Fasizmusról és oktatásról

Totalitárius rendszernek nevezek minden olyan kormányzati formát, amely a polgárok gondolkodását, mindennapi kultúráját is befolyásolni akarja. Erre alapvetően legitimációs célból van szükségük. A klasszikus fasiszta és kommunista rendszerek például azt állították magukról, hogy vezetőik pontosan tudják, mit akar a "nép", ezért a "népnek" azt kellett akarni, amit az állam megvalósított. A mai választásos autokráciákban pedig egyenesen a kormányok megválasztása múlik azon, hogy sikerül-e a választók akaratát megfelelően alakítani.

Fasisztoidnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amelynek ideológiájában a rendetlenség felszámolása, a normalitáshoz, az egészségeshez való visszatérés központi szerepet játszik. A klasszikus fasiszta diktatúrák mindenütt a forradalmi mozgalmak ellenhatásaként, azokra válaszul alakultak ki. A fasisztoid rendszerek soha nem konzervatívak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy konzervatív érvrendszer. Kommunisztikusnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amely forradalmi mozgalmak győzelme nyomán jön létre, és a múlttal szakító, új, igazságosabb rendként definiálja önmagát. A kommunisztikus diktatúrák soha nem igazságosak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy szociális érvrendszer.

A fentiek alapján úgy gondolom, joggal nevezhetjük az Orbán-rendszert fasisztoid rendszernek.

A klasszikus totalitárius rendszerek nagy gondot fordítottak a közoktatásra – eléggé érthető módon. Úgy vélték – joggal –, hogy az iskolában tudják megalapozni a felnövekvő nemzedék hűségét, a rendszer melletti elkötelezettségét. Ezzel szemben az Orbán-rendszer láthatóan nem törődik a közoktatással. Ez is érthető. A 21. századra a közoktatás hatékonysága drámaian csökkent. Orbán sokkal jobban bízik a sajtóban, és egyre inkább a közösségi médiában. Az oktatással kapcsolatban a rendszer stabilitása szempontjából elég, ha eredeti feladatát NEM tölti be, azaz ha nem ad stabil gyökereket és hatékony tudást a felnövekvő nemzedéknek.

Ez a helyzet ma. De ez könnyen megváltozhat: a vezér könnyen gondolhatja azt, hogy érdemes forrásokat összpontosítani egy a céljait hatékonyan szolgáló közoktatás kialakítására. Ha én akarnék oktatással megalapozni egy fasisztoid rendszert, a következőket tenném.

1. Elfogadható szintre emelném a pedagógusok bérét.
2. Megnövelném az igazgatók hatáskörét, ugyanakkor a kinevezésüket komoly ideológiai-megbízhatósági kritériumokhoz kötném. Elsősorban az ő feladatuk lenne arról gondoskodni, hogy a tanárok az előírt ideológiát közvetítsék.
3. Megerősíteném a szakfelügyelői rendszert. Azt állítanám, hogy a segítés a feladata, valójában azonban a tantervi fegyelem betartatását várnám el tőle.
4. A tantervben csökkenteném a műveltségi anyagot, és növelném az érzelmi befolyásolás súlyát.

Ez a csomag sokak számára vonzó lehet, sőt sokan gondolhatnák régi progresszív törekvések megvalósításának. Ami pedig nem illeszthető ebbe a narratívába, az úgy jelenhet meg, mint ami elfogadható ár a haladásért.

Szóval legyünk résen. Én mindenesetre szóltam. Ha szerinted is igazam van, oszd meg!