Péter már tudta, hogy halálos beteg, amikor erről a sokadik érettségi találkozóról mesélt. Ott találkozott egykori tanárával, aki büszkén bizonygatta, hogy a hosszú élet titka csak ennyi: semmit nem szabad komolyan venni. Péter ezen felháborodott: ő éppen ellenkezőleg azt vallotta, hogy komolyan kell venni az életet. El is vitte a rák. Én meg rémülten tapasztalom, hogy egyre kevesebb dolgot veszek komolyan. De tényleg, hogy is lehetne másképp kibírni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése