A költők gyakorta, szinte kötelezően megváltoztatják a magánhangzók hosszúságát (bizom, finomúl) a ritmus kedvéért, a jobb hangzás mián. A versmondók pedig ezt rutinszerűen leszarják. Mintha ez az extravagancia csak az írásképre tartozna, valami helyesírási hóbort lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése