A nagyvonalúságról

Van az a régi vicc (vagy mi), hogy a szerelő egyet koccant az autómotorra, az szépen elindul, a szerelő meg kér húszezer forintot. A tulaj persze méltatlankodik, mire a szerelő válasza: ez nem a koccantás ára, hanem hogy tudtam, hová kell koccantani. Mint magasan kvalifikált értelmiséginek nekem imádnom kéne ezt a történetet. De az az igazság, hogy mindig bajom volt vele. Mert szerintem van olyan, hogy amikor feltűnően kevés időt és energiát követel egy munka, akkor az ember nem él vissza a monopóliumával. Ahogy az optikus ingyen megjavította az elgörbült szemüvegem. Ez nyilván üzletpolitika is, nemcsak kedvesség. De találkoztam ilyennel ügyvédnél is, pedig erre a hivatásra igen kevéssé jellemző az altruizmus.