A nemzeti összefogás szépségéről

Annyi szép dolog volna, ami nemzeti összefogást igényelne, ami megmozgatná a magyarság kreatív fantáziáját, ami optimizmussal tölthetne el, ami visszaadná a hitet és a reményt. Mondjak egy párat? Pl. összedughatnánk a fejünket, hogy kitaláljuk, hogy lehetne értelmet adni annak a szemétdombnak, ami ma a magyar közoktatás. Programot dolgozhatnánk ki a magyar egészségügy rendbetételére. Végiggondolhatnánk, hogy lehetne elérni, hogy ne fagyjanak meg az utcán a magyar emberek. Elkezdhetnénk okosan megbeszélni, hogyan kezeljük a bevándorlás hamarosan valóban jelentkező problémáját. Esetleg lehetne egy olyan projekt is, hogy Mentsük meg a magyar falut! Ha valaki ezek helyett azt javasolja, hogy rendezzünk olimpiát, hát annak a neve: hazaárulás. (Nem, persze nem hazaárulás, ez csak Bencsik András mantrája. Inkább úgy mondanám: valamiért abban érdekelt, hogy állandósuljon ebben az országban a depresszió, hogy soha ne legyen vége ennek a nyomorúságnak.)