Egyszer nagyon régen becsöngettek hozzám a mormonok, és még az ajtóban bemutatkozás helyett megkérdezték, hogy nekem is a család-e a legfontosabb. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy normális körülmények között egy kérdésre akkor válaszolunk, ha tudjuk, hogy a kérdező mit akar ezzel. A kérdéshez hozzátartozik egy szándék, és persze minél személyesebb a kérdés, illetve minél kevesebbet tudok a kérdezőről, annál kevésbé leszek hajlamos válaszolni a szándék előzetes tisztázása nélkül.
Ez most arról jutott eszembe, hogy a különböző típusú promotereket láthatóan arra tanítják, hogy a promóciót kérdéssel kell indítani. "– Elnézést, feltehetek egy kérdést? – Nem." Ha nem tudom, mit akar ezzel, nem. Ilyen egyszerű. Vannak persze árnyalatok. Ha a promoter a macskakajáknál áll, és azzal indít, hogy van-e macskám, akkor valójában tisztázta, milyen ajánlattal akar bombázni, és én el tudom dönteni, hogy foglalkozom-e a dologgal vagy nem. De ha azt kérdezik tőlem, van-e okostelefonom, ez a feltétel nem teljesül, mert okostelefonja majdnem mindenkinek van (álkérdés), és az ehhez kapcsolódó ajánlatok nagyon sokfélék lehetnek. Ha pedig a promoter azt kérdezi bemutatkozás helyett, hogy szokott-e vérezni a fogínyem fogmosáskor, akkor tényleg menjen el a sunyiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése