Megnéztem az irodalomjegyzéket

Amikor fiatalon, 1988-ban Balogh Margittai közösen megírtuk hosszú tanulmányunkat az iskolák államosításáról, a kéziratot – a szokásoknak és az ésszerűségnek megfelelően – odaadtam több kollégámnak véleményezésre. Mások mellett az idős OS-nek is. Másnap benyit a szobámba, éppen beszélgettem valakivel: "csak visszahoztam a kéziratot". "És mond majd róla valamit, O elvtárs?" – hát ez egy ilyen hely volt, mindenki elvtársozott. "Nem. Megnéztem az irodalomjegyzéket, ennyi elég volt." Tény, hogy OS az elsők között dolgozta fel a témát az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, és nagy bunkóság volt nem hivatkozni rá, pláne aztán még a kezébe is nyomni a tanulmányt. Ma már így látom. De ez akkor tudatos döntés volt, nem véletlen. Tapintatos eljárásnak éreztem, hiszen a régi írások nagyon is erős politikai elvárásokat elégítettek ki, és valahogy úgy képzeltem, hogy a jeles történész nem annyira büszke rájuk.

A régi történet arról jutott eszembe, hogy ma felkértek egy tanulmány lektorálására. Az írás pontosan arról szól, amivel évtizedek óta foglalkozom, így persze, hogy először az irodalomjegyzéket néztem meg. Erős volt a kísértés, hogy én is úgy reagáljak, ahogy OS egykor (ő akkor picit fiatalabb volt, mint én most): "kösz nem, megnéztem az irodalomjegyzéket". Kicsinyes dolog lenne. Azt hiszem, elvállalom, talán éppen a régi esetből tanulva. Meg kíváncsi is vagyok a szövegre.