Kórházkultúra

A mai délutánomat egy kórházban töltöttem kísérőként. Hát maradjunk annyiban, hogy a mai naptól még jobban becsülöm azt, amit a miskolci hospice-ban hetenként tapasztalok. És nem a speciális tevékenységi kör miatt, és még csak nem is (kizárólag) az emberi minőség miatt. Hanem valami olyasmi miatt, amit szellemiségnek vagy egyszerűen kultúrának nevezhetünk. A kimondott és ki nem mondott szabályok összessége miatt. A legalább részben ott tanult, de a lelkekbe mélyen bevésődött természetes elv miatt, hogy ti. a beteg egy ember. És ez azért megteremthető lenne más osztályokon is (és sok helyen bizonyára létre is jön).