Attól tartok, lassan semennyire. De ez nem azért van, mert így akarom, hanem elkötelezettségeim ellenére alakul így. Hacsak nem pont rám vonatkoznak Lukács 1919-es furcsa szavai:
"Feltéve, de meg nem engedve ugyanis, hogy újabb kutatások kétséget kizáróan bizonyították volna Marx minden kijelentésének tárgyi helytelenségét, minden komolyan „ortodox” marxista feltétel nélkül elismerhetné ezeket az új eredményeket, elvethetné Marx minden egyes tézisét, anélkül hogy akár csak egy pillanatra is fel kellene adnia marxista ortodoxiáját."
Történelemszemléletem sejtéseken alapul, eléggé szembe megy Marxszal, miközben nagyon is baloldali. A fő téziseim valahogy így néznének ki.
- Az emberiség történetén végigvonul egy olyan mentalitás, amely az egyenlőtlenségeket és az erőszakot normálisnak tekinti. Nem vonom kétségbe, hogy ezt az állatvilágból hoztuk, de az sem lehet vitás, hogy elvileg túl lehet lépni rajta. Ám ez soha nem történt meg. Sejtésem szerint ennek a sziklakeménységű mentális struktúrának a forrása a családban kereshető, ahol legalábbis a neolitikumtól a férfi és nő egyenlőtlensége és ennek adott esetben erőszakos érvényesítése, a családfő korlátlan hatalma a világ legtermészetesebb dolga. Innen nézve a feminizmus nem egyszerűen az egyik elnyomott csoport önvédelme, hanem – potenciálisan – a mentalitás radikális "átkapcsolását" célzó mozgalom.
- Az ipari forradalommal és a nemzetállami fejlődéssel párhuzamosan kibontakozó tömegoktatás alapvető mechanizmusait kétségkívül a termelés igényei és struktúrái határozták meg, de a közoktatás azonnal a meghatározó mentalitás újratermelésének fő ágense lett. Ennek a mentalitásnak fő elemei: (1) az egyenlőtlenségek normalizálása, (2) az erőszak normalizálása, (3) a bölcseleti értelemben vett – "öncélú" – gondolkodásnak egy szűk elit privilégiumává tétele, a nem-gondolkodás normalizálása.
- A termelési eszközök bármilyen értelemben vett kollektivizálása (a magántulajdon megszüntetése) képtelen megszüntetni az "osztálytársadalmi mentalitást". Ez a kudarc úgy jelenik meg, mintha az "osztály nélküli társadalom" nem felelne meg az "emberi természetnek". Ezzel szemben azt állítom, hogy amivel itt találkozunk, az nem az emberi természet, hanem az osztálytársadalmi mentalitás, és egyszerűen téves az a gondolat, hogy a termelési struktúrákban végrehajtott átalakulások ezen akár hosszú távon is képesek lennének változtatni.
- A mentalitás megváltoztatása azonban korántsem lehetetlen. Ehhez – a politikai hatalomátvétel után – egyrészt el kel foglalni az iskolát, azt tudatos politikával a műveltség demokratizálásának, a gondolkodás művelésének színhelyévé kell tenni, másrészt finom állami eszközökkel támogatni kell a családon belüli viszonyok demokratizálását.
Mennyire vagyok tehát marxista? Annyiban, hogy a kapitalizmus fölszámolásában és az osztály nélküli társadalom elvi lehetőségében hiszek. És sajnos ezek szükségességében is. Különben mind elpusztulunk.
-----------
(A mentalitás fogalmának használata nem véletlenszerű. Meghatározó számomra az ún. mentalitástörténet szemlélete. Ennek rövid leírását lásd: Le Goff, Jacques: A mentalitástörténet problémái. Világosság, 1976/11, 683–689. o.)
