A menekültválság morális hatásairól

Sok újat tudtam meg a honfitársaimról az utóbbi hónapokban. Az egyik oldalon a hitványság olyan mély bugyrai, amiket eddig csak elképzelni tudtam. A másik oldalon annyi jóság és önszervező potenciál, amennyi csak a vágyaimban létezett korábban. Nem tudom, hogy ez a polarizálódás jó-e, de mindenképpen új helyzet. És mintha újrastrukturálná az ideológiai mezőt. Elhalványodnak a családi eredetű és történelmi traumákból táplálkozó elköteleződések, és a helyüket világos morális állásfoglalások veszik át. Gondolom, átmenetileg. Amikor Lukács arról beszélt, hogy a fasizmus kora morálisan jó időszak volt, persze ezzel egy rettenetes hülyeséget mondott (mint szinte mindig), de ahogy a régi vicc szól: értem a logikáját. Már értem.