi megnyilvánulásnak arról is kell szólnia, hogy a bajok a NER lényegéből következnek, és annak felszámolása nélkül nem lehet előrelépni. Sok olyan hiteles emberre lenne szükség, akik nem vállalják a kormányzattal való együttműködést.

Kell egy párt. De a párt nem úgy lesz, tizenöt (vagy mittudomén, hány) ember bejegyezteti magát. A hiteles párt a politikai mozgalom terméke.

Legyen hozzá zene is!

Főkönnynyelő

Ezt a szót álmodtam: főkönnynyelő.

Kicsavarodva

Soha nem értettem (igaz, nagyon nem is törekedtem megérteni) a biliárdozók kicsavarodott pózait. Nos, a lábkörömvágás mint élethelyzet sok mindent megmagyaráz.

Kereskedelmi célú ima

"To use this video in a commercial prayer or in broadcasts, please email..." ??? Ja, player.

Névnap

Ma Viktor és Lőrinc napja van. Isten éltesse őket! ("Minden a Sorsé, szeressétek, Őt is...")

Nem készültem

"És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte álmomban L, a kolléganőm. Este 10 óra után történt ez, éppen befejeztük a filmet a tévéző házban, és egy nagy csapattal mentünk vissza (hová?), én pedig egy hosszú sms-t fogalmaztam L-nek, valamiért ezt (hogy vége a filmnek) el kellett mondani neki. Akkor láttam meg, hogy ő is ott van a tömegben. "Á, szia, akkor nem küldöm el az sms-t" – mondtam. "És felkészültél a hüvelyből?" – kérdezte mosolyogva. De mért kellett volna? Tegnap írtam kisdolgozatot bioszból, teljesen valószínűtlen, hogy ma meg feleltessen. "De nem úgy van – mondta erre L –, mert azt mondta a tanárnő a dolgozat után, hogy maradj a helyeden. És ez mi mást jelenthet, mint hogy másnap folytatod?" Úristen, tényleg, de egyáltalán nem készültem a hüvelyből. Persze tudok róla ezt-azt – futott át a fejemen –, de az ilyen gyakorlatias tudás nem szokott elég lenni a dolgozathoz. "Van benne felhám" – ez jutott eszembe hirtelen. Csak erre emlékeztem az órából, mert ez meglepett. De mi a fene az a felhám?

Csupa Brueghel-kép

SZÁ mondta nekem, amikor még fiatal voltam: nézzem csak meg az embereket, ahogy jönnek szembe a mozgólépcsőn. Csupa Brueghel-kép. Azt hiszem, ezzel azt akarta mondani, hogy ő nem gyönyörködik az emberben. SZÁ holokauszt-túlélő volt. Neki szabad volt ilyeneket mondani.

Jim, a bendzsós Don Juan

Ismeri valaki az alábbi jelentős dalt? Én általános iskolás koromban tanultam, és konkrétan tudom, hogy a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatóriumban (ma nyilván más a neve), amelynek vendégszeretetét hosszú ideig élveztem.

Volt egyszer egy vidám fiú,
úgy hívták, hogy Jim.
Egész nap csak lovagolt
és kortyolta a gint.
Övé volt a prérin
a legszebb farmerlány,
mindenkit meghódított
ez a bendzsós Don Juan.

Refrén:
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
te vadregényes táj!
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
hol a bendzsók dala száll!

Egyszer elindult Jim
a Kék Hegyek közé,
felcsatolta két jó coltját
a dereka köré.
Énekétől visszhangoztak
a völgyek és hegyek,
hullottak a banditák,
mint ősszel a legyek.

Sajnos csak eddig tudom, de remélem, Jim épségben visszatért. A Don Juant nem értettem, helyette valami halandzsát énekeltem, de már nem emlékszem, mit.

Mérleg

Fiatalok, ne hallgassatok azokra, akik szerint a teniszkönyök jó dolog! Sokkal több a hátránya, mint az előnye. Pl. takarításkor.

A kalapács és a szög

"Akinek csak egy kalapácsa van, az mindent szögnek néz." Nem, ennyire hülyék nem vagyunk. Inkább így mondanám: ha csak egy kalapácsunk van, látásunk bináris. Minden dolog vagy szög, vagy más. Az utóbbi esetben aktiválódik a Más Valaki Problémája Pajzs.

Választások előtt

Az ellenzéki pártok szorgalmas készülődése a választásokra jobban bebetonozza a Fidesz hatalmát, mint ha nem csinálnának semmit.

Már Kossuth is?

Kossuth műveiben egyszer csak ezt olvasom: "Félreolvasások Angliában". Újra nézem, megint ezt látom. Harmadszor nézem: "Felolvasások..."

A demokrácia feltételeiről

Emlékezetem szerint az elmúlt években született demokratikus oktatáspolitikai utópiák egyikében sem szerepel a pedagógusok demokratikus átképzése és folyamatos politikai továbbképzése. Valahogy nincs benne a köztudatban, hogy ha itt netán újra demokrácia lesz, akkor itt mindennek egy új politikai kultúra megteremtéséről kell majd szólni. (Valami, amit senki nem vett komolyan az elmúlt három évtizedben. Sem.)

Milyen Magyarország?

A szívem mélyén baloldali vagyok. De nagyon szeretnék egy olyan Magyarországot, amely legalább egy kicsit keresztényebb, nemzetibb, konzervatívabb és polgáribb, mint amelyik most fojtogat.

Kultúraváltás

Munkahelyemen pár éve rákattantunk a "pedagógiai kultúraváltás" fogalmára, és abban hiszünk, hogy ez lehet talán a megújulás útja. Hányatott sorsú és maroknyi csapatunk persze nem sokra jutott ezzel, pláne nem egy olyan oktatáspolitikai környezetben, amely nem is érti az olyan törekvéseket, amelyek rövid távú céljaik szerint (ne firtassuk, hogy ezek mik) nem operacionalizálhatók.

Viszont egyre inkább úgy látom, hogy a politikában is ez van. Hogy a "politikai kultúraváltás" fontosabb, mint a hatalomváltás, ám a politikai osztály gondolkodásától ez is teljesen idegen.

Az iskola maradandó hatásáról

Nem mondhatjuk, hogy semmi sem marad meg bennünk abból, amit az iskolában tanítanak nekünk. Általános iskolai földrajztanárnőm például megtanította, hogy a kínaiak és a japánok abban különböznek, hogy másképp ferde a szemük. A kínaiak szemének a belső csücske áll feljebb
(/ \),
a japánok szemének a külső csücske
(\ /).
Évekig próbáltam memorizálni, hogy adott esetben fel tudjam ismerni. De még azt is mondta (életre nevelés), hogy a japánok nagyon kedvesek, udvariasak szemtől szemben, de aztán simán hátba szúrnak. Úgy tudom egyébként, hogy ez a nő az Iskolatévének is dolgozott.

Ha kevés a szakember...

A munkaerőhiányra bevált válasz a fizetésemelés és a munkakörülmények javítása. Csak mondom. (További lehetőségek: az üzlet leépítése, illetve a szakképzett munkaerő szakképzetlennel való helyettesítése.)

Kilencmillió fasiszta

A "kilencmillió fasiszta" Rákosinak tulajdonított hiperbolája ma reneszánszát éli az értelmiség körében. E narratíva szerint a ma regnáló rezsim uralma azért lehetséges, mert ezt akarja "a nép", ennélfogva ezt is érdemli, és hát így nem is lesz ez nagyon másképp. Nekem ez azért nem tetszik, mert az értelmiség felelősségáthárítását érzem benne. A magyar politikai osztály vallott kudarcot, és az sem elsősorban azért, mert fasiszta, hanem mert önzőnek bizonyult. A választókra ujjal mutogatni azonban szerintem azt jelenti, hogy nem értettük meg a politikacsinálás lényegét. Ez -- úgy gondolom -- jelentős mértékben a lakosság politikai iskolázásáról szól. Ami az értelmiség felelőssége, és éppen itt mutatkozik a deficit.

Neofasizmus

A diktatúrák előbb-utóbb összeomlanak, ha híveik kiábrándulnak belőlük, és meghasonlanak önmagukkal. Így volt ez régen. De mi van, ha eleve droidok a rendszer támaszai, ha a lelkes hívek eleve csak díszletként szolgáltak, és a hatalom kezdettől inkább a fásultságra épült, mint az elkötelezettségre?

Még egyszer a lombikbűn ürügyén

Nem tudok leakadni erről a témáról, bár látszólag kevés szót érdemel. Nekem azonban elsősorban azt mutatja meg hátborzongatóan, hogy mennyire nem áll a helyzet (morális) magaslatán a magyar katolicizmus. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke ezt mondta augusztus 20-án:

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben...

És most nem arról akarok írni – mert erről már szépen írt például Kiss Noémi –, hogy egy ilyen szószékről világgá harsogott ítélet mit jelent azoknak, akik éppen gyermekért küzdenek, és szeretnének katolikusok lenni, de most éppen ezért bélyegzik őket bűnösnek. Vagy hogy mit jelent azoknak, akik így születtek, vagy akiknek a testvére született így, nem folytatom. Megértem, hogy ez a katolikus egyház hivatalos álláspontja (KEK 2377), és hogy a püspök nem mondott mást, mint ami a katekizmusban benne foglaltatik. Mondhatta volna több irgalommal is, de erről írjanak azok, akik illetékesebbek. Jobban érdekel, hogy – amint azt a Szemlélek blog több helyen (pl. itt és itt) kiemelte – Veres András valójában élesen bírálta a kormányt: a keresztény értékek talaján állva az Orbán-kormány politikájával szemben fogalmazott meg kritikát.

Ellenzéki beállítottságú, ugyanakkor a katolicizmus mellett valamiképpen elkötelezett paliként akár örülhetnék is ennek a bátorságnak. De a keresztény értékek micsoda feladása, a lelkiismeret szavának milyen erejű elfojtása kell ahhoz, hogy egy olyan hatalmat, amely napi szinten szegi meg szinte mind a tíz parancsolatot és tagadja meg Krisztus üzenetét, amely úgyszólván nyíltan és büszkén rabolja szét az országot, fordul el irgalom nélkül a szegényektől, költi a lakosság által megtermelt értékeket hiú szórakozásra, miközben pusztulni hagyja az egészségügyet és az oktatást, azaz a jövőt, amely éppen szétveri a nemzetet azzal, hogy eszelős politikájával kivándorlásra kényszerít százezreket – mégis milyen lélek kell ahhoz, hogy egy ilyen kormányt pont a lombikbébiprogram támogatásáért ítéljen el az állami ünnepen egy keresztény?

Bugyipolitika

Mondjuk, összességében nekem tetszik, hogy ennyire közügy lett a bírónők bugyija. Van ebben valami emberi, túlságosan is emberi. Azt azért sajnálom, hogy kék nem lehet. A világoskék bugyi nagyon csinos tud lenni.

Milyen bárokból?

Meghatározhatatlan identitású kormányzat

Hazudnak

Hazudnak éjjel-nappal. "Minden határon túlmegy az, hogy egy nagykövet azt mondja: a magyar kormány tevékenysége és motivációja olyan, mint a terroristák tevékenysége és motivációja" -- mondja az ATV-nek Szijjártó. Valójában a nagykövet az iszlám terroristákat próbálta a magyar példával értelmezni, és nem fordítva. "Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány." Tehát ráadásul nem a tevékenységről és a motivációról beszélt, hanem az ellenségkép kialakításának mechanizmusáról. Amúgy egészen pontosan.

Aprónak látszó csúsztatások, amelyek hazugságjellegét elmulasztjuk leleplezni. Olyan, mint amikor a Lex CEU megalkotását azzal magyarázták, hogy a CEU-nak is be kell tartani a törvényeket. És ez meggyőzően hangzott, noha egészen képtelen érvelés volt.

Operettállam

Lehet, hogy Hollandia egy operettállam, de akkor Magyarország egy fikciós reality show.

A történészekhöz

A 30-as és 40-es éveimet éltem, amikor a hazám végigment azon az úton, amely egy gátlástalan és bunkó bűnszövetkezet diktatúrájához vezetett. Elkúrtuk. Nem kicsit, de nagyon. Ezt már visszacsinálni nem tudjuk, de legalább valaki megírhatná rendesen, hogy mégis hogy történt.

Az ízléstelenségről

Egyre konzervatívabb leszek. Ez adódhat persze az életkorból is, de főleg ellenhatás arra a csőcselékmentalitásra, amit a hatalom képvisel és terjeszt. Soha ilyen kulturálatlan, ízléstelen, gyökértelen kormányzata nem volt még ennek az elveszett országnak. (És igen, beleszámoltam a kommunistákat is.)

Fura fordítás

A Google Translate részleges elmezavara (videó)

Anyám

"Összeszámoltam, 12 kilót vittem haza a csarnokból, de volt az több is. Mondjuk, bevásárlókocsival, de akkor is. Mert tettem el uborkát és paradicsomot, és hát a paradicsommal is van ugye munka, mert passzírozni meg minden, szóval eléggé elfáradtam estére." #anyám89éves

A kétfarkúak és a röhögés hatalma

Bevallom, én sokáig kifejezett ellenszenvvel viseltettem a Kétfarkú Kutya Párttal szemben. "Pusztulunk, veszünk – mi van ezen röhögni való?" – valahogy így gondolkodtam. De most, ahogy elnézem a dolgok állását, ahogy egyre világosabbá válik, hogy a gonosz törpék uralmával hosszú távon együtt kell éni, kezd világossá válni, hogy a legtöbb, amit tehetünk, a belső ellenállás kifejlesztése, aminek leghatékonyabb formája mégiscsak a röhögés. Szóval kezdem Kovács Gergelyt a hazai közélet leghitelesebb (és talán egyben a legtehetségesebb) figurájának látni.

Okvetlen

A Karamazov testvérek Makai Imre-féle kitűnő fordításában az "okvetlen" karakterlánc 148-szor fordul elő. Ez szerintem elég sok – pl. ahhoz képest, hogy a "karamazov" karakterláncra ez az érték 202, a "szmergyakov"-ra 392. (Nem, nem vagyok pihent, inkább nagyon megvisel a meleg.)

Trackman

Ismeritek azt az állapotot, amikor menthetetlenül szétcsúszik az ember. Annyira fiatalnak akar látszani például, hogy egy kiló festéket magára ken, és ettől még öregebbnek látszik. Szóval kicsúszik a lába alól a jó ízlés talaja. Na, úgy látom, az egész ország ebbe az állapotba került.

Új jobboldali párt?

Lehet, hogy elsőre jó ötletnek tűnik a jobboldalon tényleg meglevő politikai űrt kitölteni. Csak hát a mai Magyarországon a parlamenti pártok számára csak egy szerepkör elérhető (ideológiától függetlenül): a csicskáé.

Övék

Övék az ország, nekünk rombolják.

Who

Ezt kaptam egy tesztben: "You're very ambitious, but you worry a lot about the future." Igazabb lett volna így: "You're not ambitious at all, but (at least) you don't worry about the future. :)

Félrehallás

Félrehallás (ezúttal nem az enyém): Szent Gergelyné Főiskola (népfőiskola).

A legrövidebb vers

A legrövidebb vers
Fél van.

Hogy küldjünk képet?

Mért hiszik azt az emberek, hogy a Word doc. az egy boríték, amibe praktikus dolog beletenni a képeket? Sírok. :( Természetesen ki tudom venni őket, mert tanultam egy ügyes praktikát, de hát akkor is, na.

Swype

Már többször írtam kedvenc androidos szövegbeviteli eszközömről, a Swype-ról. Felismeri a szavakat, és fantasztikus szótára van, ilyen szavakat ismer pl., hogy "Cselényi" (név), "szövegbeviteli" vagy "rendszergazda". Szóval tényleg imádom. A szótár készítői azonban bizonyos szavakat tabusítottak, láthatóan szándékosan kihagytak a szótárból. Azt már nem is említem, hogy a "hülye" és minden toldalékolt alakja (pl. "hülyéskedik") kimaradt. A "tök" kihagyása viszont már kifejezzen bosszantó, nemrég pedig azt nem tudtam leírni, hogy "dugni". Azt hiszem, a szótárt Móricka állította össze, akinek mindenről "az" jut az eszébe.

Pártok, 18

Meg-megújuló csodálkozással olvasom, hogy az ismerőseim úgy beszélnek a "demokratikus" pártokról és azok vezetőiről, mintha politikai tényezők lennének, akik 18-ban majd csavarnak egyet a dolgokon. Persze őszintén kívánom, hogy igazuk legyen.

Ezt álmodtam

Metrókatasztrófával álmodtam. Betört a víz, elég nagy volt a riadalom, de nem haltunk meg. Valami bonyolult föld alatti rendszerben találtuk magunkat, és rengeteg gyerek volt, akiket meg kellett menteni. Ez abból állt, hogy el kellett vinni őket egyik helyiségből a másikba.

Kicsiny forradalom

Félreolvasás: "Forradalom az Ön csuklóján." (Ez volt az eredeti.)

Ismeretlen ismerős

Reggeli gyaloglásaim során a Wekerlén rendszeresen szembe jön velem egy magas, vékony öreg, ősz haját valami baseball-sapkaszerűség szorítja le, egyik kezében szatyor, a másikban kibontott dobozos sör. Ha nem látom, már aggódni kezdek. Akkor is, ha jön ugyan, de nincs nála sör.

Régen ez is jobb volt

Most tényleg nem tudom már, hogy az a trauma, amit naponta átélek a 3-as metróban, azért van, mert a) rosszabb a helyzet, mint korábban bármikor, b) én vagyok rosszabbul, vagy c) az igényszintem nőtt meg.

Nincs lakcíme

Ma álmodtam egy lányt, talán 18 éves volt, szép, kihívó és szemtelen. Valami táborban vagy hol voltunk, aztán fel kellett vennem mindenkinek az adatait. Tőle is kérdeztem a lakcímét, de azt mondta: nekem nincs lakcímem, én zsidó vagyok. Akkor már komor volt, később sírt is.

Balatonvilágos

Hosszú évek után ismét voltam egy kicsit a Balatonon. És azt hiszem, most ébredtem rá életemben először arra, amit amúgy mindenki tud, hogy a Balaton mindenekelőtt gyönyörű. "A víz simán gyürűzött, mint a márvány."

Hazaszeretet, honvédelem

Szeretném mondani, hogy a hazaszeretet és a honvédelem nagyon kevés ponton érintkezik, ezért kvázi szinonimaként való egymás mellé helyezésük súlyosan félrevezető. A haza katonai védelme ugyanis egy modern háborúban kevésbé az érzelmeken, inkább a képzettségen, a fegyelmen és a technológián múlik. A hazaszeretet viszont elsősorban az országos közügyekben való részvétel igényét jelenti, és erre azért békében nyílik inkább lehetőség.

Majd írok erről

Nagyon érdekes, hogy ez a svédmasszázsképzés, amin most részt vettem, a mostani szakmai érdeklődésemhez is kapcsolódik. Készülök egy előadással (talán tanulmány is lesz belőle) a novemberi neveléstudományi konferenciára ezzel a címmel: Kétféle tudás – hányféle tanítás? Biztos, hogy használni fogom példaként szembeállítva azzal a két hospice-képzéssel, amelyeken három éve vettem részt. Látszólag hasonló dolgokról van szó, mégis aligha lehet élesebb különbség. De erről most többet nem írok, trailernek ennyi elég. :)

Meztelenül nehéz uralkodni

Kimondani, hogy a király meztelen. Ez az ellenállás első számú követelménye. Mivel Andersen meghalt, ettől a király hatalma nem szűnik meg. De minél többen demonstrálják nyíltan, hogy nem hisznek a hivatalos hazugságoknak, nem fogadják el a ki nem mondott játékszabályokat, a kötelező nyelvjátékokat, a hamis tekintélyeket, annál nehezebb kormányozni. Mert a hatalom ott van, ahol hiszik, hogy van -- mondja Varys mester. És nem (csak) a Facebookon kell követni ezt a szabályt, hiszen ott csak azok látnak, akik ugyanígy gondolkodnak, hanem a közvetlen környezetünkben. A főnökünk szája íze szerint beszélni -- ez tök normális, sokszor akár helyénvalónak is mondható magatartás. De amikor tudjuk, hogy az általa használt nyelv nem az övé, hanem a hatalomé, és ő is csak azért használja, hogy megfeleljen, akkor ideje van a röhögésnek. (Természetesen általánosságban beszélek, nem a saját főnökömről. Jézusom!)

Vagy ne adjak ötleteket?

"De kicsit sok az áttétel, a választócédulán nem lesz ott emlékeztetőnek ez az arc [a Sorosé]" -- mondja Pléh Csaba. De biztos ez? Lehet pl. hogy kötelezően fel kell tüntetni az ellenzéki pártok mellett, hogy Soros támogatja őket.

Önmeghatározás

presszókratikus bölcselő

Az írói életrajzokról

Különös ellentmondás, hogy irodalomtanításunk hagyományosan életrajzcentrikus, ugyanakkor igazán életrajz jellegű írói életrajzok nem annyira vannak, vagy nem olyan jók. Ahogy laikusként látom, az írói monográfiák -- joggal -- műközpontúak, és kevés az olyan könyv, amely egyén és társadalom, egyén és történelem viszonyáról, alternatívákról és döntésekről szólna. A történettudományban sem tűnik ez népszerű műfajnak nálunk, de ott azért vannak kitűnő munkák. Én nem vagyok elég tájékozott sajnos, de Révész Sándor Aczél-könyve vagy Romsics Bethlen-monográfiája nekem nagyon tetszett. Szóval ha nemcsak politikusokról születnének ilyen művek...

Újabb sírvers

Itt nyugszik az Imre,
de csak egyre gondol:
hogy csekkoljon be a
purgatóriumból.

Homokszemek a gépezetben?

Azt hiszem, az eszemmel értem, hogy hogy működik a közmédia. Valahogy mégis nehéz elképzelni, hogy a mindent átható uszításáradatba hogy keveredik bele mondjuk Esterházy szövege vagy Balla Zsófia verse. Dolgoznak tehát a fasizálódó kormányzat propagandagépezetében olyan emberek, akik érzékenyek az igaz szóra, és túlteszik magukat a kontextuson.

És erősek

Na, már a Bükkszéket is Büszkéknek olvastam.

Új utónevek

Minden évben eljön a nap, amikor a Facebook népe nem fárad gúnyolódni azon, hogy milyen új nevek anyakönyvezhetők immár. A leghangosabban persze azokon a neveken a röhög kifinomult ízlésű polgár, amelyek már a 70-es évek Utónévkönyvében is benne voltak. De persze jókat derülhetünk azon is, hogy egyes honfitársaink nem Jókait olvasnak este lefekvés előtt, hanem sorozatokat néznek, és ez határozza meg névadási preferenciáikat. Ami engem illet, én csak egy szempontból futom át a listát ilyenkor: létezik-e végre a Tigris utónév. Eddig mindig csalódnom kellett. :( (Ha valaki idekommenteli, hogy jó, jó, de a Kandida név mégis gáz, figyelmeztetés nélkül törlöm a kommentet.)

Life is life

Mész a megálló felé, és látod, hogy a négy lehetséges busz közül három szépen sorban elmegy az orrod előtt. Beletörődsz a sorsba, ám pont mikor odaérnél, megjelenik a ritkán járó negyedik fajta busz, de hiába intesz, nem áll meg, mert már eldöntötte, hogy nem lassít. My life.

A féllábú karbantartó

Mai félreolvasás a speciális igényekről: féllábú karbantartót keresnek. (Félállású.)

Erőforrás – mihez?

„A magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e vagy erőforrás.” Ebben a már túl sokat idézett mondatban nem az a szörnyű, hogy esetleg tehertétel. Hanem az a reflektálatlan természetesség, ahogy embereket eszközként kezel. Ha majd a kormány eldönti, hogy erőforrás, akkor jön az ijesztő világ. Mert hát erőforrás – mihez?

Első szigorlatom

Szeretném elmesélni első történelemszigorlatom tanulságos történetét. Hallgatóimnak már elmeséltem egyszer-kétszer, de most itt is megosztom. Másodéves koromban én súlyos tanulmányi válságba kerültem, különösen a történelemtanulással volt bajom, nem részletezem, képtelen voltam megtanulni, de lényegében még tanulni is. Az első szigorlat másodév végén volt esedékes, a vizsgáztató tanárok: H. Balázs Éva (egyetemes történelem) és Unger Mátyás (magyar történelem). H. Balázs Éva fantasztikus egyéniség volt. Tudtuk róla, hogy kiemelkedő történész, ugyanakkor idős hölgy (utólag utánaszámolva nem sokkal hatvan fölött), nagyon nő fura allűrökkel (pl. mindenkit egyoldalúan tegezett, de ez senkit nem zavart), gyors szubjektív ítéletekkel, kategorikus kijelentésekkel. A francia szellemiséget képviselte egy nagyon németes képzési rendszerben. Színes, érdekes előadásokat tartott, de amikor egyszer egy hallgató valami olyasmit mondott, hogy "a múltkor arról tetszett mesélni, hogy...", őszintén megdöbbent: "ilyet még sose mondtak nekem, hogy én mesélek". Pedig mesélt. Unger Mátyás mindenekelőtt félelmetes volt. A szemináriumok légkörére jellemző, hogy egyik évfolyamtársam (utóbb művészettörténész lett) bevezette az "Unger előtti féldeci" fogalmát. Én ilyesmivel persze soha nem mertem volna próbálkozni. Lehet, hogy ő se. Volt persze, akit inspirált ez a légkör, nyilván sokakat, Unger népszerű oktató volt, engem lebénított, és nem könnyítette meg, hogy úrrá legyek említett tanulmányi válságomon.

A szigorlat úgy zajlott, hogy a két oktató külön vizsgáztatott, aztán közös osztályzatban állapodtak meg. Előbb H. Balázshoz mentem, kihúztam a porosz felvilágosult abszolutizmust. Mikor sorra kerültem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy a porosz felvilágosult abszolutizmus II. Frigyes nevéhez kapcsolódik. És a papíromon is lényegében ez a fontos adalék állt mindössze. "Ez a tételed?" – kérdezte csodálkozva H. Balázs. "Hát ez." "Én azért azt gondolom, hogy te jó vagy" – foglalta össze némileg meglepően. A szemináriumon egyszer sem szóltam hozzá, a kiselőadásomra pedig időhiány miatt nem került sor, szóval rejtély volt, hogy pozitív ítéletét mire alapozza. Igaz, a kiselőadásomhoz kapcsolódóan konzultáltam vele, és akkor hosszan beszélgetett velem mindenféléről, a legkevésbé a történelemről. "Na meglátjuk, hogy szerepelsz Unger tanár úrnál" – ezzel zárta le a vizsgát. Na hiszen, Unger! Hozzá már abban a tudatban mentem be, hogy megbuktam. Bocskai és a hajdúk – nem részletezem, gyalázatosan szerepeltem. "Ez elégtelen. Hogy teljesített H. Balázs tanárnőnél?" "Hát ott sem volt jobb." Aztán a várakozás az ítéletre. Ami pedig a következő volt: H. Balázs meggyőzte Ungert, hogy mégsem kéne megbuktatni engem. Elégséges azzal a feltétellel, hogy ősszel becsületből beszámolok Ungernél (és csak nála) a szigorlati anyagból.

A történetnek több tanulsága is van. Az egyik, hogy meg lehet érezni belőle valamit a hetvenes évek bölcsészkarának (ELTE) vizsgáztatási és osztályozási kultúrájából. Ezt nem ragozom most tovább. A másik, hogy aztán középiskolai tanár lettem, tanítottam a porosz felvilágosult abszolutizmust is, és aki nem tudta, annak elégtelent adtam. Ez is érdekes gondolatmeneteket indíthat el a történelemtanítás értelméről.

Kárócivil

A kárókatona eredeti neve kárócivil volt, de Soros átnevezte, hogy le ne bukjon.

Donáth Tiborról

Rónay László egy írása emlékezetembe idézte Donáth Tibort, az anatómust. Kiderült, hogy 16-ban volt 90 éves. Amiből viszont az következik, hogy amikor minket tanított, nagyjából 52 éves volt. Mindig lenyűgöznek az életkorok. Hogy az akkor megközelíthetetlen tekintélynek számító professzorok fiatalabbak voltak, mint én most. (Hahn István is alig volt idősebb akkor mostani énemnél.)

Ugyanúgy kerültem kapcsolatba Donáth professzorral, mint – felteszem, 20 évvel korábban – Rónay. A pedagógia szakosoknak ezek szerint mindig is ő tanította az anatómiát. (Rónay idejében a 30-as évei elején járhatott, de már professzor volt, Rónay legalábbis így emlegeti.) Én valami miatt hülyeségnek tartottam ezt a féléves anatómia-fiziológia kurzust (ma már bánom persze), és nem nagyon tanultam, vagyis hát alig. Vizsgázni valamiért egyedül mentem hozzá, úgy értem, akkor más vizsgázó nem volt. Azt mondta, meséljek az agyról. Persze nem nagyon tudtam semmit. Erre bizonyos szomorúsággal azt mondta: legyen közepes. Az a bölcsészeknél rossz jegynek számít, ugye?

Nem cél, hanem eszköz

A szolidaritás nem erőforrás, hanem tehertétel.

Tömegpszichózis 2.

Talán ez egy jó elv: csak olyan tömegrendezvényre szabad elmenni, ahol nem fordulhat elő, hogy megverik azt, akinek más a véleménye.

Tömegpszichózis 1.

Baromarcú agresszív állatok persze minden tömegben vannak. De talán Tusványoson nagyobb valószínűséggel.

Médiamonopólium

Ha valakinek esetleg kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy milyen terjedelmű az állami médiamonopólium Magyarországon, az gondolja meg pl. azt, hogy még a Telenor MyTV szolgáltatása is a kormány propagandagépezetét kínálja alapcsomagként.

Ellenzéki stratégiákról

A Momentumból lehetett volna egy politikai erő. Ehelyett azt választotta, hogy be akar jutni a parlamentbe (minek?). Ezzel részévé vált a magyar politikai osztály morális és kompetenciaibeli csődjének. Ezek ugyanazok.

Kóbor kutyákról

Biztos volt már, de mégis. Ha én Semjén Zsolt lennék, azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem hogy ennek a bűnös és kártékony kormánynak a vezető embere legyek.

Öreg fa vagyok

Megint a Kossuth szól a hátam mögött. Öreg fát nem lehet átültetni. Mennék innen akárhová, de túl sok a gyökerem.

Szabadka a kis szombat

Egy fordítási gyöngyszem... vagy érdekes etimológiai probléma?
"Szabadka közepes méretű város Észak-Szerbiában, nem messze a magyar határtól. Bár lakosainak száma több mint százezer, mégis nagyon ráillik a neve, ami szó szerint annyit tesz, hogy 'kis szombat'."

Didaktikatanár

"- Önnek nem tetszenek a verseim? - érdeklődött Ivan.
- Nagyon nem tetszenek.
- Mit olvasott tőlem?
- Egy árva sorát sem olvastam! - kiáltott fel idegesen a látogató.
- Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam?
- Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam?"
Mindig ez jut eszembe, amikor megtudják, hogy didaktikatanár vagyok. :)

A nagyvonalúságról

Van az a régi vicc (vagy mi), hogy a szerelő egyet koccant az autómotorra, az szépen elindul, a szerelő meg kér húszezer forintot. A tulaj persze méltatlankodik, mire a szerelő válasza: ez nem a koccantás ára, hanem hogy tudtam, hová kell koccantani. Mint magasan kvalifikált értelmiséginek nekem imádnom kéne ezt a történetet. De az az igazság, hogy mindig bajom volt vele. Mert szerintem van olyan, hogy amikor feltűnően kevés időt és energiát követel egy munka, akkor az ember nem él vissza a monopóliumával. Ahogy az optikus ingyen megjavította az elgörbült szemüvegem. Ez nyilván üzletpolitika is, nemcsak kedvesség. De találkoztam ilyennel ügyvédnél is, pedig erre a hivatásra igen kevéssé jellemző az altruizmus.

Ellenes?

Na ezt hogy kellett volna helyesen leírni? Vagy nem kellett volna ilyen kifejezést alkotni?"
KARSAI LÁSZLÓ BESZÉDE AZ EGYÜTT SOROS GYÖRGY-ELLENES PLAKÁTTÉPÉSÉN"

A játék célja

Ha az ellenfelem felrúgja a játékszabályokat, és én mégis győzök, az nekem jó? Nem! Én nem győzni akarok, hanem a játékszabályok szerint játszani.

Öregség

Van egy nagyon híres amerikai színész, annyit hallom a nevét, gondoltam, megnézem már a gugliban, melyik az. Nézem a képeit, hát még csak nem is ismerős egyik sem. Na jó, megnézem a port.hu-n, miben játszott. Szép hosszú lista, egyiket se láttam, de még csak a címüket se hallottam. :D Hát így nem csoda. Elszaladt mellettem a világ. :D

Emberi erőforrások

A családi vagyon megsokszorozása számos erőforrásból táplálkozhat. Ezek egyike maga az ember (a zemberek, a magyarok), akinek a vérét ki lehet szívni, akinek az egészségén és szellemi fejlődésén nagyon sokat meg lehet takarítani. Ezt nevezzük nemzeti nyelvünkön emberi erőforrásnak.

Terrorveszély a kertben

Tegnap beszámoltam a törleszkedő és kétszínű (fekete-fehér) migráncsról, aki egyre otthonosabban jár-kel a kertünkben és néha a lakásunkban is. Van azonban nálunk egy másik, sokkal kisebb termetű migráncs is, aki szaporodni sem átallt a kisház eresze alatt. És félek nagyon, hogy ez a kettősség tragikus véget fog érni. Felüti fejét nálunk is a terrorizmus. :)

Bábjátékosokról

A 90-es években én is voltam történelemtanítási témában, projektvezetőként a Soros Alapítvány kedvezményezettje. Ez úgy ment, hogy ha volt egy innovációs elképzelésed, azzal megkerested az alapítványt, és egy szakmai kuratórium – amit Soros György nyilván semmilyen formában nem kontrollált személyesen – döntött arról, hogy hajlandó-e támogatni. Ezt most csak azért mesélem el, nehogy valaki azt higgye, hogy Soros kitalált projekteket, és aztán fizette a megvalósítókat, akik engedelmes bábjai voltak. Nem, ezt a mostani kormány csinálja az EU-s projektek keretében: pontosan előírja, hogy mit kell csinálni, lényegében azt is, hogy kik pályázhatnak, és egyáltalán nem érdekli, hogy hol milyen innovációra lenne konkrétan szükség. Ez valóban bábok mozgatása. Soros György tevékenysége nem volt az. Hálás vagyok érte.

Migráncs a kertben

Az utóbbi napokban a saját kertünkbe is többször bejött egy migráncs. Még hogy a kertünkbe... Na igen, először csak oda. Felmászott a kerti asztalra, és ott aludt, mintha otthon lenne. Feleségem -- gondolom, Soros-pénzből -- enni is adott neki, bár egyáltalán nem volt lesoványodva. Csoda, ha újra és újra visszajött? Aztán csak úgy besétált a házba. Körbejárt, mint aki felméri, hogy megfelel-e kényes igényeinek az új haza. Privát szféránkat semmibe véve az orrát többször a lábunkhoz dörgölte. Egy pillanatra az emeletre is felszaladt. Útlevele persze nincs, a kerítés nem érdekli, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki halálos veszélyek elől menekül.

Vizes

Én nem tudom, mi ez a vizes izé, mert nem érdekel, ki úszik gyorsabban, méregessék össze az úszó micsodájukat otthon a négy fal között, de hát csak úgy röpködnek a százmilliárdok, mintha nem lenne iszonyú nagy baj, nem mellesleg nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Hát mi ez itt, amiben fuldoklunk?

A normalitás minimumáról

Egy visszatérő érzés: "Mindegy, majd csak lesz valahogy. Van a normalitásnak egy olyan minimuma, amit azért senki nem lép át." Negatív. Nincs ilyen minimum.

Könyökfájás

Amikor van ez a könyökfájás, az embert megkérdezi a szakember, hogy milyen mozdulatok váltják ki leginkább. Hát itt van például ez a három: 1. megemelem a kissé távolabb lévő üveget, 2. töltök a pohárba, 3. megemelem a poharat, iszom. Ha így marad, talán absztinens leszek. Vagy... bal kézzel iszom.

Rossz ember vagyok

Rossz ember vagyok. Esténként bedugom a konnektorba a szúnyogirtó lapocskát. Ami a szúnyogokat illeti, hát valóban nincsenek. De a legyek! Rajtuk látszik, hogy lassú halállal pusztulnak el.

Levelet kaptam

Levelet kaptam, lájf. "Tájékoztatás többlethozam visszatérítésről" Vááá, na mi van? "Tájékoztatjuk, hogy a Halálesetre szóló kiegészítő biztosításán az elmúlt évben többlethozam nem képződött." Anyád.

Te jössz

Tegnap Gyurcsány, máma Soros,
Holnap te leszel a soros.

Soros, Goebbels, időgép

Kéne valami látványos kiállás Soros mellett. (Sorosos borítókép?) Nem azért, mintha rászorulna (nem szorul rá), nem is annyira hálából (arra sem szorul rá), inkább csak azért, hogy világossá tegyük, nem hatnak ránk Goebbels hazugságai. (Ja, már nem Goebbels van, mindegy...)

A promóció protokolljához

Egyszer nagyon régen becsöngettek hozzám a mormonok, és még az ajtóban bemutatkozás helyett megkérdezték, hogy nekem is a család-e a legfontosabb. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy normális körülmények között egy kérdésre akkor válaszolunk, ha tudjuk, hogy a kérdező mit akar ezzel. A kérdéshez hozzátartozik egy szándék, és persze minél személyesebb a kérdés, illetve minél kevesebbet tudok a kérdezőről, annál kevésbé leszek hajlamos válaszolni a szándék előzetes tisztázása nélkül.

Ez most arról jutott eszembe, hogy a különböző típusú promotereket láthatóan arra tanítják, hogy a promóciót kérdéssel kell indítani. "– Elnézést, feltehetek egy kérdést? – Nem." Ha nem tudom, mit akar ezzel, nem. Ilyen egyszerű. Vannak persze árnyalatok. Ha a promoter a macskakajáknál áll, és azzal indít, hogy van-e macskám, akkor valójában tisztázta, milyen ajánlattal akar bombázni, és én el tudom dönteni, hogy foglalkozom-e a dologgal vagy nem. De ha azt kérdezik tőlem, van-e okostelefonom, ez a feltétel nem teljesül, mert okostelefonja majdnem mindenkinek van (álkérdés), és az ehhez kapcsolódó ajánlatok nagyon sokfélék lehetnek. Ha pedig a promoter azt kérdezi bemutatkozás helyett, hogy szokott-e vérezni a fogínyem fogmosáskor, akkor tényleg menjen el a sunyiba.

Galand

galandorpolitika

Ne hagyjuk?

Ki nevet a végén?-t játszik velünk, és mi vagyunk a bábuk. Ezért kerülök mindig vissza a Starthoz.

Pride, hope

Pár éve, ha megkérdezték, mért megyek ki a Pride-ra (buzi-e vagy?), azt mondtam, azért, mert ez a szabadságról szól, és a szabadság fontos nekem. Ma már inkább azt mondanám, azért, mert szeretem. Várom. Ez talán a legtisztább és bizonyosan a leginkább gyűlöletmentes demonstráció, és minden embernek szüksége van egy kis reményre a teljes elsötétedés időszakában.

Célokról

– És mi a célod azzal, hogy masszázst tanulsz?
– Nekem nincsenek céljaim. Csak úgy vagyok.

Magyar történelmi kronológia

2017 júniusa. Az első ún. diszkriminációs törvény elfogadása. Ekkor még Orbán Viktor volt a miniszterelnök.

Elégia

Ma a 16-os buszon utaztam. Isten bűnömül ne rója föl, de nagyon idegenül éreztem magam. Erős vágyakozás fogott el a 99-es meghitt otthonossága iránt. Nincs ebben a posztban eszmei mondanivaló, csak egy tapasztalás leírása. #magaddaliscsakittbírhatszólélek #legendary99

Empowerment

Az empowerment jelentése szerintem valami ilyesmi: információval, képességekkel és jogkörökkel felruházni valakit, ezzel növelve a hatékonyságát. Na most hovatovább tarthatatlan, hogy képtelenek vagyunk ezt magyarul normálisan mondani. Felőlem persze maradhatna angolul is, de ez pont olyan szó, amely szerintem az életben nem fog a magyar nyelvbe szervesülni. Szóval találjunk már ki valami jó kifejezést! (Tudom, most jönnek a vicces kommentek. Nem fogok morogni miattuk, de azért tudjatok róla, hogy ez csak udvariasság, mert alapvetően tényleg komoly megoldásra volna szükség.) Köszönettel – Kazinczy Imre

Keresztény-nemzeti-konzervatív-polgári-e vagy?

Valaki nemrég megint föltette a kérdést: "Ezek keresztények?" Mit lehet erre mondani? Hiszen tudjuk rég, hogy nem azok. Méray után szabadon: nem keresztények, mert nem ismernek irgalmat, nem nemzetiek, mert kirekesztik a nemzetből a szegényeket és a másként gondolkodókat, nem konzervatívok, mert mindent gátlástalanul felforgatnak, a polgársághoz meg végképp semmi közük nincs, hiszen mentalitásuk a csőcselék mentalitása.

A hűtőlámpa misztériuma

Délben

Adott egy Candy típusú hűtőszekrény, amelynek a lámpája elkezdett veszettül villogni. Gondolom, érintkezési probléma, meg kéne nézni közelebbről. De sehogy se tudom, hogy kell levenni a lámpa burkolatát. A kézikönyv azt mondja: "Nyomja meg a lámpaburkolat oldalain levő füleket, és vegye le a burkolatot!" Persze kép nélkül. Na most semmi fül nincs a burkolaton. És persze nyomogattam már minden oldalról.

Este

Oké, ezen a ponton véget ért hűtőgép-szerelői pályafutásom. Köszönöm szépen a mindenkinek a segítséget, különösen Timea Borbála T. Vágónak, aki tényleg hathatósan segített abban, hogy szembesüljek a természetfelettivel. Akit érdekel, annak leírom, hogy mit tapasztaltam.

1. A műanyag fedőt valóban egy csillagfejű csavar rögzítette egy teljesen láthatatlan és alig hozzáférhető helyen. (Kézikönyv: nyomja össze a füleket, stb. Szó nincs csavarról.)
2. Ennek kicsavarása után még le kellett pattintani a szabályozógomb kupakját. (Mondanom se kell, hogy a kézikönyv erről sem ír semmit.)
3. Ezután némi ügyeskedéssel le lehetett szedni a borítót, és tadamm: semmi olyasmi nincs belül, ami izzóra vagy izzó foglalatára emlékeztetne. (Kézikönyv: az izzó cseréléséhez ezt és ezt...)
4. Mi az ördög világít itt? Jó, tudom, hogy a technika csodákra képes, de én személy szerint ilyet még nem láttam. Bekapcsoltam a gépet így szétszedett állapotban, de nem világított semmi.
5. Hát jó, akkor visszaszerelem. Nem volt könnyű azt a rohadt csavart a helyére illeszteni, de végül sikerült.
6. A helyzet most: a lámpa (?) nem világít. Ez nem jó, de sokkal jobb, mint a kiinduló helyzet, amikor villogott, mint az állat.
7. Ne írjátok azt, hogy kiesett a körte, mert egyrészt nem esett ki semmi, másrészt foglalatnak sincs nyoma. De ha valaki tudja, hogy mitől világít egy nyomtatott áramkör (mert az volt benne), azt megköszönöm.

Az ún. széthúzásról

Van ez a narratíva, hogy a magyar közvélemény szekértáborokra oszlik, ezek folyton egymás ellen harcolnak, de a nemesebb ügyek mentesek kellene, hogy legyenek ettől az ún. pártpolitikai megosztottságtól. Na most ez a szöveg egy diktatúrában nemcsak hamis, hanem egyenesen hazug. És Lackfi is ezt a hazug narratívát darálja A széthúzás himnusza című elszomorítóan gyengén sikerült versében.