Karantén

Twentin Caranteno #mahallottamakerítésmögül

Hogy vagy?

– Hogy vagy?
– Ne haragudj, jól.
(EP nyomán)

A limbósztár

Emlékeztek még a limbóra? Magyarország kormánya morális limbóbajnok akar lenni. Elhatározta, hogy minden évben egy kicsit mélyebbre süllyed. És az az igazság, hogy megy neki! Virtuózok! "How low can you go?"

Csáth örülne

CSÁTHIDRA
Ezt a bizarr összetételt javasolta a Word a cathedra helyett.
#anapszava

Járványdiktatúra

"Járvány idején nincs helye a demokráciának." Forog most egy ilyen jelszó kevéssé balliberális körökben. Én viszont azt mondom: járvány idején nincs helye az önkényuralomnak. Nincs veszélyesebb a társadalomra, mint amikor valódi vészhelyzetben egy önző és szűk látókörű csoport ellenőrizetlen hatalmat kap. Akkor tényleg a legrosszabbra számíthatunk.

Nemzeti konzultáció

Most akkor elmarad a nemzeti konzultáció büdös cigányok és börtöntöltelékek témában? Vagy csak később lesz? Vagy abból a pénzből szájmaszkokat postáz a kormány? Vagy inkább arról kérdez, akarjuk-e Orbánt örökös konzulnak, mivel olyan hatékonyan véd meg az egyetlen valóságos ellenségtől?

Diktatúra-e van?

Legalább megszűnnek azok a gyermeteg viták, hogy ez már diktatúra-e, vagy még csak 57%-ban diktatúra, vagy már 62%-ban. Persze tudom, ezután is lesznek, akik majd azt mondják, hogy ez nem diktatúra, mert nem visznek el Recskre. Anyád!

Döntsd el, hova állsz!

A felhatalmazási törvénynek egyetlen értelme van: hogy a kormányt tényleg ne basztathassa senki azért, hogy felkészületlenül, bénán, felelőtlenül, önző módon harcol a vírussal. Vagyis nyugodtan lehessen felkészületlen, béna, felelőtlen és önző, miközben fájdalmas arccal elmondja, hogy ők igazán mindent, de mindent... Hogy még világosabb legyek: egy ilyen törvénnyel nemcsak a demokráciát veszítjük el (végleg), hanem a vírussal folytatott háborút is. A törvényt megszavazni hazaárulás, és ezúttal nem hiszem, hogy ebben bármi túlzás vagy hangulatkeltés lenne.

Maradj otthon!

Jobb is lesz otthon maradni egy darabig. Mert aztán kilépsz az utcára, és egy kibaszott fasiszta diktatúrában találod magad.

Kinyírta az egész vezérkart

Na, úgy látom, Szegeden is sikerült egy világbarma futóbolondot kinevezni rektornak. Ez egy ilyen rendszer, és ebbe fogunk belepusztulni. Csak mondom.

RIP

Minden nap kapok értesítést arról, hogy kik iratkoztak fel a Taní-tani Online hírlevelére, és hogy kik iratkoztak le róla. Általában ismeretlen nevek. De ma a leiratkozottak között ott volt egy nemrég elhunyt kolléganőnk ímélcíme. Isten nyugosztalja!

Mozart

Valamikor a 70-es évek derekán két osztálytársnőm (azt hiszem, kettő) is tagja volt annak a csapatnak, amely a Veres Pálné Gimnáziumot képviselte a Magyar Rádió nagy Mozart-versenyén. És mivel meg is nyerték (vagy legalábbis nagyon előkelő helyezést értek el), hát sejthető, hogy mindent is tudtak Mozartról. Én inkább csak ismerkedtem a komolyzenével, de valahogy az az ötlet kerített hatalmába, hogy a zongoraverseny egy nagyon jó műfaj, így aztán megkérdeztem az egyiküket, hogy melyik Mozart-zongoraversenyt ajánlaná nekem. (Más szavakkal: melyiknek a lemezét vegyem meg.) Mire valami olyasmit mondott, hogy a közfelfogás szerint a mittudoménmilyen-dúr a legjobb, de ő inkább a d-mollt ajánlaná. Meg is vettem, történetesen Fischer Annie-val. Az egész életemet végigkísérte. (Majdnem azt mondtam, meghatározta.)

Heterofisz

Azért ez a home office is egy gyanús dolog. Én a magam részéről maradok a hetorofisz mellett.

Forradalom a korona idején

De most komolyan, van még valaki ebben az országban, akinek kell ez a kormány? Értem én, hogy a korona idején nem lehet forradalmat csinálni, de ha egyszer ennek vége lesz, és még élünk, küldjük már el őket a halál fülére, hát na de tényleg, különben hogy?

Mi a fontos?

Egy anya kiborulásából:

"Ok, hogy tanulni kell, de nem vagyok tanár, anya vagyok és van millió dolgom még ezen kívül. Nem lehetne kevesebbet? Nem lehetne, hogy a rajzot, technikát, tesit....ÉNEKET mellőzzük?!
Hozzáteszem ez nem csak az én véleményem."

Szerintem a kiborulás teljesen érthető. De nekem más lenne a javaslatom: nem lehetne, hogy kivételesen, a rendkívüli helyzetre tekintettel, inkább főleg a rajzot, technikát, tesit, éneket nyomassuk?

Jobb-e félni?

Régi probléma: jobb-e félni, mint megijedni? Én utálok félni (meguntam), ezért valószínűleg nagyon meg fogok ijedni. Rossz lesz nekem? Biztos, de asszem, azoknak is, akik félnek.

Pandavér

pandémia = pandavérűség
Azaz mindannyian olyan kedvesek, szeretetreméltóak és nyugodtak leszünk, mint a pandák.

Karantén a buszon

– Meg kell nézni a táblát! Első ajtón nincs felszállás!
– Karantén van.
– És így nem száll rá a karantén? Még olyat!
#legendary99

Mielőtt hálát rebegünk

Mielőtt hálát rebegünk a koronavírusnak, hogy elhozta az oktatásban a várva várt digitális forradalmat, gondoljuk meg a következőket. (Aki nem szeretne negatív posztokat olvasni, az görgessen tovább.)
1. A pszichológia tanítása szerint a halálfélelem légköre nem nagyon kedvez a tanulásnak. (A pedagógusokról beszélek, akiknek állítólag most kéne digitális kultúrát tanulni.)
2. Érthető módon elcsendesedett a NAT-vita, amely az én olvasatomban arról szólt, hogy a jelenlegi tananyag (ami lényegében ugyanaz, mint ami az új NAT-ban van) nem alkalmas semmire. Most ehhez hozzátehetjük, hogy különösen nem alkalmas digitális feldolgozásra. Nem látom azt a diskurzust, ami arról folyna, hogy MIT is kéne és lehetne tanítani távoktatással.
3. Ez különben azért van, mert a halálfélelem légköre a stratégiai diskurzusoknak sem kedvez.
4. Eddig konszenzus volt arról, hogy korunk egyik fő rákfenéje a személyes kapcsolatok visszaszorulása, és az, hogy a virtuális világ elszívja a levegőt a valódi személyes találkozások elől. Tökre értem, hogy amikor az utóbbi lehetetlen, akkor nagyon jó, hogy van az előbbi, de azt komolyan számításba kéne venni, hogy ettől a dolgok csak rossz irányba tudnak menni.
5. Plusz az a gyerek, aki eddig nem volt telefonfüggő, most tuti az lesz, hacsak a szülők nem vetik be magukat nagyon. Lehet, hogy a tanárok fő feladata ez lenne: segíteni a szülőket, hogyan éljék túl, ha a gyerek egész nap otthon van.
6. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.

Fordulat?

Abban nem hiszek, hogy – mint egyesek remélik – az iskolák kényszerbezárása didaktikai forradalmat hozna. De az nem lehetetlen, hogy tegnap bukott meg a NAT 2020.

Minden hullámhosszon

A kiélezett helyzet megint egy jó lehetőség arra, hogy Morál Néne legyőzze Érdek Bátyót, és egy-két jobb érzésű közmédiaizé felálljon, és kijelentse, hogy nem hazudik tovább. Mert túl nagy lett a tét.

Megint az iskolabezárásról

Orbán azt találta mondani, hogy az iskolákat azért nem kell bezárni, mert később rosszabb lesz a helyzet. Nooormális? A pedagógusok meg örüljenek, hogy megfertőződnek, mert az alternatíva az lenne, hogy nem kapnak fizetést. Komolyan mondom, velünk bármit meg lehet csinálni. (Velünk, mármint a magyar néppel. Mert ez megint nem pedagógusügy, hanem a közös jövőnk ügye. Archaikus kifejezéssel: nemzeti ügy.)

Szűrő

Szerintem jópofa a történet, de a végén kérés is lesz. Szóval van egy kis robotporszívóm, nagyon jó fej, és nagyon hasznos is, de kínszenvedés beszerezni hozzá a megfelelő szűrőt. (A szűrő itt olyan, mint más porszívóknál a porzsák, nem megyek bele a technikai részletekbe.) A webes találatok két részre oszthatók: egyik fele odaírja, hogy nem kapható, a másik fele nem, itt csak a megrendelés után derül ki, hogy nincs. Ilyen volt pl. a Media Markt, ahol ki is fizettem előre, majd közölték, hogy ja, nincs. Hát jó, egy darabig pihentettem a dolgot, aztán rátaláltam a Porzsák Partnerre, ahol úgy tűnt, kapható. Rendeltem is ötöt (már óvatos voltam, nem fizettem előre), mert azt ígérték, hogy öt csomag porzsáktól ingyenes a szállítás. Persze simán felszámoltak 990 Ft-ot, de hát öt szűrő nyilván nem öt csomag porzsák. Mindegy. Na jó, másnap hívnak telefonon. Kedves ügyintéző mondja, hogy sajnos nincs raktáron öt szűrő, csak kettő. Akarom-e azért? Akarom. Oké, akkor küldik. Meg is jön a küldemény, a képen látható kis bizalmas üzenettel.

Így a szállítási díj persze csaknem 100%-kal emeli az árat, de nem is ez aggaszt. Hanem hogy hogy a fenébe jutok hozzá a jövőben ehhez a vacakhoz. Szóval, ha van ötlet... SENCOR SVX71

Ööö... szóval nem szeretnék gorombának vagy hálátlannak látszani, de az talán világos a fenti bejegyzésből, hogy én egy ideje már keresem ezt a terméket, és hát a Google-t használom ilyenkor. Tulajdonképpen azok segítségére számítok, akik véletlenül tudnak valamit erről a dologról, pl. szintén használják, vagy ismernek megbízható forrásokat.

Embertelen

Az milyen hülyeség már, hogy most ne politizáljunk, mert vészhelyzet van?! Egy rezsim embersége vagy embertelensége éppen vészhelyzetben mutatkozik meg a legélesebben. Ahogy most is. Szerintem nem jó, hogy felelőtlen maffiózóknak vagyunk kiszolgáltatva.

Az iskolabezárásról

Az iskolákat bizonyára bezárják hamarosan. De vajon gondoskodnak-e szervezetten azokról, akiknek napi szükséglet az iskola? 1. Azokról, akik csak ott jutnak ebédhez. 2. Azokról, akik kicsik, és a szüleik dolgoznak. (Ez valószínűleg két különböző társadalmi csoport.)

Valamitől

Amúgy meg valamitől ki kell pusztulni, nem?

Nemzeti (?) alaptanterv

Nahalka István ma közzétett egy fantasztikusan jó összefoglalást arról, hogy mi (minden) baj van a NAT-tal. Meg is osztottam. De nem hagy nyugodni az, amit a nemzetietlenségről írt. Mert szerintem is nemzetietlen a NAT, sőt talán éppen ez a legnagyobb probléma, de egy olyan vonása miatt, ami talán így nincs benne az összefoglalásban. A nagy mennyiségű és listázott tananyag a lakosság (nemzet) legnagyobb része számára egyrészt befogadhatatlan, másrészt riasztó (demotiváló). Az eredmény pedig az, hogy a nemzeti műveltség a korábbinál is erőteljesebben egy szűk kisebbség privilégiuma marad. A NAT – amely állítólag túl nagy hangsúlyt fektet a műveltségközvetítésre – valójában elzárja a tömegeket a műveltségtől, és így kizárja őket a nemzetből. Már régóta a nemzet szétverése zajlik, a NAT erre csak ráerősít.

A régi játszótársak

Ha minden igaz, valamikor mostanában tesznek szakmai vizsgát egykori osztálytársaim a gyógymasszőrképzésen. Szeretettel gondolok rájuk ezekben a nehéz napokban.

A legnehezebb

A legnehezebb betartani, hogy ne piszkáljam az arcom, a szám. Ez egyébként a vírustól függetlenül is tök fontos lenne.

Ebbe halunk bele

Ostobaság, gerinctelenség, rosszindulat – ezt írtam egyszer régen egy konkrét ügy kapcsán, de ez alighanem általános modell lehet bizonyos cselekedetek elemzésekor. Ha egy bürokrata valami eszméletlenül ártalmas dolgot csinál, mindig érdemes keresni a szándékot. Ostobaság? Azaz nem tudja, mit cselekszik? Teljesen érzéketlen tettei másodlagos, harmadlagos következményei iránt? Simán lehet. Gerinctelenség? Azaz nagyon is tudja, hogy árt, de parancsra teszi, és ez felmenti minden felelősség alól? Ez is lehet. Rosszindulat? Kifejezetten ártani akar? Nem ritkaság. A három attitűd háromféle viszonyulást kíván. Persze keveredhet is a három, de akkor sem mindegy, hogy milyen arányban. Akárhogy is: alighanem e három dologba fogunk belepusztulni.

A tanárképzők és a NAT

Isten bűnömül ne vegye, meg aztán most már úgyis mindegy, de húszéves tanárképző pályafutásom során soha nem tanítottam a leendő tanároknak azt, hogy a tantervet követni muszáj. Sőt inkább azt mondtam, hogy a tantervnél mindig fontosabb a pedagógiai megfontolás. Ám minél szigorúbb a tanterv, annál nehezebb ezt az elvet követni is, hirdetni is. Ezért is különös, hogy – ahogy azt Nahalka István barátom már korábban keserűen észrevételezte – a tanárképző intézmények nem emelték fel a szavukat a "pedagógiai megfontolást" megfojtó új NAT és a kerettantervek ellen. Szomorú tükre ez szakmánk jelenlegi állapotának. Talán a magyartanárokéhoz hasonlóan itt is lesznek majd egyéni nyilatkozatok. Ilyesmiben reménykedem.

Politika a corona idején

Vírusveszély miatt a tüntetés elmarad. Másfelől viszont vírusveszély idején kifejezetten javallott a sztrájk. Csak mondom.

Ő is a Sorsé

Állítólag 70 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Tragédiának nézed? Nézd legott kihívásnak? Ez is csak a forradalom előkészítése. Igaz, hogy fájós derékkal nehéz barikádot építeni. De fölemeljük a botunkat, és akkor Isten irgalmazzon elnyomóinknak.

Arról, hogy milyen egy sztrájkmozgalom

Ezt a Wikipédia Harlan County War szócikkéből fordítottam, talán tanulságos. Nincs semmi aktualitása – leszámítva a helyzetet. Florence Reece emlékezik. 1931-ben (vagy akkoriban) történt, amikor a szénbányászok sztrájkoltak a Kentucky állambeli Harlan megyében.

"J. H. Blair seriff eljött hozzánk az embereivel, és Samet, a férjemet kereste. Sam a szakszervezeti vezetők egyike volt. Egyedül voltam otthon a hét gyerekkel. Feldúlták az egész házat, aztán kinn őrködtek, Samet várták, hogy lelőjék, ha megjön. De nem jött haza akkor éjjel. Utána kitéptem egy lapot egy falinaptárból, és erre írtam le a "Which Side Are You On?" (Melyik oldalon állsz?) szövegét egy régi baptista himnusz, a "Lay the Lily Low" dallamára. Az én dalaim mindig az elnyomottakhoz szóltak, a munkásokhoz. Én is közéjük tartozom, és úgy érzem, hogy velük kell lennem. Nem létezik semlegesség. Vagy az egyik oldalon kell állnod, vagy a másikon. Van, aki azt mondja: "nem foglalok állást – én semleges vagyok." Ilyen nincs. Az elmédben vagy az egyik oldalon vagy, vagy a másikon. Harlan megyében senki se volt semleges. Ha nem voltál orgyilkos, akkor szakszervezeti tag lettél. Az kellett lenned."

Lanius

Lanius cachaça. Csapataink harcban állnak a vírus ellen.

Sokadszor a sztrájkról

És megint az van, hogy lesz pedagógussztrájk. Szerintem nincsenek meg a feltételei, de hátha. Viszont most is elmondom, amit már unalomig sokszor: csak az egész intézményekre kiterjedő sztrájknak van értelme. Ehhez agitációra van szükség, és bármilyen furcsa is, föl kell adni azt a szép elvet, hogy mindenki a lelkiismerete szerint dönt. Jogilag persze igen, de itt nem a jogról van szó, hanem a szolidaritásról. Az végtelenül szánalmas és gáz, ha a tantestület egy része sztrájkolni próbál, másik része pedig sztrájktöréssel csökkenti az akció hatékonyságát.

A dilettantizmus forrásairól

Szerintem nem az a legveszélyesebb dilettáns, aki úgy csinál tantervet, hogy még soha nem tanított. Nála is veszélyesebb az, aki úgy csinál tantervet, hogy nagyon sokat tanított, és úgy gondolja, hogy az úgy volt rendben, ahogy ő csinálta.

Egy béremelés margójára

A Napóleon konyak ugye az az ital, amit a proletariátus választott képviselői útján fogyaszt.
Hát most is valahogy így.

Esküszöm, forradalmár leszek

Vegyük észre, hogy a magyartanárok számára javasolt nyilatkozat – "A korszerű, képességfejlesztésre, szövegértésre és szövegalkotásra, műértő és műélvező olvasásra, kommunikációs képességekre és modern nyelvszemléletre vonatkozó követelményeket követem" – sokkal radikálisabb szöveg, mint első pillantásra talán látszik. Mert nemcsak a 2020-as NAT-tal megy szembe (azt idézve, persze), hanem talán minden eddigi tantervvel. Valóságos pedagógiai forradalmat hirdet.

Szakmaiság és politikum a NO NAT mozgalomban

A pedagógusok mozgalmát kezdettől – és a NAT elleni mozgalmat jelenleg – áthatja ez a dilemma: politikai ellenállásról van szó, vagy szakmai kritikáról? Újra és újra megfogalmazódik, hogy maradjunk szigorúan a szakmai kereteken belül, ne tévedjünk a politika ingoványos talajára. Annál is inkább jogosnak tűnik ez a figyelmeztetés, mert a kormány sem unja meg, hogy Gyurcsány láncos kutyájának tekintsen mindenkit, aki kritikai hangot üt meg vele szemben.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kritikája?

Én azt gondolom, igen. A NAT és a kerettantervek szövegéről ki lehet mutatni, hogy szakmaiatlan, nem felel meg a korszerű tantervelmélet és pedagógia elvárásainak, önellentmondásokat tartalmaz, stb. Szükség is van az ilyen szakmai kritikára, példát mutattak erre a magyartanárok, a történelemtanárok, az egyházi iskolák tiltakozó tanárai, a neveléstudomány oldaláról pedig a fáradhatatlan Nahalka István.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kijavítása?

Szerintem ez a kulcskérdés, és meggyőződésem, hogy nem. A szakmai bírálat célja nem lehet az, hogy egy jobb szöveg szülessen. Ha ez meg is történik – amit amúgy nem is tartok kizártnak –, annak mi lesz a jelentősége? Vegyük végre észre – és ne féljünk kimondani se –, hogy azok a problémák, amiket most az új tantervek szemére vetünk (elsősorban az, hogy tele vannak tömve teljesíthetetlenül sok kötött tananyaggal), a magyar közoktatás krónikus betegségei, amelyeket egy elhibázott közoktatás-politika 2010 óta (nem létrehozott, hanem) tovább mélyített, és amelyek az elviselhetetlenségig fokozódhatnak az új tantervek hatására. Ha a kormányzat visszavonja a NAT-ot, akkor örülünk? Nem, Vincent, nem lenne minek örülni. A mai magyar közoktatás botrányos, és ezen mit sem változtatna, ha nem vezetnék be az új tanterveket.

És ha konszenzusteremtő viták, kerekasztal-beszélgetések során születnének meg az új tantervek? Hát az már nagy dolog lenne, csakhogy ezt kitűzni már eminensen politikai cél. Ahhoz legalábbis az kell, hogy a kormányzat ebben a kérdésben gyökeresen másképp viselkedjen, mint eddig, illetve mint más kérdésekben. Ugye mindenki belátja, hogy ha azt követelné egy eddig még nem létező mozgalom, hogy legyen nyilvános vita a kormányzat bevándorlási politikájáról, az politikai, és nem szakmai követelés lenne. Ugyanígy a NAT-ról való nyílt egyeztetés követelése is az. De az sem lenne egy nagyon erős állítás, hogy a jelenlegi kormánytól ezt hiába is várnánk, szóval...

Szóval pártpolitikáról van szó?

Én sokszor leírtam már, hogy szerintem a mai Magyarországon azért marhaság pártpolitikáról beszélni, mert nincsenek pártok. Van egy állampárt, amely ezer szálon összefonódott az állammal, és vannak látszatpártok, amelyek nem végeznek pártszerű tevékenységet (azaz nincs stratégiájuk a hatalom megszerzésére). Röviden: nincs többpártrendszer, így nincs pártpolitika se (bár lenne!). Gyurcsány nem politikai tényező, max. mint előrángatható démon a kormány kezében, ha az le akar járatni egy valóságos mozgalmat.

Tehát nincs kormányzóképes ellenzék. Hát akkor?

Van egy rossz és egy rosszabb hírem. Tényleg nincs kormányzóképes ellenzék, de ennél nagyobb baj, hogy nem is lesz, ha nem lesz mozgalom, amiből kinőhetne. Mert mégis hogy kéne létrejönnie? Megalakul egy füstös szobában egy új párt, és találnak egy fess legényt, aki majd vonzóvá teszi a választók előtt, akik rá szavaznak 2022-ben a demokrácia örömünnepén? Ez így azért reménytelen, mert vége van, már régen vége van a demokráciának. Ellenzéki erő – ha egyáltalán! – csak mozgalomból nőhet ki. Nem az az állításom, hogy az új ellenzék a pedagógusok mozgalmából fog kinőni, hanem hogy ez a mozgalom – ha nem szúrjuk el – képes lehet rombolni a NER-t, és így tenni valamit a valóságos megújulás érdekében.

Mi a teendő?

Röviden: a NAT és a kerettantervek elleni tiltakozást kiszakítani a szakmai karanténból. Ezt kétféleképpen értem: tematikailag és a megszólítottak körét illetően. Bele kell helyezni a NAT-bírálatot az okok és következmények kontextusába. Messze nem pedagógiai vagy közoktatási kérdésről van szó. Például arról az erős tendenciáról van szó, hogy a magyar közoktatás módszeresen rombolja a nemzetet azzal, hogy a nemzeti műveltséget nem juttatja el az ifjúság nagy részéhez, hogy semmit nem tesz ennek a problémának a kezelése érdekében, és az új NAT várhatóan rémisztően felerősíti ezt a tendenciát. (A magyartanárok kezdettől helyesen mutattak rá arra, hogy az új NAT nem eléggé nemzeti. Ezt a vonalat kell követni.) Vagy szó van arról a szintén erős tendenciáról, hogy az iskola nagyjából elviselhetetlen intézmény, ahonnan csak a gazdagok gyerekei tudnak alternatív intézmények útján elmenekülni, a többieknek tönkre teszi a gyerekkorát, és nem tanítja meg nekik azt, ami ahhoz kell, hogy szabad állampolgárok, és ne alattvalók legyenek. Nem folytatom.

Azt szokták mondani, el kell érni a szülőket. Én meg azt mondom, hogy a szülőkön keresztül el kell érni az egész társadalmat. Különösen fontos lenne a hasonló problémákkal szembesülő rokon szakmákkal összefogni: a szociális szférával és az egészségüggyel. Mert mindannyian egy hatalmas emberáldozat részesei vagyunk: senkiházi milliárdosok rövid távú érdekeiért áldozza föl ez a rezsim a jövőt, azaz az embereket.

Kiegészítés

Nagy örömömre sokan megosztották jegyzetemet, általában egyetértve velem. Voltak azonban olyan kritikai megjegyzések, amelyeket megfontolandónak tartok, ezért most kiegészítem a szöveget. Két ellenvetésre fogok kitérni, mindkettőnek az a lényege, hogy túlságosan sarkosan és ezért leegyszerűsítve fogalmazok meg dolgokat.

1. Az az állítás, hogy nem léteznek pártok, valóban egy kicsit durva az önkormányzati választások után. Tény, hogy akkor az ellenzéki pártok valóban pártként viselkedtek, így az többpártrendszer megszűnéséről szóló “doktrínámat” talán tényleg újra kéne gondolnom. (Ami nem azt jelenti, hogy most visszavontam. :) )
2. Azt is írtam, hogy a NAT 2020 visszavonása nem lenne jó. Ez nyilván megint leegyszerűsítően blikkfangos megfogalmazás. Sok minden miatt jó lenne. Egyrészt csapás lenne a NER-re, hát ennek hogyne örülnénk? Másrészt nem jelentene újabb csapást a közoktatásra. Ez is valami. De fenntartom, hogy jóval többre van szükség, mint a NAT visszavonása.

Találkozás a vonaton

Álmomban egy elég zsúfolt vonaton ültem, amikor felszállt két szép idős ember, egy nő és egy férfi. Valahogy nagyon szépen, tisztán voltak felöltözve, egy kicsit népies stílusban. A férfi velem szemben ült le, a nő egy kicsit messzebb, mert csak ott volt hely. Hirtelen arra gondoltam, ők biztos Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy képet keressek róluk, és ellenőrizzem, tényleg ők-e, de közben nagyon szerettem volna valahogy jelezni nekik, hogy felismertem őket. De nem tudom, ők voltak-e, mert felébredtem. A valóságban csak fiatalon láttam őket, érdekes, hogy álmomban reális volt az életkoruk.