2020. február 28., péntek

Újra Niemöller

Amikor a nőket basztatták, leszartam, mert nem vagyok nő. Amikor a cigányok ellen uszítottak, nem törődtem vele, mert nem vagyok cigány. Amikor elvették a gyerekek jövőjét az iskola szétverésével, nem szóltam, mert nem vagyok iskolás kölyök. Amikor megölték az öregeket az egészségügy lerombolásával, csöndben maradtam, mert nem vagyok a saját anyám. Amikor elpusztították a természetet, hallgattam, mert nem vagyok cserje. És különben is megfulladtam.

Kocsmákról

Ha nem is általános, de eléggé elterjedt, hogy a magyar vasútállomások környékén van egy rendes, alkoholistáknak való kocsma. Ezzel szemben a Volánbusz állomásai körül általában nincs. A Volánbusz az antialkoholizmus zászlóshajója.

2020. február 27., csütörtök

A kézmosásról

Vécé után kezet mosni tényleg nagyon fontos, és amúgy is egy kulturális rítus, amihez illik ragaszkodni. De szerintem "virológiai" szempontból százszor fontosabb, hogy az utcáról megérkezve (nemcsak haza, hanem bárhová) nagyon alaposan mossunk kezet.

2020. február 25., kedd

Megint a NAT-ról

A 2020-as tantervek (rövidítek: a NAT) kérdése nem szakmai, hanem politikai kérdés. Elmondom, hogy értem. Amíg a pedagógusok szakmai problémájaként kezeljük, addig mindig az a kérdés fog előrefurakodni, hogy a legöntudatosabb tanárok hogyan tudják nem tanítani a NAT-ot. De nem ez a kérdés. Azért nem, mert persze, hogy nem fogják tanítani. Ez nem kérdés. Majd megoldják. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz az ifjúsággal az átlagos – másodlagos nagyszerűségű – tanárok keze alatt. Ez a kérdés csak akkor fogja dominálni a diskurzust, ha az kikerül a pedagógiai buborékból, és elkezdjük annak tekinteni, ami: nemzeti sorskérdésnek. Könnyű megmondani, hogy mi a teendő, nehéz megvalósítani: felvilágosító-agitációs munka a szakmán túl.

2020. február 22., szombat

Kétféle követelmény

Sokan azt mondják: ne tanítsuk a NAT-ot! Egy ilyen ellenállás természetesen nem fog bekövetkezni. De! A NAT-ban (és a kerettantervekben is) vannak tartalmak és képességfejlesztési előírások (!). Soha senki nem mondta, hogy ez utóbbiak kevésbé kötelezőek, mint az előbbiek. Ha a kettő között ellentmondás van, ha mindkettő egyszerre nem tartható be, akkor választani kénytelen a pedagógus. Talán ezt kéne a progresszív ellenállás zászlajára tűzni: a képességfejlesztési célok prioritását.

A régi szemét, csak rosszabb

Azt hiszem, az új tantervek röviden úgy jellemezhetők, hogy a régi szemét, csak egy kicsit rosszabb. A régi szeméten azt értem, hogy teljesen értelmetlenül részletezik a tananyagot, és ezzel továbbra is kizárják a műveltségből a nemzet jelentős részét. Ennek pusztító hatását eddig is élvezhettük, ez fog folytatódni tovább. Azon, hogy kicsit rosszabb, azt értem, hogy minden korábbinál erősebb az ideológia nyomatása, és nem kétséges, hogy ennek azért lesz hatása. A legfontosabb azonban az első mondatomból ez: "egy kicsit". Csak annyit ront a már eleve elviselhetetlen helyzeten, hogy ne lépje át a pedagógusok és szülők (azaz a társadalom) ingerküszöbét. Senkit ne tévesszen meg, hogy a Facebookon egyesek sztrájkot akarnak szervezni, vagy hogy néhány iskola (tisztelet a bátraknak!) tiltakozik. A közoktatás lomha teste mozdulatlan. A békák közérzete rossz a forró vízben, de fővünk tovább.

Paradox hatás

Természetesen baj, ha jó írók nem kerülnek be a kerettantervbe. De az ugye azért megvan, hogy azok az írók járnak jól, akik kimaradnak, mert tőlük nem fordítja el a gyerekeket az oktatás, és majd rajtuk fedezhetik fel, hogy az irodalom izgalmas is lehet. (És remélem, az is világos, hogy most nem a tanárokat bántottam, mert jó tanárok mindig lesznek, hanem a végletesen reménytelen rendszert és benne a tanterveket.)

2020. február 21., péntek

Van rosszabb

Döghányó dűlő. Azért van rosszabb, mint a Mészáros Lőrinc utca.

Koldusiskola

"Egymillió gyereket tanítanának meg koldulni." :o
(kódolni)

Romépítés

Tekintve, hogy az új tantervek egyértelmű tendenciája a múltfelejtés, elég nehéz leküzdeni azt a konteó érzést, hogy ez direkt van. Egy széthulló nemzet romjainak felégetése.

Szakvélemény a kerettantervről

Szakvélemény
Megnéztem az általános iskolai történelem kerettantervet.
Faszság.

Vonaton

– Megreggelizel?
– Hát persze, egész éjjel nem ettem.
#vonaton

2020. február 20., csütörtök

Tüntetés

Vasárnap tüntetni megyek. Régen nem voltam ilyen megmozduláson, de most úgy érzem, muszáj ott lennem. Meg kell mutatnunk, hogy sokan állunk szemben a "gyújtogató, csóvás ember"-rel, aki fel akarja égetni a hazámat a jogállami normák és a cigányság elleni aljas, felelőtlen uszítással. Meg kéne védeni Magyarországot a pusztulástól. Gyertek el vasárnap 13 órára a Nyugatihoz, nem babra megy a játék!

2020. február 19., szerda

Lúzerverseny

Akkora lúzer vagyok, hogy a lúzerek világversenyén én lennék a második. #csakavicckedvéért

K úr közlekedik

Legújabb közlekedési kalandom (unalmas önismétlő poszt).
Az 1-es villamoson vagyok, a Vajda Péter utcánál kell leszállnom. A Népligetnél magamban káromkodom, hogy túlmentem. Leszállok, szerencsére pont jön az ellenkező villamos. Csak azt nem gondoltam végig, hogy ezúttal az ellenkező irányból jövök, mint máskor. Ezt csak akkor fogom föl, amikor leszállok... az Albert Flórián utcánál. Az újabb visszaút persze már nem megy olyan gyorsan, ráadásul az első villamost el kell engednem, annyian vannak rajta.

2020. február 17., hétfő

Félreolvasás

"akik megpróbálják vízilóval rendelkező konzervatívnak eladni Orbánékat" WTF?? (vízióval)

2020. február 16., vasárnap

Diplomás kommunista

Az ember már nyugodtan diplomás kommunista sem lehet, rögtön ráfogják, hogy liberális.

Krisztus szent nevére

Szögezzük le, a tervezett "nemzeti konzultáció" a legmocskosabb cigány ellenes uszítás. Várom, hogy a történelmi egyházak – és különösen a legerősebb katolikus egyház – végre felemeljék a szavukat, és nevén nevezzék a bűnt. Vagy ez még mindig nem éri el azt a szintet, mint NP helytelen mondata?

2020. február 15., szombat

Tudomány

Azért az a bullshit-tömeg, amivel az elmúlt 70 évben az ún. neveléstudomány összeszennyezte a szellemi életet, önmagában felelős a környezeti katasztrófáért. Nem általánosítok, csak az arányok... #olvasok

My Generation

Mai félreolvasás: "májgeneráció" (májregeneráció)

2020. február 14., péntek

Mire való a NAT?

A NAT legfontosabb sajátossága, hogy végtelenül lenézi a tanárokat. Ezért KELL a továbbiakban is biztosítani, hogy a pedagógusok NE a legkiválóbbak közül kerüljenek ki. És ezért KELL hamarosan megreformálni a tanárképzést is, hogy a tanárok tényleg CSAK azt tudják, ami a NAT-ban van, és hogy hogy kell AZT LEADNI.

2020. február 12., szerda

A hatalom igazi arca

Valójában én attól félek, hogy a fasiszták egyszer csak a homlokukra csapnak. Tényleg, gyerekek, minek erőltetjük mi ezt a kulturális konzervativizmust? Minek nekünk a Toldi és az atommag szerkezete? Hiszen a hatalmunk megszilárdításához és a rabszolgák idomításához elég az is, ha mindenki érti a parancsokat. Sokan fogják támogatni ezt a gondolatot. És akkor lesz egy valóban új NAT.

2020. február 8., szombat

Az öregedésről

Amikor Loránd Feri munkatársa lettem, annyi idős volt, mint én most. Igazából nem zavar az öregedés, csak felfoghatatlan a tény: öregedni azt jelenti, hogy annyi idősek leszünk, mint az öregek.

Ők és mi

"Ők" és "mi". Ma megint olvastam egy ilyen kommentet, amiben ez van. Olyan optimista szóhasználat ez! Éreztem én is ilyen megosztottságot valaha, de most már egyáltalán. Mert először is politikai értelemben elementárisan nincs "mi". Az ún. ellenzéki pártokat olyan érdekek kötik, amelyek megakadályozzák, hogy az autokratikus rendszer következetes ellenfelei legyenek. A Facebookon böstörgő értelmiség sokszor csak doktriner módon hajtogatja a saját elveit, mintha valóság nem is lenne. A tömegek meg csendben szenvednek. Politikai értelemben hontalan vagyok már jó ideje. És azt hiszem, ez nemcsak szubjektív önvallomás, hanem sokan vagyunk így. Másrészt mintha nem lenne "ők" sem. Mert ugyan vannak vallásos Orbán-hívők, de nyilván kevesen, vannak cinikus ideológusok, és vannak nagyon sokan, akiket nem is nagyon foglalkoztatnak az ideológiai kérdések, egyszerűen nyers érdekeik azt diktálják, hogy támogassák a rendszert. Nekem ez a kör sem tűnik homogénnek. És hát ez a baj éppen, hogy nem tudjuk, kik vagyunk, és ki/mi ellen szerveződnénk (ha szerveződnénk).

2020. február 5., szerda

Elszólásaim

– Hmmm, spenótos rakott palacsinta készül...
– Igen, de bevállalhatnál egy kicsit a tegnapi töltött leveles tésztából...
– Jó, de ha van fiatalabb... izé... (Innentől röhög a család.)

Egyenkoszt

Tudom, hogy ezt már sokan elmondták a NAT-ról, nálam okosabb és alaposabb emberek, Nahalka, Arató, mások, de mégis kényszert érzek, hogy újra elmondjam. Az egy dolog, hogy a NAT újra akarja írni az irodalmi kánont úgy, hogy szar (és kissé fasiszta) írókat preferál, jó írókat kihagy. Egy másik dolog, hogy túlzsúfolt. De az igazi, borzasztó baj azért az, hogy minden (ami fontos) marad a régiben. Vagyis a tanterv továbbra is mindenkinek ugyanazt akarja tanítani, ugyanazt a sztenderdet akarja lenyomni mindenkinek a tokán. Ezzel továbbra is a műveletlenséget fogja újratermelni, mert az elitiskolák néhány tanulóján kívül mindenkit lebeszél (például) az irodalomról. Nemcsak azért kirekesztő a nemzetfogalma, mert a szakiskolák (párdon, szakközépiskolák) tanulóira nem érvényes, hanem főleg azért, mert az átlagos tanuló ki fogja hányni a belédiktált egyenkosztot. De ők nem is számítanak, számon kívül maradtak, már ha emlékszik valaki erre a fordulatra.

Nemzethalál

ThaNATos kora

2020. február 4., kedd

Könyökbe

2020.02.04 22.20-kor kellett szembesülnöm azzal, hogy a könyökbe tüsszentés egy komoly egészségügyi trend.

2020. február 2., vasárnap

Két kötőjellel

Szoktam néha helyesírási csemegéket hozni. Íme a mai:
KRESZ-tankönyv-ízű

2020. február 1., szombat

Szükség van-e NAT-ra?

Nincs olyan természeti törvény, hogy NAT nélkül ne lehetne kerettanterveket alkotni. Magyar jogszabály persze van, de a kérdés az, hogy van-e értelme. Magyarországon a közoktatás tartalmi szabályozása egyszintű: a kerettantervek részletesen megszabják, hogy mit és milyen sorrendben kell tanítani, a helyi tantervek mozgástere ehhez képest minimális és látszólagos. A NAT lényegében arra való, hogy a kerettantervek mozgásterét behatárolja. Mivel azonban ugyanaz a hatóság (az EMMI) készíti el mindkettőt (mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a kormány megvitatja, hogy tényleg az Őrizem a szemed legyen-e a kötelező memoriter a felső tagozaton), ezért ez merő formalitás. A két dokumentum elkészítésének sorrendje akár fordított is lehet, és nem vagyok benne biztos, hogy nem így történt valóban. Ugyanúgy, mint 1950-ben: már ki voltak nyomtatva a tankönyvek, amikor megírták a tantervek célokról szóló fejezetét.

A NAT tehát elve fölösleges? Az attól függ. Jelenlegi formájában merem állítani, hogy igen. Persze lehetne értelme is. Az 1996-os törvénymódosításban rögzített ún. kétszintű szabályozás esetén pl. volna értelme: a NAT egy ilyen helyzetben be tudná határolni a helyi tantervek mozgásterét. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az 1995-ös NAT rendben volt, sem azt, hogy csak kétszintű szabályozás esetén van értelme a NAT-nak. Mi kell ahhoz, hogy a NAT értelmes legyen? Szerintem két dolog: szakszerűség és legitimáció. Mindkettőt szeretném értelmezni.

Szakszerű NAT-ról akkor beszélhetünk, ha legalább háromféle követelménynek megfelel.


  • Tartalmaiban jelen vannak a tudományok (művészetelméletek stb.) megállapításai arról, hogy az adott diszciplínán belül mi számít a legfontosabb üzenetnek. Vagyis egy rendesen végiggondolt korszerű műveltségképen alapul. (Tudományos szakszerűség.)
  • Van világos mondanivalója arról, hogy a különböző életkorú gyerekek és fiatalok számára mi befogadható, mi fejlesztő, és mi motiváló. (Pszichológiai szakszerűség.)
  • Úgy van megfogalmazva, hogy az előírásaiból következzenek dolgok, pl. tananyagfejlesztés és eredménymérés alapjául szolgálhasson. (Pedagógiai szakszerűség.)


Azt állítom, hogy ennek a három követelménynek eddig egyetlen NAT sem felelt meg, de igazából egyiknek sem külön-külön, bár úgy tűnik, a Csépe Valéria-féle munkacsoport ezt – ha egyoldalúan is –, de komolyan vette. Csakhogy:

Legitim NAT-ról akkor beszélhetünk, ha elfogadását komoly szakmai ÉS társadalmi-politikai egyeztetés előzte meg. Ez nemcsak azért fontos, hogy valóban elfogadott (nemcsak kötelező) legyen a dokumentum, hanem azért is (és így talán nem is a legjobb szó a legitimáció, de egyelőre maradok ennél), mert az előírásokról folytatott diskurzus teremti meg azokat a közös értelmezéseket, amelyek azokat (általános jellegük ellenére) alkalmazhatókká teszik. A jó NAT egy kicsit olyan, mint az alkotmány: folyamatosan értelmezni kell, és ezek az értelmezések csak alapos és nyílt vitákban alakulhatnak ki. A zárt ajtók mögött készült és egyszer csak bevezetett NAT-nak nincs ereje, és így értelmetlen. Kipipálandó feladat, egy projekt lepapírozása az irányító hatóság felé. Nem olvasásra készült: leadásra.

A legitimációért a legtöbbet (de korántsem eleget) az 1995-ös NAT készítői tették. Azóta ez a szempont egyszerűen nem jelent meg a fejlesztésekben.

Érdemes-e elemezni a most kijött Nemzeti alaptantervet? Bizonyára igen, hiszen bizonyos dolgokat tudunk belőle prognosztizálni a kerettantervek vonatkozásában. Vagy rá lehet mutatni a koherencia hiányára, és így leleplezhető a hatalom otrombasága. De olyan értelemben nem érdemes foglalkozni vele, hogy hogyan lehetne jobb szöveggé alakítani. Alapjában rossz az egész konstrukció: a bírálatnak tehát sokkal inkább a tartalmi szabályozás egész rendszerére és a NAT elkészítésének mechanizmusára kell irányulnia.

Kormánydöntés

Magyarország Kormánya hosszú vita után szótöbbséggel úgy döntött, hogy a jövőben minden magyar általános iskolásnak kívülről meg kell tanulnia Ady Endre Őrizem a szemed c. költeményét. (Ebből a hírből a "hosszú vita után szótöbbséggel" fordulat merő szarkazmus, és nem felel meg a valóságnak. A többi igen.)

De most már nyilvános

nattitokban készült