Csókolom

A sarki kisboltban, ahová főleg kávézni járok, a harmincas eladó csaj random hol csókolommal, hol sziával, hol puszival köszön el. Erről eszembe jut két korábbi emlékem. Mert megvénülvén nem olyan meglepő, ha az embernek csókolommal köszönnek, de azért mégis. Egy időben az egyetemi tanszékünk egy épületben volt a miskolci gyermekvárossal, és egyszer, amikor mentem be, egy talán (jó esetben) tizenhárom éves kislány jött szembe, kilencedik hónapra utaló pocakkal. Illemtudó volt, és köszönt: Csókolom! Ez megrázó volt, a másik eset inkább vicces. Hallgatónő jött be az irodámba, és egy csókolom csúszott ki a száján. Meghökkentem, őszintén, de egyértelmű nevelési szándékkal. Persze azonnal kijavította magát.

Hol élünk?

Amikor harmadszor fizettem a velem korú, őszülő pasinál, a sarki élelmiszerbolt új dolgozójánál, összeszedtem a bátorságom, és megszólítottam.

– Mi ismerjük egymást.

– Igen, ismerjük, de nem tudom, honnan.

– SZM?

– Igen... – döbbent arc.

– Én meg KI.

– Ó igen, nálad a pont, te megismertél... Nem gondoltad, hogy itt találkozunk...

– Nem, de most nem kérdezlek ki, mert állnak mögöttem, még sokszor fogunk itt találkozni.

SZM 60 fölötti történész, filozófus, vallásfilozófus, a Wikipédiában szócikk van róla. Ma pénztáros a sarki közértben.

A nagy művészről

Nekem Kaszás Attila neve nem jelentett sokat. De ma meghallgattam a Mi muzsikus lelkeket különböző nagy művészek előadásában, aztán Kasszás Attiláéban, és megértettem valamit abból, mit jelent nagy művésznek lenni.

Nincsenek dalaink

Annak mi az oka, hogy nincsenek tömegdalok, amiket tüntetéseken énekelni lehet? És amikor valamit kitalálnak, akkor az mindig nyilvánvalóan alkalmatlan erre a célra.

Semmit se tudunk

Mit várhatunk 2023-tól? Ne higgyetek senkinek, aki erről valami értelmeset próbál mondani! A sötétbe ugrunk, és senkinek nincs halvány fogalma sem a jövőről.