Most hallottam

"Nem volt polip az anyám. Csak két kezem van." #mosthallottamazutcán

Dilemma

Tanárképzőként – tetejébe a pótfelvételi időszakban – megoszthatok-e egy olyan cikket, amely arról szól, milyen rossz tanárjelöltnek – azaz leendő tanárnak – lenni? Ez komolyabb és radikálisabb dilemma, mint első pillantásra látszik.

Az ízlés pusztulása

Azt hiszem, hogy a legszörnyűbb jelenség, amitől a politikai depresszióban fuldoklom, az az ízlés eróziója. Az, hogy ez is elment Tusványosra, meg az is, nem attól szörnyű, hogy ezek az emberek politikailag így döntöttek, és ez nekem nem tetszik, hanem hogy nem látják: Tusványos undorító. Elmennek, és nem hánynak. Ez ijesztő. És nyilvánvalóan összefügg a hagyomány eróziójával. Nincs mérce, nincs kánon, nincs tabu. Ez szabad utat enged a pillanatnyi érdekek uralmának. Orbán legnagyobb tette, hogy fölszámolja a viszonyítási pontokat.

A kulcs

Orbán már régen megadta a kulcsot ahhoz, hogy értelmezzük az ideológiai megnyilvánulásait, és ez pontosan azonos azzal, ahogy a szocializmus önreflexióit kellett értelmezni: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek. Szerintem a "keresztény szabadság" kifejezés kifejezetten jól hangzik, és talán azzal sincs nagy baj, ahogy ezt Orbán értelmezi. Talán kár is ezen rágódni. Egy dologra kell figyelni: kurvára nem ezt csinálja. Hazudik. Ez a kulcs.

ORFI

Ma elkezdtem a gyakorlatom az ORFI-ban. Nagyon izgi. :)

Monori Liliről

Valami okból újra felkapta a Facebook egy öt évvel ezelőtti (ráadásul májusi) posztom, amelyben Monori Lilit méltattam, aki 2014-ben elnyerte a FESZ életműdíját. Különösen klassz, hogy a poszthoz egy neves pályatárs is szeretetteljes kommentet fűzött. Én viszont indíttatva érzem magam, hogy végre valljak arról a különös érzelemről, amely gyerekkoromtól fogva Monori Lilihez fűz.

Nyolcadikos lehettem, amikor először megbabonázott. A tévében néztem a Thália Légy jó mindhalálig előadását, amelyben ő volt Nyilas Misi, és megbabonázott. A beszéd módja, a hanghordozás olyan húrokat pengetett meg a lelkem mélyén, hogy onnantól kezdve rögeszmésen kerestem az alkalmat, hogy halljam ezt a hangot. Pontosabban akkor még nem, mert nem tudtam a nevét. Nem sokkal később a rádióban hallottam ugyanezt a hangot, és izgatottan vártam, hogy bemondják a szereplőket. Csakhogy félreértettem, és egy ideig azt hittem, hogy bálványomat Monor Ildinek hívják. Valami orosz darabban láttam még gyerekként ugyancsak a tévében, aztán már tudatosan miatta mentem el a Mikroszkóp Színpadra, hogy megnézzem a Csendesek a hajnalok-at.

Sokáig úgy éreztem, csak én látok valami egyedülálló tehetséget ebben a művészben. Akinek beszéltem a rajongásomról, általában elnézően mosolygott. És most őszintén boldoggá tesz, amikor látom, hogy hány ember számára jelent sokat, mennyien szeretik, és mennyire úgy van, ahogy mindig is éreztem: nemcsak arról van szó, hogy más, mint a megszokott, hanem egy igazi, szuverén művész, akinek mondanivalója van a világról.

Nyelvi ellenállás

A szüleim meglehetősen lojálisak voltak a szocialista rendszerhez. Mondjuk, anyámat inkább csak az érdekelte, hogy ne legyen baj, apám viszont a 70-es években hosszas unszolás után belépett a pártba. Alapjában nem érdekelte a politika, pláne az ideológia, de azt hiszem, őszintén elismerte a Kádár-rendszer relatív vívmányait. 56-ban sem voltak aktívak, gondolom, örültek, hogy baj nélkül megúszták, ennyi. De soha, egyetlenegyszer sem hallottam egyiküktől sem kiejteni azt a szót, hogy "ellenforradalom". Az nekik mindig, konok következetességgel "a forradalom" volt. Ez volt az ő kis nyelvi ellenállásuk.

Újbeszél 2.

Lehet, nem kéne rugózni azon, hogy a szentendrei hévet a jövőben 5-ös metrónak kell hívni. Végül is mindegy. Csakhogy én régóta úgy gondolom, hogy az átnevezési mánia a diktatúra nyelvi eszköze. Naponta belekényszerít abba, hogy a dolgokat másképp hívjuk, mint ami az ő nevük, tök mindegy, hogy van-e ennek valami tartalma. Minden ilyen nyelvi változás kiszakít valamit a kultúránkból, és a behódolás szégyenét égeti belénk. A klasszikus példa persze az "ellenforradalom", de annak tartalmi üzenete is van. Ez azonban nem szükségszerű. Ugyanezt a szégyent érezhetjük minden alkalommal, amikor szakközépiskolának nevezzük a szakiskolát tudván, hogy az nem középiskola, a szakközépiskola pedig valami más, aminek persze megint új neve lett minden ésszerű indok nélkül. És majd megszokjuk az 5-ös metró elnevezést is.

Menekülő üzemmód

Megdönteni már nem, megváltoztatni se, megítélni se, már megérteni se. Csak kiszállni belőle, elfordulni tőle, nem érintkezni a remegő bőrével.

A multik és a Pride

Sokak szerint a multik a Pride-dal és a melegjogok melletti kiállással akarják legitimálni a kizsákmányolást. Most megmondom, hogy ez mért hülyeség. Ha abból indulunk ki, hogy mi a többségi értékrend Magyarországon, de nemcsak nálunk, hanem még a világ nagy részén, akkor rasszista, homofób, gyűlölködő transzparensekkel éppúgy vagy jobban lehetne népszerűséget és elismertséget szerezni. Amúgy nem tartom kizártnak, hogy ez a fordulat valóban be is következik majd. Nagyon is ok az örömre, sőt az elismerésre is, hogy egyelőre nem ez történik, hanem az ellenkezője.

Szeret

-- Szeret minket az Isten.
-- Szerintem is. Szeressük mi is őt! Hátha akkor létezni fog...
#beszélgetéseink

Alternatívák

-- Mert ő döntési helyzetben van.
-- Mindig mindenki döntési helyzetben van -- mondanák az egzisztencialisták.
-- Faszt! -- mondaná ismerősünk, a csapos.
#beszélgetéseink

Az aláíró ember

Az, hogy Áder aláírása hír lehet, implicite azon a feltételezésen alapul, hogy előfordulhat, hogy Áder egy fontos kérdésben szembe mehet a Párttal. Ez azonban akkora marhaság -- és az volt a kinevezésétől fogva --, hogy nem is értem.

Koch-sartrosis

A tanár betegségeket diktál, én írok: Koch-sartrosis. Otthon keresem, mi a fene ez? Sehol semmi magyarázat. Egyáltalán mi az a sartrosis? Félelmetesen hangzik. Sehol semmi, nincs is ilyen. Ami van: coxarthrosis.

Futurolysis

Ha belegondolsz, a legaljasabb megalkuvások mindig a jövőre hivatkoznak. Hogy majd jobb lesz. Hogy majd így elkerüljük a legrosszabbat. Hogy keresztülhazudhatjuk magunkat az igazsághoz. Innen nézve a jövő feloldódása (futurolysis, imádom a neologizmusokat) felszabadító hatású. Nem kell a jövőn vekengeni, elég szeretni és zsigerileg jónak lenni. A többi a Gonosztól van.

Az élet megy tovább

"Az élet megy tovább." Akartam írni erről valami okosat és hosszút, de nem fog menni. Úgyhogy csak ennyit: negatív. Nem megy tovább. Semmilyen értelemben. Ehhez kéne tartanunk magunkat.