Van egy Esterházy-mondat, amit annyiszor idéztem, hogy a gyűjteményes kötetemből ki kellett gyomlálni, mert mégis furcsa, hogy 4-5 esszében is ugyanazt idézem. Így is benne maradt kétszer. Így hangzik:
"A tradíció azért jó, fontos, mert nem kell folyton külön mindent átgondolni, elég csak az egészet. Aki az egészről gondolkodik, az nincs egyedül."
Most még érvényesebbnek érzem, mint korábban. Borzasztó fontos lenne ezt az összefüggést fogalmilag is megragadni: nem lehet minden fogalmat – újra és újra – definiálni, és nem lehet minden értékítéletet – újra és újra – racionálisan megvédeni. Kellenek fogalmak, amelyeket vita nélkül is nagyjából azonos értelemben használunk, és kellenek értékek, amelyeket vita nélkül is mind elfogadunk. Erre való a hagyomány. Különben nem tudunk beszélni egymással, akkor pedig nincs közélet, nincs politikai cselekvés, és bármi megtörténhet. Mint a mellékelt ábra mutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése