Biciklistákról

- Mindennek a zsidók az okai.
- Igen. Meg a biciklisták.
- Mért éppen a biciklisták?
- Mért éppen a zsidók?

Az alábbi párbeszéd nem fiktív. Énem sötét oldala szokott így vitázni a racionális énnel. És tényleg a biciklistákról.

- Egyre jobban utálom a biciklistákat. Szemét, intoleráns, agresszív alakok.

- Nem mondod! Mi bajod pont a biciklistákkal?

- Nem hiszed el, hogy el tudja rontani a napom az, hogy beszólnak, majdnem feldöntenek, ha véletlenül rátévedek a kerékpárútra. Márpedig muszáj néha rátévedni, ez a közlekedés természete. A múltkor azt ordította az egyik, hogy "még csöngettem is, süket vagy?" És ha tényleg süket vagyok? Azt utálom, hogy elhajt mellettem, hogy nem tudok utána menni, és...

- Ah, a nagy empata megszólalt! Igazán tudhatnád, milyen hátrányos helyzetben vannak a kerékpárosok nálunk. Örülnek, hogy van egy út, ami az övék, ahonnan nincsenek kitiltva, persze, hogy őrzik.

- Nem érdekel a nyomoruk, attól még nem kell bunkónak lenni. Na jó, persze, érdekel, de nem lehet ezzel takarózni, amikor szerencsétlen gyalogosakat vegzálják.

- És különben is. Te is tudod, hogy tízből ha egy biciklista olyan, amilyennek leírod. Csak a többire nem figyelsz föl, mert nem kötnek beléd. Hogy lehet ilyet mondani, hogy utálod a biciklistákat?

- Persze, én is tudom, hogy nem mind agresszív. Vannak kerékpáros ismerőseim, barátaim, akik nem ilyenek. De az utcán történetesen mindig biciklisták kötnek belém. Ez azért nem lehet véletlen.

- Oké, tegyük föl - de csak tegyük föl -, hogy a biciklisták ilyen agresszív fajzat. És akkor mi van? Dögöljenek meg? Irtsuk ki a biciklistákat?

- Most mért beszélsz hülyeségeket? Légy szíves, ne rágalmazz! Én semmi hasonlót nem mondtam. Csak az agyamra mennek.

- Szüntessük meg a kerékpáros közlekedést a városban?

- Marhaság, ez minden józan megfontolásnak ellentmondana.

- Vezessünk be új közlekedési szabályokat?

- A bunkó mindenképpen bunkó marad. Nem érted? Nem a szabályokkal van bajom, hanem az emberekkel.

- Akkor mit akarsz?

- Nem tudom. Igazából szeretném beverni a képüket.

- Hö-hö. Tizenkét éves korodban verekedtél utoljára. Ha egyáltalán. Azt sem tudod, hogyan kell ütni.

- Jó, fordítsuk komolyra a szót! Valahogy a tisztességes gyalogosoknak meg kéne tudni védeni magukat. Mégiscsak mi vagyunk a többség. Össze kéne fognunk ellenük, hogy ne merjenek többet beszólni és megfélemlíteni minket. Félemlítsük meg őket mi!

- ...

Hát valahogy így működik ez.