2016. április 29., péntek

Leider

"Viszont a Spar-pontokat nem tudom rátenni, mert a gép nem teszi rá." Leider -- mondaná erre Kellér Dezső. De ettől függetlenül: most ez így hogy? Végül is megrövidített, de nem csinált belőle problémát.

Anekdota

-- És ki az a zseni, a francia kultúrának az a nagy ismerője, aki ezt a nehéz darabot ilyen gyönyörűen fordította le franciára? -- hangzott el a kérdés franciául.
-- Je.
Állítólag Ábrányi Emilnek sikerült ezt a választ produkálnia. Mélyen meg tudom érteni.

Sikerült?

-- Az ön dolgozatában plágium van.
-- De sikerült önt félrevezetnem?
-- Nos, nem.
-- Hát akkor?

Mekkora engedmény (Szkeptikus poszt I.)

"A tanterv tehát a bejelentés szerint változni fog, ami nagy engedmény a kormány részéről, hiszen 2012-ben, négy évvel ezelőtt éppen az Orbán-kormány, pontosabban Hoffmann Rózsa államtitkársága dolgozta át alaposan az előzőt."
Egy valami biztos: hogy az újságíró felelőtlen. Eleve nagy engedménynek minősíti a tanterv átírását, holott fogalma sincs, mi lesz benne. Ezzel félretájékoztatja a közvéleményt. Ad abszurdum elképzelhető, hogy tényleg nagy engedmény lesz, de az is, hogy kicsi, meg az is, hogy pont olyan rossz lesz, mint a mostani. Sőt, vajon mi zárja ki, hogy még rosszabb lesz? Egy valami viszont biztos: az senkinek nem jó, ha két perceként új tantervet vágnak a fejéhez, új tankönyvekkel stb. Ezt biztosan nem követelte senki.

Razzia

Álmomban V-vel mentünk valahol egy városban, és ha már mentünk, vittük magunkkal a kukát. Megállított egy egyenruhás nő, olyan rendőrféle, és mondta, hogy mutassuk meg, mi van a kukában. Bosszantott, de nagyon nem lepődtem meg, gondoltam, elkezdődött valami környezetvédelmi razzia. Oldalról nyitottam ki a kukát, mint egy hűtőt. Nagyon sok hálós krumpli volt benne, ezeket leszámolta a rendőrnő, meg darált hús. Meg persze mindenféle hulladék. Közben egyrészt azon gondolkodtam, hogy vajon a veszélyes hulladékért büntethet meg, vagy azért ha szelektíven gyűjtendő dolgot talál (konkrétan a hálós krumpli hálója jutott eszembe, hogy azt talán le kellett volna venni). Másrészt az járt a fejemben, hogy nem bánom, ha megbüntet, kifizetem, és kész.

2016. április 28., csütörtök

Néha nehéz célozni

Az Astoriánál felszálltam a 2-es metróra azzal a céllal, hogy a Deák téren átszállok a 3-asra. A Batthyány téren kaptam észbe, ami elég rosszul érintett, mivel viszonylag sietek. Nem baj, felszálltam az ellenkező irányba menő metróra. Ezúttal csak eggyel mentem túl, így visszaértem a kiinduló pontra. A harmadik nekifutás már sikerrel járt, eltaláltam a Deák teret. És esküszöm, nem is ittam.

Az ellenzék kulcsmondata

"Amennyiben senki sem akarja bevezetni, akkor mi befogjuk!"

2016. április 27., szerda

Knausz tanárnő

-- Te a Knausz tanárnő lánya vagy? -- kérdezte évekkel ezelőtt a lányomtól az egyik tanár, aki még régebben hallgatóm volt az egyetemen. ‪#‎emlékszemrácsaknemtudomférfivoltvagynő‬

2016. április 26., kedd

Önbizalom

Én tulajdonképpen szeretek vele dolgozni, mert akkor nem érzem annyira hülyének magam. ‪#‎önbizalomnövelésitechnikák‬

2016. április 25., hétfő

El lehet menni

Addig mondják, hogy el lehet innen menni, míg a végén megcsinálják, hogy ne lehessen elmenni.

Megalapozott

Reggeli félreolvasás: megalapozott hasmenés (hatásmérés)

2016. április 24., vasárnap

Nyilatkozat

Ennekokáért mostantól nem viselem a szívemnek különben kedves "Összefogás" jelvényt, és nem veszem föl a nemrég vásárolt Sándor Máriá-s pólót, amíg a mi Máriánk nem teszi világossá, hogy SOHA nem fog gonosz erőkkel szövetkezni. Bízom benne, hogy ez bekövetkezik.
Werner Heisenbergtől
October 29, 2010 at 7:32pm
"Mert egy dolgot nagyon jól megjegyeztem a polgárháború tapasztalataiból; egy politikai mozgalmat soha nem az oly hangosan hirdetett célkitűzései alapján kell megítélni - törekedjék bármilyen őszintén is e célok megvalósítására -, hanem csakis a cél szolgálatába állított eszközei szerint. Ha egy mozgalom rossz eszközöket választ, ezzel csak azt bizonyítja, hogy vezetői elveszítették az eredeti eszmék meggyőző erejébe vetett hitüket."

Napló

Ma három éve kezdtem el írni anti-Alzheimer naplómat. A napi rutin részévé vált, 1095 bejegyzés, és valóban volt már, hogy visszakerestem benne olyasmit, amire nem emlékeztem. Ez a szerepe.

2016. április 23., szombat

Az előítéletesség fokozatai

Azért vázolom föl ezt a félig ironikus, de azért komolyan vehető modellt, hogy lássuk: az előítélet sok mindent jelent. Azoknak sincs igazuk, akik azt mondják, hogy az előítéletek úgy általában rendben vannak, mert tapasztalatokon alapulnak, és azoknak sincs igazuk, akik szerint lehet élni előítéletmentesen. Mert hát minden attól függ, hogy az előítéletesség melyik fokozatában vagyunk.

1. Normális és rugalmas előítélet. A férfiak egy bizonyos valószínűséggel olyanok, hogy meg akarnak dugni. Ha ez a valószínűség elég nagy, akkor a szillogizmus így folytatható: X férfi, tehát valószínűleg ő is meg akar dugni. (De lehet, hogy nem.)

2. Merev és sztereotip előítélet. A férfiak mind meg akarnak dugni. X férfi. X is meg akar dugni.

3. Merev és negatív előítélet. Bassza meg, a férfiak mind meg akarnak dugni. X férfi. Menjen X a picsába!

4. Merev és agresszív előítélet. A férfiak mind ösztönvezérelt állatok, láncon kellene tartani őket. X férfi. X egy állat, láncon kellene tartani.

A dolog lényege, hogy az 1. típusú előítélet nem foglalja magában a 2. típusút, a 2. a 3.-at, és a 3. a 4.-et.

2016. április 22., péntek

Ördöggel is cimborálni?

Ha valakinek van egy ügye, szent ügye, sok mindenkivel cimborálhat, hogy elérje. Sőt ez a dolga. De az ördöggel mégsem illik. Legalábbis keresztényeknek nem.

2016. április 19., kedd

A sztrájkról

Nincs semmi bajom a sztrájkolókkal, amíg otthon a négy fal között csinálják, nem hivalkodnak vele, semmiben nem okoznak fennakadást, és elég kevesen vannak ahhoz, hogy mind föl tudjam írni a halállistámra. (Marla ötlete nyomán)

Vizsgán

muszájok voltak ‪#‎élőnyelvimegfigyelések‬

2016. április 17., vasárnap

Vacsorázik a család

-- Megehetem azt a tojást?
-- Nem.
-- ?
-- Már vagy három napos, oda akarom adni a macskáknak. ... De valószínűleg meghagyják.
-- :o
‪#‎vacsorázikacsalád‬

Vizsgaidőszak

-- 11 vizsgám lesz.
-- Hát így jár, aki egyetemre akar járni.
-- Jaj, bele fogok halni.
-- Túl fogod élni.
-- Honnan tudod? Sokan belehalnak a tanulásba.
-- Igen, csak eltitkolják.
-- Igen, a könyvtárban zárás után összeszedik a hullákat.
-- De nem beszélhetnek róla senkinek.
-- Azt hiszed, csak alszanak, de valójában...
‪#‎beszélgetéseink‬

2016. április 16., szombat

Áprilisi légy

Áprilisi légy. Röpköd körülöttem. Agyoncsaptam. Most ez normális így áprilisban? Hogy nemcsak hogy röpköd a légy, de ráadásul olyan kripli, hogy első próbálkozással agyon lehet csapni kézzel.

2016. április 15., péntek

A moszkvai naplójegyzetek

Sinkó könyve, az Egy regény regénye voltaképpen egy hosszú lábjegyzet A Mester és Margaritához.

Gondolatok a sztrájkról

Az egyik posztom alatt kialakult egy kis vita. A válaszaimból összefűztem egy újabb posztot, talán érdekes lehet.

Lehet együtt sztrájkolni vagy együtt nem sztrájkolni. Egyénileg sztrájkolni nem lehet. Ez egy nem létező műfaj. Olyan persze van, hogy egy tantestület sokszínű. És ha valaki nem akar sztrájkolni, akkor mi van? Nincs joga hozzá?

Ez pl. olyan kérdés, amit nagyon széles körben meg kéne vitatni. Én csak annyit mondok, hogy a sztrájkmozgalmak ezt a jogot soha nem ismerték el, és könnyű belátni, hogy miért. A sztrájk egy nagy erejű, de rendkívül veszélyes fegyver. Aki sztrájkol, az elkeseredésében nagyon sokat kockáztat. Aki pedig a sztrájkról szóló döntés után felveszi a munkát, az növeli ezt a kockázatot, és csökkenti annak az esélyét, hogy a sztrájk sikeres legyen. Magyarul: növeli az esélyét annak, hogy engem kirúgnak, az ügy pedig elbukik. Mindenkinek jogában áll másként gondolkodni, mint én, de nem áll jogában elárulni a munkatársait. Az ilyeneket sztrájktörőknek nevezték, amikor még ez a morál érvényben volt, a sztrájktörés pedig árulás.

Persze az egy fontos kérdés, hogy van-e értelme sztrájkolni, egyáltalán politizálni, ellenállni. Ez egy értelmes kérdés, szerintem van értelme, de elfogadom, hogy más szerint nincs. Azt hiszem, azt, aki szerint nincs, én meg akarom győzni az igazamról, de ha nem megy, hát nem megy. Egy dologban viszont biztos vagyok: a sztrájk kollektív cselekvés. Olyan műfaj nincs, hogy az iskola működik, néhányan pedig közben sztrájkolnak.

Csakhogy úgy tűnik, most a többség inkább kívül maradt, és a kisebbség akart részt venni a sztrájkban. Ez így van, de ez legalább részben azért van, mert még a szakszervezeti vezetőknek sincs fogalmuk arról, mi az a sztrájk, mik a veszélyei, és hogyan kell megszervezni.

Identitásposzt

Csak egy ápolónő vagyok. ‪#‎identitásposzt‬

A nyitottság filozófiája

"...egyetlen filozófiát sem cáfoltak meg. Amit megcáfoltak, az nem a filozófia elve, hanem csak az, hogy ez az elv a végső, az abszolút meghatározás." Ez a Hegel-idézet volt életem második publikációjának mottója. És azóta is fontos vezérelvem.

2016. április 14., csütörtök

Sztrájktörőkről

Arra is van ám szó, aki sztrájk idején dolgozik. Meg arra is, aki vigyáz, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Ezt a dolgot nem úgy szokták kezelni, hogy aki akar, dolgozik, aki nem akar, sztrájkol.

2016. április 12., kedd

Agitátorokról

Országos sztrájkot szervezni az egyik legnehezebb dolog a világon. A harcias dolgozók ugyanis szinte mindig kisebbségben vannak a munkahelyeken. Van egy régi fogalom, az agitátor. Sokan azt hiszik, ez valami kommunista dolog. Nem, ez a dolgozók mozgalmának nélkülözhetetlen szereplője. A Facebook és az ímél ugyan "kollektív szervező és agitátor", de nem működik személyes agitáció nélkül. Enélkül nem küzdhető le a közöny, a félelem és a tudatlanság hármas fala. Enélkül nemcsak elbukik a sztrájk, de olyan keserű tapasztalatokkal fog járni, amelyek hosszú időre elveszik a munkavállalók kedvét az ugrálástól.

Gagarin

Ötvenöt éve
ember lépett az űrbe.
Azóta ott van.

Mindig is tudtuk

A hét mondata, nem lehet elégszer ismételni: "különösen látnunk kell, hogy nem sikerült meggyőznünk a nőket". Nekem ez reményt ad, és erőt.

2016. április 11., hétfő

Hétvégén érzelemszünet

Egy újabb félreolvasás: "az érzelmek vasárnapi bezáratása" (éttermek).

2016. április 7., csütörtök

Levelet kaptam lájf

Kaptam egy ilyen egyeztető izét a leendő nyugdíjammal kapcsolatban, hogy milyen munkaviszonyaim voltak. Ez önmagában egy esemény, ezek szerint én is nyugdíjba fogok menni egyszer, talán nem is olyan soká. (V. ö. Én is meghalok??) Viszont érdekes böngészgetni az anyagot. Kiderül pl., hogy az első munkaviszonyom kezdete 1971. június 14. (Spirál Autó Zrt.) 13 éves voltam akkor. A Károlyi Gimnáziumban pedig összesen 1984 napot nyomtam le. Orwelli.

A bűnbocsánatról

Én nem tudom, kell-e bűnhődés ahhoz, hogy elnyerjük a bűneink bocsánatát. Talán nem. Én nem tudom, kell-e jóvátétel ahhoz, hogy elnyerjük a bűneink bocsánatát. Talán nem. Én nem tudom, kell-e bűnbánat ahhoz, hogy elnyerjük a bűneink bocsánatát. Talán még az sem. Talán létezik végtelen irgalmasság. Jó lenne, ha létezne. De egy valami biztosan kell a bűnbocsánathoz: meg kell nevezni a bűnt. Mert ha nincs mit megbocsátani, akkor a maszatban fogunk fuldokolni életünk végéig. Talán tovább is.

A pedagógusmozgalom stratégiájáról


A pedagógusmozgalom egyetlen esélye az, ha túllép az iskolán. Ezt szeretném ebben a jegyzetben kifejteni. A csak az iskolákra koncentráló 12-pontos mozgalom képtelen tartósan mozgósítani a társadalmat. Március 15-én sikerült egy hatvanezres tömeget az utcára vinni, de az ilyen lelkesedés mindig gyorsan lecseng, ha nincs megfelelő folytatása. Ha a mozgalom szakmai jellegűnek tekinti magát, és a követelései továbbra is megmaradnak az iskola világán belül, akkor a pedagógusok magukra maradnak, és önmagukban képtelenek lesznek változásokat elérni.

És ez az egyik fő kérdés: miért nem tud eredményes lenni egy tisztán pedagógus sztrájkmozgalom? Véleményem szerint azért, mert a kormányzatnak rendkívül hatékony eszközei vannak az ilyen sztrájkok kezelésére. Ezek lényege -- már abban az esetben, ha nem verik le a sztrájkot rövid úton --, hogy tárgyalni kell részkérdésekről, bizonyos engedményeket tenni, közben a karaktergyilkosság szokásos eszközeivel megtámadni a résztvevőket, és amikor a sztrájkhangulat kifullad, akkor lehet nyíltan vagy fű alatt visszavonni az engedményeket és megtorló intézkedéseket alkalmazni. Nem az a kérdés, hogy a kormány így akar-e eljárni (szerintem egyébként igen), hanem az, hogy ezt megteheti. Megteheti azért, mert sem a törvények uralma, sem a nyilvánosság ereje nem garantálja, hogy az ígéretek meg lesznek tartva. Ez a kettő ugyanis az ország mai állapotában egyszerűen nem létezik.

Mi a teendő? Úgy vélem, eléggé magától értetődő, hogy a pedagógusmozgalom legfőbb stratégiai elvévé kell tenni a társadalom minél nagyobb részének mozgósítását. Sokszor megfogalmazódott már, hogy az iskola a jövő, mindannyiunk jövője. De nem ez lett a központi jelszó. Világossá kell tenni, hogy az oktatás súlyos válságban van. Nem 12 pontot kell írni, hanem egyet: több pénzt az oktatásba, mert különben mindannyian elpusztulunk! A harc a pedagógusokért folyik, de rajtuk keresztül a gyerekekért, azaz mindannyiunkért. Ha viszont így van, akkor nincs más esély, mint összefogni mindazokkal, akik hasonlóképpen emelik fel a szavukat a jövő elpusztítása, rabló felélése ellen. Ezt a logikát látta kezdettől világosan Sándor Mária, akit én ezért tartok ma az egyetlen ellenzéki politikusnak. Felemelni szavunkat a hivatásunkért, mozgósítani az egész társadalmat, összefogni mindenkivel, aki hasonló célokért hajlandó tenni valamit, és levonni a politikai konzekvenciákat: meg kell változtatni a rendszert. Sándor Mária egy levegővel mondja azt, hogy “én csak egy nővér vagyok, a kolléganőimért emelem fel a szavam”, és azt, hogy “nem kormányváltásra van szükség, hanem rendszerváltásra”. És a kettő valóban egy gondolatkör, nincs más út, mert a másik út a biztos bukásba vezet.

Sándor Mára két pedagógustüntetésen is ott volt, és most azt kérte kollégáitól, hogy április 15-én, a pedagógusok megmozdulásának napján boruljon feketébe az egészségügy. Most a pedagógusok is megmutathatnák, hogy nekik is valóban a jövő a fontos. Nem az oktatás jövője, hanem a hazánk jövője, a nemzet jövője, amelyet az egészségügy pusztulása ugyanúgy fenyeget, mint az oktatásé. Boruljanak feketébe az iskolák is, hogy kifejezzük szolidaritásunkat az ápolók mozgalmával! Legyen ez az első lépés azért, hogy valóban létrejöjjön az összefogás, mindazok összefogása, akik emberibb világot akarnak ebben az országban!

2016. április 6., szerda

Felmerül a kérdés

Ez magától ennyire hülye, vagy csak a pénz teszi?

Csak nekem fura?

anya- és idegen nyelvi kommunikáció

A történelmi értékelésről

"Már a kicsi gyerekeket is érdekli a történelem. Ha például látunk egy köztéri szobrot, az én hétéves fiam mindig megkérdezi, hogy ez jó volt vagy gonosz? És akkor erről lehet beszélgetni. Múltkor is mondtam, hogy ő jó ember volt. Mondjuk, szerencsém volt, mert egy Krisztus-szobrot láttunk."

2016. április 5., kedd

"Jé, ez az iskola tényleg létezik? Pedig egy tankönyvben olvastam róla."

Ritkán dicsér, de akkor magát

Vannak emberek, akik ha egyetértőleg idéznek egy cikkből, akkor tudni lehet, hogy azt ők írták.

2016. április 4., hétfő

Az összefogásról

Április 15-én feketébe borulnak az iskolák is, ugye? Vagy ez annyira evidens, hogy már meg is lett hirdetve, csak én nem olvastam?

2016. április 3., vasárnap

Kultúra és közösség

Vannak-e közös kulturális tapasztalataink, amelyekre pl. egy egyetemi órán összekacsintva utalni lehet? Néha megpróbálkozom vele. Még soha nem tanítottam olyan csoportot, ahol akár egy ember is lett volna, akinek mond valamit az, hogy 451 Fahrenheit, vagy akár Bradbury vagy Truffault neve. Oké, ez normális. De nagyon csekély sikerrel járok akkor is, ha Jason Bourne-t vagy Jack Bauert emlegetem. Torma Gedeon neve eddig se mondott senkinek semmit, de ha azt mondtam, Abigél, akkor már felcsillant egy-két lány szeme. Ma már ez sem segít. Nemrég leendő történelemtanároknak mondtam, hogy Katniss Everdeen. Semmi. Az éhezők viadala főszereplője, tettem hozzá. Ugyanolyan üres tekintetek. Néha úgy érzem, már csak az egyetemi oktatók néznek sorozatokat.

2016. április 2., szombat

Patkányokról

Gyerekkoromban apám néha levitt a szenespincébe. Hogy szenet vigyünk fel, na. Féltem, hogy majd patkányokkal találkozom. Apám mindig azt mondta: ugyan, ők jobban félnek tőled. Ugyan, ők jobban félnek tőled. Azóta nem félek a patkányoktól.

Foglalkozás

hazavezetőnő

Buszon

A hangszórón egy női hang bemondja, hogy a busz csatornaépítési munkálatok miatt a Lujza utcán át közlekedik. A sofőr: A fenébe, azt sem tudom, az hol van. Nekem erről nem szólt senki. Nem tudja valaki, merre van a Lujza utca? -- De, az első ülésen az utas készséges: Semmi baj, majd mutatom. -- Feláll, mutatja. #legendary99

2016. április 1., péntek

A teológia tanulmányozásának veszélyei

Meglepő opció egy app beállításaiban: Lelkek megmentése és kezelése (Levelek megtekintése és kezelése) ‪#‎betegesfélreolvasás‬