Ők és mi

"Ők" és "mi". Ma megint olvastam egy ilyen kommentet, amiben ez van. Olyan optimista szóhasználat ez! Éreztem én is ilyen megosztottságot valaha, de most már egyáltalán. Mert először is politikai értelemben elementárisan nincs "mi". Az ún. ellenzéki pártokat olyan érdekek kötik, amelyek megakadályozzák, hogy az autokratikus rendszer következetes ellenfelei legyenek. A Facebookon böstörgő értelmiség sokszor csak doktriner módon hajtogatja a saját elveit, mintha valóság nem is lenne. A tömegek meg csendben szenvednek. Politikai értelemben hontalan vagyok már jó ideje. És azt hiszem, ez nemcsak szubjektív önvallomás, hanem sokan vagyunk így. Másrészt mintha nem lenne "ők" sem. Mert ugyan vannak vallásos Orbán-hívők, de nyilván kevesen, vannak cinikus ideológusok, és vannak nagyon sokan, akiket nem is nagyon foglalkoztatnak az ideológiai kérdések, egyszerűen nyers érdekeik azt diktálják, hogy támogassák a rendszert. Nekem ez a kör sem tűnik homogénnek. És hát ez a baj éppen, hogy nem tudjuk, kik vagyunk, és ki/mi ellen szerveződnénk (ha szerveződnénk).