Most az egyetemek privatizációjának idején különösen nagy hangsúlyt kap a teljesítményorientáció. Ennek kapcsán érdemes megnézni, hogy a teljesítménymaximalizálás szempontjából miben is különbözik egymástól egy vállalat és egy egyetem vezetése.
Bár tudjuk, hogy a vezetéselmélet a vállalatvezetést is jóval árnyaltabban közelíti meg, ott azért alapból mégiscsak túlkínálat van munkaerőből, és ebből sok minden következik. Elsősorban az, hogy a dolgozók szigorú ellenőrzése, a jutalmazás és büntetés elve képes hatékony lenni. Az egyetemeken ez alapból sem ilyen egyértelmű, Magyarországon pedig eleve teljesen téves lenne egy ilyen vezetési stratégia.
1. Az oktatók egy részének speciális felkészültsége – publikációs mutatói, nemzetközi kapcsolatai stb. – nehezen nélkülözhetővé, sőt néha egyenesen nélkülözhetetlenné teszik az adott oktatót nemcsak az oktatás színvonala érdekében, hanem pl. akkreditációs okokból is.
2. Hasonló a helyzet bizonyos minősítettségi mutatókkal: doktori fokozat, habilitáció, nagydoktori cím. Sokszor valójában verseny van az egyetemek között a megfelelő oktatóért, és nem a munkavállaló, hanem a dékán bont pezsgőt a munkaszerződés aláírása után. (Munkaerő-hiányos helyzet.)
3. A tanársegédek (a szellemi utánpótlás) fizetése annyira alacsony, hogy azzal a képzettséggel, amivel rendelkeznek, sokszor sokkal kedvezőbben tudnának elhelyezkedni a versenyszférában, mint egy egyetemen.
4. Lényegében ugyanez a helyzet az adminisztrátorokkal. Valójában az egyetemek a legritkább esetben tudnak olyan ügyintézőt alkalmazni, aki olyan speciális skillekkel rendelkezik, mint a gépírás vagy az Excel-használat.
Mi következik mindebből? A helyzet az, hogy az egyetemi oktatók jelentős része valójában szívességet tesz az egyetemnek, hogy ott dolgozik, és nem másutt. A vezetők legfontosabb feladata tehát az, hogy – szalonképesen mondva – a tenyerükön hordozzák, úgy dédelgessék a beosztottakat. Magyarul: nincs fontosabb, mint a jó munkahelyi légkör, az otthonosság és biztonság, az alkotó szellem aurájának megteremtése. Különben elmennek a legjobbak, és csak a pusztulás várható.
Persze csak abban az esetben, ha nem az egész egyetemi működés lepapírozása a cél. Mert azt bárki meg tudja csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése