Moll

Mozarttal kapcsolatban Annától kértem tanácsot, mert ő kiemelkedően szerepelt az országos Mozart-versenyen. Gimisek voltunk, szóval ez még a történelem előtti időkben volt. Azt találtam ki, hogy zongoraversenyeket szeretnék hallgatni, és Annától kérdeztem, hogy melyiket vegyem meg lemezen. Azt mondta, hogy ez és ez a leghíresebb, de szerinte a d-moll a legjobb. Örültem, mert valami okból úgy éreztem, hogy a moll az én világom. Meg is vettem egy lemezt Fischer Annie-val, valóban csodálatos volt, ma is imádom.

Az általam egyébként nagyra becsült Makarenkóval is ez volt a fő bajom. A dúr hangnem. (Amúgy egy kicsit Loránd Ferivel is, aki legnagyszerűbb hazai követője volt.) Anton Szemjonovics valamiért dúr hangnemnek nevezte az általa preferált életérzést, amit most meg sem próbálok kifejteni. Én mindenesetre maradok a mollnál.