Mind marhák ezek, uram: Csókolom

2017. április 27., csütörtök

Csókolom

Hétfőn fordult elő másodszor az életemben, hogy egy hallgatónő csókolommal köszönt. :) Ezúttal még csodálkozni se volt időm, mert csak elmentünk egymás mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A blog címéről

Kassák semmit sem vett észre: feszülten figyelte a horgot. De fölkapta fejét, mikor a katona közvetlenül előttünk összecsapta bokáját, sapkájához emelte kezét, és harsány hangon egyenesen Kassákhoz intézte szavait:

– Alázatosan jelentem, kinek tetszik lenni?

Kassák méla undorral nézett rá, mintha azon gondolkodna, hogy egyáltalában válaszra méltassa-e, de aztán, úgy látszik, ő is megszánta a kis bakát a bő zsávolyban, mert azt mondta, tisztán és határozottan:

– Kassák Lajos író.

A katona újfent szalutált, megint megfordult, és menetelt visszafelé, a hídra. Én meg kíváncsi lettem, ugyan mi lesz ebből – és elindultam egykedvűen vissza, a falu felé, párhuzamosan a kiskatonával. Kissé elmaradtam mögötte, de azért jól hallottam, mit mondott, amikor bokáját újra összecsapva, tisztelgett hadnagya előtt:

– Alázatosan jelentem, Kassák Lajos, francia.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy garázda népszínmű idétlen humora volna, vagy Déry Tibor pótlólagos, szürrealista ötlete, teszem azt, a Kyvagiokénből. De így volt. A hadnagy a combját veregette a pálcájával, és csak annyit jegyzett meg rá lemondóan:

– Nem francia az, te marha.

Mi játszódhatott le a katonában, míg azon a rövid úton az írót franciává alakította át? El sem tudom képzelni. És a hadnagy, talán csak nem hallott életében Kassák Lajosról? Ezt sem tudhatom meg soha. Kassákhoz visszatérve mindenesetre beszámoltam neki a lezajlott jelenetről. Ezt a következtetést vonta le belőle:

– Mind marhák ezek, uram." (Vas István: Nehéz szerelem)