2016. március 30., szerda

Félelem és reszketés?

Szerintem téves és félrevezető az a narratíva, amely szerint a magyar társadalom (és különösen a pedagógusok) többsége fél, és ezért nem vesz részt a különböző tiltakozó megmozdulásokon. Természetesen van fortélyos félelem. Félnek pl. az iskolaigazgatók, az államigazgatásban foglalkoztatottak és nyilván még sokan mások. A többség azonban nem fél, hanem közömbös. Nem, ez így nem pontos. Utálják a rendszert, a kormányt, de nem hisznek abban, hogy a helyzetük kollektív cselekvéssel javítható, ezért az egyéni megoldásokat keresik (alapvetően plusz munkával). Egyéni prioritási listájukon egy tüntetésen való részvétel igen alacsony helyezést kap, a másodállás és a vacsorafőzés között egyszerűen nem érnek rá azzal foglalkozni, hogy hiperaktív kollégáik éppen mit kavarnak. Történelmi tapasztalataink olyan totális rendszerekről vannak, amelyek a félelmen és a rajongáson alapulnak, ezért egy kicsit értetlenül állunk egy olyan rendszer előtt, amelynek lélektani bázisa a közügyek iránti teljes érdektelenség.

2 megjegyzés:

  1. - Nagypapa, nem értem. Hogy hagyhattátok? Miért nem csináltatok semmmit?
    - Mi igazán mindent megpróbáltunk, kisunokám. Kockásingben kimentünk az ajtó elé. Hittük, hogy ez mindent megváltoztat majd.

    VálaszTörlés
  2. Nem, akik kimentek, azok tettek valamit, sőt kockázatot vállaltak. Nyilván nem eleget. Sokkal többen voltak azonban, akik nemhogy nem mentek ki, de ez végig sem futott az agyukon mint lehetőség, sőt esetleg nem is tudtak róla, hogy itt valami készül. Ők csak megvonják a vállukat, amikor az unoka kérdez.

    VálaszTörlés