Több helyen olvasom, hogy mekkora morális dilemma ez az érettségiztessünk-e kérdés. Mert csak morálisan kifogásolható döntést lehet hozni. És ez teljesen így is van, meg az is igaz, hogy rohadt dolog a kormányzat részéről, hogy ilyen helyzetbe hozta a pedagógusokat. De van ehhez két megjegyzésem.
1. Azért ez, hogy bármit döntünk, azzal vétkezünk, nem olyan ritka az ember életében. Mondhatni ez az emberi állapot egy markáns jellemzője. Nem lehet bűn nélkül élni. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg szellemeskedve, hogy az erény a bűnök közötti okos választás képessége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiélezett helyzetekben ne lehetne tudni, hogy mi a helyes döntés. Szerintem most is lehet tudni.
2. Az erkölcsi dilemma éppen attól lesz nagy, hogy elhisszük: mindenkinek igaza van. Ebből aztán az van, hogy egyesek majd érettségiztetnek, mások nem, és az utóbbiak tanítványai szívnak. De tényleg csak így lehet megközelíteni a kérdést? Tényleg kizárt a kollektív cselekvés? Hogy közösen mondjon egy szakma nemet egy vállalhatatlan döntésre. A gyerekeket persze így is csapás éri, de jóval kisebb, mint ha a szokásos szánalmas módon mindenki "a lelkiismerete szerint" cselekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése