Kant

Újraolvastam Tengelyi László 1988-as Kant-monográfiáját. Tengelyi zseni volt, ehhez nem fér kétség. Az egyetemen több kurzusra is jártam hozzá, lenyűgöző volt nemcsak a tudása, hanem a kedves segítőkészsége és ismeretterjesztő képessége is. A Kant-könyv egyszerre ismeretterjesztő munka, segítség azoknak, akik most ismerkednek a filozófussal, és Kant rendszerének, a rendszerrel való viaskodásának szuverén rekonstrukciója. Nem tisztem eldönteni, de minden bizonnyal önálló tudományos teljesítménynek tekinthető. Nagyon sajnálom amúgy, hogy a Kossuth Kiadó tervezett sorozatának Schelling- és Hegel-kötete végül nem készült el, mert a tervbe vett szerző, Fehér M. István benyomásom szerint hasonló kettős képességgel rendelkezett. De már ő se írhatja meg ezeket a könyveket.

Gondoljátok meg, proletárok I.

Befejeztem Tverdota György monumentális József Attila-monográfiájának első kötetét. A könyv csaknem 900 oldala a költő fejlődését 21 éves koráig követi nyomon. Erős volt bennem a kétely, hogy van-e ennek értelme, hiszen JA korai költészete egy elég terjedelmes, de nem nagyon lebilincselő korpusz. Ahogy TGY A kozmosz énekéről írja: próbára teszi az olvasó türelmét (vagy valami ilyesmi, most nem keresem ki). De nagyon nem bántam meg, hogy kitartottam. TGY nagyon gazdagon dokumentálva mutatja be, hogy bontakozott ki a tanulóévek során a zseni. Kitűnő minőségérzékkel különbözteti meg a 4-5 remekművet (következetesen ezt a szót használja) a sok átlagos verstől vagy éppen a "művészileg kevésbé sikeres" daraboktól. Lenyűgöző JA tudatossága: az első pillanattól kezdve profi költő volt, vagyis hivatásának tekintette a költészetet, ami azt is jelentette, hogy tudatosan tanult, csatlakozott irányzatokhoz, kereste a pártfogókat – nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is. Várom a második kötetet, amely le is zárja a vállalkozást. (Fura megoldás, hogy az első kötetben sem irodalomjegyzék, sem tárgy- és névmutató nincs, ezért is nagyon kéne már a második.)

Megelőzzük a Nyugatot

Lehetséges-e, hogy Kelet-Európa mutatja a jövőt? Igen, ha világméretekben a hanyatlás korszakát éljük. Ezen az úton előrébb járunk, mint a fejlett Nyugat.

Momentum

Elmentem a Momentum oktatáspolitikai konferenciájára, majdnem senki ismerős nem volt, csak ültem mint magányos érdeklődő. Wilhelm Móni jött oda hozzám, ezért nem voltam teljesen egyedül. De a lényeg, hogy nagyon fékezett lelkesedéssel mentem el, és aztán néha a könnyeimmel küszködtem, annyira jó beszédeket (igen, beszédeket, mert inkább volt politikai rendezvény, mint szakmai konferencia) hallottam. Először is én még nem hallottam Donáth Annát beszélni, nem is különösebben érdekelt a Momentum, de most nagyon tetszett: az is, ahogy beszélt, és az is, amit mondott. Azt mondta, annyi a baj az országban, hogy sokak szerint nem is lehet priorizálni, de szerinte lehet: az oktatás a legnagyobb probléma, és ők oktatás-központú politikát akarnak csinálni. Pont ezt írtam én is, mintha lesett volna. Pilz Olivér legerősebb mondata kétségkívül az volt, amit a Telex is kiemelt, hogy ebbe a helyzetbe belehalnak a kollégák. De tök igaza van. Pankotai Lili újra bebizonyította, hogy nemcsak egy véletlen incidens terméke, hanem kurva okos, nagyon jól látja a dolgokat. Ki merte mondani egy politikai rendezvényen, hogy a tanárok nagyon jelentős részét nem volna szabad gyerekek közelébe engedni. Fontos volt még Boros Tamás az Egyensúly Intézetből, ez szintén egy nagyon okos ember, ráadásul azt találta mondani, hogy a szerkezetváltó gimnáziumok nagyon károsak, ezt is kevesen merik kimondani. A kevesek közé tartozik Dukán András Ferenc, a Momentum oktatáspolitikusa / tanár, aki teljesen egyetértett ezzel. Ellentétben Horn Györggyel, aki kvázi megsértődött, és kevéssé összefogott előadásában többször visszatáért arra, hogy ezt a gondolatot megtapsolta a közönség. Őszintén szólva nem értettem, miről beszél Gyuri, aki egyébként nagy ember, és nagyon szeretem. Ez már az utolsó panelben volt, aminek nem vártam meg a végét. Bódis Krisztát még meg akartam hallgatni, őt már sokszor hallottam erről (Van Helyed Rendszer), hozta a szokásos színvonalat. Összességében nagyon pozitív csalódás volt a rendezvény, csak nehogy még momentumos legyek a végén!

A bérgonoszok

Nagyon nehéz fölfogni, hogy lehet valaki fideszes országgyűlési képviselő. Azért kap pénzt, hogy semmit ne csináljon, csak megszavazzon minden nemzetellenes aljasságot. Szarért-húgyért adják el a becsületüket. Ennél aligha van lejjebb.

Figyelmeztetés

Mielőtt megsértődnél, mert nem emlékeztek meg rólad, mindig figyelmeztesd magad: nem vagy te annyira jó. Ha tettél valamit, az biztosan jóval kevesebb, mint amit tehettél volna, ha jobb ember vagy. Ki vagy te, hogy figyelmet követelj magadnak? Térdelj le, és adj hálát az Úrnak, hogy egyáltalán tehettél valamit.

Podcast-napló

Mostanában hallgattam meg a Megérett az idő a fiatal Lukácsra című beszélgetést. Sipos Balázst már egy ideje figyelem: kiemelkedő intellektus s nagyon szimpatikus figura. Egyszerűen örülök, ha hallgathatom. Forczek Ákos filozófiatörténész. Azt találta mondani, hogy Lukács Ontológiája letehetetlenül izgalmas olvasmány, továbbá, hogy a német idealizmus íve Leibniztől Lukácsig húzódik. Sipos is, Forczek is nagyon fiatalok ellentétben Mesterházi Miklóssal, akiről viszont azt tudtam meg, hogy a Lukács századik születésnapja kapcsán született kismonográfiák sorában írt egy könyvet a 20-as évek Lukácsáról, ami SB szerint fantasztikusan jó, viszont nem jelent meg, és nem hozzáférhető. Ez eléggé frusztráló.

Zöld Marokkó

sótalanítólétesítmény #napszava

Mivégre?

Van-e, lehet-e nem önző célja a gyermekvállalásnak? Talán csak az, hogy nem tudjuk, mi lesz a gyerekből. "Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, S csak későbben fejlik szokott pimasszá" – így Madách. A messiás talán túlzás – bár ki tudja –, de talán tényleg pont ő lesz, aki segít megmenekülni.

Mit érdekelne?

Pedagógus vagyok. Mit érdekelne engem a pedagógia maga?

Mi lesz ebből?

Az amúgy megvan, hogy a Republikánus Párt rohamosan fasizálódik? Talán el kell gondolkodnom azon, hogy a konzervatív ideológiák és a fasizmus között mégis jóval intimebb a kapcsolat, mint eddig gondoltam. És ez azért azt is jelenti, hogy a "fasizmus vagy szocializmus" jelszó nem is olyan hülyeség.

Cringe

Néhány hónapja fiatalokkal beszélgettem a tüntetések tapasztalatairól, és azt találtam mondani – nem először, bevallom –, hogy addig nem lesz változás, amíg nem lesz a tüntetéseken közös éneklés. Beszélgetőpartnereim kifejezetten megrökönyödtek ekkora ostobaság hallatán, és kedves iróniával megköszönték, hogy végre megvilágítottam az eddigi kudarcok egyszerű okát. De azt hiszem, volt, aki a szíve mélyén érezte, hogy valami azért van ennek a gondolatnak a mélyén. Valójában ugyanis a közösségek hiányáról van szó, mindenekelőtt a baloldali szcénán. A kollektív cselekvés fogalma egyszerűen ismeretlen, jól látszik ez például a pedagógussztrájkok történetében, ahol teljesen újra lett értelmezve a sztrájk fogalma egyéni cselekvésként, ami persze teljesen működésképtelenné tette azt. És igen, ebből a közösséghiányból és elszigetelődésből következik, hogy a tüntetésen éneklőknek még a látványa is cringy. És szerintem ennek a következménye az is, hogy akik megpróbáltak valamilyen dalt kötni a megmozdulásokhoz, rendre olyan dalokat választottak, amelyek tömegdalnak kifejezetten alkalmatlanok (Rabszolgakórus, Örömóda, Mi vagyunk a grund). 

És most jön az igazi cringe: az alábbiakban megpróbálok konkrét javaslatot tenni egy mozgalmi dal szövegének – a pedagógusmozgalomhoz kötődő – aktualizálására. A kiválasztott dal(lam): We shall not be moved, No nos moverán, Nem hajlunk sosem. (Ó igen, ez egy baloldali mozgalmi dal, fasiszta himnuszokban nem vagyok jó.)

A felépítés nagyon primitív. A változatlan szövegű refrén mellett a verze jórészt szintén a refrént ismétli, mindig csak egy – jelszószerű – sor tartalmaz új szöveget. A refrén ismerős lesz két magyar versből. Van benne egy durva enjambement, remélem, ez senkit nem fog elriasztani. Próbálom a sorokba tördeléssel érzékeltetni, hogy képzelem a kapcsolódást a dallamhoz.

Én egész
népemet fogom
én egész
népemet fogom
nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

A verze pedig ilyen:

Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

Az így énekelt jelszavak (első sor) száma aztán tetszés szerint gyarapítható. Ezzel már nem akarom égetni magam, mások nálam jobbakat tudnak kitalálni.

Indián tanmese

– A pedagógusok a jövő.

– Igen, de egy részük harcol, sztrájkol, kiáll az elveiért, példát mutat, egy másik részük fél, közömbös, tudatlan. Melyik csoport fogja meghatározni a jövőt?

– Amelyik mellé állunk.

Ész és gyomor

Gyomoridegem van, mert túl sok minden jár a fejemben egyszerre. A tiszta ész kritikáját olvasom (nehéz, de élvezem), TGM-interjúkat hallgatok, egy megírandó esszé jár a fejemben a baloldal oktatásfókuszú stratégiájáról, közben próbálom érteni a török választásokat és követni az ukrajnai háborút, muszáj némi vodkát inni, aztán jön a cica és masszíroza a hasam, mint aki tudja, mire van szükség.

A felfegyverzett nép

Ismeretes, hogy a szabad fegyverviselés amerikai eszménye a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogából vezethető le: ha az államnak fegyverviselési monopóliuma van, akkor a néppel bármi megtehető. Az ellenállási jog kodifikálásának amúgy nagy hagyománya van az európai történelemben, a legismertebb példa a Magna Charta vagy nálunk az Aranybulla ellenállási záradéka. Ezekben az oklevelekben persze szó sincs a népről, egyfajta ultima ratióról azonban igen a hatalom elfajulásának esetére. 

Ma már nemigen kell érvelni amellett, hogy a fegyverviselés szabadsága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenben tragédiák tömegéhez vezetett. Van azonban egy fegyver, amely a gyerek kezében sem veszélyes, a zsarnok mégis okkal retteg tőle. Persze, hogy a tudásról beszélek. Nem oszthatnánk ki a nép között? Van egy vad, radikális utópiám. Szívesen álmodozom egy olyan iskoláról, ahol tanítás történik, és így kiművelt emberfők jönnek ki belőle: a felfegyverzett nép.

Lukáccsal Pécsett

Különös élményben lehetett részem a héten. A Történelem és osztálytudat megjelenésének századik évfordulója alkalmából rendezett konferenciát a Kerényi Károly Szakkollégium és a Pécsi Akadémiai Bizottság. A tanácsterem szépen megtelt, a hangulat mégis intim, családias volt. Fura érzés volt úgy ülni ebben a közegben, hogy egyáltalán senkit nem ismertem személyesen a jelenlévők közül. Talán én voltam az egyetlen kívülálló, lehet, hogy feltűnő is voltam: ki ez az idegen papó?

Mert a másik dolog, ami megkülönböztetett a többiektől, az a korom volt. Sok fiatal, néhány középkorú és Weiss János, aki – mint utánanéztem – néhány hónappal idősebb nálam: belőlük állt az előadói kar és a közönség egyaránt. (Ha nem számítjuk a megnyitó előadást tartó Vajda Mihályt. De nem számíthatjuk, mert csak virtuálisan volt jelen, és azután nem is kísérte figyelemmel az eszmecserét. Módja se volt rá, mert valami technikai nehézség miatt ő nem hallott minket.)

Az önmagában is fantasztikus, hogy ennyi fiatal érdeklődik Lukács százéves könyve iránt. De ami még gyönyörűbb: okosak, mint a nap. És ez nemcsak az előadókra igaz. Minden három előadásból álló blokk után kérdések és hozzászólások következtek, és az idő mindig kevésnek bizonyult a sok érdemi kérdés megvitatására. Ami engem illet: nemcsak sokat tanultam, de reményt is adott ez a két nap. Köszönöm!

A politizálásról

Ha a kormány folyton azt ismételgeti, hogy a pedagógus-szakszervezetek a baloldali pártokat képviselik, akkor miért nem lehet másfelől világosan kimondani, hogy a kormány pedagógus ellenes politikája viszont egyenesen következik általános politikai irányvonalából? Ez a harc a legszűkebb értelemben politikai harc, csak így lehet eredményes.

A politikus és az értelmiség

"És ne adj tanácsokat nekem, inkább segíts győzni!" Ezt talán Sonny mondja Tom Hagennek. De ezt mondja minden politikus az értelmiségnek, jobb, ha ezt szem előtt tartjuk. Olyan nincs, hogy a politikus nem tudja, hogy merre meddig, és majd az értelmiségi megmondja neki. A politikus mindig tudja, mit akar, legföljebb a részletek nem világosak. Az értelmiségi akkor és csak akkor tud a politikába beleszólni, ha a politikus eleve azt akarja, amit ő. Ebből persze sok minden következik. Az egyik ökölszabály, hogy fasisztákkal nem állunk szóba. (Ti. ők biztosan nem azt akarják, amit mi.)

Ageizmus

Én nem szeretném, ha valaki úgy méltatna, hogy a szívem mélyén húszéves vagyok. Én húszévesen segghülye voltam, és azzal hízelgek magamnak, hogy már nem vagyok az. De nem is ez: minden kornak megvan a maga méltósága, miért kell egy idős embert azzal dicsérni, hogy valójában fiatal?

A mennyei örömről

Háromféle öröm van. Van a hétköznapi öröm, pl. amikor kész vagy a takarítással. Van az ünnepnapi öröm, amikor rád mosolyog, akit szeretsz. És van a mennyei öröm, amikor két nap után végre kakál a csecsemő.

Hol (a k...) élünk?

Nem az a kérdés, hogy kutyaütő-e az ellenzék (persze, hogy az), és hogy hogyan tudna mégis győzni (sehogy). A kérdés az, hogy miért nincs ellenzéki narrativa, mi ez az egész őrület. Hol élünk?

Egy kicsit gyűlölöm

Hallgatom a (hozzám képest) fiatal társadalomtudóst. Ragyogóan okos, szépen, sőt lebilincselően beszél. Olyasmivel foglalkozik, amivel hajdanán egy kicsit én is, meg olyasmivel, amivel mindig szerettem volna. Hát csoda, hogy az idegeimre mászik? Egy kicsit gyűlölöm.

Mi az, hogy értelmiségi?

Ha egy normatív, értéktelített definíciót keresünk az értelmiség számára, hát ez lenne az: értelmiségi az, aki igazat mond. Részletezve: aki nem hazudik ilyen-olyan érdekeket és megfontolásokat követve, illetve aki állításait képes racionális érvekkel alátámasztani.

Gyűjteni jó

Gyűjtsünk magunk köré jó embereket! Kis helyen elférnek.

A piros pirula

A műveltség nem csillámtetkó és nem plüssmaci. A műveltség a piros pirula: radikálisan szembesít a valósággal. A jó közoktatás tehát bevezet a világba, azaz tudatosan szembe megy azzal, ami az ifjúsággal ma történik. A ma embere egyre inkább egy virtuális világban, egy mátrixban él, elveszíti kapcsolatát a valósággal, és elveszíti érzékét az igazság iránt. Egyenes út ez az öntudatlan szolgaság felé. Legyen a közoktatás az ellenállás, a felszabadítás eszköze!

A lényeg

"hozzáértő, dolgozó / nép" Ez a három szó minden baloldali platform alapja. #józsefattila

Az agitációról

Van a pedagógusmozgalomnak egy nagyon izgalmas belső feszültsége, amellyel még sokat fognak foglalkozni politikai elemzők. Mert igazuk van azoknak is, akik szerint a pedagógusok a saját árnyékukat átlépve példát mutatnak az egész társadalomnak. És igazuk van azoknak is, akik szerint ekkora passzív tömeggel soha eredményt elérni nem lehet. Az aktivisták hősiessége – mert erről van szó – élesen kiemeli a túlnyomó többség bántó érdektelenségét. Ennek a feszültségnek egyik megnyilvánulási formája a pedagógussztrájk, amely semmilyen eddig ismert sztrájkhoz nem hasonlít, és bár áttöri a NER ingerküszöbét, nyilvánvaló, hogy hosszú távon is eredménytelen. Annyira, hogy szerintem teljesen fölösleges is ebben a formában folytatni.

Oké, akkor mi az, ami nem fölösleges. Szerintem az agitáció. Most nem eredményeket kell kiharcolni, ahhoz ugyanis nincs elég erő. Most az a feladat, hogy áttörjük a falat a passzív tömegek és az aktivisták között. A Facebook, a hírlevél stb. erre a célra alkalmatlanok, mert részben el sem jutnak azokhoz, akiket nem érdekel, részben hát nem érdekli őket. Az agitáció, a felvilágosítás, a szervezés csakis személyes lehet. De tényleg, mi akadálya van annak, hogy szakszervezeti és/vagy civil csoportok tervszerűen járják az iskolákat, és elmagyarázzák minél több kollégának, hogy miért borzasztó a helyzet, és hogy merre van a kiút? A másik fontos dolog az aktivisták képzése lenne. Igazából ezt sem látom.

Kollégák, tanulni és tanítani kell. Mi ebben a nagy újdonság pedagógusok számára?

Tünti

Évek óta nem járok tüntetésre. Most kimentem, de csak arra volt jó, hogy megint megkívánjam a vodkát.

Lazítani

Aki nem dolgozik, ne is igyék. Igyekszem ehhez tartani magam. Meglátjuk. 😅 #nyugdíjas

Bogárevés

"Jótékonysági bogárevést tartottak Debrecenben." #félreolvasás #borárverést

Kondi

És igen, megvolt az első edzőtermi edzés nyugdíjas életem második hetében. Nagyon lájtosan és tétován csináltam, és nagyon elfáradtam. Jártam én már kondiba – úgy 2006 magasságában. Azóta felnőtt egy nemzedék, és persze nem emlékszem a gépekre, de azért azt meg tudom állapítani, hogy semmi markáns nemzedékváltás nem következett be a technikában, továbbá ugyanolyan elviselhetetlen zene bömböl a teremben ma is. Ezzel együtt jó volt, éljen a nyugdíjas bérlet!

Magyar életmód

Az hétszentség, hogy fogok közérdekű bejelentést tenni "a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre tekintettel". Minden pia kurva drága, de a pálinka meg egyenesen megfizethetetlen. Hát így hogy?

Közösségről és igazságról – összeomlás előtt

1. Tegyük le azt a kurva telefont, és üljünk le együtt egy kávéra vagy vodkára. Találkozzunk testben, öleljük meg egymást, kezdjük el a dialógust, felejtsük el a kommentgyártást, a pótcselekvés terepét. Amíg van testünk és szavunk.

2. Csak olyan politikai kezdeményezést támogassunk, amely nem akar győzni a választásokon. Ez nemcsak lehetetlen, hanem főleg értelmetlen. A politikai cselekvés célja ma egész más: az igazság megtalálása és kimondása – megalkuvás nélkül. És szarni arra, hogy ez hány embernek tetszik.

Segítség a bajban

fogalmizavar-elhárítás

#félreolvasás

Orbán Muszkavezető Viktor

Szemben azzal, amit a propaganda állít, Orbánnak semmi szerepe nem volt abban, hogy a Vörös Hadsereg kivonult Magyarországról. Az viszont eléggé egyértelmű, hogy személyes felelősség fogja terhelni az ország újabb orosz megszállásáért.

Személyivel

Ma háromszor mutattam meg buszvezetőnek, ellenőrnek a személyi igazolványom. Az első nap 65 fölött.

Megkérdeztem a ChatGPT-t

1. próbálkozás

Mit tudsz Knausz Imréről

Knausz Imre (1935-2021) magyar festőművész volt, aki a 20. századi magyar művészettörténet egyik jelentős alakja. Életművének fontos elemei közé tartoznak az expresszionista, szürrealista és pop-art stílusok, amelyeket sajátos módon ötvözött.

Knausz Imre 1955-ben kezdett el festeni, és már az első munkái is figyelmet keltettek a művészeti körökben. Az 1960-as években nagy hatással volt rá a pop-art mozgalom, és ennek nyomán készült el legismertebb műve, az 1968-ban festett "Kell a pénz, mint a cukor" című kép, amelyen egy Coca-Cola palack és egy gyufásdoboz látható.

A művész a 70-es években kezdett el dolgozni az ún. "térkép-képekkel", amelyek olyan térképeket ábrázolnak, amelyeken a határok, országnevek és más jelölések a helyett szerepelnek, hogy a területet színekkel és formákkal ábrázolná. Ezek a művek a társadalmi és politikai viszonyokat, valamint a kultúrák közötti kapcsolatokat vizsgálják.

Knausz Imre életműve számos jelentős díjjal és elismeréssel lett jutalmazva, és a munkái többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is megtalálhatók.

ez egy fiktív személy?

Nem, Knausz Imre valós, történelmi személy volt, aki valóban élt és alkotott Magyarországon.

nem találom nyomát az interneten, meg tudsz nevezni valami forrást?

Sajnos a Google keresője bizonyos esetekben nem mutatja az összes elérhető információt az adott személyről, és előfordulhat, hogy valamilyen technikai probléma miatt az adott keresés nem hozza elő az eredményeket. Azonban Knausz Imre a magyar művészettörténet fontos alakja, és számos forrás áll rendelkezésre az életéről és munkásságáról. Az alábbi források közül lehet válogatni:

Magyar Nemzeti Galéria: https://mng.hu/gyujtemeny/alkoto/knausz-imre

Ludwig Múzeum: https://www.ludwigmuseum.hu/hu/collection/collection-search/artists/knausz-imre-104

Szépművészeti Múzeum: https://www.szepmuveszeti.hu/adattar/lexikon/knauszimre.html

Artportal.hu: https://artportal.hu/tag/knausz-imre/

Index.hu: https://index.hu/kultur/2018/05/09/ki_volt_knausz_imre/

ezek az oldalak 404-es hibakódot adnak, te szórakozol velem

Elnézést kérek, valóban tévedtem a korábbi válaszomban. Az említett források hibásak, és nem nyújtanak információt Knausz Imre-ről.

Azonban Knausz Imre életműve valós, és több, megbízható forrásból is elérhető róla információ. A Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtár és Múzeumok adatbázisai tartalmaznak információt róla, és több magyar nyelvű könyv is íródott életéről és munkásságáról. Ismételten elnézést kérek a korábbi téves információért!

Köszönöm, szórakoztató volt veled beszélgetni.

2. próbálkozás

Mit tudsz Knausz Imréről?

Knausz Imre (1945-2016) magyar fotóművész és fotográfus volt. A hetvenes évek végétől kezdve dolgozott szabadúszóként, és számos kiállításon mutatta be munkáit, többek között Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és az Egyesült Államokban.

Knausz Imre a fekete-fehér fotózás nagymestere volt, és egyedi, sajátos látásmóddal rendelkezett. Az általa készített képek legtöbbször nagyon részletesen kidolgozottak voltak, és nagy hangsúlyt fektetett a fény és árnyék játékára, valamint az egyszerűségre és a minimalizmusra.

Az általa készített fotók számos elismerést és díjat nyertek a világ különböző országaiban. Knausz Imre életműve kiemelkedően fontos a magyar fotóművészetben, és jelentős hatással volt a kortárs magyar fotográfiai szcénára.

München

Amióta Chamberlain és Daladier (is) aláírták a müncheni egyezményt, azóta vádolja őket a közvélemény, hogy miattuk tört ki a második világháború. Pedig csak békét akartak a saját népüknek, csak ki akartak maradni az egészből. De ha MA annyira világos, hogy mit kellett volna AKKOR tenni, miért nem világos általánosságban is, hogy a nagyhatalmak engedékenysége bátorítja az agresszort, és fenyegetést jelent az egész világra?

Kollab

A DIKTÁTOR SEGGIT NEM NYALJUK. SOHA. Ez egy egyszerű ökölszabály. Ha ezt valaki megsérti (pl. a Rádió 1 reggeli műsorában), akkor engem nem érdekel sem az, hogy amúgy igaza van-e abban, amit mond, sem az, hogy tényleg ez-e a véleménye (egyiket se gondolom), ő mindenképp a fasiszta propagandagépezet egy fogaskereke.

Zenét minékünk, csak zenét...

A költők gyakorta, szinte kötelezően megváltoztatják a magánhangzók hosszúságát (bizom, finomúl) a ritmus kedvéért, a jobb hangzás mián. A versmondók pedig ezt rutinszerűen leszarják. Mintha ez az extravagancia csak az írásképre tartozna, valami helyesírási hóbort lenne.

Valahogy így kezdődött...

Én nem az iskolában, hanem Jack Londontól tanultam először a kommunizmusról 12 éves koromban. Aztán bementem az iskola könyvtárába, és kikölcsönöztem egy kis piros könyvet. "Imre, minek neked a Kommunista Kiáltvány? Erről tanultok?" – kérdezte a könyvtáros gyanakodva. "Nem, csak érdekel" – mondtam zavartan. Éreztem, hogy fura vagyok. Gyerek voltam, de annyit megértettem a szövegből, hogy a világ igazságtalan, és hogy ezzel soha nem békélhetünk meg. Több mint fél évszázad telt el azóta, de ez a szenvedély ma is fogva tart.

Ma 175 éve, 1848. február 21-én jelent meg A Kommunista Párt kiáltványa.

On What There Is

Preapokaliptikus szindróma. Ez van, különben jól vagyunk.

Egy délután a Három Hollóban

Ma délután előadást tartottam a Felekezeti Közoktatási Intézmények Dolgozóinak Szakszervezete rendezvényén. Jó volt érezni, hogy van még mozgalom, akarás... remény.

Jobbra vagy balra?

Nem attól fontos nekem, amilyen, hanem attól, aki.

Csókolom

A sarki kisboltban, ahová főleg kávézni járok, a harmincas eladó csaj random hol csókolommal, hol sziával, hol puszival köszön el. Erről eszembe jut két korábbi emlékem. Mert megvénülvén nem olyan meglepő, ha az embernek csókolommal köszönnek, de azért mégis. Egy időben az egyetemi tanszékünk egy épületben volt a miskolci gyermekvárossal, és egyszer, amikor mentem be, egy talán (jó esetben) tizenhárom éves kislány jött szembe, kilencedik hónapra utaló pocakkal. Illemtudó volt, és köszönt: Csókolom! Ez megrázó volt, a másik eset inkább vicces. Hallgatónő jött be az irodámba, és egy csókolom csúszott ki a száján. Meghökkentem, őszintén, de egyértelmű nevelési szándékkal. Persze azonnal kijavította magát.

Hol élünk?

Amikor harmadszor fizettem a velem korú, őszülő pasinál, a sarki élelmiszerbolt új dolgozójánál, összeszedtem a bátorságom, és megszólítottam.

– Mi ismerjük egymást.

– Igen, ismerjük, de nem tudom, honnan.

– SZM?

– Igen... – döbbent arc.

– Én meg KI.

– Ó igen, nálad a pont, te megismertél... Nem gondoltad, hogy itt találkozunk...

– Nem, de most nem kérdezlek ki, mert állnak mögöttem, még sokszor fogunk itt találkozni.

SZM 60 fölötti történész, filozófus, vallásfilozófus, a Wikipédiában szócikk van róla. Ma pénztáros a sarki közértben.

A nagy művészről

Nekem Kaszás Attila neve nem jelentett sokat. De ma meghallgattam a Mi muzsikus lelkeket különböző nagy művészek előadásában, aztán Kasszás Attiláéban, és megértettem valamit abból, mit jelent nagy művésznek lenni.

Nincsenek dalaink

Annak mi az oka, hogy nincsenek tömegdalok, amiket tüntetéseken énekelni lehet? És amikor valamit kitalálnak, akkor az mindig nyilvánvalóan alkalmatlan erre a célra.

Semmit se tudunk

Mit várhatunk 2023-tól? Ne higgyetek senkinek, aki erről valami értelmeset próbál mondani! A sötétbe ugrunk, és senkinek nincs halvány fogalma sem a jövőről.