A legfontosabb

Heller Ágnes kedves története, amit ma délelőtt is elmesélt a Lukács-szobor hűlt helyén, hogy a haldokló Lukács ezt mondta neki: a legfontosabbat még nem tudom. És ez ugye kettős értelemben enigmatikus mondás, mert hogy mi lenne az a legfontosabb, és mit jelent az egy haldokló ember szájából, hogy "még". Nyilván fogalmam se lehet, hogy "Gyuri bácsi" mire gondolt, de hogy számomra mi a legfontosabb kérdés – amit még nem tudok –, az világos: mi a halál?

Miben hasonlít Lukács Szókratészhoz?

Ma megtudtam valami fontosat Lukács Györgyről, olyasmit, amire nem is gondoltam korábban. Odavolt a pálinkáért, és büszke volt rá, hogy nagyon jól bírja. Heller Ágnes szerint ebben Szókratészhoz hasonlított (mármint abban, hogy bírja a piát), de ezt saját hiányos műveltségemmel nem tudom megerősíteni.

A szerelemről

Annak, hogy a szerelmesek ilyen szépen megtalálják egymást, elvileg két oka lehet. Az egyik az isteni gondviselés. A másik az, hogy az emberek sokkal jobban összeillenek, mint gondolnánk. Nem is tudom, melyik a szebb feltételezés.

Illúzió

"...melynek központi témája ebben az évben a pedagógusképzés és az illúzió kérdése lesz." (inklúzió, sajnos)

Mikor?

Valljon s mikor leszön jó Budában stadion!

Hogyan legyünk milliárdosok

Bárki lehet milliárdos. Csak be kell költözni egy vezető politikus seggébe. Aki mégsem milliárdos, az annyit is ér.

Csókolom

Hétfőn fordult elő másodszor az életemben, hogy egy hallgatónő csókolommal köszönt. :) Ezúttal még csodálkozni se volt időm, mert csak elmentünk egymás mellett.

Emil és Ervin

Emil kicsi, vékony ember, és egy foga sincs. Hanyatt fekszik az ágyon takaró nélkül, két keze a feje alatt, folyamatosan beszél, de alig érteni.
-- Két hete vagyok itt, azóta vagy hatan is meghaltak -- valami ilyesmit mond.
-- Igen? -- kérdezem, és közben Ervinre nézek. Ervin a szomszéd ágyon ül keresztben, a falnak dől, szóval félig fekszik.
-- Persze, erről szól a hospice. Talán 30% ha hazamegy innen. Nem? -- mondja, mint aki rendesen felkészült, és várja a megerősítést. Nem, azt hiszem, nem azt várja.
-- Inkább azt mondanám, hogy a hospice olyan hely, ahol a fájdalomcsillapításhoz értenek igazán.
-- Az igaz, amióta itt vagyok, sokkal jobb.

Jenő

Napok óta valami enyhe szúró fájdalmat érzek a jobb bordaív alatt. Hasnyálmirigyrák -- nyugtatom magam szelíden. A hétköznapibb magyarázat valami makacs emésztési probléma. Mindenesetre most Jenő ágyán ülök, Flectorral kenem a hátát, és igyekszem rá koncentrálni. -- Egy kicsit feljebb, Imikém, ez az, rátapintottál a lényegre, ahogy mondani szokás, Imikém, ne sajnáld a Flectort, van otthon még két tubus, megkértem tegnap a nővért, Imikém, hogy kenje be, mert borzasztóan fáj, de csak éppen megsimogatta, neked arany kezed van, úgy is foglak hívni, hogy arany kezű, Imikém, és akkor reggel, ahogy megbeszéltük? -- Reggel is bekenem. -- Nem az, hanem a másik, amiről beszéltünk, Imikém... -- Á, zuhanyozunk? Akkor rászántad magad? -- Igen, ha segítesz, arany kezű Imikém, köszönöm szépen! -- Simogatom az érzékeny csomót Jenő hátán, és közben elképzelem, milyen leszek majd betegként, lesz-e türelmem, bele tudok-e nyugodni, hálás leszek-e a simogatásért.

Giorgione bácsi

"Giorgione bácsi képe ez" – olvasom. Ehelyett, persze: "Giorgione bécsi képe ez". A tévesztés ezúttal magyarázható. Radnóti Sándor írt arról, hogy a Giorgione-képet a Lukács Archívumban mutatta meg Orhan Pamuknak. Azaz "Gyuri bácsi" egykori otthonában.

Nincs hatalmad fölöttünk!

"Röhögjük ki őket a hatalomból!" – írta Szele Tamás 14-ben. Ma már úgy látom: a hatalomból valószínűleg nem tudjuk őket kiröhögni. A röhögésnek mégis felmérhetetlen a jelentősége. Segít abban, hogy megőrizzük identitásunkat és integritásunkat, az azt szétrombolni akaró hatalommal szemben. Ha nem kezdünk el úgy csinálni, mintha mi is elhinnénk a hazugságaikat, akkor uralkodhatnak, de nincs hatalmuk fölöttünk. Ne legyen!

A hazudás három fázisa

A hazudás három fázisa. Először az ember csak simán hazudik. Aztán annyira beleéli magát, hogy megsértődik, ha nem hiszik el. Basszus, annyira jól kitaláltam, hogy jönnek ahhoz, hogy kételkedjenek? Végül elhiszi a saját hazugságait, és elfelejti, hogy eredetileg csak kitalálta az egészet.

A műveltség hasznáról

A lány és a fiú egyszerre, de egymástól függetlenül szálltak fel a vonatra, és velem szemben foglaltak helyet. Én kimentem pisilni, és mire visszajöttem, már élénken beszélgettek. A fiú mérnökhallgató, és mintha tök részeg lenne, de ez lehet, hogy csak alkati dolog. A csaj bölcsész. Azóta hol a vállalkozói szocializmusról, hol a magyar honfoglalásról, hol filmekről beszélgetnek. A műveltség mint a csajozás-pasizás eszköze. Imádom.

Gyűlöletváltás

Soha többé zsidóüldözést! Mostantól üldözzük inkább a muszlimokat! (Simicskó) Csakhogy nem így van. Az idegengyűlölet MINDIG generalizálódik.

Hallásból fakad

Végighallgattam a teljes Újszövetséget hangoskönyvként. Tegnap fejeztem be, érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy nem lankadt közben néha a figyelmem, de hát a figyelem akkor is lankad néha, ha olvas az ember.

Félreértés az álomban

Különös néha az álmok időrendje. Azt álmodjuk, hogy nem tudunk valamit, amire aztán rájövünk, de ha mi konstruáljuk az álmainkat, akkor eleve is tudtuk. Most pl. azt álmodtam, hogy beérkeztem a munkahelyemre, és a könyvtárba mentem be, ahol éppen értekezlet volt. Egy kolléganőm meg azt mondja nekem, hogy azért gáz, hogy ez egy versolvasó könyvtár, és nincs itt Határ Győző. A "versolvasó könyvtár" kifejezésen nem is akadtam fönn, még azon sem, hogy mért lenne egy pedagógiai tanszék könyvtára versolvasó, azon viszont igen, hogy mért kéne itt lennie (az értekezleten?) Határ Győzőnek. Aztán persze rájöttem, hogy nyilván nem is erről van szó, hanem hogy HGY versei miért nincsenek meg a könyvtárban. Hogy a fenébe érthet félre valaki egy saját maga által konstruált mondatot?

A kedves utasokról

Hát én nem vagyok egy Beszélni nehéz-fan, de amikor a Keletiben bemondják, hogy "Kérjük a kedves utasokat, ne menjenek a vágányok közé!", és mindig a "kedves"-re teszik a hangsúlyt, akkor azért eszembe jut, hogy a mogorva és zsörtölődő utasokra bezzeg ráküldenének egy eltévedt szerelvényt.

Egy népszavazásra

Orboğan

Második Trianon

Második Trianon. Leválasztani a nemzettestről a magyarok kétharmadát: a cigányokat, a szegényeket, a zsidókat, a nőket, a melegeket, a kommunistákat, a liberálisokat, a civil szervezetek tagjait és egyáltalán mindenkit, aki másként gondolkodik, mint ő. Sokat tettek ezért más politikusok is, de Orbánnak mintha kifejezett célja lenne a nemzeti összetartozás végső felszámolása, egy tragédia felé mutató kollektív öncsonkítás. Szoros összefüggésben azzal a kirívóan keresztény ellenes politikával, amely a Názáreti úgyszólván egyetlen, mindent felülíró tanítását, a szeretet parancsát látványosan a szemétdombra hajítja.

Főparancs

Gyűlöld felebarátodat, mint tenmagadat!

A közös olvasásról

Bocsánat, de muszáj magamtól idéznem egy tízéves szöveget. Saját magamnak is figyelmeztetésül.

Mert a közös olvasás, a más szemével olvasás arról is szól, hogy a dolgokat ne feltétlenül saját korábbi tapasztalataink nyomán kialakult előítéleteink alapján ítéljük meg. Hogy ne legyünk bezárva előítéleteink ketrecébe. És ha jól meggondoljuk, ez az iskolai oktatás legnagyralátóbb célja is: annak felismertetése, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint gondolnánk, és hogy másképp is lehetnek, mint hisszük. Olvassuk tehát a világot egymás szemével, tegyük fel egymásnak a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak, és olvassuk újra a Bánk bánt. Legyen ezentúl példaképünk Simon, aki álmából felriadva is korunk legfontosabb üzenetét ismételgeti: „De hátha mégis úgy lehetne?”

Turizmus

Azt olvasom "turizmus", és egy húsz másodpercig halál komolyan a turik népére gondolok. Végig kell gondolnom, hogy hiszen ez nem azt jelenti.

Hány fő egy csoport?

Kedves Hallgatóim! A mai naptól – bírósági ítélet alapján – a páros munka is csoportmunkának számít.

evidentikus

Összetartozás-dal

Na, itt egy változat a szövegre, aztán csináljatok belőle valami használhatót!

Senkitől se félünk, összetartozunk!
Senkitől se félünk, összetartozunk!
Refr.:
Miénk a tér! Hát énekelje mindenki:
összetartozunk!

Diákok, tanárok...

Cigányok, fehérek...

Melegek, heterók...

Fiúk, lányok együtt...

Városi, vidéki...

Doktorok, munkások...

A demokrácia feltételeiről

Helyes követelni a választási törvény módosítását, de nem szabad elfelejteni, hogy az igazságtalan választási törvény a Fidesz hatalmának csak egyik záloga. A másik a sajtószabadság hiánya. A sajtó- és gondolatszabadság kiemelkedő jelentőségét már csak azért is folyton hangsúlyozni kell, mert a Lex Ceu is ennek az elvnek a korlátozását szolgálja.

A tanítás és a kétely

A kételkedés bölcs módja is lehet minta, ami továbbadható. Ritkán járok misére. Mikor legutóbb voltam, elhallgattam a fiatal papot: magyarázta, értelmezte az aznapi igét. Tanítani akarta a gyülekezetet. Értem én, hogy papnak lenni szentség, de napi tapasztalat, hogy a pappá szenteléssel nem jár együtt automatikusan a bölcsesség. Hogy is járhatna? És elgondolkodtam: elképzelhető-e olyan egyház, amelyben a pap nem tesz úgy, mintha tudná a tutit, hanem okosan kérdez, megosztja kételyeit, és gondolkodni tanít. Pontosabban spirituális igényességet tanít: hogyan nézzünk szembe a titokkal, Istennel.

Dalocska

illiberális, táliberális, ingyom-bingyom

Egy nyolcvanezres tüntetés margójára

A kormánymédia szerint nem jött össze a kritikus tömeg. Ami igaz is. A kritikus tömeg elfoglalta volna a tévéket, a mobilszolgáltatókat, maga mellé állította volna a rendőrséget, általános sztrájk meghirdetésére kényszerítette volna a szakszervezeteket, és tárgyalásokba kezdett volna az Európai Bizottsággal. Ilyesmi valóban nem történt, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog.

Született pestiek

– Remélem, átmegyünk Pestre. Nem bírom sokáig Budán.
– Én se.
– Te se??
– Nem szeretem. Ott eleve minden ferde.
#beszélgetéseink #születettpestiek

Csattanó nélküli történet

Nála vettem fel a felvilágosodás irodalmáról szóló szemináriumot. A legtöbben már az előző félévben is hozzá jártak, és ő azzal kezdte, hogy térjünk át a tegeződésre (mert így egyszerűbb – valami indoklást mindig kell mondani). Egy kicsit csodálkoztam, hogy magázva kezdi, aztán vált tegezésre. 28 éves tanársegéd volt. Meg azt is mondta, hogy egész félévben Csokonaival fogunk foglalkozni. Aztán vizsgáztam is nála, Kármánt kérdezte. Nagyon felkészületlen voltam, ezért azt mondta, hogy ez közepes, de visszajöhetek, ha akarok. Nem akartam. Ez volt a bölcsész módi: ha valaki nagyon nem tudott semmit, akkor hármast kapott, de nem volt muszáj beírni, nem volt még Neptun, a jó lelkű tanár meg nem történtnek tekinthette a vizsgát. A történetnek nincs csattanója, csak kikívánkozott belőlem. Ma annak rendje és módja szerint a szakma egyik nagy tekintélyű kutatója. Közelít a hetvenhez.

Végső

Csak hányni jár belé a lélek.

Dizájndíj

Mai dizájndíjasom: a teljesen gömbölyű gyógyszer. Ha leteszed az asztalra, biztosan elgurul.

Az öregedésről

Az öregedés legdurvább jele nem az, amit a tükörben látsz, nem is az, amit a testedben érzel, de még csak nem is az, hogy felnőttek a gyerekeid, hanem az, hogy a nálad csak tíz évvel idősebb ismert emberek, akiket mindig szinte a kortársaidnak láttál, azaz fiatalnak, immár hetvenévesek.

Tekhné és logosz?

Fogalmilag egyszer át kéne gondolni ezt is: kétféle oktatás van. Nagyon kétféle, mert valószínűleg egész más módon kell képezni az egyikre, mint a másikra: más a didaktikájuk. Az egyik oldalon egy jól körülhatárolható kompetenciára való felkészítés áll (képzés?). Példák: szakképzés, idegen nyelvek, gépjárművezetés. A másik oldalon valamiféle beavatás egy hagyományba (művelés?). Példa lehet az iskolai közismereti tárgyak többsége. A 60-as évektől világszerte nagy karriert befutott optimalizációs oktatási modellek az első kategória tapasztalatait próbálják – valószínűleg hiába – kiterjeszteni a második kategóriára. (Pontosan tisztázni a kompetenciafejlesztési célokat, azokat taxonómiába rendezni, eredményes eljárásokat rendelni melléjük.) A két oktatási típus kétféle vizsgát is igényel: a "képzésnek" valószínűleg a kritériumorientált vizsga felel meg (tudja vagy nem tudja?), míg a "művelés" esetében ilyen kritériumszint csak önkényesen határozható meg, viszont egy versenyvizsgán mérhetők a mélységbeli különbségek. A "képzés" esetében a motiváció egy didaktikai eszköz, a "művelés" esetében voltaképpen ez a cél.

A fájdalomról

Órák óta csak fájok, nem csinálok semmi mást.
Egy testhelyzetet keresek, amelyben kibírható.
Nincs ilyen testhelyzet.

Inkább járkálok fel-alá a szobámban.
Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

Betegeknek szoktam mondani: ilyen az emberi lét, bármelyikünkre lecsaphat a betegség.
Egyik pillanatról másikra, nem tudjuk napját, óráját és percét.
De nem gondoltam komolyan, az Isten szerelmére!
Járkálok, és a könyvszekrényeimet nézem elégedetten.
Hogy már szekrényben vannak a könyveim, annak örülök.
De közben kényszeresen arra az egy könyvre gondolok, amit nem találok a pakolás óta.
Talán most kéne tüzetesen átnézni az összest.
Ez talán elterelné a figyelmem a fájdalomról.
Persze ez képtelenség.
A fájdalom pont az, amiről semmi sem terelheti el a figyelmet.

Járkálok föl-le. Mint börtöncellában, aki végül lebukott.

"Nagyon intenzív (tűrhetetlen)" – ezt olvastam a neten.
Hát bazmeg, az. Szakszerű meghatározás.
Úgy csinálok, mintha verset írnék.
Pl. ilyen mondatokat írok le: "Úgy csinálok, mintha verset írnék."
De ez nem vers. Ez csak végtelen sok tükörben tükröződő semmi.
Ami valaminek látszik. Sűrűsödés az üres téridőben.
És egyre jobban elhatalmasodik rajtam a vágy,
hogy pont arra a bizonyos kanapéra feküdjem le.
Hogy akkor jobban leszek, jobban, mint az ágyamon, jobban, mint a fotelomban.
De azon a kanapén most mások vannak, munka folyik.
Nem baj, egyszer vége lesz annak is.

Addig még járkálok föl-le. Mint aki végül lebukott.

Nőügyekről

Magyarországon nő a nyomor, nő a tudatlanság, nő a szolgaság, és nő a reménytelenség. Így hát kénytelen vagyok nőügyekkel foglalkozni.

Bújjunk ágyba

Valami két hete azt mondta a főnökünk, hogy rossz lesz nekünk, és hogy ez miattunk van. És azóta az jár a fejemben, hogy ez nem érdekes, mert mindenképpen rossz lesz nekünk, ha a fejünk tetejére állunk, akkor is. Egyre sötétebb van, közelít a tél, és ez nem függ sem tőlünk, sem a naptártól, sem a nyári időszámítástól. Bújjunk ágyba, és bírjuk ki valahogy...

Újra kell kezdeni

Azt hiszem, a legfontosabb feladat most a repülő egyetemek megszervezése lenne. Tanulni és tanítani.

Alkotmány, alaptörvény

"Alapvető érdekünk az is, hogy a felsőoktatás törvényi szabályozása megfeleljen az Alaptörvénynek." Ezt találta mondani Sólyom László. Hogy az Alaptörvénynek.

Nők a vonaton

Velem szemben, de kettővel előttem egy elegáns lóarcú idősebb hölgy olvas, közben hosszúkás süteményeket dug a szájába. Tőle jobbra egy szép, kövér és fiatal nő mosolyogva magyaráz a vele szemben ülő nagyon sovány nőnek. Közvetlenül velem szemben egy soha nem mosolygó, kicsi nő egész idő alatt különböző füzetekbe ír. Jobbra egy bongyor hajú lány feszes trikóban telefonozik. A fejhallgatómban francia zene szól. Egy Truffaut-filmben utazom.

A bürokrácia diszkrét bája

Most, hogy végveszélybe került a felsőoktatás szabadsága, egyes intézmények fontos lépésekre szánták el magukat. Például bekérik az intézetektől a kulcskezelési rendet.

Kormánybiztost minden kilométerkőhöz

Az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos. Ilyen van. Ma bemondták a rádióban.

Pasziánsz

Amikor kiderült, hogy mindketten pasziánszozni szoktunk az éjszakában, egyetértettünk abban, hogy a játékot nehéz abbahagyni. Mert ha sikerül, azért, ha nem sikerül, ezért érzünk kényszert a folytatásra. Jó érzés volt, hogy egy ilyen fontos kérdésben megértettük egymást. Erre a beszélgetésre emlékszem, aztán hallottam, hogy meghalt. Váratlanul és fiatalon. A halálhoz mindenesetre fiatalon. Sokan szerettük, bár én alig ismertem. Évekkel korábban egy intézetben dolgoztunk: ő régi motoros, én egy másik részlegen 30 éves új ember, osztályvezető. Akkoriban történetesen botrány volt az intézetben, és én lettem a fegyelmi bizottság elnöke (vagy csak tagja?), ő pedig a "vádlott". Mulasztás volt a háttérben, nem valami nagy bűn, valahogy le kellett rendezni. Érdekes, hogy később soha nem éreztette velem, hogy így indult a kapcsolatunk. Még érdekesebb, hogy ezen nem is csodálkoztam.