(Vigyázat, spekulatív szöveg, idegen szavakkal stb.)
Mi a nevelés? c. írásomban olyasmit írtam, hogy a nevelés nem tevékenység, hanem viszony, és ezért nem is teleologikus, azaz nem célokat valósít meg. (Miközben persze vannak pedagógiai tevékenységek: oktatás, tanítás, szoktatás, fejlesztés stb., és ezeknek nyilvánvalóan van is céljuk.) Ez marhaságnak tűnhet, mert ha csak azt mondjuk, hogy jót akarunk a másiknak, már az is cél, mindenesetre valamiféle intencionalitás van benne. Csakhogy nevelési célon klasszikusan nem ilyesmit szoktak érteni, hanem inkább olyat, hogy kigondolom, milyen legyen a növendék, és arrafelé alakítom. Érdemes ilyenkor az embernek megnézni, milyen, amikor ténylegesen nevel Hát az én esetemben ilyen helyzet volt a lányaimmal (ma már felnőttek). Volt nekem elképzelésem arról, hogy milyenek lesznek, de azt hiszem, soha nem alakítottuk úgy a helyzeteket, hogy ilyen módon hassunk rájuk. Inkább az számított, hogy helyzetbe hozzuk őket, hogy szabadon dönthessenek. És egyáltalán nem olyanok lettek, amilyeneknek kigondoltuk/kigondoltam, és még azt se mondhatom, hogy mindent jól csináltam, vagy akár alapvetően meg lennék elégedve a saját nevelői mivoltommal ebben a dologban. De amit elmondhatok: hogy büszke vagyok rájuk, mert klassz emberek lettek. Azt hiszem, ez a nevelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése