Post by Imre Knausz.
2013. október 31., csütörtök
2013. október 29., kedd
2013. október 26., szombat
2013. október 25., péntek
Az európai értékek és az oktatás
Egy rövid, 10 perces előadást tarthattam ma a Voices of Europe: In Search of a Common Perspective c. nemzetközi konferencián. Nagyjából az alábbiakat mondtam el. (Ez egy vázlat.)
Oktatással foglalkozom és pedagógusképzéssel, én ebből a szempontból szeretnék közelíteni az európai értékek kérdéséhez. Nagyon egyetértek a Ruud Veldhuis álzal felvázolt értékekkel, azzal, hogy a résztvevő állampolgárságot és a demokratikus tapasztalatokat kell az állampolgári nevelés középpontjába állítani. Én - mintegy ennek folytatásaként - arról szeretnék beszélni, hogy Magyarországon milyen változásokra lenne szükség az oktatásban ahhoz, hogy egyáltalán értelmesen lehessen gondolkodni ezekről a kérdésekről.
A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel mindössze két tézist szeretnék a figyelmükbe ajánlani.
Az állampolgári ismeretek, a társadalomismeret nagyon fontos tantárgyak, magam is mindig hirdettem - kevés eredménnyel - a szükségességüket. Talán még fontosabb az iskolai demokrácia és a tanulók öntevékenysége. De az igazi súlypontot egyre inkább az iskola műveltségközvetítő szerepének megújításában látom.
Miért? Onnan kezdeném, hogy az európai értékrend központi elemének én a felelősséget tartom. A felelősségvállalást a közös jövőnkért. Ez nemcsak attitűd kérdése, nagy mértékben kognitív kérdés: képesek vagyunk-e kalkulálni döntéseink következményeivel? Csak akkor, ha a felszín mögé tudunk látni, ha ismerjük a mélyebb összefüggéseket. Enélkül csak irányítható zombik vagyunk, és rohamléptekben távolodunk Európától.
A műveltség közvetítése az iskola legkonzervatívabb feladata, ugyanakkor a mai világban az iskola ezt csak akkor tudja megvalósítani, ha radikálisan megújul, és nem szövegeket tanít, hanem a hagyomány szövegeit összekapcsolja az életproblémákkal. Ez minden tantárgy feladata.
Ez nagy munka a pedagógusképzés számára is. Fókuszálni kell megtanítani a jelölteket, hogy tudják minden egyes témával kapcsolatban, hogy azzal mit akarnak mondani, az hogy kapcsolható magához az élethez. De ehhez sokkal nagyobb tanári szabadságra volna szükség, mint amit az oktatáspolitika ma biztosít az iskoláknak.
Magyarország, a magyar nemzet végzetesen darabokra hullik a szemünk láttára. Ennek sok összetevője van, de én most csak a szociális - és az ezzel szorosan összefüggő etnikai - szegregációról szeretnék beszélni. Az ország számos pontján döbbenetes szegénységet tapasztalhatunk, és ehhez szükségszerűen morális züllés társul. Magyarország ma puskaporos hordó, az elkeseredés már ma is több helyen kölcsönös gyűlölködésbe és agresszióba csak át, és kevés kell ahhoz, hogy mindez robbanjon.
Az iskolának meg kell találnia a szerepét ebben a közegben, mert a szegénységből való egyik kitörési pont a tanulás. Ugyanakkor éppen a szegények azok, akik a legkevésbé motiváltak a tanulásra, a legkevésbé ismerik föl ennek a jelentőségét.
Olyan iskolákra van szükség, amelyek vonzóak. Ahová nem kényszerből járnak a gyerekek. És olyan pedagógusokra, akik nemcsak a tantárgyuk szakemberei, hanem az emberi kapcsolatok menedzserei.
De ismét: szabad iskolák nélkül ez nem valósítható meg.
Oktatással foglalkozom és pedagógusképzéssel, én ebből a szempontból szeretnék közelíteni az európai értékek kérdéséhez. Nagyon egyetértek a Ruud Veldhuis álzal felvázolt értékekkel, azzal, hogy a résztvevő állampolgárságot és a demokratikus tapasztalatokat kell az állampolgári nevelés középpontjába állítani. Én - mintegy ennek folytatásaként - arról szeretnék beszélni, hogy Magyarországon milyen változásokra lenne szükség az oktatásban ahhoz, hogy egyáltalán értelmesen lehessen gondolkodni ezekről a kérdésekről.
A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel mindössze két tézist szeretnék a figyelmükbe ajánlani.
1. Tévúton járunk, ha az európai polgárok nevelésének terhét kizárólag külön tantárgyak és külön tevékenységek vállára akarjuk helyezni.
Az állampolgári ismeretek, a társadalomismeret nagyon fontos tantárgyak, magam is mindig hirdettem - kevés eredménnyel - a szükségességüket. Talán még fontosabb az iskolai demokrácia és a tanulók öntevékenysége. De az igazi súlypontot egyre inkább az iskola műveltségközvetítő szerepének megújításában látom.
Miért? Onnan kezdeném, hogy az európai értékrend központi elemének én a felelősséget tartom. A felelősségvállalást a közös jövőnkért. Ez nemcsak attitűd kérdése, nagy mértékben kognitív kérdés: képesek vagyunk-e kalkulálni döntéseink következményeivel? Csak akkor, ha a felszín mögé tudunk látni, ha ismerjük a mélyebb összefüggéseket. Enélkül csak irányítható zombik vagyunk, és rohamléptekben távolodunk Európától.
A műveltség közvetítése az iskola legkonzervatívabb feladata, ugyanakkor a mai világban az iskola ezt csak akkor tudja megvalósítani, ha radikálisan megújul, és nem szövegeket tanít, hanem a hagyomány szövegeit összekapcsolja az életproblémákkal. Ez minden tantárgy feladata.
Ez nagy munka a pedagógusképzés számára is. Fókuszálni kell megtanítani a jelölteket, hogy tudják minden egyes témával kapcsolatban, hogy azzal mit akarnak mondani, az hogy kapcsolható magához az élethez. De ehhez sokkal nagyobb tanári szabadságra volna szükség, mint amit az oktatáspolitika ma biztosít az iskoláknak.
2. Nincs európaiság, európai polgárság szociális integráció nélkül.
Magyarország, a magyar nemzet végzetesen darabokra hullik a szemünk láttára. Ennek sok összetevője van, de én most csak a szociális - és az ezzel szorosan összefüggő etnikai - szegregációról szeretnék beszélni. Az ország számos pontján döbbenetes szegénységet tapasztalhatunk, és ehhez szükségszerűen morális züllés társul. Magyarország ma puskaporos hordó, az elkeseredés már ma is több helyen kölcsönös gyűlölködésbe és agresszióba csak át, és kevés kell ahhoz, hogy mindez robbanjon.
Az iskolának meg kell találnia a szerepét ebben a közegben, mert a szegénységből való egyik kitörési pont a tanulás. Ugyanakkor éppen a szegények azok, akik a legkevésbé motiváltak a tanulásra, a legkevésbé ismerik föl ennek a jelentőségét.
Olyan iskolákra van szükség, amelyek vonzóak. Ahová nem kényszerből járnak a gyerekek. És olyan pedagógusokra, akik nemcsak a tantárgyuk szakemberei, hanem az emberi kapcsolatok menedzserei.
De ismét: szabad iskolák nélkül ez nem valósítható meg.
2013. október 24., csütörtök
2013. október 23., szerda
2013. október 19., szombat
2013. október 18., péntek
2013. október 17., csütörtök
2013. október 16., szerda
2013. október 12., szombat
2013. október 11., péntek
2013. október 10., csütörtök
2013. október 8., kedd
2013. október 6., vasárnap
2013. október 4., péntek
2013. október 3., csütörtök
2013. október 2., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)