Szakmaiság és politikum a NO NAT mozgalomban

A pedagógusok mozgalmát kezdettől – és a NAT elleni mozgalmat jelenleg – áthatja ez a dilemma: politikai ellenállásról van szó, vagy szakmai kritikáról? Újra és újra megfogalmazódik, hogy maradjunk szigorúan a szakmai kereteken belül, ne tévedjünk a politika ingoványos talajára. Annál is inkább jogosnak tűnik ez a figyelmeztetés, mert a kormány sem unja meg, hogy Gyurcsány láncos kutyájának tekintsen mindenkit, aki kritikai hangot üt meg vele szemben.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kritikája?

Én azt gondolom, igen. A NAT és a kerettantervek szövegéről ki lehet mutatni, hogy szakmaiatlan, nem felel meg a korszerű tantervelmélet és pedagógia elvárásainak, önellentmondásokat tartalmaz, stb. Szükség is van az ilyen szakmai kritikára, példát mutattak erre a magyartanárok, a történelemtanárok, az egyházi iskolák tiltakozó tanárai, a neveléstudomány oldaláról pedig a fáradhatatlan Nahalka István.

Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kijavítása?

Szerintem ez a kulcskérdés, és meggyőződésem, hogy nem. A szakmai bírálat célja nem lehet az, hogy egy jobb szöveg szülessen. Ha ez meg is történik – amit amúgy nem is tartok kizártnak –, annak mi lesz a jelentősége? Vegyük végre észre – és ne féljünk kimondani se –, hogy azok a problémák, amiket most az új tantervek szemére vetünk (elsősorban az, hogy tele vannak tömve teljesíthetetlenül sok kötött tananyaggal), a magyar közoktatás krónikus betegségei, amelyeket egy elhibázott közoktatás-politika 2010 óta (nem létrehozott, hanem) tovább mélyített, és amelyek az elviselhetetlenségig fokozódhatnak az új tantervek hatására. Ha a kormányzat visszavonja a NAT-ot, akkor örülünk? Nem, Vincent, nem lenne minek örülni. A mai magyar közoktatás botrányos, és ezen mit sem változtatna, ha nem vezetnék be az új tanterveket.

És ha konszenzusteremtő viták, kerekasztal-beszélgetések során születnének meg az új tantervek? Hát az már nagy dolog lenne, csakhogy ezt kitűzni már eminensen politikai cél. Ahhoz legalábbis az kell, hogy a kormányzat ebben a kérdésben gyökeresen másképp viselkedjen, mint eddig, illetve mint más kérdésekben. Ugye mindenki belátja, hogy ha azt követelné egy eddig még nem létező mozgalom, hogy legyen nyilvános vita a kormányzat bevándorlási politikájáról, az politikai, és nem szakmai követelés lenne. Ugyanígy a NAT-ról való nyílt egyeztetés követelése is az. De az sem lenne egy nagyon erős állítás, hogy a jelenlegi kormánytól ezt hiába is várnánk, szóval...

Szóval pártpolitikáról van szó?

Én sokszor leírtam már, hogy szerintem a mai Magyarországon azért marhaság pártpolitikáról beszélni, mert nincsenek pártok. Van egy állampárt, amely ezer szálon összefonódott az állammal, és vannak látszatpártok, amelyek nem végeznek pártszerű tevékenységet (azaz nincs stratégiájuk a hatalom megszerzésére). Röviden: nincs többpártrendszer, így nincs pártpolitika se (bár lenne!). Gyurcsány nem politikai tényező, max. mint előrángatható démon a kormány kezében, ha az le akar járatni egy valóságos mozgalmat.

Tehát nincs kormányzóképes ellenzék. Hát akkor?

Van egy rossz és egy rosszabb hírem. Tényleg nincs kormányzóképes ellenzék, de ennél nagyobb baj, hogy nem is lesz, ha nem lesz mozgalom, amiből kinőhetne. Mert mégis hogy kéne létrejönnie? Megalakul egy füstös szobában egy új párt, és találnak egy fess legényt, aki majd vonzóvá teszi a választók előtt, akik rá szavaznak 2022-ben a demokrácia örömünnepén? Ez így azért reménytelen, mert vége van, már régen vége van a demokráciának. Ellenzéki erő – ha egyáltalán! – csak mozgalomból nőhet ki. Nem az az állításom, hogy az új ellenzék a pedagógusok mozgalmából fog kinőni, hanem hogy ez a mozgalom – ha nem szúrjuk el – képes lehet rombolni a NER-t, és így tenni valamit a valóságos megújulás érdekében.

Mi a teendő?

Röviden: a NAT és a kerettantervek elleni tiltakozást kiszakítani a szakmai karanténból. Ezt kétféleképpen értem: tematikailag és a megszólítottak körét illetően. Bele kell helyezni a NAT-bírálatot az okok és következmények kontextusába. Messze nem pedagógiai vagy közoktatási kérdésről van szó. Például arról az erős tendenciáról van szó, hogy a magyar közoktatás módszeresen rombolja a nemzetet azzal, hogy a nemzeti műveltséget nem juttatja el az ifjúság nagy részéhez, hogy semmit nem tesz ennek a problémának a kezelése érdekében, és az új NAT várhatóan rémisztően felerősíti ezt a tendenciát. (A magyartanárok kezdettől helyesen mutattak rá arra, hogy az új NAT nem eléggé nemzeti. Ezt a vonalat kell követni.) Vagy szó van arról a szintén erős tendenciáról, hogy az iskola nagyjából elviselhetetlen intézmény, ahonnan csak a gazdagok gyerekei tudnak alternatív intézmények útján elmenekülni, a többieknek tönkre teszi a gyerekkorát, és nem tanítja meg nekik azt, ami ahhoz kell, hogy szabad állampolgárok, és ne alattvalók legyenek. Nem folytatom.

Azt szokták mondani, el kell érni a szülőket. Én meg azt mondom, hogy a szülőkön keresztül el kell érni az egész társadalmat. Különösen fontos lenne a hasonló problémákkal szembesülő rokon szakmákkal összefogni: a szociális szférával és az egészségüggyel. Mert mindannyian egy hatalmas emberáldozat részesei vagyunk: senkiházi milliárdosok rövid távú érdekeiért áldozza föl ez a rezsim a jövőt, azaz az embereket.

Kiegészítés

Nagy örömömre sokan megosztották jegyzetemet, általában egyetértve velem. Voltak azonban olyan kritikai megjegyzések, amelyeket megfontolandónak tartok, ezért most kiegészítem a szöveget. Két ellenvetésre fogok kitérni, mindkettőnek az a lényege, hogy túlságosan sarkosan és ezért leegyszerűsítve fogalmazok meg dolgokat.

1. Az az állítás, hogy nem léteznek pártok, valóban egy kicsit durva az önkormányzati választások után. Tény, hogy akkor az ellenzéki pártok valóban pártként viselkedtek, így az többpártrendszer megszűnéséről szóló “doktrínámat” talán tényleg újra kéne gondolnom. (Ami nem azt jelenti, hogy most visszavontam. :) )
2. Azt is írtam, hogy a NAT 2020 visszavonása nem lenne jó. Ez nyilván megint leegyszerűsítően blikkfangos megfogalmazás. Sok minden miatt jó lenne. Egyrészt csapás lenne a NER-re, hát ennek hogyne örülnénk? Másrészt nem jelentene újabb csapást a közoktatásra. Ez is valami. De fenntartom, hogy jóval többre van szükség, mint a NAT visszavonása.