Hazugságban élni

Amikor gimnazistaként a KISZ-küldöttgyűlésen (igen, akkoriban ilyenek voltak) túlságosan erősködtem, hogy hülyeség lenne kizárni a KISZ-ből a vallásos fiatalokat, az iskola KISZ-titkára négyszemközt elmagyarázta nekem, hogy egy dolog az, amit gondolunk, és egy másik dolog az, amit ki is mondunk. Én szerettem azt a srácot, de már akkor is éreztem, hogy ez a gondolat nagyon gáz. Ma pedig így látom. Rossz az, amikor azért hazudunk, hogy félrevezessük a másikat. De még sokkal rosszabb, amikor úgy hazudunk, hogy mindenki tudja, hogy hazudunk, és mindenki tudja, hogy mindenki tudja. Mert akkor már csak egy lépés, hogy elfelejtsük az igazságot.